Putyin belepiszkált a népszavazásba, hogy a Balkánon ne legyen uniós barátkozás

Publikálás dátuma
2018.10.15. 09:03
A szkopjei Vardar szélsőjobb szurkolóit lefizették, hogy megmozdulásokon támadják a görögökkel megkötött megállapodást
Fotó: DIMITAR DILKOFF / AFP
Moszkva befolyásolni próbálta a Macedónia új nevéről szóló népszavazást. Egyértelmű bizonyítékok támasztják ezt alá. Persze nem az elnevezés izgatta, hanem az EU-hoz való viszony.
Macedóniában két hete rendezték meg a népszavazást az ország új nevéről, arról, hogy a Görögországgal való megállapodásnak megfelelően Észak-Macedón Köztársaságnak nevezzék-e a balkáni államot. Nem túlzás azt állítani, hogy az ország sorsa dőlt el a voksoláson, hiszen amennyiben érvényes lett volna és az igenek kerültek volna többségbe, úgy megnyílt volna az út Szkopje előtt az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás előtt. Csakhogy a referendum messze nem lett érvényes, a részvételi arány ugyanis mindössze 37 százalékos volt. Zoran Zaev szociáldemokrata miniszterelnök szerint azonban ez nem jelenti az új név elutasítását, mert a szavazók 94 százaléka voksolt az új név mellett. Ezért a parlamentnek kell szavaznia az ország új nevéről. Ehhez kétharmados többségre lenne szükség, ám a jelenlegi kormánykoalíció nem rendelkezik ekkora támogatottsággal a törvényhozásban. Amennyiben nem lesz meg a kétharmad, előrehozott választást írnak ki. Zaev már a kampányban arra panaszkodott, hogy Oroszország megpróbálja befolyásolni a voksolás kimenetelét, így több más választáshoz hasonlóan a macedóniai referendum sem volt mentes a Kreml beavatkozási kísérleteitől. Moszkva számára igen fontos az, hogy Szkopje ne a nyugat érdekszférájába kerüljön, s ne csatlakozzon se az EU-hoz, se a NATO-hoz. Amíg a jobboldali VMRO-DPMNE volt hatalmon az országban, ezzel nem is volt semmi gond, hiszen Nikola Gruevszki volt kormányfő – akit a napokban jogerősen ítéltek két év börtönbüntetésre egy korrupciós ügy miatt – meglehetősen Moszkva-barát politikát folytatott, s amikor az ellenzék tiltakozott a demokráciát megcsúfoló, önkényes intézkedései ellen, Soros György ármánykodását vélte felfedezni a háttérben. Nem túl meglepő módon Gruevszki egyébként kiváló kapcsolatokat ápolt Orbán Viktor miniszterelnökkel. James Mattis amerikai védelmi miniszter szintén még a referendumot megelőzően azzal vádolta Moszkvát, hogy beavatkozik a macedón népszavazásba. Bár az orosz fővárosban úgy tettek, mintha teljesen légből kapott állításokról lenne szó, nyilvánvaló: az ország prioritásai közé tartozik az orosz hegemónia visszaállítása a Balkánon. Ez a törekvés azonban némiképp megbicsaklott 2017-ben, amikor Montenegró az észak-atlanti szövetség tagja lett. Az egykor Oroszországgal kivételes kapcsolatokat ápoló kis balkáni ország viszonya az utóbbi években rendkívüli módon megromlott Moszkvával, a Kremlt 2016-ban egyenesen azzal vádolták, hogy puccsot akart végrehajtani Podgoricában. A montenegrói NATO-tagság azért is volt nagy pofon Moszkvának, mert Vlagyimir Putyin állítólag abban reménykedett, hogy Montenegró segítségével hozhat létre haditengerészeti központot a Földközi-tengeren. Miért annyira jelentős Macedónia Oroszország számára? Természetesen komoly fegyvertény lenne a nyugat számára, ha Szkopje is az észak-atlanti szövetség tagja lenne. „Nem dobnánk le emiatt atombombát, de léteznek olyan hibák, amelyeknek vannak következményei” – fenyegetőzött Vlagyimir A. Csizov, Oroszország uniós nagykövete. Macedónia azért is fontos terep az oroszok számára, mert az államon menne keresztül az Ukrajnát elkerülő gázvezeték. A nemzetközi sajtó már augusztusban írt arról, hogy Oroszország milyen forrásokon keresztül próbált beavatkozni a macedóniai referendumba, ezt a témát részletesen dolgozta fel a New York Times egy a minap megjelent cikkében. Azt már korábban is tudni lehetett, Moszkva a jobboldali ellenzékhez közel álló labdarúgó csapatoknak folyósított összegeket, hogy a Görögországgal júniusban megkötött megállapodás ellen hangolják a közvéleményt. A Kreml azonban semmit sem bízott a véletlenre, hiszen Görögországon keresztül is akadályokat gördített Macedónia NATO-integrációjának útjába. Mint a New York Times cikkében írta, az orosz beavatkozás kulcsfigurája a PAOK Szaloniki focicsapat görög-orosz állampolgárságú milliárdos vagyonnal rendelkező elnöke, Ivan Szavvidisz volt, aki korábban az orosz dumában parlamenti képviselőként szolgált. Az amerikai titkosszolgálat júniusban olyan üzeneteket fülelt le, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy Szavvidisz orosz megrendelésre próbálta meg aláásni a Szkopje és Athén közötti kompromisszumot Macedónia új nevéről. Az amerikai tisztségviselők szokatlanul kemény lépésként a bizonyítékokat továbbították a görög kormánynak. Ez hozzájárult a görög-orosz kapcsolatok drámai rosszabbodásához, Athén ugyanis kiutasított két orosz diplomatát. Ez azért fontos fejlemény, mert Alekszisz Ciprasz kabinetje előzőleg baráti viszonyt ápolt Moszkvával, s az állammal szembeni uniós szankciók eltörlését követelte. Washington számára komoly fegyvertény volt Szavvidisz, illetve az orosz szál lefülelése, hiszen eddig csak kevés konkrét bizonyítékot tudtak felmutatni az orosz befolyásolási kísérletekre. „Most megmutatjuk, mi is kemények tudunk lenni” – fogalmazott Christopher R. Hill, az Egyesült Államok korábbi Macedóniába akkreditált nagykövete. Nyáron már egy sor jele volt az orosz beavatkozási kísérleteknek, több száz álhíreket terjesztő oldal jött létre a Facebookon, amelyek a megállapodást támadták. A megegyezés ratifikálásának napján erőszakba torkolló tüntetéseket tartottak Szkopjéban. S itt jön a képbe Szavvidisz, akire már évekkel ezelőtt felfigyelt az amerikai és görög hírszerzés. Egy a szervezett bűnözést vizsgáló nem kormányzati szervezet (Organized Crime and Corruption Reporting Project) kiderítette, hogy a dohánykereskedelemből gyanús módon meggazdagodott Szavvidisz 300 ezer eurót fizetett a macedón névváltoztatás ellenzőinek. Kaptak ebből politikusok, nacionalista szervezetek, valamint a szkopjei Vardar fociscsapatának ismert huligánjai is. Ők szervezték a parlament előtti tüntetéseket. Bár az orosz szálat feltárták, a macedón névvita – a referendum eredménytelensége miatt – nem zárult le. Ugyanakkor a Kreml az utóbbi időben többször is védekezésre kényszerült, annak kapcsán is, hogy feltárták azon személyek hátterét, akik meg akarták mérgezni Szergej Szkripal kettős ügynököt. Talán Washington és az EU is egyre hatékonyabban lép fel az orosz befolyásolási kísérletek ellen.

