Kafiya – egy szomáliai lány, aki magyar lett

Publikálás dátuma
2018.10.19. 14:00

Fotó: mnf.hu
Zurbó Dorottya sokszor költői szépségű dokumentumfilmjének hőse egy szomáliai lány, aki egyedül ragadt a távoli Magyarországon.
„Migránspárti álcivilek támadják a norvég kormányt, mert megvonja 1600 szomáliai migráns menedékjogát, pedig a kelet-afrikai országban sokat javult a biztonság” – kéjelgett az idegenellenes uszításban szeptember elején az egyik kormányzati propagandaportál. Ám milyen a szerkesztői figyelmetlenség: néhány nappal később megjelentette, Szomália fővárosában, Mogadishuban pokolgép robbant. Korábban azt is megírta: 2011-ben 250 ezer szomáliai halt éhen. A szunnita országban több mint negyedszázada dúl polgárháború, sokadmagával innen menekült el tizennégy évesen egy szomáliai lány, Kafiya Said Mahdi is. Már-már „lázadó” édesanyja segítségével. A nevelőapja egy idős férfihez adta feleségnek, de az anyja jobb életet szánt neki. Kafiya akkor érkezett Magyarországra, amikor a bevándorlókat a Keleti pályaudvaron zsúfolták össze az elrettentőnek szánt televíziós vágóképek kedvéért. Alkalmi társai továbbálltak, Kafiya Magyarországon maradt: elfáradt a hosszú gyaloglásban. Kafiya lett a főhőse Zurbó Dorottya sokszor költői szépségű dokumentumfilmjének, a Könnyű leckének, ami csak az itt és most valóságát mutatja be a lány szemszögén keresztül. Kísérő nélküli gyerekmenekültként került nevelőintézetbe: készséges tanárok, elfogadó, többségében roma diáktársak enyhítik végtelen magányát, segítik magyarrá válását. Rendkívül szorgalmasan készül az érettségire, amit egy két év alatt elsajátított nyelven kell letennie. Nem is gondolnánk, egy bevándorló fiatalnak milyen kihívás lehet a „szövetségesek” szó kiejtése, a matematika vagy a magyar történelem megértése. Kafiya szomáli nyelven elhangzó (belső) monológjai édesanyjához szólnak: vívódik a magyar életmódja miatt, hogy úszni tanul, fürdőruhában, ráadásul barátja révén a kereszténység közelébe is került. Érett gondolatok, akár egy felnőtt íróé. Különleges szépsége miatt David Bowie özvegyéhez, a szomáliai modellhez, Imanhoz hasonlítják – Kafiya modellkedik is. (Most tizenkilenc évesen így került egy nemzetközi női magazin magyar kiadásának a címlapjára.) Szomáliában arra tanították Kafiyát, hogy sose látszódjon rajta, ha valami fájhat neki – az operatőr kameráján keresztül nem is látunk semmi ilyesmit. A csúcsra járatott idegenellenes kormányzati propagandát sem, a valóban kedves embereken túli világot sem. (A menekülés viszontagságairól sem esik szó a filmben, meglehet, amiatt, hogy Kafiyának nehéz volt beszélnie a megélt viszontagságokról.) Talán majd a rendezői változatban benne lesz.   

Info:

Könnyű leckék Magyar dokumentumfilm, 78 perc Rendező: Zurbó Dorottya 

Vígjáték a szexről, hímsoviniszta szexizmus nélkül

Publikálás dátuma
2018.10.19. 13:00

Fotó: Megafilm
Előzetesen nagy volt az elvárás Nagypál Orsi Nyitva című filmjével szemben. Ennek egy részét teljesítette is, igaz talán a maximumot nem hozta ki az általa választott műfajból.
A modernkori mozgóképes reformoknak, rövidebb nevén a Vajna-rendszer egyik célkitűzése volt, hogy minőségi zsánerművekkel fogja lenyűgözni a nagyérdeműt. Várunk erre már néhány éve, voltak is eredmények, de a vígjátékok terén mindig hiányzott valami. Nagypál Orsi műve volt az, amire előzetesen azok a „tudatos impulzusok” érkeztek: ezt most majd tényleg robban. Belemenős alkotás lesz, modern, tabudöngető – miegymás. Pro primo: a Nyitva valóban sokkal jobb, mint a húsz évvel ezelőtti magyar komédiák, de azt nem mondhatjuk, hogy kihozta a műfajból a maximumot.  Kezdjük a nyitójelenettel: egy esküvőt látunk, melynek az a funkciója, hogy megtudjuk: Fanni, az anyakönyvvezető nem érzi igazán boldognak magát – különösen, hogy az összeadott pár belegabalyodik az első hivatalos hitvesi csókba, mintha csak egy 90-es években készült amerikai tinimozi kezdődne. Pedig itt, kérem sokkal komolyabbak a karakterek és történet tétje: Fanni és Bálint kellemes harmincasok, akik kapcsolatuk azon pontján állnak, amikor felteszik a kérdést, vajon tényleg egymással akarják-e leélni az életüket? Na, nem kell megijedni, a Nyitva nem fullad szocióba, a témát a (leg)könnyebb oldalról közelíti meg a rendező. A szex problémakörét taglalja, miszerint egy megalapozott kapcsolatban már nem jár feltétlenül eufóriával az együttlét. Ezért az ifjú pár úgy dönt, hogy teszteléssel döntenek a jövőről. Azaz, együtt maradnak, de a hűség helyett a nyitottságot ambicionálják. Aminek persze meglesznek a maga lelki következményei… Nem bántam volna, ha a bevált hollywoodi a hangvételnél maradunk ezzel a témával, ám a mű hamar elér a jelen kertévés sorozatainak hangulatához, így a keménységet, a botrányt, a belemenést hiába várjuk – pedig az valóban forradalmi tett lett volna. Nagypál Orsi inkább biztosra akart menni, elvégre nem kevés tévésorozatos-romkomos tapasztalata van (Hidegzuhany, Terápia, Csak színház és más semmi, Tóth János), éppen ezért nem meglepő, hogy rutinosan rendezte a dialógusokba kódolt helyzetkomikumokat. Példásan rövid és tömör az expozíció, amely ennek ellenére végtelennek tűnik, mivel az alkotók beletettek minden létező klisét a párkapcsolatokról. Az viszont új, sőt, forradalmi, hogy női szempontból írták meg a kliséket: idejekorán megtudjuk, ki a célközönség. Ezek után különösen örömteli fordulat, hogy később helyreáll a rend és politikailag teljesen korrekt és ízléses a dolgozat, a magyar komédiákra jellemző ordenáré hímsoviniszta szexizmust most nem kell senkinek sem elszenvednie. Sőt, az alkotók igyekeztek ezt a stílust nevetségessé tenni, és ez jó, még akkor is, tanárnénisen és didaktikusan. A pozitívumok közé kell még sorolni, hogy a Fannit alakító Radnay Csilla remek, viszi a hátán a filmet. A párját alakító Kovács Lehel hozza a kötelezőt a kissé feminimre csiszolt férfi szerepében, de ez nyilván alkotói döntés volt: noha párkapcsolati kérdéseket feszeget a mű, jelen esetben a női oldal a domináns. Hangsúlyozom: nem csak látszólag. Ami egyébként a rendező erőssége, olykor kárt is okozott a filmnek: a tévés képi világ és dramaturgia alkalmazása végül is túlságosan töredezetté teszi a sztorit, amely szépen lassan széthullik, mire eljutunk a lezáráshoz. Azt pedig döntse el mindenki maga, hogy mennyire menő, ha valaki megpróbál sok-sok ismert színészt beszuszakolni egy-egy jelenet erejéig.  

