Felsőoktatás: a minősége kérdéses lesz, az biztos, hogy majdnem mindenki fizet érte

Publikálás dátuma
2018.10.14 13:13

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A kormány álmokat kerget, amikor a hatékonyság javulását várja a felsőoktatás piacosításától – állítja Polónyi István oktatáskutató. Az egyetemek elveszthetik akadémiai jellegüket és autonómiájukat, kis vidéki egyetemek zárhatnak be, bölcsész- és társadalomtudományi szakok szűnhetnek meg és a hátrányosabb helyzetű fiatalok végleg kiszorulhatnak a felsőoktatásból.
Hogy értelmezi Palkovics László innovációs és technológiai miniszter kijelentését, miszerint a Corvinus tervezett működési modelljét kiterjesztenék az egész magyar felsőoktatásra? A magyar felsőoktatás széles körű ki-és átszervezése látszik kibontakozni, ami a miniszterelnök 2013-ban bejelentett „önfenntartó felsőoktatási” koncepcióját fogja megvalósítani. A HVG információi szerint nem egyszerűen a Corvinus-modell kiterjesztéséről van szó, hanem egy piacosításról, amelynek során az alapítványtól a kft.-n át a zrt.-ig számos formát alkalmazhatnak az egyetemek átszervezésére, ami egy állami megrendelési rendszerrel párosulna. Vagyis a felsőoktatási intézményeket a jelenlegi központi költségvetési státusz helyett valamilyen nonprofit szervezetté vagy forprofit (üzletszerű, nyereségorientált) vállalkozássá alakítanák át. Ez az átszervezés a pénz-és vagyongazdálkodást a szervezet kezébe adná, a gazdálkodás felelőssége a vezető egyszemélyi felelőssége lenne, és így a kancellári rendszerre értelemszerűen nem lenne szükség. (Az interjú a Vasárnapi Hírekben jelent meg.) Éppen ez a kormány vezette be a kancellária-rendszert és igyekezett erősebb kontroll alá vonni a felsőoktatást is. Miért gondolhatták meg magukat? A cél a felsőoktatási intézmények működésének gazdasági racionalizálása lehet, ami az állam fenntartói szerepből való visszalépését is jelenti. Ez a kormány feltételezése szerint a pénz- és a vagyongazdálkodásban a hatékonyság növekedésével fog járni. Ezek azonban csak álmok, amelyek valójában a hazai felsőoktatás szétverését fogják eredményezni. Talán nem véletlen, hogy a világon nem látunk ilyen tömegű piacosítást sehol a felsőoktatásban. A felsőoktatási intézmények mindenhol nonprofit szervezetek – egy nagyon szűk nyereségorientált réteget kivéve. Mit veszíthetnek ezen az egyetemek? Nagyon sokat, lényegében akadémiai jellegüket veszíthetik el az átszervezésen, cserébe azért, hogy önállóan gazdálkodhatnak. Bár a kiszivárgott anyagból ez nem derül ki, a profitorientált működés értelemszerűen megöli az akadémiai autonómiát, hiszen a gazdaságosság és a hatékonyság mindenható. Egy piaci racionalitás alapján szerveződő felsőoktatásból törvényszerűen kihalnak a gazdaságtalan, de kulturális, tudományos szempontból fontos kis bölcsész és társadalomtudományi szakok – amennyiben a rendszerben nincs tudatos oktatáspolitikai beavatkozás. Ez a veszély még a nonprofit formánál is fennállhat, ha a szervezet döntéshozó testületében nincs megfelelő képviselete az intézmény akadémiai szereplőinek. És