A hónapokkal ezelőtt bejelentett őszi kirúgások miatt a közszféra központi intézményeiben dolgozók körében teljes a bizonytalanság. A munkatársak csak erről beszélnek, méregetik egymást: ki marad, ki megy. Senki, a szakszervezeti vezetők sem kaptak részletes információt a kormány bürokráciacsökkentő terveiről, de a dolgozók tudták, hogy a velük szomszédos irodákban négy változatot dolgoznak ki helyi vezetőik a kirúgásra ítélt munkatársakról. A bizonytalanság miatt tömegesen menekülő dolgozók és a hónapok óta tartó létszámstop miatt sok helyen az eredeti létszám fele, kétharmada végzi már ma is a munkát, mégis további embereket kell elküldeniük.
A Népszava információi szerint a legelkeserítőbb helyzetben az Emberi Erőforrások Minisztériumának dolgozói vannak, ahol összesen 2800 státuszt szüntetnek meg, ebből ezret a minisztérium apparátusában. Úgy tudjuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy ennyi ember veszíti el a munkáját januártól, elsősorban a már most is betöltetlen helyeket szüntetik meg, és a nyugdíjas korú munkatársakat küldik el nyugállományba. A Külgazdasági- és Külügyminisztériumban pedig azt közölték több dolgozóval, hogy megszűnik a munkaviszonyuk, de továbbra is a minisztériumban dolgozhatnak, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez.
A „Karrier Híd Programnak” nevezett kormányhatározati javaslat a tervek hátterére változatlanul nem ad magyarázatot, csak azokat az ötleteket sorolja, hogy mit tenne a kormány az utcára küldött munkatársak „megmentésére”. Az Indexen tegnap megszellőztetett terv azt vetíti előre, hogy nincsenek biztonságban a minisztériumok és központi hivatalok, háttérintézmények 60 évet betöltött dolgozói sem. Az őket újra foglalkoztató munkahelyek szociális hozzájárulási adó kedvezményt kapnának. Az elküldött dolgozók állítólag egy igazolást vihetnek, amivel a következő munkahely automatikusan érvényesítheti a kedvezményt.
Csakhogy, aki próbált munkát találni magának ebben a korosztályban, az pontosan tudja, hogy lehetetlen vállalkozás a végzettségének és korábbi munkájának megfelelő szintű újabb állást találni. Ugyanez a helyzet a programcsomag már korábban kiszivárgott átképzési terveivel is. Főként szociális és egészségügyi hiányszakmákra, például kisgyermeknevelővé, óvodai dajkává, gyógypedagógiai segítővé, családsegítővé, gyermekvédelmi ügyintézővé, ápolóvá, terápiás munkássá, műtőssegéddé, vagy segédkönyvtárossá képeznének át jogászokat, közgazdászokat, államigazgatási szakembereket egyéves OKJ-s képzések keretében.
A terület szakszervezeti vezetői teljesen irreálisnak tartják az elképzelést, több dolgozó is is inkább a nevetséges szót használta. A csomag azt is tartalmazza, hogy 500 elküldött szakember majd vállalkozásba kezd, amit hitellel támogat az állam, de nem tudni, mire alapozzák, hogy tömegek akarnak céget alapítani a hobbijukra. A legtöbb kirúgott dolgozót mégis a versenyszférába irányítaná a kormány. Uniós forrásokat használnának fel olyan munkaerőpiaci képzésekre, mint például életrajz- és motivációs levélírás, karriertervezés.
Arra az előterjesztés semmilyen magyarázatot nem ad, hogy mi indokolja a létszámleépítést, pontosan milyen alapon választják ki azokat, akiknek a munkájára a továbbiakban nem lesz szükség, valóban felesleges-e, vagy mással kiváltható a megszűnő munkahely feladata és mi a garancia arra, hogy a kormányzati ciklus további időszakában nem duzzad fel újból a létszám, ahogyan azt az utóbbi évtizedek számtalan hasonló terve esetében is előfordult.
