Meg leszünk mentve? - Az MTA már dolgozik a poloskatémán

Publikálás dátuma
2018.10.16 09:50
Márványospoloska a szőlőn
Fotó: MTA AK Növényvédelmi Növényvédelmi Intézet
Ellepnek a poloskák. A szakértők szerint a lakásba jutó büdösbogarakat érdemes megölni, mert ha át tudnak telelni, szaporodnak is. Rossz hír, hogy természetes ellenségükről egyelőre nem tudni, de jó is van: az MTA kutatói már dolgoznak a poloskacsapda kifejlesztésén.
A poloskaproblémát, amelyről itt és itt írtunk, az okozza, hogy az éjszakák hűvösödésével két, nem őshonos poloskafaj meleg, áttelelésre alkalmas helyet keresve a lakásokba költözik. A két, tömegével megjelenő faj, a zöldes színezetű vándorpoloska (Nezara viridula) és a barnás mintázatú márványospoloska (Halyomorpha halys) csupán néhány éve jelent meg az országban, és egyedeik roppant mértékben elszaporodtak.

Legalább nem csíp

A vándorpoloska trópusi eredetű, a kutatás feltételezi, hogy Etiópia környékéről, míg a márványospoloska Kelet-Ázsiából származik. Növényevő fajok, így emberre nem jelentenek veszélyt. Azonban, ahogy a szintén idegenhonos, inváziós faj, a nyugati levéllábú poloska (Leptoglussus occidentalis), ami észak-amerikai eredetű és a fenyőféléket károsítja, táplálékkeresés közben előfordulhat, hogy véletlenszerűen megszúrja az embert. A vizsgálatok szerint ez csak kis, helyi gyulladást okoz, azonban nem lehet kizárni, hogy kórokozót juttat a szervezetbe, ám erre nagyon kicsi az esély – mondta Kontschán Jenő tudományos főmunkatárs, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének igazgatója.
A két poloskafaj rengeteg kárt okoz: valósággal ellepik a mezőgazdasági területeket, a házak körüli kiskerteket, de még a balkonon tartott növényeket is. Poloskajárás után fogyaszthatatlanná válnak a zöldségek, gyümölcsök, de a szakember szerint egyáltalán nem lebecsülendő a közvetett kár sem, hiszen a nagy egyedszámban megjelenő rovarok mindenkit zavarnak, aki csak találkozik velük.

Van megoldás?

A szakember tájékoztatása szerint jelenleg csak kémiai eszközöket, vagyis rovarirtószereket tudunk alkalmazni. 
„Mindenképp fontos mielőbb elpusztítani a lakásba bejutó poloskákat, mert a védett helyeken áttelelő egyedek lesznek az alapítói a következő évi populációknak. Előszeretettel húzódnak fáskamrákba, sufnikba, pincékbe, ahol a nagyjából 1 centiméteres résekben, repedésekben sokszor több tucat egyed is elrejtőzhet”
– mondta Kontschán Jenő.
Rossz hír, hogy a két poloskafajnak Magyarországon természetes ellenségei jelenleg még nem ismertek. Az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének kutatói a vándorpoloska és a márványospoloska külső és belső parazitáit próbálják feltárni, azzal a hipotézissel dolgozva, hogy ezek az élősködők segíthetnek a populációk egyedszámának csökkentésében. A vizsgálat azért fontos, mert a paraziták hatékonyan csökkenthetik a poloskaegyedek túlélési lehetőségeit, vagyis a poloska élősködője szabályozni tudja a kártevő populáció méretét, ugyanúgy, mintha lenne természetes ragadozója.
„Az MTA ATK Növényvédelmi Intézet kutatói intenzíven vizsgálják ezt a két fajt. Próbáljuk kideríteni, hogy milyen növényeket preferálnak. Ez azért lényeges, mert van esély arra, hogy az értékesebb növényeink közé olyan, számunkra kevésbé fontos növényeket ültessünk, amelyekre inkább át tudjuk csábítani a poloskákat”
– magyarázza a szakember.
 A kutatók egy környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával is foglalkoznak. Azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni. A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejleszthessenek ki.  
„A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk majd”
– tette hozzá az MTA ATK Növényvédelmi Intézet igazgatója.

