A vereség nyeresége

Moderált gazdasági válság - feltehetően így fogják hívni az előttünk lévő időszakot, de persze akkor se esnék kétségbe, ha nem. Ám a 2007-2008-as krízis is Amerikára korlátozódó pénzügyi (bank)válságnak indult, azután megtapasztaltuk, mi lett belőle. Sőt akadnak olyan közgazdász-iskolák is, amelyek szerint az a krízis még véget sem ért, és ami most következik, az olyasmi lesz, mint a földrengés utórengései.
Ha hiteles szakember állana a Magyar Nemzeti Bank élén - kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy a mi Matolcsy Györgyünket a hazai és a nemzetközi közgazdásztársadalom nem ebbe a kategóriába sorolja -, akkor minden szavát komolyan kellene venni. Különösen olyankor, ha a jegybankelnök megszólalásai viszonylag ritkák, ami önmagában nem hiba. Matolcsy György országgyűlési, személyeskedéstől átitatott, súlytalan bohóckodásai azonban még véleménynyilvánításnak is haloványak voltak, autentikus megszólalásoknak pedig önmaga sem tartja ezeket.  Történt mégis, hogy az MNB elnöke az elmúlt hét végén megnyomta a vészcsengőt, és jelezte: fel kell készülni egy következő válságra. 
Azon érdemes ugyan elgondolkodni, hogy Matolcsy Györgynek igaza van-e vagy sem, de a 2000-es évek második évtizedére jellemző unortodox  növekedés legfőbb hazai apostolától mindenesetre meghökkentő, hogy gazdasági krízist vizionál.  Az már kevésbé döbbenetes, hogy Matolcsy György a minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz ősi elvét vallva kifejtette: a válság egyúttal óriási lehetőség is, mert úgy kell rá felkészülni, hogy Magyarország nyertesen kerüljön ki belőle. 
A szakirodalom ismeri a jogalap nélküli gyarapodás, azaz - más megközelítésben - a káron gyarapodás fogalmát. Eddig úgy tudtuk, hogy - a minden relatív elve alapján - a nagy válságoknak csak azon országok lehetnek a nyertesei, amelyek a legkisebb visszaesés, stagnálás vagy esetleg csekély növekedés árán tudnak túllépni ezen a nehéz időszakon. (Matolcsy György a korlátozott, csak egyes ágazatokra kiterjedő válságokra aligha gondolt.) 
A XX. századi nagy krízisek legfőbb haszonélvezője többnyire a hadiipar volt, mert a tömeges csődhullámok csaknem mindegyike helyi vagy világháborúba torkollott. Szerencsére a 10 esztendővel ezelőtti globális visszaesés kivételnek bizonyult, mert a kormányok képesek voltak kezelni a bajokat, sőt még tőkét is juttattak a magánkézben lévő versenyszférának, és a bankok közül azok, amelyek nem véreztek el, szintén viszonylag hamar talpra tudtak állni. 
A Matolcsy-féle recept pedig adott: a gazdasági versenyképességünket növelni kell. A jegybank által a nyár derekára elkészített 180 pontos ötletgyűjtemény megvitatását ugyan folyamatosan jegeli a kormány, de a jelek szerint az MNB-nél addig sem tétlenkedtek. Az elmúlt nyolc évben folytatott gazdaságpolitika kritikájának is felfogható kívánságlista pontjainak számát 300-ra emelték. Amit elvesztenénk a válságon, azt megnyerjük az újabb Matolcsy-pontok számán. 
Ezt a küzdő sportokban úgy hívják: pontozásos vereség.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2018.10.15. 09:09

