Orbánék gondoskodásnak hívják a leépítést

Publikálás dátuma
2018.10.18 06:00

Fotó: MTI/ Miniszterelnöki Sajtóiroda/ Szecsődi Balázs
Nincs magyarázat, miért küld el a kormány sok ezer államigazgatásban kipróbált szakembert, ha a feladataik nem szűnnek meg. A dolgozók nevetségesnek tartják a megmentésükre összeírt terveket.
A hónapokkal ezelőtt bejelentett őszi kirúgások miatt a közszféra központi intézményeiben dolgozók körében teljes a bizonytalanság. A munkatársak csak erről beszélnek, méregetik egymást: ki marad, ki megy. Senki, a szakszervezeti vezetők sem kaptak részletes információt a kormány bürokráciacsökkentő terveiről, de a dolgozók tudták, hogy a velük szomszédos irodákban négy változatot dolgoznak ki helyi vezetőik a kirúgásra ítélt munkatársakról. A bizonytalanság miatt tömegesen menekülő dolgozók és a hónapok óta tartó létszámstop miatt sok helyen az eredeti létszám fele, kétharmada végzi már ma is a munkát, mégis további embereket kell elküldeniük. A Népszava információi szerint a legelkeserítőbb helyzetben az Emberi Erőforrások Minisztériumának dolgozói vannak, ahol összesen 2800 státuszt szüntetnek meg, ebből ezret a minisztérium apparátusában. Úgy tudjuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy ennyi ember veszíti el a munkáját januártól, elsősorban a már most is betöltetlen helyeket szüntetik meg, és a nyugdíjas korú munkatársakat küldik el nyugállományba. A Külgazdasági- és Külügyminisztériumban pedig azt közölték több dolgozóval, hogy megszűnik a munkaviszonyuk, de továbbra is a minisztériumban dolgozhatnak, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez.

A „Karrier Híd Programnak” nevezett kormányhatározati javaslat a tervek hátterére változatlanul nem ad magyarázatot, csak azokat az ötleteket sorolja, hogy mit tenne a kormány az utcára küldött munkatársak „megmentésére”. Az Indexen tegnap megszellőztetett terv azt vetíti előre, hogy nincsenek biztonságban a minisztériumok és központi hivatalok, háttérintézmények 60 évet betöltött dolgozói sem. Az őket újra foglalkoztató munkahelyek szociális hozzájárulási adó kedvezményt kapnának. Az elküldött dolgozók állítólag egy igazolást vihetnek, amivel a következő munkahely automatikusan érvényesítheti a kedvezményt.  Csakhogy, aki próbált munkát találni magának ebben a korosztályban, az pontosan tudja, hogy lehetetlen vállalkozás a végzettségének és korábbi munkájának megfelelő szintű újabb állást találni. Ugyanez a helyzet a programcsomag már korábban kiszivárgott átképzési terveivel is. Főként szociális és egészségügyi hiányszakmákra, például kisgyermeknevelővé, óvodai dajkává, gyógypedagógiai segítővé, családsegítővé, gyermekvédelmi ügyintézővé, ápolóvá, terápiás munkássá, műtőssegéddé, vagy segédkönyvtárossá képeznének át jogászokat, közgazdászokat, államigazgatási szakembereket egyéves OKJ-s képzések keretében.
A terület szakszervezeti vezetői teljesen irreálisnak tartják az elképzelést, több dolgozó is is inkább a nevetséges szót használta. A csomag azt is tartalmazza, hogy 500 elküldött szakember majd vállalkozásba kezd, amit hitellel támogat az állam, de nem tudni, mire alapozzák, hogy tömegek akarnak céget alapítani a hobbijukra. A legtöbb kirúgott dolgozót mégis a versenyszférába irányítaná a kormány. Uniós forrásokat használnának fel olyan munkaerőpiaci képzésekre, mint például életrajz- és motivációs levélírás, karriertervezés.
Arra az előterjesztés semmilyen magyarázatot nem ad, hogy mi indokolja a létszámleépítést, pontosan milyen alapon választják ki azokat, akiknek a munkájára a továbbiakban nem lesz szükség, valóban felesleges-e, vagy mással kiváltható a megszűnő munkahely feladata és mi a garancia arra, hogy a kormányzati ciklus további időszakában nem duzzad fel újból a létszám, ahogyan azt az utóbbi évtizedek számtalan hasonló terve esetében is előfordult.
A közszféra munkavállalóit tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) kedden szövetségi tanács ülést tartott, ahol minden szakma képviselője kétségbeejtő állapotokról számolt be – tájékoztatta a Népszavát Földiák András elnök. Mindenki fél a minisztériumokban és a központi háttérintézményekben, legyen szó adószakemberről, statisztikusról vagy nemzetbiztonsági szakértőről – jellemezte a hangulatot Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) elnöke. Elmondása szerint az utóbbi hetekben nagyon sok nem szakszervezeti tag is hozzájuk, pontosabban a jogsegélyszolgálatukhoz fordult, hogy megtudják, milyen jogaik vannak, ha rákerülnek a kirúgási listára. Az elnök szerint az előző évtizedekben lezajlott leépítéseknél a szakszervezet bevonásával született egy megállapodás, most azonban még annyit sem válaszolt a kancellária az előírt 30 napon belül a leveleikre, hogy elnézést, majd küldünk érdemi választ is. Minden információtól elzárták az érdekvédőket. Taskovics István, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének (TBDSZ) vezetője elképesztőnek tartja, hogy még a leépítésben érintett hivatalok listáját sem adta meg a kormány.

