Felsőoktatás: a minősége kérdéses lesz, az biztos, hogy majdnem mindenki fizet érte

Publikálás dátuma
2018.10.14. 13:13

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A kormány álmokat kerget, amikor a hatékonyság javulását várja a felsőoktatás piacosításától – állítja Polónyi István oktatáskutató. Az egyetemek elveszthetik akadémiai jellegüket és autonómiájukat, kis vidéki egyetemek zárhatnak be, bölcsész- és társadalomtudományi szakok szűnhetnek meg és a hátrányosabb helyzetű fiatalok végleg kiszorulhatnak a felsőoktatásból.
Hogy értelmezi Palkovics László innovációs és technológiai miniszter kijelentését, miszerint a Corvinus tervezett működési modelljét kiterjesztenék az egész magyar felsőoktatásra? A magyar felsőoktatás széles körű ki-és átszervezése látszik kibontakozni, ami a miniszterelnök 2013-ban bejelentett „önfenntartó felsőoktatási” koncepcióját fogja megvalósítani. A HVG információi szerint nem egyszerűen a Corvinus-modell kiterjesztéséről van szó, hanem egy piacosításról, amelynek során az alapítványtól a kft.-n át a zrt.-ig számos formát alkalmazhatnak az egyetemek átszervezésére, ami egy állami megrendelési rendszerrel párosulna. Vagyis a felsőoktatási intézményeket a jelenlegi központi költségvetési státusz helyett valamilyen nonprofit szervezetté vagy forprofit (üzletszerű, nyereségorientált) vállalkozássá alakítanák át. Ez az átszervezés a pénz-és vagyongazdálkodást a szervezet kezébe adná, a gazdálkodás felelőssége a vezető egyszemélyi felelőssége lenne, és így a kancellári rendszerre értelemszerűen nem lenne szükség. (Az interjú a Vasárnapi Hírekben jelent meg.) Éppen ez a kormány vezette be a kancellária-rendszert és igyekezett erősebb kontroll alá vonni a felsőoktatást is. Miért gondolhatták meg magukat? A cél a felsőoktatási intézmények működésének gazdasági racionalizálása lehet, ami az állam fenntartói szerepből való visszalépését is jelenti. Ez a kormány feltételezése szerint a pénz- és a vagyongazdálkodásban a hatékonyság növekedésével fog járni. Ezek azonban csak álmok, amelyek valójában a hazai felsőoktatás szétverését fogják eredményezni. Talán nem véletlen, hogy a világon nem látunk ilyen tömegű piacosítást sehol a felsőoktatásban. A felsőoktatási intézmények mindenhol nonprofit szervezetek – egy nagyon szűk nyereségorientált réteget kivéve. Mit veszíthetnek ezen az egyetemek? Nagyon sokat, lényegében akadémiai jellegüket veszíthetik el az átszervezésen, cserébe azért, hogy önállóan gazdálkodhatnak. Bár a kiszivárgott anyagból ez nem derül ki, a profitorientált működés értelemszerűen megöli az akadémiai autonómiát, hiszen a gazdaságosság és a hatékonyság mindenható. Egy piaci racionalitás alapján szerveződő felsőoktatásból törvényszerűen kihalnak a gazdaságtalan, de kulturális, tudományos szempontból fontos kis bölcsész és társadalomtudományi szakok – amennyiben a rendszerben nincs tudatos oktatáspolitikai beavatkozás. Ez a veszély még a nonprofit formánál is fennállhat, ha a szervezet döntéshozó testületében nincs megfelelő képviselete az intézmény akadémiai szereplőinek. És mi a helyzet a diákokkal? Ők a piacosított felsőoktatáson akár nyerhetnek is, hiszen vevői helyzetbe kerülnek. A piacon pedig a vevő az úr, az ő igényeit szolgálja az eladó. Javulhat a minőség, a hatékonyság, de csak rövid távon. Az ugyanis kérdéses, hogy az akadémiai autonómiájukat vesztett intézmények valójában milyen tudományos minőséget tudnak nyújtani. Ráadásul alighanem a hallgatók nagyobb része elveszti az állami támogatást, és helyette nagy részüknek tandíjat kell fizetniük, amit felvehetnek hitelként és egy kis részük talán valamilyen ösztöndíjat is kaphat. A hitel kockázata a bekerülteket lényegesen nagyobb szorgalomra motiválja, de sokakat elriaszt a felsőoktatástól. Tehát a hatások bonyolultak, előre kiszámíthatatlanok, és sok tekintetben rombolóak. Mindez gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti, amely ellen tíz éve, 2008-ban még népszavazáson harcolt a Fidesz? Az biztos, hogy ha mindez megvalósul, a jelenleg mintegy 160 ezer államilag finanszírozott hallgatólétszám alighanem radikálisan le fog csökkenni, és a diákok túlnyomó többsége tandíjat fog fizetni. Lehet egy ilyen rendszert a társadalmi igazságosság szempontjait figyelembe véve működtetni? A felsőoktatás piacosítása és lényegében általánosan tandíjassá válása nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy a hátrányosabb helyzetű fiatalok kiszorulnak onnan, és mindez a társadalmi mobilitás megdermedéséhez vezet. Elvileg egy szociálisan érzékeny ösztöndíjrendszer tud ezen valamennyit javítani. De csak elvileg, mivel a kutatások azt bizonyítják, hogy a tandíj eleve elriasztja azokat, akik esetleg egy szociális ösztöndíjjal bejuthatnának a felsőoktatásba. Vagyis jó eséllyel egyre kevesebb diák fog bejutni az egyetemekre, különösen, ha 2020 után valóban középfokú nyelvvizsgához kötik a bekerülést. Igen, a kormányzat és az iparkamara diskurzusa alapján ez egyértelműen az egyik célja a jelenlegi felsőoktatás-politikának. Kevesebb hallgató képzéséhez viszont kevesebb intézmény is elegendő. Ez a folyamat alapvetően a vidéki főiskolákat – mai nevükön alkalmazott tudományegyetemeket – érinti leginkább. Rajtuk semmilyen átszervezés nem fog segíteni, nem kis részük alighanem meg fog szűnni. Esetleg egy részüket megmenthetik az önkormányzatok vagy helyi vállalatok. Bár eddig az ilyen irányú évtizedes elképzelések ellenére sem látunk erre példát.  Egy még nem publikált, a Pulzus kutatási applikációval készült kutatás szerint a 14–25 éves korosztály 35 százaléka inkább külföldi egyetemen tanulna, ha itthon és a másik országban is 400 ezer forintot kellene fizetnie szemeszterenként, de több európai országban ingyenes a felsőoktatás. Lehet-e mindennek az a következménye, hogy a külföldi egyetemek még erősebben szívják majd el a diákokat a magyar egyetemek elől? Természetesen lehet. Az általánosan bevezetett tandíj nyilvánvalóan előmozdítja majd az ilyen mobilitást. A helyzet azonban az, hogy a külföldi tanulmányokhoz kapcsolódó megélhetési költségek miatt ez is elsősorban a jobb helyzetű, a felső középosztályba tartozó fiatalok lehetősége.