Szintetikus

A kormány hamarosan dönt a Magyarságkutató Intézet létrehozásáról. Ezt Kásler Miklós közölte. Fogalmam sincs, kell-e Magyarságkutató Intézet, mi dolga lenne neki, azon kívül, hogy gyanúnk szerint csak újabb kliensetetőt fabrikál a hatalom. Ám az még hagyján, hogy nekem nincs fogalmam, mit kutatna a magyarságon a magyarságkutató, de az emberminiszternek sincs. Azt mondja: "a történészek, régészek, nyelvészek, néprajzkutatók, antropológusok és más tudományágak képviselői ma elbeszélnek egymás mellett”, ezért kell az újabb kormányzati elmehalom, amely szintetizálná a szintetizálandókat, és „véget vetne a „régi türk-finnugor hipotetikus eredet- vagy nyelveredetvitának, és fény derülhet a tudományosan megalapozott valóságra”.
Hajrá! Bár én szívesebben venném, ha a kormány a magyarság jelenét és (főként) jövőjét kutattatná, nem a múltját, mert akkor talán látná, hogy a hazai felsőoktatással kapcsolatos tervei nyomán gyorsan kiürülnek majd a magyarságkutató folyosói, nem lesz senki, aki képzetten szintetizálhatna. Ennél is nagyobb baj, hogy a magyarság eredetéről szóló vitákat egy tudós politikus "egymás melletti elbeszélésnek" gondolja. A "múlt megalapozott valóságának" - ha van ilyen - felderítéséhez a "párhuzamos valóságokról" szóló fecsegés ugyanis elkerülhetetlen.
Egy normális országban – bár az ország nagyjából normális, ha nem választ is magának normális hatalmat – ezt rábízzák a tudósokra. Mert mi köze a politikai végrehajtó hatalomnak a magyarság eredetéhez? Egyáltalán: tudományos kérdések eldöntéséhez? Talán meg kellene mondani a Magyar Tudományos Akadémiának: ha kell neki, csináljon magának magyarságkutatót – épülettel, költségvetéssel, asztalokkal, székekkel, számítógépekkel, hűtőszekrényekkel, kotyogókkal, telefonokkal, titkárnőkkel, étkezőkkel, gépkocsikkal. 
Mondom: az Akadémiára kellene az egészet rábízni - ha már és ha még van ilyen intézmény egyáltalán. Mert ha nincs, akkor a kormány csak magára és a mamelukjaira számíthat a szintetizálásban, és az végül senkinek sem lesz jó.
Szerző
Friss Róbert

Világkép

Éppen ideje volt, hogy a miniszterelnök harcot hirdessen az álszerénység ellen is. Annyi mindent megoldott már, mióta a nép (kisebbségének) akaratából övé a hatalom, hogy most rátérhet az apróbbnak látszó teendőkre. Ezúttal a pécsi Nemzeti - mi más is lenne - Kosárlabda Akadémia avatása adott alkalmat rá, hogy eligazítsa az alattvalókat. És arról beszélt, hogy a sikereknek igenis örülni kell, fölösleges úgy tenni, "mintha kisebbek lennénk". Még azt is hozzátette, legyünk büszkék, ha van mire. 
Bár ezek a gondolatok nem előzmény nélküliek, de az nem volt egészen érthető, hogy miért éppen ezt tartotta fontosnak elmondani ott és akkor Orbán Viktor. Ám meghallgatva péntek reggeli szokásos rádiószózatát, közelebb kerülhettünk a megfejtéshez. Újra megtudhattuk - ha már elfelejtettük volna -, hogy a magyar gazdaság milyen csodálatos, nagyszerűek az eredményei. Ez pedig annál is inkább értékelendő, mert kis hazánk lényegében teljesen ellenséges környezetben kénytelen létezni, mindenfelől összeesküvők veszik körül. Soros György irányítja őket, egyértelműen bevándorlás-pártiak, s nem csupán az Európai Uniót, hanem az ENSZ-et is kezükben tartják. 
Ilyen helyzetben jó egy szövetséges, közülük most nem Putyint említette, hanem a héten Budapesten járt Erdogant. Hiszen a magyar külpolitika általános alapelve, hogy "barátokat gyűjtsünk, ne pedig ellenségeket". Ami viszont azért kérdésessé tehetné a miniszterelnök állandó kényszerű harcait. 
Például az álszerénység elleni új küzdelem sem teszi lehetővé, hogy kíméletesek legyenek a mindannyiunkat körülvevő "nyűgökkel". A magyar ember tehát jól teszi, ha beáll Orbán Viktor mögé, és kételyek nélkül fogadja, bármit csinál vagy mond. 
Világképét ugyan lehet különösnek nevezni, de ez nem változtat semmin. Momentán ezt lehet (kell) szeretni. Álszerénység nélkül.
Szerző
Sebes György