Handó Tünde a kabinet segítségével verné le kritikusait

Publikálás dátuma
2018.10.14 21:57

Fotó: OBH-Sajtó/
Új szintre lép az OBH-elnök harca az őt felügyelő bírói tanács ellen: a meghekkelt küldöttgyűlés után kormányzati segítséggel törvénymódosítás készül.
A bírói kar egy jó részét felháborította az Országos Bírói Tanács (OBT) póttagjainak megválasztására összehívott múlt keddi bírói küldöttértekezlet botrányos megszervezése és lebonyolítása. Azt is aggályosnak tartják, hogy a küldöttgyűlés kudarcáért – egyetlen póttagot sem sikerült választani – épp a jelenlegi OBT-tagokat tenné felelőssé a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal (OBH). Hat fővárosi bíró, aki a Fővárosi Törvényszék küldötteiként részt vett a múlt keddi küldöttértekezleten, pénteken nyilatkozatban is kifejezte aggodalmait. Mint jelezték: a küldöttértekezlet levezető elnöke „súlyosan megsértette a küldöttértekezlet lebonyolítására irányadó (…) rendelkezéseket, a szavazatszámlálás lebonyolítása különösen aggályos volt.” A hat bíró másik, hasonló súlyú aggálya szerint a küldöttértekezleten törvénybe ütköző ügyrendi javaslatot tett Balla Lajos, a szavazatszámláló bizottság tagja, aminek nyomán a küldöttek – többségi szavazással – lemondásra szólították fel az OBT jelenlegi tagjait. Lapunk részletesen beszámolt a keddi bírói küldöttgyűlésen történtekről, arról, hogy az ülés az OBH-elnöke által előre megírt forgatókönyv szerint zajlott. Mint ismert, a hatéves mandátumú OBT-t, amely 2012 előtt nem létezett, épp azzal a céllal hozták létre az alaptörvényben, hogy a nagyhatalmú OBH-elnök ellenőre legyen. Ám annak ellenére, hogy az OBT alapvető funkciója az OBH-elnök ellenőrzése, Handó mintegy fél éve az idén év elején alakult, új összetételű bírói tanács ellehetetlenítésére játszik. A 2012-ben megválasztott első OBT még nem sok vizet zavart, tavaly év végén a tanács tagjait megválasztó küldöttgyűlésen azonban Handó kritikusai kerültek többségbe. Így történhetett meg az: a bírói tanács ténylegesen is vizsgálta és kifogásolta Handó vezetői gyakorlatát. Tavasz végére azonban a 15 tagú (és további 14 póttaggal rendelkező) OBT-ből több mint egy tucat tag, póttag lemondott – nyilvánvalóan Handó nyomására. Az OBH-elnök sok OBT-tag esetében a munkáltatói jogok gyakorlója, vagyis olyan bírónak kellene ellenőriznie az OBH elnökét, akiket éppen ő nevezett ki. Handó a lemondások miatt tavasz óta nem tartja legitimnek a testületet, ám Darák Péter, a Kúria elnöke – akit a törvény delegál az OBT-be – ezzel ellentétesen foglalt állást, javaslatára behívták a testületbe az OBT póttagjait is. A bírói tanács így is mindössze 11 taggal, illetve egyetlen póttaggal működött múlt keddig. És azóta is. Az OBH által rendezett múlt heti küldöttértekezleten kellett volna a hiányzó póttagokat megválasztani, ám sok küldött meglepetésére a jelölőbizottság által jelölt bírák nem vállalták a jelöltséget – annak ellenére, hogy a küldötté válás egyúttal azt is jelenti: elfogadják az esetleges jelöltséget. Az OBT tagjait ugyanis a bírók maguk választják az erre a célra összehívott küldöttértekezleten - a küldöttek közül. A küldöttgyűlésen valamennyi bírósági szint képviselteti magát, és már a különböző szinteken megtartott összbírói küldöttválasztó gyűlések után sejteni lehetett: a keddi küldöttértekezleten Handó hívei kerülnek majd többségbe. Így is történt, a többség