A közszféra munkavállalóit tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) kedden szövetségi tanács ülést tartott, ahol minden szakma képviselője kétségbeejtő állapotokról számolt be – tájékoztatta a Népszavát Földiák András elnök. Mindenki fél a minisztériumokban és a központi háttérintézményekben, legyen szó adószakemberről, statisztikusról vagy nemzetbiztonsági szakértőről – jellemezte a hangulatot Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) elnöke. Elmondása szerint az utóbbi hetekben nagyon sok nem szakszervezeti tag is hozzájuk, pontosabban a jogsegélyszolgálatukhoz fordult, hogy megtudják, milyen jogaik vannak, ha rákerülnek a kirúgási listára.
Az elnök szerint az előző évtizedekben lezajlott leépítéseknél a szakszervezet bevonásával született egy megállapodás, most azonban még annyit sem válaszolt a kancellária az előírt 30 napon belül a leveleikre, hogy elnézést, majd küldünk érdemi választ is. Minden információtól elzárták az érdekvédőket. Taskovics István, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének (TBDSZ) vezetője elképesztőnek tartja, hogy még a leépítésben érintett hivatalok listáját sem adta meg a kormány.
Választási kényszer: vízdíj vagy nyelvvizsga?
- Évek óta borzalmas a hangulat, amióta először meglebegtették, hogy tömeges leépítés várható a közszférában, mindenki attól retteg, mikor következik be – mondta a Népszavának az egyik központi hivatal dél-dunántúli dolgozója, aki évtizedek óta dolgozik a „cégnél”. És persze ehhez jön még a nevetséges fizetés, illetve a megalázó teljesítményértékelési rendszer.
Utóbbi a szakember szerint egyáltalán nem tükrözi a valós munka nívóját, ugyanis nem az elvégzett munka minősége alapján sorolják kategóriákba a dolgozókat, hanem a meglévő anyagi források, egészen pontosan azok hiánya számítanak.
- A beosztottak tudják, száz százalékot senki sem teljesíthet, mert nincs rá pénz, hogy a fizetésekben is látszódjon, ha valaki jobban dolgozik – magyarázta a szakember dolgozója. – A többséget időtlen idők óta a legalacsonyabb kategóriában, a C-ben tartják, s hiába van félévente teljesítményértékelés, szinte szóról szóra ugyanaz szerepel benne, mint korábban. El lehet képzelni, ez milyen motivációt jelent.
Kitörési lehetőség tehát nincs, ahogyan az elmúlt tíz évben béremelést sem kaptak az alkalmazottak, így középfokú végzettséggel 140 ezer forintot lehet keresni havonta.
- Húsz éve még normálisan meg voltunk fizetve – jegyezte meg informátorunk. – Ha mai árakon számolok, nagyjából 220-250 ezer forint nettónak felelt meg a bérünk, s ehhez normális cafetéria is társult, volt olyan időszak, amikor 700 ezer forintot kaptunk évente. Most 200 ezer jár. Egyedül nevelem a gyerekemet, aki az egyetemi felvételije miatt nyelvvizsgázni szeretne. Csakhogy a fizetésemből egyszerűen nem tudtam kigazdálkodni az árát, így el kellett döntenem, a vízdíjat fizetem be vagy a vizsga költségét. Végül szégyenszemre segélyt kellett kérnem.
Mindehhez komoly munkamegterhelés járul, az igazgatóságokon a kelleténél sokkal kevesebben dolgoznak, s nyáron, amikor a napi, heti és negyedéves adatok mellett az évesek is megérkeznek, a hivatal dolgozói egyszerre több ember munkáját kénytelenek elvégezni. Ennek ellenére a beosztott dolgozók még az alacsony fizetéssel járó állásukat is féltik, mert a régióban a versenyszférában meglehetősen nehéz elhelyezkedni, főleg az ötven év felettieknek.
- Senki sem tudja, milyen szempontok alapján dől el, kit rúgnak ki, s ki maradhat – állította a neve letitkolását kérő alkalmazott. – Állítólag a teljesítményértékelés mellett az egészségügyi és szociális állapot is számít, és az osztályvezetők tesznek javaslatot az elbocsátandókról. Csakhogy az én közvetlen főnököm például egy másik városban dolgozik, a főosztályvezetőm pedig Győrben, vagyis nincs napi nexus köztünk. Hiába a legjobb a minősítésem a kollégák közül, egyáltalán nem biztos, hogy nem kerülök rá a listára. És akkor nem az lesz a legnagyobb gondom, hogy víz- vagy nyelvvizsgadíjat fizessek, hanem, hogy mit eszünk a következő nap. - Vas András
