Orbánék gondoskodásnak hívják a leépítést

Publikálás dátuma
2018.10.18 06:00

Fotó: MTI/ Miniszterelnöki Sajtóiroda/ Szecsődi Balázs
Nincs magyarázat, miért küld el a kormány sok ezer államigazgatásban kipróbált szakembert, ha a feladataik nem szűnnek meg. A dolgozók nevetségesnek tartják a megmentésükre összeírt terveket.
A hónapokkal ezelőtt bejelentett őszi kirúgások miatt a közszféra központi intézményeiben dolgozók körében teljes a bizonytalanság. A munkatársak csak erről beszélnek, méregetik egymást: ki marad, ki megy. Senki, a szakszervezeti vezetők sem kaptak részletes információt a kormány bürokráciacsökkentő terveiről, de a dolgozók tudták, hogy a velük szomszédos irodákban négy változatot dolgoznak ki helyi vezetőik a kirúgásra ítélt munkatársakról. A bizonytalanság miatt tömegesen menekülő dolgozók és a hónapok óta tartó létszámstop miatt sok helyen az eredeti létszám fele, kétharmada végzi már ma is a munkát, mégis további embereket kell elküldeniük. A Népszava információi szerint a legelkeserítőbb helyzetben az Emberi Erőforrások Minisztériumának dolgozói vannak, ahol összesen 2800 státuszt szüntetnek meg, ebből ezret a minisztérium apparátusában. Úgy tudjuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy ennyi ember veszíti el a munkáját januártól, elsősorban a már most is betöltetlen helyeket szüntetik meg, és a nyugdíjas korú munkatársakat küldik el nyugállományba. A Külgazdasági- és Külügyminisztériumban pedig azt közölték több dolgozóval, hogy megszűnik a munkaviszonyuk, de továbbra is a minisztériumban dolgozhatnak, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez.

A „Karrier Híd Programnak” nevezett kormányhatározati javaslat a tervek hátterére változatlanul nem ad magyarázatot, csak azokat az ötleteket sorolja, hogy mit tenne a kormány az utcára küldött munkatársak „megmentésére”. Az Indexen tegnap megszellőztetett terv azt vetíti előre, hogy nincsenek biztonságban a minisztériumok és központi hivatalok, háttérintézmények 60 évet betöltött dolgozói sem. Az őket újra foglalkoztató munkahelyek szociális hozzájárulási adó kedvezményt kapnának. Az elküldött dolgozók állítólag egy igazolást vihetnek, amivel a következő munkahely automatikusan érvényesítheti a kedvezményt.  Csakhogy, aki próbált munkát találni magának ebben a korosztályban, az pontosan tudja, hogy lehetetlen vállalkozás a végzettségének és korábbi munkájának megfelelő szintű újabb állást találni. Ugyanez a helyzet a programcsomag már korábban kiszivárgott átképzési terveivel is. Főként szociális és egészségügyi hiányszakmákra, például kisgyermeknevelővé, óvodai dajkává, gyógypedagógiai segítővé, családsegítővé, gyermekvédelmi ügyintézővé, ápolóvá, terápiás munkássá, műtőssegéddé, vagy segédkönyvtárossá képeznének át jogászokat, közgazdászokat, államigazgatási szakembereket egyéves OKJ-s képzések keretében.
A terület szakszervezeti vezetői teljesen irreálisnak tartják az elképzelést, több dolgozó is is inkább a nevetséges szót használta. A csomag azt is tartalmazza, hogy 500 elküldött szakember majd vállalkozásba kezd, amit hitellel támogat az állam, de nem tudni, mire alapozzák, hogy tömegek akarnak céget alapítani a hobbijukra. A legtöbb kirúgott dolgozót mégis a versenyszférába irányítaná a kormány. Uniós forrásokat használnának fel olyan munkaerőpiaci képzésekre, mint például életrajz- és motivációs levélírás, karriertervezés.
Arra az előterjesztés semmilyen magyarázatot nem ad, hogy mi indokolja a létszámleépítést, pontosan milyen alapon választják ki azokat, akiknek a munkájára a továbbiakban nem lesz szükség, valóban felesleges-e, vagy mással kiváltható a megszűnő munkahely feladata és mi a garancia arra, hogy a kormányzati ciklus további időszakában nem duzzad fel újból a létszám, ahogyan azt az utóbbi évtizedek számtalan hasonló terve esetében is előfordult.
A közszféra munkavállalóit tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) kedden szövetségi tanács ülést tartott, ahol minden szakma képviselője kétségbeejtő állapotokról számolt be – tájékoztatta a Népszavát Földiák András elnök. Mindenki fél a minisztériumokban és a központi háttérintézményekben, legyen szó adószakemberről, statisztikusról vagy nemzetbiztonsági szakértőről – jellemezte a hangulatot Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) elnöke. Elmondása szerint az utóbbi hetekben nagyon sok nem szakszervezeti tag is hozzájuk, pontosabban a jogsegélyszolgálatukhoz fordult, hogy megtudják, milyen jogaik vannak, ha rákerülnek a kirúgási listára. Az elnök szerint az előző évtizedekben lezajlott leépítéseknél a szakszervezet bevonásával született egy megállapodás, most azonban még annyit sem válaszolt a kancellária az előírt 30 napon belül a leveleikre, hogy elnézést, majd küldünk érdemi választ is. Minden információtól elzárták az érdekvédőket. Taskovics István, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének (TBDSZ) vezetője elképesztőnek tartja, hogy még a leépítésben érintett hivatalok listáját sem adta meg a kormány.