Mikor?

Kontschán Jenő szerint mivel a modelleket, majd a csapda prototípusait a természetben kell tesztelni, a kutatás erősen ki van téve a környezeti tényezőknek. Ha elhúzódik a meleg ősz, vagy enyhe lesz a tél, az megbolygathatja az invazív poloskák telelését, és nehezíti az eredmények értékelését. Az igazgató úgy tervezi: mire 2020 végén véget ér a kutatást finanszírozó GINOP-pályázat, akkor már egy prototípust le fognak tudni tenni az asztalra.
A 2018-as poloskainvázió után azonban újabbra kell készülnünk, mert az elmúlt évek megfigyelései alapján ugyanis hasonlóan nagy poloskaegyedszámokra kell számítanunk, mert a jelentősebb lehűlések sem vetik vissza az áttelelő egyedek számát.

Területhódítás

Az idegenhonos fajok terjedése folyamatos, évente újabb és újabb fajok jelennek meg Magyarországon is. A klímaváltozás, a nyitott határok, az Európa-szerte és globálisan is egyre gördülékenyebb közlekedés kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy egyes, jól és gyorsan alkalmazkodó fajok könnyen új élőhelyeket hódítsanak meg. Ez, az inváziós területhódítás nem ismeretlen a biológiában. Az utóbbi 100–150 évben végbement folyamatok viszont kimondottan az ember hatásának köszönhetők. Ilyen például a burgonyabogár története, amely Észak-Amerikában viszonylag szűk területen, a burgonya rokonnövényein élt. Akkortól kezdett világszerte elterjedt kártevővé válni, amikor kapcsolatba került a termesztett burgonyával, majd az 1850-1860-as években az ember által behurcolva Európát is meghódította.
„Most váltak olyanokká a környezeti feltételek, hogy – emberi segítséggel vagy anélkül – a poloskák új élőhelyeket tudnak meghódítani, és ott természetes ellenségeik hiányában nagyon el tudnak szaporodni”
– mondta Kontschán Jenő.
Témák
poloskaMTA

