Családok tíz négyzetméteren: gondnoknak nevezett verőemberek felügyelnek a speciális albérletekben

Egyre nagyobb a kereslet az úgynevezett uzsoraalbérletek iránt, amelyekbe főként szegény, kiszolgáltatott emberek, családok kényszerülnek. És a sátornál lepusztultabb kalyibákra is van igény.

Azonnal költözhető, öt-tíz négyzetméteres szoba. Lehet vinni kutyát, macskát, gyereket, és a legtöbbször százezres kaucióra sincs szükség. Cserébe más emberekkel, családokkal kell osztozni az olykor életveszélyes állapotú lakáson, panaszkodni, reklamálni kockázatos, és ajánlatos pontosan fizetni a havi 50-80 ezer forintos bérleti díjat mert a főbérlő – esetleg néhány pofon kíséretében – rögtön utcára teszi a későket.

Bár a feltételek és a körülmények elfogadhatatlanok, virágkorukat élik Magyarországon az uzsoraalbérletek, a mélyülő lakhatási válság miatt egyre többen – sokszor kisgyermekes családok is – kénytelennek ezt választani. A másik lehetőség ugyanis az aluljáró, vagy valamelyik túlzsúfolt tömegszálló lenne. A jelenségre a Habitat for Humanity Magyarország friss lakhatási jelentése irányította rá újból a figyelmet. Az uzsoraalbérlet fogalma régóta ismert, de mára a helyzet annyiban romlott: az utóbbi években, felismerve a "piaci" igény, egyre többen látnak üzletet benne. Az apró, szobányi „lakások”, a bérbe adott fáskamrák mellett olyan magántulajdonú ingatlanok is megjelentek, amelyeket néhány négyzetméteres szobácskákra osztott fel a tulaj, hogy minél több, kiszolgáltatott helyzetben lévő embernek adhassa ki azokat. A szobákat gyakran semmi más, csak egy néhány centi vastagságú falap választja el. A fürdőszoba, konyha közös használatú.

– Az uzsoraalbérletet mindig jövedelemmel rendelkező, a szociális bérlakás szektorból kiszorult személyek vagy családok veszik igénybe. Igaz, hogy a jövedelmük nagy része rámegy, de még mindig jobb, mint egy munkásszálló. A piaci albérleteknél esélyük sincs az egekbe szökött árak miatt. De még ha ki is tudnák fizetni, egy többgyermekes szegény család nagyon nehezen jut megfelelő albérlethez – fogalmazott a Habitat-jelentés egyik szerzője, Balogi Anna szociológus. Mint mondta, országos adatok nincsenek, sőt még azt sem tudni, Budapesten mennyi uzsoraalbérlet működik, de a terepkutatások során érzékelhető, hogy egyre több van belőlük.

Egész családok kényszerülnek 5-10 négyzetméteres szobákban élni, a bérleti díjakat a tulajdonos vagy egy megbízottja szedi be. Egy többlakásos ház esetén nem ritka, hogy egy gondnoknak nevezett „verőember” vigyáz a rendre. A bérlők nem fogadhatnak látogatót, a hivatalos szervek képviselőit sem engedhetik be a tulajdonos hozzájárulása nélkül. – Szerződést általában nem kötnek a bérlőkkel, de ha mégis, azt a tulajdonos magánál tartja. A bérlők jogait így semmi sem védi, hiszen szerződés hiányában sem a polgári törvénykönyv, sem a lakástörvény rendelkezései nem érvényesülnek. A bérleti díj fizetésével tilos késni, ha mégis, veréssel és azonnali kilakoltatással fenyegetik őket – mondta Balogi Anna.

Az uzsoraalbérletek ellen jogilag szinte semmit nem lehet tenni, hiszen semmi nem tiltja, hogy egy ingatlantulajdonos – akár több kisebb helyiségre felosztva – bérbe adja a lakását. Ha csak falapokkal választja el a szobákat, építési engedély sem kell. Az is mindegy, mennyien laknak ott. Sokszor előfordul, hogy az alapvető szolgáltatások sincsenek meg, hetekre, akár hónapokra kikapcsolják a gázt vagy a villanyt. A lakók ugyan tehetnének feljelentést, ám a megfélemlítés miatt nem élnek ezzel a lehetőséggel. Ha nincs bérleti szerződés, amúgy sem érnének el vele semmit, hiszen nem tudják bizonyítani, hogy bérlőként vagy például önkényes lakásfoglalóként vannak ott.

A szociális területen dolgozók azt tapasztalják, az uzsoraalbérletekben élők egyáltalán nem tekintenek magukra áldozatként, ezért nem is gondolnak arra, hogy például a rendőrséget keressék. De ha mégis, inkább csendben maradnak: a legtöbben úgy érzik, saját magukkal szúrnának ki, ha elégedetlenkednének.

Mindent lehet a főbérlőnek

Az uzsoraalbérletek iránti keresletet csak az önkormányzati bérlakások számának növelésével szüntethető meg. Nehéz másként úgy segíteni, hogy ne épp a rászorulók kerüljenek még rosszabb helyzetbe – mondta Pósfai Zsuzsanna, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa.

Mi választja el a drága albérletet az uzsoraalbérlettől?

Az, ha nem egyszerűen sokat fizet a bérlő, hanem kizsákmányolt, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Egy roma család például ma még akkor is alig talál legális albérletet, ha meg tudja fizetni a piaci árakat. Még reménytelenebb a helyzete, ha a két-három havi kauciót nem tudja letenni. Ilyenkor jutnak el azokhoz a lakástulajdonosokhoz, akik kiadnak nekik akár kaució nélkül is egy falapokkal leválasztott, apró szobát, de nincs szerződés, ők szabják meg az összes feltételt, lényegében akármennyit kérhetnek, és akkor tehetik ki a bérlőt, amikor csak akarják. Csak egy példa a kiszolgáltatottságról: sokszor a házilag átalakított lakásokban életveszélyes az elektromos hálózat vagy épp a füstelvezetés. Ha ezért szólni mer a bérlő, rögtön mehet az utcára.

Hányan vannak, és kik azok, akik ilyen körülmények között élnek?

Nagyon kevés adat van erről, mert ahogyan a kiadó, úgy a bérlő is rejtőzködik. Előbbi az esetleges felelősségre-vonástól tart, hiszen aligha fizet adót, nem köt szerződést, engedély nélkül alakítja át az ingatlant, utóbbi pedig attól fél, hogy az utcára kerül. Az uzsoraalbérletbe elsősorban olyanok kerülnek, akik valami oknál fogva elvesztették lakásukat, vagy kénytelenek elhagyni otthonukat és a munkalehetőséget kínáló városba költöznek. Ami biztos: olyan emberekről van szó, akik tudnak fizetni, hiszen az uzsoraalbérlet nem olcsó.

Mit lehet tenni?

Azonnali érdekvédelmi, jogi segítséget a legtöbbször nem lehet adni, mert bármit is tennénk, alighanem a bérlők járnának rosszabbul, mert elveszítenék lakhatásukat. Még több önkormányzati bérlakásra lenne szükség ahhoz, hogy az uzsoraalbérletek iránti kereslet megszűnjön.