Hiába osztottak családpénzt - a német belügyminiszter végnapjai jönnek

Fennállásának legrosszabb eredményét érheti el a CSU a vasárnapi tartományi választáson, ettől azonban Angela Merkel sem függetlenítheti magát.

Hol van már a tavalyi hó… Bajorországban sokan talán már nem is emlékeznek arra, amikor 2003-ban az akkori tartományi vezetővel, Edmund Stoiberrel 60,7 százalékos eredményt ért el a Keresztényszociális Unió (CSU). Okkal-joggal zúgott is a voksolás után Queen nótája, a „We are the Champions”. Történelmi eredmény volt ez, hiszen ennél jobban csak egyszer, még 1974-ben szerepeltek a keresztényszociálisok, amikor 62,1 százalékot szereztek.

A béke időszaka volt még ez az európai politikában, amikor szó sem volt pénzügyi-, vagy migránsválságról, minden ment a maga útján, s úgy látszott, a fejlődésnek nincs határa. Bajorország a pénzügyi válságot is kevésbé érezte meg, elvégre Németország legtehetősebb tartományáról van szó. 2008-ban ugyan kudarcként élték meg, hogy a CSU csak 43,4 százalékot szerzett az akkori tartományi választáson, így koalíciós partnerre, a szabaddemokrata FDP segítségére volt utalva, de 2013-ban helyreállt a rend, a keresztényszociálisok 47,7 százaléka ismét abszolút többséget jelentett.

Azóta azonban valami elromlott. A párt már nem a régi, sok más tradicionális európai párthoz hasonlóan a CSU is elindult lefelé a lejtőn. Míg azonban más európai országokban a populista pártok okozzák a hagyományos politikai erők vesztét, Bajorországban teljesen más az ok. Természetesen a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) erejét sem szabad lebecsülni, a közvéleménykutatók 10-14 százalékon mérik. A CSU visszaesését két dolog idézte elő. Egyrészt az, hogy a pártelnök, Horst Seehofer a nyilvánosság elé vitte az Angela Merkel kancellárral folytatott koalíciós vitákat, másrészt az, hogy a politikus, aki idén a belügyi tárcát kapta meg a német szövetségi kormányban, úgy vélte: ha radikális menekültpolitikát folytat, akkor megkaparintja az AfD választóit. A felmérések egyöntetűen igazolják: politikai szimata teljes csődöt mondott. A CSU radikalizálódása még úgy sem idézte elő az AfD népszerűségének csökkenését, hogy a pártot e tartományban a széthúzás, folyamatos belső torzsalkodások jellemzik. Seehofer csak azt érte el, hogy a CSU eddigi mérsékelt, illetve liberális választói sorban fordultak el a párttól. Ennek nyomán októberben az egyébként a jobboldali pártokat általában „feljebb” mérő INSA ügynökség már csak 33 százalékon látta, ugyanennyit mért az Infratest dimap, míg 34 százalékot jósol számára a Forschungsgruppe Wahlen nevű iroda.

A CSU-nál is jól tudják, csodák nincsenek. Teljesen esélytelen, hogy ilyen közvélemény-kutatási adatok mellett a CSU-nak fikarcnyi esélye lenne az abszolút többségre. Ehhez 12-15 százalékkal kellene többet szereznie mostani népszerűségi mutatóinál, ami teljességgel kizárt. Matematikailag még az is beleférne, hogy a szociáldemokraták, a konzervatív, úgynevezett Szabad Választók, a Zöldek, a szabaddemokrata FDP, valamint a Balpárt a CSU és természetesen az AfD kihagyásával alakítson nem éppen stabil kormányt, erre azonban azért sincs esély, mert teljesen különböző ideológiájú tömörülésekről van szó, s képtelenség elképzelni például az FDP-t és a Balpártot egy tartományi kormányban. A CSU számára az lenne a legkézenfekvőbb, ha a Szabad Választókkal lépne koalícióra, annál is inkább, mert nincsenek köztük különösebb ideológiai különbségek.

Két gond adódhat. Egyrészt az, már az sem biztos, hogy együttesen abszolút többségre tennének szert, másrészt ha ez mégiscsak sikerülne, akkor is olyan szűk többséggel kormányoznának, ami hazárdjáték lenne részükről. Harmadik szereplőként beléphetne a szabaddemokrata FDP, ám tavaly ősszel, amikor az uniópártok, a Zöldek és az FDP a berlini Jamaica-koalíció létrehozásáról tárgyalt, láthattuk, hogy a szabaddemokraták nem nevezhetőek megbízható partnernek. Így a legstabilabb koalíció akkor jönne létre, ha a CSU a Zöldekkel szövetkezne. A környezetvédők nem is zárkóznának el ettől, ahhoz azonban, hogy létrejöjjön egy ilyen koalíció, a CSU-nak szakítania kell rigorózus menekültpolitikájával. Akadnak is erre utaló jelek. A korábban szintén igen radikális kijelentéseket tévő Markus Söder tartományi miniszterelnök sokkal mérsékeltebb lett, s látható az az igyekezete, hogy a CSU várható fiaskójáért Seehofert hibáztassa, így a szövetségi belügyminiszter viszi majd el a balhét. Az is elképzelhető, odáig fajul majd a helyzet, hogy bár megtarthatja a belügyi tárcát, de kezdeményezik majd elmozdítását a CSU éléről. Magától mindenesetre aligha lesz hajlandó lemondani.

A CSU számára azért is lesz fájdalmas a várható kudarc, mert a párt az utolsó hetekben tényleg mindent bevetett. Szeptembertől bevezették a – tükörfordításban – „családpénzt”, így a két és három év közötti gyermekek után a családok 250 eurót kapnak, a harmadik gyermek után pedig 300 eurót. Berlinben nem lelkesedtek a lépésért. A szociáldemokrata Hubertus Heil szövetségi munkaügyi miniszter szerint a választási bónusz egyenesen törvénybe ütköző. Apropó SPD, a párt Bajorországban is szenved, s a tartományban is érvényesül a trend, amely szerint a baloldalon a szociáldemokraták vezető szerepét mindinkább a Zöldek veszik át.