Az amerikaiakat szolgálná az „arab NATO”, amit az elnök próbál összekalapálni

Publikálás dátuma
2018.10.12 08:04

Fotó: AFP/ JIM WATSON
Donald Trump szeretné Irán ellen szövetségbe tömöríteni legfőbb arab szövetségeseit, akik azonban maguk sem egységesek.
Van Donald Trumpnak egy nagyratörő terve, amely mégis méltatlanul kevés figyelmet kap: az úgynevezett „arab NATO” létrehozása. Pedig az amerikai elnök szándékai tényleg komolyak, és már konkrét lépéseket is tett, nem csak a levegőbe beszél. Szeptember végén az ENSZ közgyűlésen például Mike Pompeo külügyminiszter egy asztalhoz ültette az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat államát, továbbá Egyiptomot és Jordániát, és megvitatták  az arab NATO jövőjét is. Bár az Egyesült Államok és a GCC eredetileg mára tervezett washingtoni csúcstalálkozóját januárra  halasztották, ám a terv ettől még nem került le napirendről. Az elképzelés szerint a hat GCC tagállam - Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Kuvait, Omán és Katar - valamint Egyiptom és Jordánia tagságával életre hívnának egy diplomáciai-katonai együttműködést, a Közel-Keleti Stratégiai Szövetséget (MESA). Az Egyesült Államok támogatását élvező szervezet élén Washington közeli szövetségese, Szaúd-Arábia állna, feladata pedig papíron a térségbeli konfliktusok kezelése, a szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelem lenne. Azért csak papíron, mert a gyakorlatban a MESA egyértelmű célja a régió másik nagy „játékosának”, Iránnak a megfékezése. Ez egyben a terv gyenge pontja, a szóban forgó országok ugyanis koránt sem egységesek a perzsa állammal szemben. A sorból egyértelműen kilóg Katar, az apró, ám gazdag állam, amely ellen különutas politikája, a terrorizmus támogatásának vádja miatt több arab állam blokádot vezetett be. Nem igazán illik a képbe az általában semlegességre törekvő Kuvait, továbbá az ugyancsak a két rivális között egyensúlyozó Omán sem. Sőt, még az is kérdéses, mennyire lehetne mozgósítani Egyiptomot és Jordániát. „Az arab államok egy tömbbe tömörítésének ötlete alapvetően nem új, olyannyira, hogy sokuk már eddig is szövetséget kötött Iránnal szemben. A 2003-as iraki háború után például II. Abdullah jordán király fogalmazta meg, hogy a mérsékelt szunnita államoknak össze kell fogni az úgynevezett síita félhold megteremtése ellen” - mondta el lapunknak Csicsmann László. A Corvinus Egyetem docense arra is emlékeztetett, hogy Szaúd-Arábia is életre hívott néhány évvel ezelőtt egy terrorellenes koalíciót, amelynek vannak katonai elemei is, például a jemeni háborúban. Szerinte a felvetés újdonságát most inkább az adja, hogy az Egyesült Államok is mögé állt. Donald Trump ugyanis nem akar beavatkozni a térségben, inkább helyi partnereire bízná a konfliktusok kezelését. A szakember ennek ellenére sem hiszi, hogy az ötlet valósággá válhat. Az érintett államok nézeteltérései ugyanis olyan mélyek, hogy nehéz lenne áthidalni őket. „Több mint egy éve tart már például a katari-szaúdi válság, ami már önmagában megkérdőjelezi a siker lehetőségét. Viszont Katar amerikai szempontból kulcsfontosságú, hiszen még egy bázisuknak is otthont ad, így egyszerűen kihagyni sem lehet a kezdeményezésből” - mutatott rá. Felmerül az a kérdés is, vajon mindenki elfogadná-e Szaúd-Arábiát vezetőnek? „Egykönnyen aligha. Egyiptom az arab tavasz után ugyan próbálta visszaszerezni regionális vezető szerepét, de nem nagyon sikerült neki. Sőt, az egyiptomi gazdaság bizonyos szintig függ Szaúd-Arábiától. Az Öböl-menti államok között Omán is inkább a semlegességet pártolja. Ugyanakkor nekik is be kell látniuk a realitásokat” - válaszolta. A szakértő kétli, hogy ezeknek az államoknak önállóan meglenne a katonai erejük a konfliktusok kezeléséhez, amit szerinte jól példáz a jemeni beavatkozás sikertelensége. Hadseregük még mindig nagyban függ az Egyesült Államoktól, az egyiptomi haderő például az amerikai katonai segélyek köldökzsinórján lóg, a katonai vezetésük a tengerentúlon tanul, csakúgy, mint a szaúdiaké. A szövetség a terrorizmus elleni küzdelemben sem hozhatna áttörést: úgy vélte, ez csak retorikai fogás, a valóságban a felek teljesen eltérő politikai szempontok és érdekek alapján minősítenek valakit terroristának. És hogy akkor mégis mire lehet jó egy ilyen „arab NATO”? „Szerencsétlen már az elnevezés is, hiszen ez a felvázolt szervezet nem igazán hasonlít a NATO-ra. Inkább egy amerikai diplomáciai kísérletről van szó, hogy életre hívjanak egy laza együttműködést, némi védelmi, katonai dimenzióval, amin keresztül érvényesíteni tudják érdekeiket” - mondta a szakember. Csicsmann László szerint az egész felvetés addig él, amíg egyrészt az Egyesült Államok pártolja, vagy amíg bele nem futnak egy valódi, nagyobb konfliktusba, ami próbára teszi őket. 