Ahol tudnak, trükköznek

A létszámcsökkentésre ítélt hivatalok keresik az utakat, hogy a lehető legkevesebb aktív dolgozótól kelljen megválniuk. A Külgazdasági és Külügyminisztériumban például információink szerint a múlt héten a dolgozók egy csoportját – jellemzően azokat, akik a minisztérium mint szervezet működéséért felelősek, adminisztratív vonalon dolgoznak, gondnokok, csomagolók, karbantartók – összehívták a klubhelyiségbe, ahol egy államtitkár egyszerűen közölte velük, hogy holnaptól megszűnik a munkaviszonyuk. Viszont van egy lehetőségük továbbra is a minisztériumban dolgozni, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez. Ez a minisztérium saját háttércége, ami rendezvények-, oktatási programok, tanfolyamok, rekreációs programok, csapatépítő tréningek szervezésével foglalkozik. Itt három hónapos próbaidővel létesíthetnek új munkaviszonyt, nyilván már nem köztisztviselőként. Úgy tudjuk, a minisztérium üzemeltetésében résztvevő minden munkavállalót ilyen választás elé állították, „néhány csókos kivételével” - mint egy forrásunk fogalmazott. Egy kiskaput azért nyitva hagytak a döbbent dolgozóknak, bárki pályázhat külszolgálatra. Igaz, ez valószínűleg az érintettek töredékének jelent reális lehetőséget, de így papíron akár több száz státuszt is meg lehet szüntetni. A külügyes létszámleépítéseket egyébként többen is kritizálták lapunknak, volt, aki azt mondta, nem sok szakmaiságot lehet felfedezni a döntésekben. „A politikai lojalitás nagyon fontos szempont” - mondta egy forrásunk.  - KÓSA ANDRÁS

Választási kényszer: vízdíj vagy nyelvvizsga?

- Évek óta borzalmas a hangulat, amióta először meglebegtették, hogy tömeges leépítés várható a közszférában, mindenki attól retteg, mikor következik be – mondta a Népszavának az egyik központi hivatal dél-dunántúli dolgozója, aki évtizedek óta dolgozik a „cégnél”. És persze ehhez jön még a nevetséges fizetés, illetve a megalázó teljesítményértékelési rendszer. Utóbbi a szakember szerint egyáltalán nem tükrözi a valós munka nívóját, ugyanis nem az elvégzett munka minősége alapján sorolják kategóriákba a dolgozókat, hanem a meglévő anyagi források, egészen pontosan azok hiánya számítanak. - A beosztottak tudják, száz százalékot senki sem teljesíthet, mert nincs rá pénz, hogy a fizetésekben is látszódjon, ha valaki jobban dolgozik – magyarázta a szakember dolgozója. – A többséget időtlen idők óta a legalacsonyabb kategóriában, a C-ben tartják, s hiába van félévente teljesítményértékelés, szinte szóról szóra ugyanaz szerepel benne, mint korábban. El lehet képzelni, ez milyen motivációt jelent. Kitörési lehetőség tehát nincs, ahogyan az elmúlt tíz évben béremelést sem kaptak az alkalmazottak, így középfokú végzettséggel 140 ezer forintot lehet keresni havonta. - Húsz éve még normálisan meg voltunk fizetve – jegyezte meg informátorunk. – Ha mai árakon számolok, nagyjából 220-250 ezer forint nettónak felelt meg a bérünk, s ehhez normális cafetéria is társult, volt olyan időszak, amikor 700 ezer forintot kaptunk évente. Most 200 ezer jár. Egyedül nevelem a gyerekemet, aki az egyetemi felvételije miatt nyelvvizsgázni szeretne. Csakhogy a fizetésemből egyszerűen nem tudtam kigazdálkodni az árát, így el kellett döntenem, a vízdíjat fizetem be vagy a vizsga költségét. Végül szégyenszemre segélyt kellett kérnem. Mindehhez komoly munkamegterhelés járul, az igazgatóságokon a kelleténél sokkal kevesebben dolgoznak, s nyáron, amikor a napi, heti és negyedéves adatok mellett az évesek is megérkeznek, a hivatal dolgozói egyszerre több ember munkáját kénytelenek elvégezni. Ennek ellenére a beosztott dolgozók még az alacsony fizetéssel járó állásukat is féltik, mert a régióban a versenyszférában meglehetősen nehéz elhelyezkedni, főleg az ötven év felettieknek. - Senki sem tudja, milyen szempontok alapján dől el, kit rúgnak ki, s ki maradhat – állította a neve letitkolását kérő alkalmazott. – Állítólag a teljesítményértékelés mellett az egészségügyi és szociális állapot is számít, és az osztályvezetők tesznek javaslatot az elbocsátandókról. Csakhogy az én közvetlen főnököm például egy másik városban dolgozik, a főosztályvezetőm pedig Győrben, vagyis nincs napi nexus köztünk. Hiába a legjobb a minősítésem a kollégák közül, egyáltalán nem biztos, hogy nem kerülök rá a listára. És akkor nem az lesz a legnagyobb gondom, hogy víz- vagy nyelvvizsgadíjat fizessek, hanem, hogy mit eszünk a következő nap. - Vas András
Frissítve: 2018.10.18 06:00

