Az egyik kiszellőztette az egyházat, a másik a szegényekért harcolt - politikai üzenet a pápától

Két fontos személyiséget emel a szentek sorába a katolikus egyházfő, VI. Pált, illetve a felszabadítás teológiájának alakját, Óscar Romerót.

Romero salvadori érsek a szegényekért, elnyomottakért lépett fel, így aligha véletlen, hogy a jelenlegi egyházfő pontifikátusa alatt avatják szentté, VI. Pál viszont a modern világhoz próbálta igazítani a katolikus egyházat, nem feltétlenül rajta múlott, hogy ez a műve nem úgy sikerült, ahogy remélte. A vasárnapi szentmisén további öt személyt avat szentté a pápa, két olasz papot, Francesco Spinellit (1853-1913) és Vincenzo Romanót (1751-1831), a Dernbachi Nővérek rendet megalapító német apácát, Maria Katharina Kaspert (1820-1898), a spanyol Nazaria Ignazia March Mesát (1889-1943), aki az Egyház Keresztes Misszionárius Nővérei Kongregációt hívta életre, valamint a fiatalon csontrákban elhunyt olasz Nunzio Sulpriziót (1817-1836).

VI. Pál legnagyobb erénye az volt, hogy véghez vitte az elődje, a XXIII. János által indított II. Vatikáni Zsinatot, amely egy sor jelentős reformot hozott, amint a „jó pápa” fogalmazott, friss levegőt engedett az egyházba. Az 1963. szeptemberében egyházfővé választott Giovanni Battista Montini legfőbb érdeme a liturgia reformja, melynek révén nemzeti nyelven lehetett hallgatni a szentmisét. Ugyanakkor némelyek átfogóbb változtatásokat, egy demokratikusabb egyházat vártak volna tőle. Az azonban nem rajta múlott, hogy a későbbiekben sok főpap nem a zsinat nyílt szellemiségét követte. VI. Pál nem volt annyira karizmatikus személyiség, mint a rendkívül népszerű XXIII. János. Ugyanakkor a liturgikus reform mellett más fontos intézkedései is voltak, az ő nevéhez fűződik a tiltott könyvek jegyzékének megszüntetése (Index librorum prohibitorum). Azon művekről van szó, amelyek olvasásához az egyház nem adta hozzájárulását. Szintén ő alakította át a nem éppen jó hírű Szent Officiumot, s keresztelte át Hittani Kongregációra. Populorum progressio (1967), illetve Octogesima adveniens (1971) enciklikáival sokat tett a katolikus szociális tanítás továbbfejlesztéséért. 1966-ban pedig ő alapította meg a Szentszék sajtóhivatalát. Több apostoli írása teológiai szempontból jelentős. Szintén VI. Pál volt az első pápa, aki külföldi utakon vett részt, fontos szerepet játszott az egyházak viszonyának javulásában, ezért az ökumenizmus pápájának is nevezték. Szintén az ő pápasága alatt nyitott a Vatikán a szocialista országok felé.

Sokan azonban mindmáig az 1968-as Humanae vitae enciklikája kapcsán emlékeznek rá, amely rendkívül konzervatív értékrendről tesz tanúbizonyságot, elutasítja például a mesterséges megtermékenyítést. Pápaságának utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1978. augusztus 6-án halt meg. 2014. októberében Ferenc pápa avatta boldoggá.

Legalább ennyire jelentős Óscar Romero szentté avatása, hiszen a felszabadítás teológiájának fontos képviselője volt, ezért szentek sorába emelése politikai üzenetet is hordoz. A főpapot 1980. március 24-én az oltárnál lőtték agyon. Halála nyomán tört ki polgárháború Salvadorban, 2015 májusában avatták boldoggá. Bár mind II. János Pál, mind Benedek pápa mártírként emlegette, így csodára sem lett volna szükség boldoggá avatáshoz, a folyamat mégis elakadt a vatikáni bürokráciában. Az eljárás azért nem mozdulhatott előre évtizedeken át, mert Romero, ha nem is volt a felszabadítás teológiájának tagja, közeli kapcsolatokat ápolt olyan szerzetesekkel, akikről közismert volt a mozgalomhoz való kötődésük. (II. János Pál pápasága alatt a Vatikán keményen lépett fel a mozgalommal szemben.) A szentté avatási kongregáció visszautasította ezeket a vádakat.

2014-ben aztán, már Ferenc pápa megválasztása után, Gregorio Rosa Chávez, San Salvador segédpüspöke bejelentette, hogy a procedúra végső fázisához érkezett. 2014. október 18-án a pápa nyíltan elismerte, oka volt annak, hogy éveken át nem mozdult előre a boldoggá avatási eljárás, mint mondta, óvatosságból döntöttek így a Vatikánban, s különösen fontosnak nevezte, hogy mihamarabb megtörténjen a boldoggá avatás. 2015. január 8-án aztán végre valóban komoly áttörés történt. A szentté avatási kongregáció teológusokból álló tanácsadó testülete egyhangúan úgy határozott, hogy el kell ismerni: Romero mártírhalált halt. 2015. február 3-án a pápa is áldását adta a döntésre, nem sokkal később boldoggá is avatták.

Romero vasárnapi szentté avatásával a pápa jelezni kívánja: különösen szívén viseli azon lelkipásztorok sorsát, akik a szegényekért, a társadalom kirekesztettjeiért lépnek fel. Romero salvadori lakóháza ma már múzeumként működik, zarándokok sora fordul meg itt. A főpap szentté avatása óriási lelkesedést váltott ki a közép-amerikai államban, ennek azonban megvannak az árnyoldalai: azok is lelkesen ünnepelnek, akik egykor kommunistának minősítették. Másrészt sokan nem felejtették el a salvadori polgárháború borzalmait, s azt, hogy egy sor rémtettet mindmáig nem tártak fel.