Ahol tudnak, trükköznek

A létszámcsökkentésre ítélt hivatalok keresik az utakat, hogy a lehető legkevesebb aktív dolgozótól kelljen megválniuk. A Külgazdasági és Külügyminisztériumban például információink szerint a múlt héten a dolgozók egy csoportját – jellemzően azokat, akik a minisztérium mint szervezet működéséért felelősek, adminisztratív vonalon dolgoznak, gondnokok, csomagolók, karbantartók – összehívták a klubhelyiségbe, ahol egy államtitkár egyszerűen közölte velük, hogy holnaptól megszűnik a munkaviszonyuk. Viszont van egy lehetőségük továbbra is a minisztériumban dolgozni, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez. Ez a minisztérium saját háttércége, ami rendezvények-, oktatási programok, tanfolyamok, rekreációs programok, csapatépítő tréningek szervezésével foglalkozik. Itt három hónapos próbaidővel létesíthetnek új munkaviszonyt, nyilván már nem köztisztviselőként. Úgy tudjuk, a minisztérium üzemeltetésében résztvevő minden munkavállalót ilyen választás elé állították, „néhány csókos kivételével” - mint egy forrásunk fogalmazott. Egy kiskaput azért nyitva hagytak a döbbent dolgozóknak, bárki pályázhat külszolgálatra. Igaz, ez valószínűleg az érintettek töredékének jelent reális lehetőséget, de így papíron akár több száz státuszt is meg lehet szüntetni. A külügyes létszámleépítéseket egyébként többen is kritizálták lapunknak, volt, aki azt mondta, nem sok szakmaiságot lehet felfedezni a döntésekben. „A politikai lojalitás nagyon fontos szempont” - mondta egy forrásunk.  - KÓSA ANDRÁS

Választási kényszer: vízdíj vagy nyelvvizsga?