Nem példa nélküli

Az arab államok már most is kiveszik a részüket a térségben zajló konfliktusok megoldásában. Az Iszlám Állam legyőzésére alapított nemzetközi koalíciónak szinte mindannyian, a jövendő MESA résztvevői pedig kivétel nélkül tagjai. Igaz beavatkozásuk eléggé limitált: megtorló légicsapást állítólag csak Jordánia és Marokkó hajtott végre, a többiek inkább a terrorszervezet ellen küzdő milíciákat támogatják. Határozottabb összefogás tapasztalható viszont Jemenben. Ott Szaúd-Arábia mögött Omán kivételével és Katar vitatott szerepével ugyancsak felsorakoztak a MESA tagjai. Az Irán támogatását élvező húszik ellen harcoló arab koalíció Jemenben már konkrét katonai beavatkozást hajt végre. A történelemben korábban is volt példa az  arab államok egy csoportjának összefogására a közös ellenség ellen: Izraellel szemben például többször is kudarcot vallottak. 

2018.10.12 08:04
Frissítve: 2018.10.12 08:11

Elkerüli a pápa Magyarországot

Publikálás dátuma
2018.12.14 10:22

Fotó: AFP/ FILIPPO MONTEFORTE
A Szentszék nem állja az Orbán kormány menekültpolitikáját.
 Bár Áder János köztársasági elnök 2013. szeptemberi vatikáni látogatása során azt közölte, Ferenc pápa elfogadta a Magyarországra szóló meghívást, s 2016-ban hazánkba látogat, ehhez képest nemhogy azóta nem jött el Budapestre, egyelőre 2019-es programjában sem szerepel úticélként Magyarország, s várhatóan nem is lesz benne. Ennek az az oka, hogy a Szentszék egyértelmű nemtetszéssel veszi tudomásul az Orbán-kormány menekültellenes politikáját. Miközben Ferenc pápa rendre rámutat, a keresztények kötelessége a menekültek befogadása, megsegítése, a magyar kabinet rendre szembemegy a pápa tanításával. Annak is meglehetősen rossz visszhangja lehetett a Vatikánban, hogy Magyarország elsők között jelezte, nem támogatja az ENSZ hét elején aláírt menekültügyi megállapodását, miközben a Vatikán rendre azt szorgalmazta, minél több ország írja alá a világszervezet migrációs paktumát. A Vatikán csütörtöki bejelentése szerint Ferenc pápa május 5-7 között Bulgáriába, illetve Macedóniába látogat el. Bár a 2019-es program még nem teljes, valószínűtlen, hogy az év második felében ismét közép- kelet-európai vizitet iktatnának a programba. Eddig annyi bizonyos, hogy januárban a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére, Panamába látogat el a pápa, február elején az Arab Emírségekbe, Abu Dzabiba vezet az útja, március végén pedig kétnapos marokkói látogatás szerepel a programban. Az egyházfők közül eddig csak II. János Pál járt Bulgáriában, még 2002 májusában. Akkor három a kommunizmus idején meggyilkolt papot avatott boldoggá. Ferenc pápa bulgáriai látogatásának mottója „Béke a Földön”, amivel XXIII. János pápa 1963-as Pacem in terris enciklikájára utal. Mivel 2019-ben már aligha jön a magyar fővárosba Ferenc pápa, budapesti részről alighanem az a következő cél, hogy Ferenc pápát a 2020-as budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából csábítsák Budapestre.  
Témák
Szentszék
2018.12.14 10:22
Frissítve: 2018.12.14 12:04

„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”

