Belassult Macron elnök a kormány kigyúrásába

Bár a francia államfő szombat estére ígérte a kabinet átrendezését, ám erre legalább hétfőig kell várni.

Kiszivárogtatások szerint Édouard Philippe kormányfő az Élysée-palota népszerűségét igyekszik megnyirbálni. Kettős hatalomra törekszik, mindenben keresztbe tenne az állam legmagasabb rangú vezetésének. Úgy látszik azonban, kényszerű kompromisszum zavarja meg az igen nagyon remélt kibontakozást.

Párizsban több mondott le Gérard Collomb belügyminiszter, heves belső kormányviták miatt. A történtek kárvallottja az államfő. Collomb és Macron között mind gyakoribbak voltak a nézetkülönbségek amiatt, mert Macron – amint Collomb újságíróknak elmondta - nem tűrte, ha ellentmondanak neki, illetve azért is, mert a köztársasági elnök jellegzetes párizsi, a volt belügyminiszter viszont „vidéki”, tősgyökeres lyoni. A kormányban legalább fél tucat komoly konfliktus volt, a hajdani miniszter azért távozott, mert nem viselte el a zaklatott főnöki stílust. Még augusztusban mondott le a népszerű környezetvédelmi miniszter, Nicolas Hulot, szeptember elején pedig Laura Fessel sportminiszter.

Helyettesítésük mintha nem lenne sürgős az elnöknek. Jerevánban tartották a frankofon országok találkozóját, ahol Macron közölte, örmény földről hazatérve teszi közzé az új kormánylistát. Ez maradt el, eléggé váratlanul.

A háttérben érdekes nemzetközi vonatkozások is felfedezhetőek. Macron mögött áll több uniós ügyekben elkötelezett nyugat-európai kormányzat már csak azért is, mert komoly megmérettetésre kell felkészülni jövő májusban az európai parlamenti választáson a nacionalista populistákkal szemben. Az sem közömbös, hogy a meggyengült Angela Merkel milyen mértékben tudhat ismét fölzárkózni párizsi diplomáciai szövetségeséhez.

Ennek fényében még nagyobb a szerepe a Szajna-parti kormányátalakításnak, kérdés, sikerülnek-e Macron „izmosítási kísérletei”, vagy a párizsi belpolitikai közjáték súlyosabb konfliktusokat is magukkal von majd.

A baloldali L’Obs heti magazin azt tartaná erősen kívánatosnak, ha Philippe kormányfő befolyása jobban érvényesülne, kissé megnyirbálnák az Élysée túlzott magabiztosságát. Már csak azért se közömbös, hogy ez miként alakul, mert kiderítheti, hogy a nagyvilág éppen a fenyegetett demokrácia visszahódításának küzdelmében helyt áll-e a fanatikus ellenerők gonosz rohamának? Eléggé elszánt lesz-e a jelenleg még váratlanul alakult francia viszonyok kiigazítása az antidemokratikus rohamok közömbösítésére?