- Évek óta borzalmas a hangulat, amióta először meglebegtették, hogy tömeges leépítés várható a közszférában, mindenki attól retteg, mikor következik be – mondta a Népszavának az egyik központi hivatal dél-dunántúli dolgozója, aki évtizedek óta dolgozik a „cégnél”. És persze ehhez jön még a nevetséges fizetés, illetve a megalázó teljesítményértékelési rendszer. Utóbbi a szakember szerint egyáltalán nem tükrözi a valós munka nívóját, ugyanis nem az elvégzett munka minősége alapján sorolják kategóriákba a dolgozókat, hanem a meglévő anyagi források, egészen pontosan azok hiánya számítanak. - A beosztottak tudják, száz százalékot senki sem teljesíthet, mert nincs rá pénz, hogy a fizetésekben is látszódjon, ha valaki jobban dolgozik – magyarázta a szakember dolgozója. – A többséget időtlen idők óta a legalacsonyabb kategóriában, a C-ben tartják, s hiába van félévente teljesítményértékelés, szinte szóról szóra ugyanaz szerepel benne, mint korábban. El lehet képzelni, ez milyen motivációt jelent. Kitörési lehetőség tehát nincs, ahogyan az elmúlt tíz évben béremelést sem kaptak az alkalmazottak, így középfokú végzettséggel 140 ezer forintot lehet keresni havonta. - Húsz éve még normálisan meg voltunk fizetve – jegyezte meg informátorunk. – Ha mai árakon számolok, nagyjából 220-250 ezer forint nettónak felelt meg a bérünk, s ehhez normális cafetéria is társult, volt olyan időszak, amikor 700 ezer forintot kaptunk évente. Most 200 ezer jár. Egyedül nevelem a gyerekemet, aki az egyetemi felvételije miatt nyelvvizsgázni szeretne. Csakhogy a fizetésemből egyszerűen nem tudtam kigazdálkodni az árát, így el kellett döntenem, a vízdíjat fizetem be vagy a vizsga költségét. Végül szégyenszemre segélyt kellett kérnem. Mindehhez komoly munkamegterhelés járul, az igazgatóságokon a kelleténél sokkal kevesebben dolgoznak, s nyáron, amikor a napi, heti és negyedéves adatok mellett az évesek is megérkeznek, a hivatal dolgozói egyszerre több ember munkáját kénytelenek elvégezni. Ennek ellenére a beosztott dolgozók még az alacsony fizetéssel járó állásukat is féltik, mert a régióban a versenyszférában meglehetősen nehéz elhelyezkedni, főleg az ötven év felettieknek. - Senki sem tudja, milyen szempontok alapján dől el, kit rúgnak ki, s ki maradhat – állította a neve letitkolását kérő alkalmazott. – Állítólag a teljesítményértékelés mellett az egészségügyi és szociális állapot is számít, és az osztályvezetők tesznek javaslatot az elbocsátandókról. Csakhogy az én közvetlen főnököm például egy másik városban dolgozik, a főosztályvezetőm pedig Győrben, vagyis nincs napi nexus köztünk. Hiába a legjobb a minősítésem a kollégák közül, egyáltalán nem biztos, hogy nem kerülök rá a listára. És akkor nem az lesz a legnagyobb gondom, hogy víz- vagy nyelvvizsgadíjat fizessek, hanem, hogy mit eszünk a következő nap. - Vas András
2018.10.18 06:00
Frissítve: 2018.10.18 06:00

Martin József: Korrupció nélkül nehéz elképzelni a mai rendszert

Publikálás dátuma
2019.01.24 08:35

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Míg 2013-ban négy kormányközeli oligarcha részesedett a közbeszerzések 11 százalékából, 2017-ben Mészáros Lőrinc és Szíjj László 26 százalékot hasított ki az állami megrendelésekből - mondta Martin József, a Transparency International ügyvezető igazgatója.
Újra előkerült a kormányzati hirdetésekben a „Magyarország jobban teljesít” szlogen. Igaz ez a korrupcióra is?
Igen, a korrupció jól teljesít. Mára kiépültek és megszilárdultak azok a korrupciós csatornák, amelyeket szívós munkával felépítettek az elmúlt időszakban. A magyarországi korrupció sokrétű, nem írható le egyetlen sémával. Az egyik jellemzője például, hogy a  kormány egész rendszereket hoz létre és működtet abból a célból, hogy a közpénzeket  magánvagyonná alakítsa, azaz erőforrás-újraelosztást hajtson végre.