Félelemkeltésre volt csak jó a hajléktalantörvény

Publikálás dátuma
2019.04.25 15:05

Fotó: Draskovics Ádám
Csekély gyakorlati hatása volt a tavaly októberben bevezetett, hajléktalanságot tiltó rendeletnek, a közhangulat azonban romlott, a hajléktalan embereket egyre több erőszak éri – áll a Menhely Alapítvány és a Február Harmadika Munkacsoport jelentésében.
Érdemi hatása szinte nem volt, de a félelem érezhetően nőtt az utcán élő hajléktalan emberek körében – röviden így lehetne összegezni a szabálysértési törvény tavaly októberében bevezetett „hajléktalantörvényként” elhíresült, az „életvitelszerű” közterületen tartózkodást tiltó (és akár elzárással is büntető) módosításának eredményeit. A Február Harmadika Munkacsoport és a Menhely Alapítvány csütörtökön bemutatott éves jelentése is alátámasztotta: a korábbi évekhez képest nem nőtt számottevően a menedékhelyeket, szállókat igénybe vevő hajléktalanok száma, de egyre több lett a rejtőzködő és a közhangulat is érezhetően romlott. – Nemcsak a hatóságoktól félnek az utcán élő emberek, a közhangulat is sokkal rosszabb lett. Az elmúlt évben, közterületen minden harmadik hajléktalan embert ért fizikai bántalmazás, a verbális abúzus aránya is kiugró: a vizsgálatunkban megkérdezett hajléktalanok kétharmada számolt be arról, hogy érte valamilyen szóbeli bántalmazás, olykor hatósági személyek részéről is – mondta az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón a Menhely Alapítvány elnöke, Győri Péter. Az adatfelvételt minden évben február harmadikán végzik, és elsősorban azokra terjed ki, akik a szállókkal, utcai szolgálatokkal kapcsolatban vannak. Az idei felmérés során több mint 8500 hajléktalan embert sikerült elérniük. Vizsgálták, a 2018. október 15-étől érvényes szabálysértési jogszabály hogyan érte el az érintetteket: kiderült, a megkérdezettek csupán 5 százaléka ment be valamilyen menedékhelyre azért, mert rendőri figyelmeztetésben részesült, 69 százalékukat pedig se nem figyelmeztették, se nem fordult elő vele az elmúlt fél év során, hogy azért nem aludt közterületen, mert attól félt, hogy megbüntetik. Vagyis a hajléktalan emberek mintegy kétharmadát egyáltalán nem érte el az intézkedés. A hajléktalantörvénynek Budapesten volt csekély hatása: a frekventált közterületekről (például a forgalmasabb metróaluljárókból) valóban eltűntek a hajléktalanok, a fővárosban a szállók kihasználtsága is magasabb. A február 3-ai héten Budapesten „csupán” 40 százaléka aludt továbbra is közterületen azoknak, akik addig is az utcán éjszakáztak. Ugyanez az arány Pécsen 70 százalék, Miskolcon 78 százalék. Győri Péter szerint ez azért van, mert vidéken sokkal kevesebb a férőhely – ha akarnának, sem tudnának többen szálláshelyeket igénybe venni. Miközben a hajléktalanok kétharmada vidéki városokban él. A vizsgálat kiterjedt a hajléktalanok életkörülményeire is. Az éhezés minden negyedik fedélnélküli számára állandó jelenség, az utcán élők többsége koldulásból, gyűjtögetésből tartja el magát. A kedvezőbb munkaerőpiaci mozgások következtében a munkaképesebbek (jellemzően az átmeneti szállókon lakók) ugyan kikerülhettek a hajléktalan létből, ám az idősebbek, a fizikai és mentális fogyatékkal élők, a tartósan betegek, a függőségben szenvedők aránya jelentősen megnőtt a hajléktalanok körében. A szakértőket megdöbbentette az iskolázottság alakulása: megnőtt azoknak a 29 év alatti fiatal hajléktalanoknak az aránya, akiknek legfeljebb csak általános iskolai vagy szakiskolai végzettsége van. Az lett a jellemző, hogy minél fiatalabb egy hajléktalan ember, annál iskolázatlanabb. A kutatók azt is megkérdezték, hogy maguk az érintett hajléktalan emberek hogyan vélekednek a valódi megoldás módjáról. Túlnyomó többségük (79 százalék) szerint elsősorban emberi lakhatásra és olyan munkára, bérekre lenne szükség, amiből meg is lehetne élni. Sokan (kétharmaduk) válaszolták, hogy lakhatási támogatásra, több szociális-mentális segítségre, több szálláshelyre, ezek színvonalának a javítására, illetve elérhető bérű lakások felajánlására lenne szükség. Nagy többségük teljesen elutasítja a büntető jellegű helyzetmegoldást. A szociális segítők – a megkérdezettek személyre szabott diagnózisa alapján – legtöbb esetben az egyéni szociális munkát, a pénzbeli támogatást és a megfelelő lakhatás biztosítását látják szükségesnek. Szintén sok esetben – elsősorban a szállókon lakók körében – pszichiátriai, addiktológiai kezelésre, gyógyításra, sőt ápolás-gondozásra is szükség lenne.
Frissítve: 2019.04.25 15:16