az OBH-elnök alá tartozó bírósági vezetőkből és embereikből állt össze: ők döntöttek úgy, hogy elfogadják a jelölőbizottság által megnevezett bírók visszalépését, miközben a helyszínen jelöltnek aspirálók nem kapták meg tőlük a jelöltté váláshoz szükséges egyharmados voksot. A hat fővárosi bíró is kitér nyilatkozatában azokra a trükkökre, amelyek segítségével a küldöttgyűlés lebonyolítói elérték céljukat, s egyetlen póttagot sem választottak az OBT-be. Annak ellenére zárták le választást, hogy a törvény világosan kimondja: a póttag-választást addig kell folytatni míg „a szükséges számú jelölt az előírt számú szavazatot meg nem kapja”. A hat fővárosi bíró másik fontos aggálya szerint a küldöttgyűlésnek nem volt joga ahhoz, hogy az OBT tagjait lemondásra szólítsák fel, ahogy azt a Lajos tette. Mivel az OBT-tagok nem hívhatók vissza, a felszólításnak nincs jogi relevanciája. Sokat mondó viszont, hogy az OBH közleménye, amelyet a küldöttgyűlés után adtak ki, már úgy fogalmaz: „a bíró kar” szólította fel lemondásra az OBT-t. A Handó vezette szervezet szerint „a küldöttértekezlet eredményével kinyilvánította, hogy a jelenlegi OBT tevékenységéhez, illetve működéséhez a jövőben semmilyen módon nem járul hozzá, és azt nem támogatja”. Vagyis miután az OBH elnöke ellehetetlenítette az OBT póttagjai megválasztását, erre hivatkozva már lemondásukat követeli „a bírói kar” nevében. Még ennél is durvább az OBH honlapján szerdán kiadott nyilatkozat, amelyen ugyancsak Handó keze nyomát sejtik sokan. A küldöttgyűlés másnapjára az OBH-elnök összehívta az ítélőtáblák és a törvényszékek vezetőit, akik megismételve a fent idézett OBT-re vonatkozó mondatot, nyilatkozatukban már „a bíróságot átpolitizáló, értelmetlen és káros konfliktusokat gerjesztő, gyakran egyéni érdekektől vezérelt” OBT-ről írtak. Úgy tudjuk ezt a szöveget Vida Judit, a Handó által a Fővárosi Törvényszék elnöki teendőivel megbízott, korábban plagizáló bíró fogalmazta. Információink szerint ezen momentumok együttes hatására állt elő a hat fővárosi bíró pénteki nyilatkozatával. Egyikük leginkább azt kifogásolta lapunknak, hogy „a bírói kar” nevében nyilatkozik a mintegy 25 bírósági vezető, s egy OBT-póttagokat választó küldöttgyűlés sem képviseli a teljes bírói kart. Szerinte az lehet az egyik megoldás, hogy helyi szinteken ismét összbírói értekezleteket hívnak össze, amelyek utólag mondanák ki, milyen megbízást adtak a küldötteknek. De már csak azért sem tekinthető „a bírói kar” véleményének mindez, mert az OBH „ellenzékének” számító bíróságok, a fővárosi, a Budapest környéki és a székesfehérvári törvényszékeken dolgozik a mintegy 3000 magyar bíró több mint harmada.
A hat fővárosi bíró kiállása annak is köszönhető, hogy a bíróságokon az hír terjed: a kormány a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény módosítására készül, így segítve ki Handót az OBT elleni – törvényesnek most már nehezen tekinthető - harcában. Ezt több bírósági forrásunk is megerősítette, az egyik szerint már e héten benyújtanák a Háznak a módosítást. Ennek ellentmond azonban, hogy néhány hónapja Trócsányi László igazságügyi miniszter még nem kívánt beleavatkozni az OBH és az OBT vitájába: „Két független szerv vitájáról van szó, amelyre a minisztériumnak nincs ráhatása, és a tárca nem is autentikus jogértelmező, így a jogi természetű vitát sem tudja feloldani”.
2018.10.14 21:57