Polónyi István

A Debreceni Egyetem oktatója, fő kutatási területe az oktatás-gazdaságtan, a témában több kötete és számos tanulmánya jelent meg. Idén a „A magyar felsőoktatás egy évtizede 2008–2017” című, a Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja által kiadott tanulmánykötetben jelent meg részletes elemzése a magyar felsőoktatás gazdasági helyzetéről.

Szerző
Frissítve: 2018.10.14. 15:18

Mozgássérült tüntetők miatt zárják le a Belvárost

Publikálás dátuma
2018.10.14. 13:09
A kép illusztráció
Fotó: Thinkstock
A Clark Ádám és a Deák tér között tart a felvonulás, elterelik több BKK-járat útvonalát is.
Felvonulás miatt korlátozzák a forgalmat vasárnap délután Budapesten, több belvárosi útszakaszt és a Lánchidat is lezárják - közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szombaton az MTI-vel.
A fogyatékossággal élők és támogatóik által meghirdetett 5. Rehab Critical Mass elnevezésű demonstráció résztvevői a Lánchíd utcai parkolóban és a Sikló előtti területen gyülekeznek, majd a Clark Ádám tér-Lánchíd-Széchenyi István tér-József Attila utca-Bajcsy-Zsilinszky út-Deák Ferenc tér-Városháza park útvonalon átvonulnak az Erzsébet térre. A felvonulás útvonalát várhatóan 15.40 és 17 óra között lezárják.
 A korlátozás idején a 105-ös busz a Lánchíd helyett az Erzsébet hídon át, az Astoria érintésével, a 16-os busz pedig rövidített útvonalon, a Dísz tér és a Clark Ádám tér között közlekedik. A budai Várat közösségi közlekedéssel a Széll Kálmán tér felől nem lehet majd megközelíteni.  Az M3-as metrópótló busz, továbbá, a 9-es, a 15-ös, a 16-os, a 100E és a 115-ös autóbusz forgalmában is várható néhány perces késlekedés.
Szerző

Ápol és eltakar: a kormány már saját érdemként hirdeti az otthonápolási díj emelését