Mi tartozik ehhez az újraelosztási rendszerhez, illetve mennyi pénz folyhat el így?
A leglátványosabban a közbeszerzéseknél érhető tetten a favoritizmus. Az utóbbi években a közbeszerzési piac értéke nagyot nőtt – 2017-ben a GDP egy tizede volt –, és tovább koncentrálódott. Míg 2013-ban négy kormányközeli oligarcha részesedett a közbeszerzések 11 százalékából, 2017-ben a hatalom két kegyelt oligarchája, Mészáros Lőrinc és Szíjj László 26 százalékot hasított ki az állami megrendelésekből. Kimutatható, hogy az oligarchák vagyongyarapodása jelentős részben uniós forrásból valósul meg. De a közbeszerzések világán túl is burjánzik az erőforrás-újraelosztás. Például amikor előbb államosítanak bizonyos javakat, majd odaadják ezeket a haveroknak. Sok területen látható ez a trafikügytől a kaszinókon keresztül a bankok átjátszásáig, gondolok itt például az MKB tulajdonosváltásaira. De példaként lehet hozni azt is, amikor a külföldi tulajdonosokat különféle praktikákkal kiszorítják az országból. És még egy praktika, amellyel a kormány átcsoportosítja az erőforrásokat: a piactorzítás, amire a legszomorúbb példa a médiaipar. Az állami hirdetések szinte csak kormánypárti szereplőkhöz kerülnek, de kifinomultabb eszközökkel a magánhirdetéseket is igyekeznek a „megfelelő” helyre terelni. Ha mindezeket a tényezőket összerakjuk, akkor évente a GDP mintegy 10 százalékára – nagyjából négyezer milliárd forintra – becsülhető az indokolatlanul, részben korrupt módon gazdát cserélt vagyon.

A napokban azt javasolta az Európai Parlament, hogy függesszék fel vagy korlátozzák azon tagállamok közösségi támogatását, amelyek nem tartják be a demokratikus normákat és nem lépnek fel a korrupció ellen. Ez hozhat eredményeket azután, hogy korábban láttuk: hiába vizsgálta az OLAF (Európai Csalás Elleni hivatal) az Elios ügyet vagy az EP költségvetési ellenőrző testülete a felcsúti kisvasutat, semmi nem történt?
Fontos előrelépés lehet 2021-től, hogy a pénzeket a jogállami normák érvénysüléséhez kötik. A bizottsági javaslatot a Parlament elfogadta, de hátra van még a Tanács jóváhagyása, ami azért nem magától értetődő. Az EU régóta küzd azzal, hogy miként lehet megfogni a jogállamiság szisztematikus megsértését és a rendszerszintű korrupciót. A magyar kormány a saját szempontjából ügyesen lavírozik az uniós döntéshozatali labirintusban, így egyelőre sikerült kibújnia az érdemi szankciók alól. Ráadásul, amikor az OLAF-vizsgálat nyomán a Bizottság bírságot vagy pénzelvonást javasol egy konkrét visszaélés miatt, mint az Elios esetében történt, akkor ezt nem a csalásból hasznot húzott cég tulajdonosainak kell megfizetnie, hanem az adófizetőknek. Az említett feltételesség szabályának bevezetése elkésett, és ma már aligha lesz elég a jogállamiság helyreállításához.

Annak ellenére pesszimista, hogy uniós szinten van politikai akarat és változhat a jogi környezet is?
Nem merném kijelenteni, hogy van politikai akarat az EU-ban a magyarországi rendszer vagy más autokráciák megváltoztatására. Különféle intézmények, kormányok, személyek vannak, amelyek és akik szövevényes érdekhálóban működnek. Magyarországon az ellenzékben, vagy mondjuk úgy, a „nyugatos” értelmiség körében népszerű az a vélekedés, hogy majd az Európai Unió megoldja helyettünk a problémákat. Ezzel az illúzióval azt gondolom, le kellene számolni. Magyarországon akkor lesz kisebb korrupció és működő jogállamiság, amikor erre meglesz a társadalmi akarat. Az unió tud ebben segíteni, de megvédeni magunktól nem tud.

Mintha a közéletben egyre kevesebb lenne a nagy, jelentős botrányokból. Az utóbbi években előkerültek például az ORÖ ügyei, az Elios botránya, a letelepedési kötvények kérdése, a jegybanki alapítványok pénzköltése. Most ilyenekről nem hallani. Ez a hatalom  önkorlátozása, elfogyott az ellopható pénz, vagy a korrupciót feltárók fásultak bele a munkába?
Azért vannak ügyek, de valóban, a nagy rendszerekhez kötődő esetek, mint a társasági adó-kedvezmény (tao) vagy a letelepedési kötvények talán lecsengőben vannak. A tao esetében jövőre már kevesebb pénz kerülhet a sportszövetségekhez, ugyanakkor még inkább központosított lesz a rendszer, a minisztériumban fognak dönteni a támogatásokról. Mindez magyarázható azzal, hogy egyfelől csökken az újraosztható és ellopható pénzek mennyisége, másfelől kiépültek a közpénzszivattyúk. Ugyanakkor a kormány nyilván figyel arra, hogy az említett 10 százalék ne legyen mondjuk, 50, mert az nagyon hamar padlóra küldené a gazdaságot.