Martin József: Korrupció nélkül nehéz elképzelni a mai rendszert

Publikálás dátuma
2019.01.24 08:35

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Míg 2013-ban négy kormányközeli oligarcha részesedett a közbeszerzések 11 százalékából, 2017-ben Mészáros Lőrinc és Szíjj László 26 százalékot hasított ki az állami megrendelésekből - mondta Martin József, a Transparency International ügyvezető igazgatója.
Újra előkerült a kormányzati hirdetésekben a „Magyarország jobban teljesít” szlogen. Igaz ez a korrupcióra is?
Igen, a korrupció jól teljesít. Mára kiépültek és megszilárdultak azok a korrupciós csatornák, amelyeket szívós munkával felépítettek az elmúlt időszakban. A magyarországi korrupció sokrétű, nem írható le egyetlen sémával. Az egyik jellemzője például, hogy a  kormány egész rendszereket hoz létre és működtet abból a célból, hogy a közpénzeket  magánvagyonná alakítsa, azaz erőforrás-újraelosztást hajtson végre.

Mi tartozik ehhez az újraelosztási rendszerhez, illetve mennyi pénz folyhat el így?
A leglátványosabban a közbeszerzéseknél érhető tetten a favoritizmus. Az utóbbi években a közbeszerzési piac értéke nagyot nőtt – 2017-ben a GDP egy tizede volt –, és tovább koncentrálódott. Míg 2013-ban négy kormányközeli oligarcha részesedett a közbeszerzések 11 százalékából, 2017-ben a hatalom két kegyelt oligarchája, Mészáros Lőrinc és Szíjj László 26 százalékot hasított ki az állami megrendelésekből. Kimutatható, hogy az oligarchák vagyongyarapodása jelentős részben uniós forrásból valósul meg. De a közbeszerzések világán túl is burjánzik az erőforrás-újraelosztás. Például amikor előbb államosítanak bizonyos javakat, majd odaadják ezeket a haveroknak. Sok területen látható ez a trafikügytől a kaszinókon keresztül a bankok átjátszásáig, gondolok itt például az MKB tulajdonosváltásaira. De példaként lehet hozni azt is, amikor a külföldi tulajdonosokat különféle praktikákkal kiszorítják az országból. És még egy praktika, amellyel a kormány átcsoportosítja az erőforrásokat: a piactorzítás, amire a legszomorúbb példa a médiaipar. Az állami hirdetések szinte csak kormánypárti szereplőkhöz kerülnek, de kifinomultabb eszközökkel a magánhirdetéseket is igyekeznek a „megfelelő” helyre terelni. Ha mindezeket a tényezőket összerakjuk, akkor évente a GDP mintegy 10 százalékára – nagyjából négyezer milliárd forintra – becsülhető az indokolatlanul, részben korrupt módon gazdát cserélt vagyon.

A napokban azt javasolta az Európai Parlament, hogy függesszék fel vagy korlátozzák azon tagállamok közösségi támogatását, amelyek nem tartják be a demokratikus normákat és nem lépnek fel a korrupció ellen. Ez hozhat eredményeket azután, hogy korábban láttuk: hiába vizsgálta az OLAF (Európai Csalás Elleni hivatal) az Elios ügyet vagy az EP költségvetési ellenőrző testülete a felcsúti kisvasutat, semmi nem történt?
Fontos előrelépés lehet 2021-től, hogy a pénzeket a jogállami normák érvénysüléséhez kötik. A bizottsági javaslatot a Parlament elfogadta, de hátra van még a Tanács jóváhagyása, ami azért nem magától értetődő. Az EU régóta küzd azzal, hogy miként lehet megfogni a jogállamiság szisztematikus megsértését és a rendszerszintű korrupciót. A magyar kormány a saját szempontjából ügyesen lavírozik az uniós döntéshozatali labirintusban, így egyelőre sikerült kibújnia az érdemi szankciók alól. Ráadásul, amikor az OLAF-vizsgálat nyomán a Bizottság bírságot vagy pénzelvonást javasol egy konkrét visszaélés miatt, mint az Elios esetében történt, akkor ezt nem a csalásból hasznot húzott cég tulajdonosainak kell megfizetnie, hanem az adófizetőknek. Az említett feltételesség szabályának bevezetése elkésett, és ma már aligha lesz elég a jogállamiság helyreállításához.

Annak ellenére pesszimista, hogy uniós szinten van politikai akarat és változhat a jogi környezet is?
Nem merném kijelenteni, hogy van politikai akarat az EU-ban a magyarországi rendszer vagy más autokráciák megváltoztatására. Különféle intézmények, kormányok, személyek vannak, amelyek és akik szövevényes érdekhálóban működnek. Magyarországon az ellenzékben, vagy mondjuk úgy, a „nyugatos” értelmiség körében népszerű az a vélekedés, hogy majd az Európai Unió megoldja helyettünk a problémákat. Ezzel az illúzióval azt gondolom, le kellene számolni. Magyarországon akkor lesz kisebb korrupció és működő jogállamiság, amikor erre meglesz a társadalmi akarat. Az unió tud ebben segíteni, de megvédeni magunktól nem tud.