Igazi botrányhős

Ivan Szavvidiszra márciusban az egész világ felfigyelt. A PAOK-AEK méárkőzésen, amikor a hazai csapat gólját les címén nem adta meg a játékvezető, a szaloniki klubelnök a pályára rohant, s a felvételek tanúsága szerint pisztoly is volt nála.

Frissítve: 2018.10.15. 09:21

Trump nem zárja ki, hogy távozik a védelmi miniszter

Publikálás dátuma
2018.10.15. 08:44
James Mattis
Fotó: EMMANUEL DUNAND / AFP
„Egy adott időben mindenki távozik, ilyen Washington” – mondta az amerikai elnök.
Donald Trump amerikai elnök egy vasárnap esti tévéinterjúban nem zárta ki, hogy James Mattis védelmi miniszter távozik a kormányból. „Egyfajta demokrata párti” – fogalmazott az MTI összefoglalója szerint az elnök a Pentagon irányítójáról a CBS televízió 60 perc című, vasárnap esti magazinműsorában. Hangsúlyozta, hogy Mattis „jó ember”, ő személy szerint „jól kijön” vele, sőt, nagyon jó a viszonyuk, de „távozhat”. Az esetleges távozás okát nem jelölte meg, csupán annyit mondott:
„egy adott időben mindenki távozik, ilyen Washington”.

