A vereség nyeresége

Moderált gazdasági válság - feltehetően így fogják hívni az előttünk lévő időszakot, de persze akkor se esnék kétségbe, ha nem. Ám a 2007-2008-as krízis is Amerikára korlátozódó pénzügyi (bank)válságnak indult, azután megtapasztaltuk, mi lett belőle. Sőt akadnak olyan közgazdász-iskolák is, amelyek szerint az a krízis még véget sem ért, és ami most következik, az olyasmi lesz, mint a földrengés utórengései.

Ha hiteles szakember állana a Magyar Nemzeti Bank élén - kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy a mi Matolcsy Györgyünket a hazai és a nemzetközi közgazdásztársadalom nem ebbe a kategóriába sorolja -, akkor minden szavát komolyan kellene venni. Különösen olyankor, ha a jegybankelnök megszólalásai viszonylag ritkák, ami önmagában nem hiba. Matolcsy György országgyűlési, személyeskedéstől átitatott, súlytalan bohóckodásai azonban még véleménynyilvánításnak is haloványak voltak, autentikus megszólalásoknak pedig önmaga sem tartja ezeket. Történt mégis, hogy az MNB elnöke az elmúlt hét végén megnyomta a vészcsengőt, és jelezte: fel kell készülni egy következő válságra.

Azon érdemes ugyan elgondolkodni, hogy Matolcsy Györgynek igaza van-e vagy sem, de a 2000-es évek második évtizedére jellemző unortodox növekedés legfőbb hazai apostolától mindenesetre meghökkentő, hogy gazdasági krízist vizionál. Az már kevésbé döbbenetes, hogy Matolcsy György a minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz ősi elvét vallva kifejtette: a válság egyúttal óriási lehetőség is, mert úgy kell rá felkészülni, hogy Magyarország nyertesen kerüljön ki belőle.

A szakirodalom ismeri a jogalap nélküli gyarapodás, azaz - más megközelítésben - a káron gyarapodás fogalmát. Eddig úgy tudtuk, hogy - a minden relatív elve alapján - a nagy válságoknak csak azon országok lehetnek a nyertesei, amelyek a legkisebb visszaesés, stagnálás vagy esetleg csekély növekedés árán tudnak túllépni ezen a nehéz időszakon. (Matolcsy György a korlátozott, csak egyes ágazatokra kiterjedő válságokra aligha gondolt.)

A XX. századi nagy krízisek legfőbb haszonélvezője többnyire a hadiipar volt, mert a tömeges csődhullámok csaknem mindegyike helyi vagy világháborúba torkollott. Szerencsére a 10 esztendővel ezelőtti globális visszaesés kivételnek bizonyult, mert a kormányok képesek voltak kezelni a bajokat, sőt még tőkét is juttattak a magánkézben lévő versenyszférának, és a bankok közül azok, amelyek nem véreztek el, szintén viszonylag hamar talpra tudtak állni.

A Matolcsy-féle recept pedig adott: a gazdasági versenyképességünket növelni kell. A jegybank által a nyár derekára elkészített 180 pontos ötletgyűjtemény megvitatását ugyan folyamatosan jegeli a kormány, de a jelek szerint az MNB-nél addig sem tétlenkedtek. Az elmúlt nyolc évben folytatott gazdaságpolitika kritikájának is felfogható kívánságlista pontjainak számát 300-ra emelték. Amit elvesztenénk a válságon, azt megnyerjük az újabb Matolcsy-pontok számán.

Ezt a küzdő sportokban úgy hívják: pontozásos vereség.