Mintha a közéletben egyre kevesebb lenne a nagy, jelentős botrányokból. Az utóbbi években előkerültek például az ORÖ ügyei, az Elios botránya, a letelepedési kötvények kérdése, a jegybanki alapítványok pénzköltése. Most ilyenekről nem hallani. Ez a hatalom  önkorlátozása, elfogyott az ellopható pénz, vagy a korrupciót feltárók fásultak bele a munkába?
Azért vannak ügyek, de valóban, a nagy rendszerekhez kötődő esetek, mint a társasági adó-kedvezmény (tao) vagy a letelepedési kötvények talán lecsengőben vannak. A tao esetében jövőre már kevesebb pénz kerülhet a sportszövetségekhez, ugyanakkor még inkább központosított lesz a rendszer, a minisztériumban fognak dönteni a támogatásokról. Mindez magyarázható azzal, hogy egyfelől csökken az újraosztható és ellopható pénzek mennyisége, másfelől kiépültek a közpénzszivattyúk. Ugyanakkor a kormány nyilván figyel arra, hogy az említett 10 százalék ne legyen mondjuk, 50, mert az nagyon hamar padlóra küldené a gazdaságot.

A választókat láthatóan kevés dolog hozza lázba. A miniszterelnöki menza ügye például ilyen, de ha ellopnak mondjuk 10 vagy 100 milliárdot, az nem éri el az ingerküszöböt. Mivel magyarázható az apátia?
Az ingerküszöb valóban magasan van, miközben a hétköznapi, de szimbolikus ügyekben meglepően alacsonyan. A korrupciós apátia nagyjából négy, egymással összefüggő tényezővel magyarázható: egyrészt a társadalom nagy többsége azt gondolja, hogy a kormány ugyan korrupt, de az előző kormányok is azok voltak. Ráadásul nem látják az egyértelmű – és korrupciós szempontból tiszta – politikai alternatívát. Másik oka a korrupciós vakság. Tudják, hogy van korrupció, de hagyják őket békén ezzel, túl sok az ügy. Sokszor az átlagember számára felfoghatatlan közpénzt pumpálnak ki, nehezen átlátható módon. A letelepedési kötvénybiznisz is ilyen, mi kiszámoltuk, hogy ez a magyar adófizetőknek legalább 21 milliárd forintjába került. A harmadik az, hogy a korrupciónak ma Magyarországon a legritkább esetben van következménye, ezért rendkívül alacsony a közintézményekbe vetett bizalom. A negyedik pedig, hogy az emberek jelentős része csak az állami médiumokból és a kormány szócsöveként működő sajtótermékekből tájékozódik, ott pedig egy olyan valóságot tárnak eléjük, amelyben nincs korrupció.

Egyetért azzal az állítással, hogy egy autoriter rendszerben a rendszerszintű korrupció addig maradhat fenn, amíg azt az autoriter vezető akarja?
Elvileg igen, gyakorlatilag a mai rendszert korrupció nélkül nehéz elképzelni. Ugyan 2010 előtt is nagy volt a korrupció, a fehér galléros is, de ez akkor mégiscsak egyfajta szégyenfoltnak számított, és igyekeztek is titkolni. Akkor inkább a rendszer melléktermékeként működött, most a rendszer része.  

Martin József Péter

A Transparency International ügyvezető igazgatója, aki februártól fél évig Londonban dolgozik majd, a Transparency International UK kutatási igazgatójaként. Korábban gazdasági újságíró, hat évig a Figyelő főszerkesztője volt. Közgazdász és szociológus, három éve doktorált, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Témák
korrupció
2019.01.24 08:35
Frissítve: 2019.01.24 08:35