Info:

Rendező: Nagypál Orsi Forgalmazza a Megafilm Kft.

Aki mer, kitárulkozik

Publikálás dátuma
2018.10.19. 11:30

Fotó: Juhász G. Tamás
Négy színésznő – Hernádi Judit, Szulák Andrea, Tóth Enikő és Náray Erika – sok mindent megmutathat magából is a Játékszín Menopauza című előadásában. Ráadásul élvezetesen énekelnek, táncolnak, szórakoztatnak.
Ha egy színház arra vállalkozik, hogy tabukat döntsön, az mindig bizakodásra ad okot. Még akkor is, ha előre sejthető, hogy bizony itt annyira mélyre nem fogunk menni, de legalább kellemesen telhet az idő. A Játékszín Menopauza című előadásának már a címe is feltűnést kelt. Ha egy nő túllép bizonyos életkort, erről bizony még ma sem beszélünk szívesen. Ez igaz az érintettekre is, ők sem kommunikálják ezt kifelé. A Játékszín egy amerikai musicalt vett elő ahhoz, hogy ezt a témát kiterítse, közszemlére tegye. A darab konstrukciója sajátos, világslágerek, és egy eléggé felületes történet, amelyet azért Lőkös Ildikó dramaturg igyekezett mélyíteni, a viszonyokat kissé árnyalni. A sztori szerint négy ötven feletti hölgy találkozik egy bevásárlóközpontban és fokozatosan kitárulkoznak egymásnak, önmaguknak és a másiknak is tükröt tartva. A magyar szöveget Bach Szilvia és Galambos Attila jegyzi, a dalszövegeket pedig Bach Szilvia mellett Lombos Márton. Az előadást négy hölgy játssza. A Játékszín vezetése igyekezett nagyot dobni, ezért négy izgalmas és a plakátokon is közönség vonzó színésznőt nyertek meg a dolognak, Hernádi Juditot, Szulák Andreát, Tóth Enikőt és Náray Erikát. Mindenki a saját személyiségét hozza be és az jó, mindannyian érezhetően örülnek a feladatnak, a főszerepnek, nagy energiát mozgósítanak. Szulák Andrea sok humort, öniróniát csempész bele a figurába, kifejezetten szerethető. Hernádi Judit úgy van belül, hogy egyszerre kívül is van. De hozzá kötődik az előadás talán legszebb néhány perce, amikor az egyik dalt egy valódi kitárulkozásként, visszatekintésként értelmezi és ezeket a momentumokat meg is osztja velünk. Közben évtizedekkel ezelőtti portrék, elkapott pillanatok peregnek a háttérben, egy kedves és bátor időutazás. Boldog lettem volna, ha az egész előadás ilyen. Értem, hogy el kell játszani a történetet, a musicalt, de szerintem színpadon ezen a szinten érdemes önmagunkról fogalmazni. 
A találóan egy hölgy, Tallós Rita által rendezett előadás sok témát felvet, amely ehhez az időszakhoz köthető, szerencsére nem lép túl semmilyen ízlésbeli határt, igaz megmarad színész központúnak és szórakoztatónak és igazából nem is szeretne több lenni. Igazán nagyszerűek Papp Janó jelmezei, minden jelenethez kitalált újat, sok a gyors öltözés, és még jeleneten belül is figyelt arra, hogy mindenkinek passzoljon az adott szín, minden színésznőben külön is gondolkodott. ha kellett akkor átigazította az adott ruhát. A koreográfia is tetszetős és alkalmas arra, hogy a saját egyéniségét is belelopja a játszó. Nem távozunk szomorúan és tanulság nélkül sem. Azon azért elgondolkodik az ember, mi lenne ha ezt az egészet egy más alapanyagból gyúrják össze.

Info:

Menopauza musical Játékszín Rendező: Tallós Rita

Szerző