Publikálás dátuma
2018.12.14 10:00

Fotó: AFP/ MOHAMMED HUWAIS
Háború, éhezés, kolera: a közel-keleti országot sújtó humanitárius katasztrófa addig nem érhet véget, amíg a törvényes kormány és a lázadó húszik között nincs béke.
„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”. Geert Cappelaere, az UNICEF regionális igazgatója írta le így a minap a háború tépázta közel-keleti ország állapotait. Aligha túlzott. Mióta 2015-ben az azóta elárult és meggyilkolt Ali Abdullah Száleh egykori elnök a húszi lázadók támogatásával elűzte a törvényes államfőt, Manszúr Hádit, a becslések szerint a háború már legalább 60 ezer ember, köztük több mint hatezer civil életét követelte. És ez csak a jéghegy csúcsa. A kettéosztott országban már az alapvető életfeltételek sem adottak. Se élelem, se tiszta víz, se gyógyszerek. Az ENSZ becslései szerint a 28 milliós lakosságból 20 millióan nem jutnak elég táplálékhoz. A tavaly kirobbant kolerajárvány - amely főként szennyezett vízzel terjed - óvatos becslések szerint is már 1,2 millió embert fertőzött meg, és több mint 2500-zal végzett. Jemenből menekülni sincs igazán hová. Az ENSZ becslései szerint több mint egymillióan kényszerültek már otthonuk elhagyására, ám a legtöbben csak az országon belül vándoroltak. Néhány tízezren legfeljebb a szomszédos államokig, Ománig (51 ezer), Szomáliáig (41 ezer), Szaúd-Arábiáig (40 ezer) jutottak. Jellemző azonban, hogy Szomáliában is olyan rossz a helyzet, hogy több mint 250 ezren a háború dúlta Jemenben kerestek menedéket. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a világ nagy reményekkel várta a Svédországban megrendezett és ma végződő békekonferenciát. Óriási áttörésre, azonnali megoldásra persze nem lehetett számítani, ám már önmagában az is eredmény, hogy a felek egy asztalhoz ültek. Két éve  ennyit sem sikerült összehozni, a lázadó húszik rendre lemondták a részvételt. Ehhez képest most apró, de fontos lépéseket tettek. Megegyezés született például több ezer fogoly kicseréléséről, márpedig éppen az effajta konkrét ügyek azok, melyek bizalmat építhetnek. Újranyitják a húszik által uralt egykori főváros, Szanaa repülőterét is, újabb köldökzsinórt biztosítva az éhező országnak. Tűzszünetet kötöttek a városban, egyelőre lesöpörték viszont azt ENSZ javaslatot, amely alapján a fegyveresek kivonása után közös vagy nemzetközi irányítás alá vonnák Hudajdát. Pedig a kikötőváros stratégiai fontosságú, mert oda érkezik a segélyek jelentős része. Ami a leglényegesebb, a tervek szerint jövő év első felében újabb tárgyalások lehetnek, ahol megtehetik a következő lépést. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a térségbeli hatalmak? A fű alatt a lázadó húszikat támogató síita Irán közleményben ugyan üdvözölte a békekonferenciát, ám Teherán növekvő belső problémái ellenére sem valószínű, hogy teljes hátraarcot vágna ki Jemenben. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a húszik körül fogy a levegő, nemzetközi megítélésük nem javul, területeik egyre fogyatkoznak, a Hudajda ellen nemrégiben indított ostrom a sarokba szorította őket. Másrészt a nemzetközileg elismert jemeni kormányt támogató Szaúd-Arábia vezette arab koalíció is kényelmetlen helyzetben találta magát. Az elhúzódó háború nem csak költséges, de a civil áldozatok miatt az emberi jogi aggodalmak céltáblája is lett. Különösen mióta Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán októberben meggyilkolták Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót, egyre többen kötik össze az ügyet a jemeni háborúval. Több nyugati ország például szünetelteti a fegyvereladásokat Rijádnak, az Egyesült Államok a légi üzemanyagtöltés leállítása mellett döntött, de a szenátusban is napirenden van az amerikai segítség megvonása (az amerikaiak még hírszerzéssel, tanácsadással támogatják az arab koalíciót). Ezek nélkül ugyan Szaúd-Arábia és a koalíció gond nélkül elboldogul, Donald Trump pedig többször támogatásáról biztosította a fontos közel-keleti szövetségest, ám a nemzetközi nyomás mindenképpen jelzés értékű. Mohammed bin Szalmán trónörökösnek - aki védelmi miniszterként megindította a jemeni offenzívát - most úgy kell a nemzetközi siker, mint egy falat kenyér. Főként miután Rijádnak azt sem sikerül túl sikeresen kommunikálnia, hogy nem csak háborúzik Jemenben, hanem óriási összegeket is áldoz segélyezésre. Egyedül Szaúd-Arábia 2015 óta már több mint 11 milliárd dollárral támogatta az országot, idén több mint 740 millió dollárral magasan a legbőkezűbb donor volt, az Egyesült Államok például „csak” 210 millió dollárt adományozott. Ráadásul a szaúdiak nem csak vakon öntik a pénzt a rendszerbe, de szomszédos, és a konfliktusban mélyen érintett félként konkrét projektekben is közreműködnek, az egyszerű élelmezésen és kórházépítésen keresztül, a bankrendszernek nyújtott támogatáson át olyan részletekig, mint hogy GPS-használatra oktatják a helyi halászokat.Persze Rijádot joggal érhetné a vád, hogy ha nem lenne háború, a segélyekre sem lenne szükség. Ám mint láthatjuk, a háború lezárása koránt sem egyszerű feladat. Katonai erővel a konfliktus nehezen kezelhető. Egyrészt, mert a húszik szívós ellenfelek, másrészt mert a sűrűn lakott városi területek elleni támadás rendkívüli civil áldozatokkal járna, amit az arab koalíció nem vállalhat. Persze tudják ezt a lázadók is, ezért a másutt már jól bevált „emberi pajzs” taktikáját alkalmazzák. A svédországi tárgyalások most újabb lehetőséget teremtenek a politikai megoldásra. Ám ha a közeljövőben sikerül is békét kötni, a porig rombolt Jemennek még hosszú évekre lesz szüksége, mire a sebei begyógyulnak.
2018.12.14 10:00
Frissítve: 2018.12.14 12:02