Az ország leggazdagabb településén hiába vártak a kukásautóra

Publikálás dátuma
2019.01.24 08:22
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A profin működő helyi céget egy önkormányzati társulás alá terelték, de a nemzeti kukaholding annak sem fizetett időben.
Országszerte komoly problémák léptek fel a szemétszállítás területén, írta Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, amikor arról az Index újságírója arról kérdezte, hogy miért kell Budaörsön is hetekig kellett várni a kukáskocsira. A lap olvasói jelezték, hogy a városban néhány hétig szünetelt a szemétszállítás, ami a múlt héten némileg mérséklődött, de még mindig vannak olyan utcák, ahol a szemét már kifolyik a kukából. 
A polgármester emlékeztetett arra, hogy bár a szemétszállítás önkormányzati feladat, de a 2013-as "rezsicsökkentés" miatt tíz százalékkal csökkentették a hulladékszállítási díjat. A hulladékszállításra ez jelentette az első csapást – hiszen az árak befagyasztása miatt sok településen romlott a szolgáltatási színvonal, nem jutott elég pénz a javítási költségekre sem – de ezt, Budaörs az ország leggazdagabb településeként még tudta ellensúlyozni, kompenzálták a Budaörsi Településgazdálkodási Nonprofit Kft. veszteségeit. 2016-ban azonban elkezdődött a szemétszállítás központosítása, ami az addig kiválóan üzemelő önkormányzati céget sem kerülte el – mondta Wittinghoff. A munkát továbbra is ők végezték, de szemétszállítási díjakat az állami NHKV (közkeletű nevén: Kukaholding) gyűjtötte be és osztotta vissza a a valódi terepmunkát végző cégeknek. A Kukaholding adminisztrációs nehézségek miatt ezután nem vagy nem teljesen tudta begyűjteni a pénzt, amit aztán késve vagy nem fizetett ki a hulladékgazdálkodóknak, sokakat a tönk szélére sodorva – írja az Index. 
 Ezután a több száz kisebb közszolgáltatóból álló hulladékszállítást önkormányzati társulásokba terelték, és „Budaörsöt ez érintette a legérzékenyebben: az addig kiválóan működő BTG-től mondvacsinált ürüggyel megvonták a hulladékgazdálkodói közszolgáltatói minősítést, oly módon, hogy ez ellen jogorvoslattal sem lehetett élni”. Majd a budaörsi cég az Érd és Térsége Regionális Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társuláshoz csatlakozott, és bár az érdi társaság lett a hulladékszállítási közszolgáltató, „a tényleges hulladékszállítást továbbra is a BTG végezte". Ez csak némi örömöt hozott a városba, ugyanis a polgármester szerint a Kukaholding nem fizetett az érdi közszolgáltatónak, és az sem fizette ki az alvállalkozóját: százmilliót is meghaladó hiány keletkezett a BTG-nél egy év alatt. Korábban a város tudta kezelni a kieséseket, de Wittinghoff szerint ekkor az állam szolidaritási hozzájárulás címén több mint kétmilliárd forintot vont el tőlük. Évente.  A BTG sem tudta vállalni, hogy ingyen szállítja a szemetet, miközben a szemétszállítás díját az állam elvileg beszedi, de nem vagy csak részben továbbítja. A budaörsi szemétszállítás így teljes egészében átkerült az érdi közszolgáltatóhoz, és a feladattal együtt a várostól megkapták az eszközöket, "pályázaton nyert modern kukásautókat", de a feladatot szerinte továbbra sem tudják elvégezni, ugyanis „nincs pénzük a gépek karbantartására, ezért azok lerohadnak, a régebbi, terepet jól ismerő dolgozók sorra otthagyják őket”.

A szőnyeg alá seprik

Hasonló problémákról számoltak be a Népszavának nyilatkozó érintettek is. Habár a hulladékszállítás hazai problémáira leginkább az Észak-Kelet Pest és Nógrád megyei Zöld Híd BIGG Nkft. novemberi kálváriája figyelmeztetett, a - zömmel név nélkül megszólaló - szakértők egyetértenek abban, hogy szinte az egész ágazat a tönk szélén áll. Igaz, a kormánypropaganda ezt tagadja, hisz ma úgymond sehol sincs utcán a szemét. Kétségtelen: a problémák nagyságrendjének felméréséhez kissé be kell kukkantani a szőnyeg alá. A Zöld Híd területén például ma már a katasztrófavédelem irányítja a begyűjtést és állja a cechet, a Fidesz pedig némi politikai habverés után saját emberét ültette a cég tulajdonosának élére. A hulladékdíjak beszedését és visszaosztását elvben három éve végző, állami NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. honlapján jelenleg 28 hulladékszállító közszolgáltatót sorol fel. Ezek legutolsó elérhető, 2017-es mérlege zömmel rendkívül sanyarú anyagi helyzetről tanúskodik. Igaz, a gondokat még ezeken belül is sikerült elbújtatni. A társaságok eredménye – néhány kivételtől eltekintve – ugyanis vállalható, azaz nulla körüli. (Már csak azért is, hisz cégformájuk szerint nonprofit működésűek.) Ám a saját tőke – vagyis az az összeg, amit nem terhel visszafizetési kötelezettség - jellemzően csupán a hitelállomány töredéke. A pénzügyi elemzők már azt egészségtelennek tekintik, ha a hitelállomány magasabb a saját tőkénél. A 28 közszolgáltatóból ez a tavalyelőtti állapot alapján 24-re volt elmondható. Összesített hitelállományuk közel ötvenmilliárd forint. 
2019.01.24 08:22