mi a helyzet a diákokkal? Ők a piacosított felsőoktatáson akár nyerhetnek is, hiszen vevői helyzetbe kerülnek. A piacon pedig a vevő az úr, az ő igényeit szolgálja az eladó. Javulhat a minőség, a hatékonyság, de csak rövid távon. Az ugyanis kérdéses, hogy az akadémiai autonómiájukat vesztett intézmények valójában milyen tudományos minőséget tudnak nyújtani. Ráadásul alighanem a hallgatók nagyobb része elveszti az állami támogatást, és helyette nagy részüknek tandíjat kell fizetniük, amit felvehetnek hitelként és egy kis részük talán valamilyen ösztöndíjat is kaphat. A hitel kockázata a bekerülteket lényegesen nagyobb szorgalomra motiválja, de sokakat elriaszt a felsőoktatástól. Tehát a hatások bonyolultak, előre kiszámíthatatlanok, és sok tekintetben rombolóak. Mindez gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti, amely ellen tíz éve, 2008-ban még népszavazáson harcolt a Fidesz? Az biztos, hogy ha mindez megvalósul, a jelenleg mintegy 160 ezer államilag finanszírozott hallgatólétszám alighanem radikálisan le fog csökkenni, és a diákok túlnyomó többsége tandíjat fog fizetni. Lehet egy ilyen rendszert a társadalmi igazságosság szempontjait figyelembe véve működtetni? A felsőoktatás piacosítása és lényegében általánosan tandíjassá válása nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy a hátrányosabb helyzetű fiatalok kiszorulnak onnan, és mindez a társadalmi mobilitás megdermedéséhez vezet. Elvileg egy szociálisan érzékeny ösztöndíjrendszer tud ezen valamennyit javítani. De csak elvileg, mivel a kutatások azt bizonyítják, hogy a tandíj eleve elriasztja azokat, akik esetleg egy szociális ösztöndíjjal bejuthatnának a felsőoktatásba. Vagyis jó eséllyel egyre kevesebb diák fog bejutni az egyetemekre, különösen, ha 2020 után valóban középfokú nyelvvizsgához kötik a bekerülést. Igen, a kormányzat és az iparkamara diskurzusa alapján ez egyértelműen az egyik célja a jelenlegi felsőoktatás-politikának. Kevesebb hallgató képzéséhez viszont kevesebb intézmény is elegendő. Ez a folyamat alapvetően a vidéki főiskolákat – mai nevükön alkalmazott tudományegyetemeket – érinti leginkább. Rajtuk semmilyen átszervezés nem fog segíteni, nem kis részük alighanem meg fog szűnni. Esetleg egy részüket megmenthetik az önkormányzatok vagy helyi vállalatok. Bár eddig az ilyen irányú évtizedes elképzelések ellenére sem látunk erre példát.  Egy még nem publikált, a Pulzus kutatási applikációval készült kutatás szerint a 14–25 éves korosztály 35 százaléka inkább külföldi egyetemen tanulna, ha itthon és a másik országban is 400 ezer forintot kellene fizetnie szemeszterenként, de több európai országban ingyenes a felsőoktatás. Lehet-e mindennek az a következménye, hogy a külföldi egyetemek még erősebben szívják majd el a diákokat a magyar egyetemek elől? Természetesen lehet. Az általánosan bevezetett tandíj nyilvánvalóan előmozdítja majd az ilyen mobilitást. A helyzet azonban az, hogy a külföldi tanulmányokhoz kapcsolódó megélhetési költségek miatt ez is elsősorban a jobb helyzetű, a felső középosztályba tartozó fiatalok lehetősége.