Publikálás dátuma
2018.10.14. 12:24
Családtagjaikat ápoló civilek tüntetése a Kossuth téren
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A megbecsülés jeléül emeltük az ápolási díjat – mondta Novák Katalin, az EMMI államtitkára. Ezért a megbecsülésért féléven át kellett tüntetnie és könyörögnie az otthonápoló civileknek, ráadásul nem egyformán jár mindenkinek.
A friss kormánynyilatkozatok alapján úgy tűnhet, az EMMI-nek eleve minden vágya az volt, hogy megemelhesse a szeretteiket otthon ápolók támogatását. Novák Katalin, a tárca családügyekért felelős államtitkára szombati sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy „a kormány a tartósan beteg gyermeküket, illetve hozzátartozójukat otthonukban ápolók munkájának megbecsülése jeléül” bruttó 100 ezer forintra növeli az ápolási díj felső határát, a juttatási formát pedig jövőtől gyermekek otthongondozási díjára (gyod) keresztelik át. 
Vasárnap Novák már az M1-en ismertette, hogy a gyod-ra összesen 17 ezer család lesz jogosult, és a juttatás a gondozott gyermek életkorától függetlenül jár majd - közölte az MTI.
Az örömhírek közé talán nem passzolt, hogy saját érdemként bemutatott forrásemeléssel több dolog sem stimmel:
  • Nem az EMMI ötlete volt. Már fél éve küzdöttek ezért a családtagjaikat otthon ápoló civilek, és érdekvédelmi szervezeteik, de sokáig választ sem kaptak kéréseikre.
  • A bruttó 100 ezer forint csak a gyermekek gondozására vonatkozik, a más családtagokat ápoló civilek támogatása nem nő ennyivel. Aki például beteg szüleit gondozza, annak juttatása 2022-ig is maximum 80 ezer forintig emelkedhet.
  • A támogatás emelése nem jelent foglalkoztatási jogviszonyt, pedig az otthonápolók azt szeretnék, ha a 24 órás, szabadság nélküli elfoglaltságukat valóban munkaként kezelné a kormány.
A  Lépjünk, hogy Léphessenek Egyesület, a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) Csoport és az a Hang májusban akciózott folyamatosan a megalázóan kevés - legfeljebb  52 800 forintos – otthonápolási díj emeléséért; aláírásokat gyűjtöttek, rendszeresen tüntettek a Kossuth téren. Törekvésüket minden ellenzéki párt támogatta, de a Fidesz-KDNP részéről sokáig visszhangtalan maradt a kezdeményezés. A kormánypártról annyira lepattant az ügy, hogy augusztusban el sem jöttek az ellenzéki pártok által kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülésre, ahol egyebek mellett az otthonápolási díj növelése is téma lett volna.  A Fidesz részéről arra hivatkozva hagyták ki az eseményt, hogy a kérdésben „már zajlanak az egyeztetések”. Ehhez képest október 11-ig kellett várni arra, hogy a kormány beadja a derekát, és engedve a növekvő társadalmi nyomásnak, tényleg emelje a támogatás összegét. 
Hogy az általában csak erő és a tömeges felháborodás láttán kompromisszumra hajló Fidesz-kabinet engedett a kérésnek, annak több oka is lehet Népszavának nyilatkozó szakértő, Böcskei Balázs politikai elemző szerint. Az IDEA Intézet vezetője úgy látja, azzal, hogy a civilek rendszeresen megjelentek a Kossuth téren, és különféle kampányokat indítottak, folyamatosan napirenden tartották az ügyet, amellyel csak azonosulni lehetett. – A kerekesszékben ülő gyermek, a mellette álló édesanya látványa és a megalázóan alacsony juttatás együtt képszerűvé és egyértelművé tette a tiltakozók igazát – vélekedett Böcskei. Akciójukat segítette, hogy bár az ellenzéki pártok támogatásukról biztosították őket, a politikusok ezúttal megértették, jobb, ha távolságot tartanak. Így pártpolitikától mentes maradhatott az ügy. Szerepet játszhatott az is, hogy a kormány családbarátként minősíti magát, most hirdették meg a családok évét, s ez még kellemetlenebbé tette számára az ügyet. További érv lehetett az emelés mellett, hogy az otthonápolók küzdelme mögött széles körű társadalmi szolidaritás látszott kibontakozni, ami hosszabb távon kormányellenes attitűddé válhatott volna. Ráadásul – emelte ki Böcskei Balázs – a most megígért emelés relatív kevés pénzbe került, tehát nem is lett volna értelme politikai kockázatokat vállalni.
Szerző