A választókat láthatóan kevés dolog hozza lázba. A miniszterelnöki menza ügye például ilyen, de ha ellopnak mondjuk 10 vagy 100 milliárdot, az nem éri el az ingerküszöböt. Mivel magyarázható az apátia?
Az ingerküszöb valóban magasan van, miközben a hétköznapi, de szimbolikus ügyekben meglepően alacsonyan. A korrupciós apátia nagyjából négy, egymással összefüggő tényezővel magyarázható: egyrészt a társadalom nagy többsége azt gondolja, hogy a kormány ugyan korrupt, de az előző kormányok is azok voltak. Ráadásul nem látják az egyértelmű – és korrupciós szempontból tiszta – politikai alternatívát. Másik oka a korrupciós vakság. Tudják, hogy van korrupció, de hagyják őket békén ezzel, túl sok az ügy. Sokszor az átlagember számára felfoghatatlan közpénzt pumpálnak ki, nehezen átlátható módon. A letelepedési kötvénybiznisz is ilyen, mi kiszámoltuk, hogy ez a magyar adófizetőknek legalább 21 milliárd forintjába került. A harmadik az, hogy a korrupciónak ma Magyarországon a legritkább esetben van következménye, ezért rendkívül alacsony a közintézményekbe vetett bizalom. A negyedik pedig, hogy az emberek jelentős része csak az állami médiumokból és a kormány szócsöveként működő sajtótermékekből tájékozódik, ott pedig egy olyan valóságot tárnak eléjük, amelyben nincs korrupció.

Egyetért azzal az állítással, hogy egy autoriter rendszerben a rendszerszintű korrupció addig maradhat fenn, amíg azt az autoriter vezető akarja?
Elvileg igen, gyakorlatilag a mai rendszert korrupció nélkül nehéz elképzelni. Ugyan 2010 előtt is nagy volt a korrupció, a fehér galléros is, de ez akkor mégiscsak egyfajta szégyenfoltnak számított, és igyekeztek is titkolni. Akkor inkább a rendszer melléktermékeként működött, most a rendszer része.  

Martin József Péter

A Transparency International ügyvezető igazgatója, aki februártól fél évig Londonban dolgozik majd, a Transparency International UK kutatási igazgatójaként. Korábban gazdasági újságíró, hat évig a Figyelő főszerkesztője volt. Közgazdász és szociológus, három éve doktorált, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Témák
korrupció
2019.01.24 08:35
Frissítve: 2019.01.24 08:35