Kezdődik a fülemülék koncertszezonja

Publikálás dátuma
2019.04.24 12:12
Illusztráció
Fotó: AFP/ Pierre Vernay
Tavaszi vonulásukhoz alkalmazkodva április végétől május végéig országszerte számos helyszínen lehet meghallgatni a világ egyik legszebb hangú madarainak koncertjét. A MME idén is megrendezi a "Fülemülék éjszakája" című programsorozatot.
A lakott területek bokrosaiban hazánkban is gyakorinak számít a világ egyik legszebb énekhangú madara – a fülemüle. Ez a verébméretű, egyszínű barnás felsőtestű, vöröses farkú madár nemcsak kilométernyi távolságra is elhallatszó hangereje és énekének változatossága miatt híres, de az is különleges benne, hogy a hímek a költési időszak első felében éjszaka is énekelnek - olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
A hosszú távú vonuló faj a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti. Az első madarak már április első felében, a többség azonban április végén és május elején érkezik Magyarországra. A hímek a megérkezést követően szinte azonnal énekelni kezdenek, késő délutántól kora estig dallal bűvölik a tojókat és az embereket is.
A fülemüle hangja évezredek óta megigézi az embereket és megihleti a művészeket. Andersen "Fülemüle" című meséjéből Sztravinszkij írt operát, amelyhez a fülemüle énekművészetéből nyert ihletet. Händel orgonaversenyében a kakukk mellett a fülemüle strófái is megszólalnak. Oscar Wilde "A csalogány és a rózsa" című novellájának csalogány főhőse dalát és vérét áldozta a szerelem oltárán, de Arany János, Samuel Taylor Coleridge és John Keats verseiben is feltűnik a madár.
A rádió hőskorában, 1924 májusában Angliában, a BBC közvetítettek egy szabadtéri koncertet, ahol Beatrice Harrison csellóművész a kertjében duettet játszott az ott éneklő fülemülékkel 1924 májusában. A kísérlet akkora közönségsikert aratott, hogy a rádióközvetítést a következő hónapban, majd a azt követő 12 tavaszon is megismételték.
Az ember hangképző szervei nem alkalmasak a csalogányének utánzására, de történtek - nem is sikertelen próbálkozások - a madár esti és éjszakai koncertje hangulatának visszaadására.
A „Fülemülék éjszakája” programhelyszínei itt találhatóak. A többségében könnyen megközelíthető helyszíneken általában a délután második felében, még világosban kezdődik a program. Amint összegyűlik 15-20 fő, folyamatosan indulnak a madármegfigyelő csoportok. A rendezvényhelyszíneken nemcsak hallani, de látni, sőt fotózni is lehet a fülemüléket, ugyanis sok helyen madárgyűrűzést is tartanak.
Az esti szürkületben, amikor a többi madár elhallgat, a fülemülék rázendítenek. Ilyenkor a hímek se látnak, se hallanak, nemigen zavartatják magukat, ezért akár két-három méterről is hallgatható az elképesztő hangerejű és változatosságú éneklés. A program a sötétség beálltával zárul, mert ilyenkor a fülemülék néhány órára elhallgatnak, rövid pihenőt tartanak, hogy aztán éjféltől hajnalig folytathassák szerenádjukat.
Bár a rendezvény fő attrakcióját a fülemülék jelentik, a májusi estéken több más madárfaj: rigók, vörösbegy, poszáták képviselői is énekelnek. Ráadásul ebben az időszakban már sok madárnak fiókás fészekaljai vannak, ezért a korábban érkezők etető madarakat is láthatnak. A csoportvezetők a rövid, nem kimerítő, sétáló sebességű túra közben folyamatosan felhívják a figyelmet a kínálkozó látnivalóra, mesélnek a madarakról.
Frissítve: 2019.04.24 12:17

Elpusztult Charlie, a fogságban élő legidősebb tengeri vidra

Publikálás dátuma
2019.04.24 10:10

Fotó: AFP/Aquarium of the Pacific/ ROBIN RIGGS
Huszonkét évesen elpusztult Charlie, a fogságban élő legöregebb kaliforniai tengeri vidra (Enhydra lutris nereis) - jelentette be a kaliforniai Long Beachben működő Aquarium of the Pacific, amelynek 1997 óta volt lakója az apró tengeri emlős.
"Nehéz szívvel osztjuk meg a hírt, hogy Charlie nevű tengeri vidránk ma reggel elpusztult"
- írta hétfőn honlapján az akvárium, hozzátéve, hogy 22 évével Charlie nagyon szép kort élt meg.
A hím kaliforniai tengeri vidrák általában 10-14 évig élnek a vadonban, míg fogságban élő társaik a 20 éves kort is megérhetik - írja a CNN. 
Az akkor még kölyök vidrára 1997-ben, nagy erejű viharok után találtak rá, és a szakértők úgy ítélték meg, hogy az árván maradt állat nem élné túl egyedül a vadonban. A kis vidra a Charlie nevet kapta és az 1998-ban megnyílt Aquarium of the Pacific egyik első lakója lett.
Élete során számos tudományos vizsgálat készült a bevonásával - ő volt például az első vidra, amelytől bódítás nélkül vettek vérmintát -, és tavaly a Guinness Rekordok Wild Things kiadványának idős állatokról szóló fejezetébe is bekerült.
Az akvárium januárban búcsúzott el Charlie társától, a szívelégtelenségben elpusztult 21 éves Brooktól, a fogságban élő legidősebb, nőstény kaliforniai tengeri vidrától.
A legkisebb és legbájosabb tengeri emlősök közé tartozó kaliforniai tengeri vidrákat a fenyegetett állatok közé sorolta 1977-ben a veszélyeztetett fajokról szóló törvény.
Szerző
Frissítve: 2019.04.24 11:39