Az örök barátság hete

Mint a mesében: volt egy török, igaz, nem Mehemed, hanem Erdogan, akivel Orbán Viktor régóta mesésen jó kapcsolatokat tart fenn. Ezen a héten a magyar-török üzleti fórumon pedig visszaemlékezett arra, hogy 2013-ban, a török elnök legutóbbi budapesti látogatásakor ötmilliárd dolláros kereskedelmi forgalmat tűztek ki célul, és „tegnap már hatmilliárd dolláros horizontot is elérhetőnek láttunk.”

Kár, hogy az 5 milliárdból sem lett semmi az elmúlt öt év alatt, sőt a két ország kereskedelme még a 3 milliárd dollárt sem éri el. Ezen az alapon nemhogy 6, de akár 60 milliárdos horizont is feltűnhetett volna Orbán lelki szemei előtt. Elvégre visszatérően nagyhatalomnak igyekszik láttatni Törökországot. Ezúttal is ezt mondta: a „magyar külpolitikának három fővárosra kell mindig nagyon figyelnie: ez Ankara, Moszkva és Berlin. Ez az a három nagyhatalom és nagy ország, amelynek a vonzáskörzetében éli Magyarország az életét sok száz év óta.”

Csak miheztartás végett: Törökország nem nagyhatalom, és amióta sikerült őket kiverni Magyarországról, nem tartozunk a vonzáskörzetükbe. Se katonailag, se politikailag, se gazdaságilag, se kulturálisan. Ám Orbán még azzal is igyekezett emelni vendégének súlyát, hogy közölte: „Most a magyaroknak mondom, mert a törökök nélkülünk is tudják, hogy a török gazdaság az egyik legnagyobb gazdaság a világon.”

Hát nem, ez sem stimmel. 2017-ben Törökország GDP-je csak a 17-ik volt a világon, azóta pedig összeomlott a török líra, és ezzel a nemzeti össztermékük értéke is, úgyhogy már valószínűleg az első húszba se férnek be. Igaz, ezt a törökök nélkülem is tudják, ezért csak a magyaroknak mondom.

Kásler Miklós miniszter ugyan nem tárgyalt Erdogannal, de azért közvetve kedveskedett neki egy Magyar Idők-interjúban, amelyben bejelentette, hogy Magyarságkutató Intézet alakul, ahol szintetizálni lehetne a különböző tudományágak eredményeit. „Ezzel véget vethetnénk a régi türk-finnugor hipotetikus eredet- és nyelveredet vitának, és fény derülhet a tudományosan megalapozott valóságra.”

Jelentem: már fény derült. A magyar nem türk eredetű nyelv.

A magyar történelem sötétebb oldalait azonban mások is fényesítik. Trócsányi László igazságügyi miniszter a német die Weltnek nyilatkozott arról, hogy mi nem akarunk olyan multikulturális társadalomban élni, mint a nyugatiak: „Magyarország soha nem volt gyarmatosító hatalom, és nem próbálkoztunk a demokrácia exportjával vagy más országok destabilizálásával sem”, mondta.

Hát akkor nézzük: gyarmatosítók ugyan tényleg nem voltunk, de az Osztrák-Magyar Monarchia azért okkupálta Boszniát 1878-ban. 1941-ben, néhány hónappal az örök barátsági szerződés megkötése után a németekkel együtt megtámadtuk Jugoszláviát, nem sokkal később pedig a Szovjetuniót. A háború után Rákosi ismét Jugoszláviát próbálta destabilizálni, 1968-ban Csehszlovákiát „stabilizáltuk”, majd a rendszerváltás után megint részt vettünk Jugoszlávia destabilizálásában: a horvátokat segítettük fegyverekkel. Szégyellje magát a bűnös Nyugat!