Az interjúból a James Mattisra vonatkozó részletet a CBS már vasárnap kora este nyilvánosságra hozta, így a védelmi minisztérium egyik szóvivője, Robert Manning ezredes még az adás előtt közleményt adott ki, amely szerint James Mattis a munkára összpontosítja minden figyelmét.
Az elnök és a tárcavezető viszonyának megromlásáról hetek óta hírek keringtek az amerikai sajtóban, kivált azt követően, hogy szeptemberben megjelent a Washington Post című lap főmunkatársa, Bob Woodward könyve a Fehér Házról és Donald Trump elnökségéről, és abban Woodward azt állította: Mattis miniszter szűk baráti körben leszólta az elnököt, mondván, annyit ért a Koreai-félsziget problémáiból, „mint egy ötödikes diák”. Sőt, állítása szerint Donald Trump azt akarta, hogy a tavaly áprilisban Szíriában elkövetett vegyi támadás után gyilkolják meg Bassár el-Aszad szíriai elnököt. James Mattis védelmi miniszter azonban egyszerűen figyelmen kívül hagyta az elnök óhaját, neki állítólag azt mondta, hogy „majd megoldja” a dolgot, és korlátozott csapásmérést rendelt el szíriai vegyifegyver-raktárak ellen. A könyv állítása szerint a kormányzat tagjai egyébként is sokszor figyelmen kívül hagyják az elnök elvárásait.

„Vannak más módjai is a büntetésnek”

A CBS-nek adott, előre rögzített interjújában Donald Trump szólt Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró isztambuli eltűnéséről és feltételezett meggyilkolásáról. Hangsúlyozta – amit a hét végén többször is megerősített –, hogy az ügynek a végére fognak járni, és amennyiben bebizonyosodik, hogy a háttérben Szaúd-Arábia áll, akkor a sivatagi királyság „nagyon komoly büntetésre” számíthat. Elutasította viszont, hogy Washington felmondja a Rijáddal kötött fegyverszállítási megállapodást, arra hivatkozva, hogy ez amerikaiak százezreinek ad munkát.
„Nem akarom, hogy (a büntető intézkedések) károsan érintsék a munkahelyeket, vannak más módjai is a büntetésnek”

– fogalmazott.

Az elnök ugyanakkor elmondta, hogy Jared Kushner, aki a veje és a tanácsadója a Fehér Házban, telefonon beszélt Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel, aki tagadta, hogy Rijádnak köze volna Hasogdzsi eltűnéséhez. A riporter kitért Észak-Koreára és Oroszországra is. Arról faggatta Donald Trumpot, hogy miért kedveli Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt, akit kegyetlen diktátornak írt le. Trump azzal válaszolt: megérti magát az észak-koreai vezetővel, és a lényegesnek azt tartja, hogy tárgyalások folynak Washington és Phenjan között. Az elnök ismételten visszautasította, hogy ne lépne fel határozottan és keményen Oroszország ellen. Kérdésre válaszolva leszögezte: igen, Oroszország beavatkozott a 2016-os amerikai elnökválasztási folyamatba, de ezt tette Kína is. A riporter kérdésére, hogy vajon csaknem két évvel a megválasztása után elnökként milyen tapasztalatokra tett szert, és mi az, amit ma másként tenne, Donald Trump a legnagyobb tapasztalatának azt nevezte, hogy Washington és a washingtoni politika „rendkívül elvetemült”. Hozzátette, hogy a Kínával és más országokkal folytatott kereskedelmi vitát korábban kellett volna megindítania.
Szerző