Polónyi István

A Debreceni Egyetem oktatója, fő kutatási területe az oktatás-gazdaságtan, a témában több kötete és számos tanulmánya jelent meg. Idén a „A magyar felsőoktatás egy évtizede 2008–2017” című, a Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja által kiadott tanulmánykötetben jelent meg részletes elemzése a magyar felsőoktatás gazdasági helyzetéről.

2018.10.14 13:13
Frissítve: 2018.10.14 15:18

Komjáthi Imre: Azt hittem, felrobbanok!

Publikálás dátuma
2018.12.09 19:18

Fotó: /
Az MSZP alelnöke nem bán semmit, és a főnökieknél becsületesebb rendőrökről beszél. Az elemző szerint megeshet, hogy a hatalom meghátrál.
Semmit sem bántam meg, soha nem voltam jobban – jelentette ki a Népszavának Komjáthi Imre. Az MSZP alelnöke a szombati rabszolgatörvény elleni tüntetés hivatalos vége után egy zászlóval felment a színpadra, és azt mondta a demonstrálóknak, foglalják el a Kossuth teret. Ezután elkezdett a térre futni, ahol a rendőrökkel való viaskodás után földre került, majd térdsérüléssel vitték kórházba. Komjáthi lapunknak leszögezte, nem tervezte meg előre akcióját. – Azt vártam, hogy a szakszervezetek részéről történik majd valami. Ugyanis az összes tüntetésre való felhívás arról szólt, hogy a Kossuth térre vonulunk majd. Erre péntek éjszaka jött a hír a lezárásról, biztos voltam benne, hogy csak azért is bemegyünk – mondta az ellenzéki politikus. Ott álltam a színpad mögött – folytatta Komjáthi -, majd megint elhangzott, hogy menjünk haza békével. – Azt hittem felrobbanok, éreztem, hogy muszáj tennem valamit. A szocialista politikus most fájdalomcsillapítókat szed, egy hétig pedig injekcióznia kell magát, hogy megelőzze a vérömleny kialakulását. – Ez nem számít, a fontos, hogy mi történik majd az útlezárásokon és a tiltakozásokon. Ha sikerült lelket öntenem a résztvevőkbe, akkor megérte az egész. Még szombat este kiadott egy közleményt a BRFK, amelyben hangsúlyozták, hogy „Komjáthi Imrét nem rendőrök teperték földre, vele szemben rendőri intézkedés nem történt”. – Értem a rendőrség aggályait, attól félnek, hogy külföldön is hír lesz egy ellenzéki politikus sérülése. Nem vagyok jogász, nem tudom mi a rendőri intézkedés, de az, hogy egy hatos rendőrsorfal tolja ki a tömeget a térről, szerintem annak számít – reagált Komjáthi. A politikus szerint az esetről készült felvételek azt már nem mutatták, amikor a baj történt. Komjáthi ugyanis azt állítja, az erősítésként érkező készenléti rendőrök nyomták meg erősen a tömeget és ekkor tolták rá az ő lábát is egy kőkockára. Amikor viszont szólt, hogy baj van, akkor a rendőrsor elején álló fiatalabb egyenruhások enyhítettek a nyomáson és megvárták, amíg kiemelik a tömegből. – Ők becsületesebbek voltak, mint akik ezt a közleményt kiadták – fogalmazott az ellenzéki politikus. 

Előremutató volt, hogy a szakszervezetek és a pártok közösen tüntettek, sikeres akció volt – vont mérleget a szombati tüntetésről Reiner Roland, az Integrity Lab intézet alapítója. Szerint a sikerben szerepe volt annak is, hogy egy jól megragadható rabszolgatörvény megnevezéssel fókuszálhatták a felháborodást. Az sem mellékes, hogy a parlamenti vitában az ellenzék egységesen dolgozott együtt. Látható – mondta az elemző –, hogy a Fidesz magához képest kevésbé következetesen kommunikál a törvényről, az elmúlt egy hétben úgy tűnt, hogy enyhítenek, majd, hogy szigorítanak rajta. – Ha pedig valóban jönnek további tiltakozások, útlezárás, sztrájk, akkor nem tartom kizártnak, hogy végül idén meghátrál a kormány, és legfeljebb jövőre hozza vissza a törvényt, más formában – vélekedett a szakértő.

2018.12.09 19:18
Frissítve: 2018.12.09 19:41

Viharos szél és ónos eső - cudar egy nap lesz a hétfő

Publikálás dátuma
2018.12.09 16:29

Fotó: /
Nem szépen közeleg a tél.
Hajnalban ónos eső áztathatja az ország észak-keleti részét, de ha abba marad, akkor sem lesz sok ok az örömre. Az ország északnyugati, illetve délkeleti tengelyében helyenként viharos szél nyargal, sebessége óránként mintegy 55-65 kilométer lesz, és széllökések súlyosbítják a helyzetet.
2018.12.09 16:29