Az ország leggazdagabb településén hiába vártak a kukásautóra

Publikálás dátuma
2019.01.24 08:22
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A profin működő helyi céget egy önkormányzati társulás alá terelték, de a nemzeti kukaholding annak sem fizetett időben.
Országszerte komoly problémák léptek fel a szemétszállítás területén, írta Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, amikor arról az Index újságírója arról kérdezte, hogy miért kell Budaörsön is hetekig kellett várni a kukáskocsira. A lap olvasói jelezték, hogy a városban néhány hétig szünetelt a szemétszállítás, ami a múlt héten némileg mérséklődött, de még mindig vannak olyan utcák, ahol a szemét már kifolyik a kukából. 
A polgármester emlékeztetett arra, hogy bár a szemétszállítás önkormányzati feladat, de a 2013-as "rezsicsökkentés" miatt tíz százalékkal csökkentették a hulladékszállítási díjat. A hulladékszállításra ez jelentette az első csapást – hiszen az árak befagyasztása miatt sok településen romlott a szolgáltatási színvonal, nem jutott elég pénz a javítási költségekre sem – de ezt, Budaörs az ország leggazdagabb településeként még tudta ellensúlyozni, kompenzálták a Budaörsi Településgazdálkodási Nonprofit Kft. veszteségeit. 2016-ban azonban elkezdődött a szemétszállítás központosítása, ami az addig kiválóan üzemelő önkormányzati céget sem kerülte el – mondta Wittinghoff. A munkát továbbra is ők végezték, de szemétszállítási díjakat az állami NHKV (közkeletű nevén: Kukaholding) gyűjtötte be és osztotta vissza a a valódi terepmunkát végző cégeknek. A Kukaholding adminisztrációs nehézségek miatt ezután nem vagy nem teljesen tudta begyűjteni a pénzt, amit aztán késve vagy nem fizetett ki a hulladékgazdálkodóknak, sokakat a tönk szélére sodorva – írja az Index. 
 Ezután a több száz kisebb közszolgáltatóból álló hulladékszállítást önkormányzati társulásokba terelték, és „Budaörsöt ez érintette a legérzékenyebben: az addig kiválóan működő BTG-től mondvacsinált ürüggyel megvonták a hulladékgazdálkodói közszolgáltatói minősítést, oly módon, hogy ez ellen jogorvoslattal sem lehetett élni”. Majd a budaörsi cég az Érd és Térsége Regionális Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társuláshoz csatlakozott, és bár az érdi társaság lett a hulladékszállítási közszolgáltató, „a tényleges hulladékszállítást továbbra is a BTG végezte". Ez csak némi örömöt hozott a városba, ugyanis a polgármester szerint a Kukaholding nem fizetett az érdi közszolgáltatónak, és az sem fizette ki az alvállalkozóját: százmilliót is meghaladó hiány keletkezett a BTG-nél egy év alatt. Korábban a város tudta kezelni a kieséseket, de Wittinghoff szerint ekkor az állam szolidaritási hozzájárulás címén több mint kétmilliárd forintot vont el tőlük. Évente.  A BTG sem tudta vállalni, hogy ingyen szállítja a szemetet, miközben a szemétszállítás díját az állam elvileg beszedi, de nem vagy csak részben továbbítja. A budaörsi szemétszállítás így teljes egészében átkerült az érdi közszolgáltatóhoz, és a feladattal együtt a várostól megkapták az eszközöket, "pályázaton nyert modern kukásautókat", de a feladatot szerinte továbbra sem tudják elvégezni, ugyanis „nincs pénzük a gépek karbantartására, ezért azok lerohadnak, a régebbi, terepet jól ismerő dolgozók sorra otthagyják őket”.

A szőnyeg alá seprik

Hasonló problémákról számoltak be a Népszavának nyilatkozó érintettek is. Habár a hulladékszállítás hazai problémáira leginkább az Észak-Kelet Pest és Nógrád megyei Zöld Híd BIGG Nkft. novemberi kálváriája figyelmeztetett, a - zömmel név nélkül megszólaló - szakértők egyetértenek abban, hogy szinte az egész ágazat a tönk szélén áll. Igaz, a kormánypropaganda ezt tagadja, hisz ma úgymond sehol sincs utcán a szemét. Kétségtelen: a problémák nagyságrendjének felméréséhez kissé be kell kukkantani a szőnyeg alá. A Zöld Híd területén például ma már a katasztrófavédelem irányítja a begyűjtést és állja a cechet, a Fidesz pedig némi politikai habverés után saját emberét ültette a cég tulajdonosának élére. A hulladékdíjak beszedését és visszaosztását elvben három éve végző, állami NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. honlapján jelenleg 28 hulladékszállító közszolgáltatót sorol fel. Ezek legutolsó elérhető, 2017-es mérlege zömmel rendkívül sanyarú anyagi helyzetről tanúskodik. Igaz, a gondokat még ezeken belül is sikerült elbújtatni. A társaságok eredménye – néhány kivételtől eltekintve – ugyanis vállalható, azaz nulla körüli. (Már csak azért is, hisz cégformájuk szerint nonprofit működésűek.) Ám a saját tőke – vagyis az az összeg, amit nem terhel visszafizetési kötelezettség - jellemzően csupán a hitelállomány töredéke. A pénzügyi elemzők már azt egészségtelennek tekintik, ha a hitelállomány magasabb a saját tőkénél. A 28 közszolgáltatóból ez a tavalyelőtti állapot alapján 24-re volt elmondható. Összesített hitelállományuk közel ötvenmilliárd forint. 
2019.01.24 08:22