Szijjártó szerint „elfogadható áron” újítják fel a Budapest-Belgrád vasútvonalat, csak azt nem árulja el, hogy ki és mennyiért

Publikálás dátuma
2019.04.25 14:53
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A korábbi becslések 700 milliárdnál is nagyobb összegről szóltak. Ez 130 év alatt térülne meg Magyarországnak.
Eredményesen végződött a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására kiírt tender, kihirdették a győztest, egy kínai-magyar konzorciumot, a kínált ár elfogadható - nyilatkozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Pekingben. Mint az MTI idézi, a tárcavezető szerint május 25-ig megkötik a kivitelezési szerződést, amely akkor lép hatályba, amint a kínai Eximbank és a magyar kormány közötti hitelszerződésről is sikerül minden részletben megegyezni, ami várhatóan nyár közepéig megtörténik. A hatálybalépéstől számított öt éven belül pedig a teljes beruházás lezárulhat.   
Hozzátette, a tervek szerint az év végén, 2020 elején kezdődhet a kivitelezési munka. Szijjártó Péter kiemelte: a Budapest és Belgrád közötti vasútvonal felújításával Magyarország kínálja majd a kínai áruk leggyorsabb szállítási útvonalát Délkelet- és Nyugat-Európa között. Az ügyben minimum meglepő, hogy a külügyminiszter sem a győztes cég nevét, sem a beruházás árát nem említetette. Korábbi sajtóértesülések alapján azonban sejthető a kínai hitellel finanszírozott beruházás költsége:
a beruházás összértéke túlléphet a 700 milliárd forinton, egyes becslések szerint pedig 130 éven belül térülhet meg mindez Magyarországnak.
A közbeszerzést koordináló Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. honlapján még nincs kint a tender – annyi azonban tudható, hogy jelentkezési határidő január 19-ei lejártáig csak CRE Konzorcium, illetve a STRABAG-CCCC 2018 KONZORCIUM nyújtott be részvételi jelentkezést. Mindkét nemzetközi konzorciumban jelen vannak ugyanakkor magyar és kínai gazdasági szereplők is, a Szijjártó Péter által elmondottak tehát nem visznek közelebb a megoldáshoz.
A vasúti kapcsolat csak a kezdet, Szijjártóék megállapodást írtak alá a két ország közötti digitális fejlesztések területén történő együttműködésről is, a kínai vállalatok ugyanis – magyar perspektívából – vezető szerepre tettek szert a mesterséges intelligencia, a digitalizáció és a modern internetes alkalmazások területén. Mindez eléggé ijesztően hangzik, amikor tudjuk, hogy Kína már élesben használja az állampolgárokat viselkedésük alapján kreditrendszerben jutalmazó-büntető Nagy Testvér projektet, a magyarországi Szitakötő programban pedig a Belügyminisztérium megfigyelő rendszere 35 ezer térfigyelő kamera felvételeire látna rá, gyakorlatilag élőben.