Elmaradt a CSU Waterloo-ja

Publikálás dátuma
2018.10.15. 08:19
Horst Seehofer
Fotó: KAY NIETFELD / DPA / AFP
Több mint tíz százalékkal esett vissza a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) az előző, 2013-as tartományi választáshoz képest, mégsem a vasárnapi választás jelentette a Waterloo-t a párt számára.
Bajorország mindig egyedi és különleges régiónak számított Németországon belül. 1957, azaz több mint hatvan év óta folyamatosan a Keresztényszociális Unió (CSU) adta a tartományi miniszterelnököt, s ez most sem fog megváltozni, bizonyosan Markus Söder marad a tartományi kormányfői székben. A CSU 37,2 százalékával végül elkerülte a teljes katasztrófát, bár így is 10,4 százalékkal szerzett kevesebbet, mint az előző, 2013-as tartományi voksolás alkalmával. Söder azonban inkább megkönnyebbülten vette tudomásul az eredményt, hiszen jól tudta: az ő felelőssége így aligha merül fel. Ahogy fogalmazott, egy apának is kilenc hónapot kell várnia gyermeke születésére, ő azonban még csak hat hónapja irányítja a tartományi kabinet munkáját. Feledésbe merül az, hogy Horst Seehofer pártelnökhöz hasonlóan ő is rendkívül radikális menekültpolitikájával tűnt ki, s ő is hozzájárult ahhoz, hogy sokan pártoltak el a CSU-tól, hiszen a keresztényszociálisok drámai népszerűségcsökkenése az utolsó három hónapra tehető. Södernek azonban találnia kell egy bűnbakot, s kézenfekvő, hogy Seehofer legyen az. Utóbbi azonban már korábban jelezte, nem hajlandó lemondani a CSU elnöki tisztségéről. Söder elvileg a német kormányt is hibáztathatja a gyenge eredményért, ám az utóbbi hetekben mintha fegyverszünetet kötött volna Angela Merkellel. A bajor választás bizonyos tekintetben megmutatta a jövőt Európa számára abból a szempontból, hogy lassacskán nem a menekültkérdés lesz a prioritás a választók számára. Arra a kérdésre, a helyiek döntését mely kérdések befolyásolták leginkább, 52 százalék az oktatáspolitikát jelölte meg, 51 százalék az új, megfizethető lakások létrehozását, 49 százalék a klímapolitikát, s csak 33 százalék a menekültpolitikát. A felmérés az is jelzi, Horst Seehofer mennyire rossz stratégiát választott. Folyamatosan a menekültpolitikát helyezte a kampány középpontjába, s még szövetségi belügyminiszterként is ezt szajkózta, amivel épp a jobboldali radikális Alternatívának (AfD) tett komoly szívességet. Kiderült azonban, hogy a választókat messze nem érdekli annyira ez a téma, amit az is jelez, hogy az AfD alig kapott többet tíz százaléknál. Seehofer stratégiájának kudarcát az a felmérés is bizonyítja, amely szerint a CSU-tól több szavazó vándorolt át a 17,5 százalékkal második helyen végzett Zöldekhez, mint az AfD-hez. Azzal ugyanis, hogy a keresztényszociálisok radikális menekültpolitikát folytattak, elvesztették egy sor mérsékelt, illetve liberális szavazójukat, ugyanakkor a radikálisokat nem nyerték meg. Akad olyan értékelés is, amely szerint Söder nem bántja Seehofert. Maga a tartományi kormányfő nem elég népszerű saját pártján belül sem ahhoz, hogy pártelnök legyen, s inkább együttműködik a már most béna kacsának számító Seehoferrel, mint a párt élére pályázó, nála liberálisabb Manfred Weberrel, az Európai Néppárt frakcióvezetőjével, vagy a hozzá hasonlóan gondolkodó, de roppant ambiciózus Alexander Dobrindttel. A voksolás másik nagy vesztese az SPD. A párt elveszíti néppárti jellegét, helyét lassan, de fokozatosan átveszik a környezetvédők. A 2021-es választásig össze kellene szednie magát a szociáldemokratáknak, ez azonban a tavaly szeptemberi választás óta nem sikerült, sőt még tovább csökkent népszerűsége. Az SPD olyan spirálba került, ahonnan nehéz lesz visszajönni, aminek az az oka: nincs igazi politikai víziója, vezetői pedig nem urai a helyzetnek. Az SPD-t négy párt is megelőzte Bajorországban. Mi várható most? Söder azért értékelte annyira megkönnyebbülten az eredményt, mert a CSU a Szabad Választók (FW) nevű konzervatív, regionális tömörüléssel együtt abszolút többséget szerez a tartományi parlamentben, s mivel két hasonló ideológiájú tömörülésről van szó, ezért a CSU-nak nemigen kell változtatnia eddigi irányvonalán. Már csak azért sem, mert a FW egykor épp a keresztényszociálisokból vált ki. Sokan örültek volna egy CSU-Zöldek koalíciónak, a mai német politika sztárjai ugyanis a környezetvédők, Söder azonban, amint fogalmazott, „polgári kormányt” akar, amivel egyértelműen a Szabad Választókra utalt. A Zöldek például a befogadásra építő menekültpolitikát képviselnek, a CSU viszont nem. A CSU és a Szabad Választók együttesen viszonylag stabil kabinetet alakíthatnak, így nem várható hosszú kormányalakítási procedúra.