Futárút, 1956

Tartásuk egyenes, tekintetük komor és felelősségteljes, feszülten figyelik, hogy nem figyeli-e őket valaki, a rájuk bízott fekete szkájtáskát életük árán is megvédenék. A világ tele van ellenséges ügynökökkel, akik egy percnyi felelőtlenséget is könyörtelenül kihasználnak.

Athén-Ankara. Hallgatagon utaztak, ahogyan a futárok szoktak. Solymosi elvtárs és Tanító elvtárs. Ankarában a repülőtéren senki sem várta őket, ami szabályellenes volt. Kiváltották a csomagjaikat, és kiléptek a zsúfolt, sötét járdára.

- Menj el, és telefonálj a követségre – adta ki az utasítást Solymosi. Tanító igyekezett elhárítani a bonyolultnak látszó feladatot, de végül kelletlenül elindult, hogy keressen egy fülkét. Előtte még aprópénzt is kellett szereznie. A nagykövetségen senki sem vette fel a kagylót, így Solymosi és Tanító a szabályokat megszegve taxival indult a misszióra. Becsengettek a nagy kertben álló villa kapuján. Némi várakozás után megjelent egy hivatalsegéd, és megkérdezte, hogy mit akarnak.

- Hogy mi mit akarunk? – kérdezte felháborodva Solymosi. – Mi vagyunk a futárok.

- Az lehet – mondta a férfi, aki Solymosi megfigyelése szerint erősen alkohol befolyása alatt állt. – De bennünket ez már nem érdekel. Budapesten győzött a forradalom. Mi pedig a forradalmi kormányt akarjuk szolgálni.

- Miről beszél, maga szerencsétlen? – kérdezte erre a főfutár. – Inkább engedjen be.

A hivatalsegéd kinyitotta az ajtót, Solymosi és Tanító felment a nagyköveti irodába, ahol együtt találták a diplomatákat és családtagjaikat. Valamennyien italoztak, és népdalokat énekeltek.

- Mi történik itt, Gebár elvtárs? – vonta félre Solymosi Gebár Bódogot, a nagykövetet.

- Többé nem vagyok az elvtársad – szögezte le elszántan Gebár. Testes, őszülő férfi volt, vasmunkásból lett diplomata. - Elegünk volt a szocialista önkényből. Tegyétek ki az asztalra a szolgálati fegyvereteket és a pénzt. Az iratokra nincs szükségünk. A független magyar kormányt kívánjuk szolgálni.

Solymosi egyetlen szó nélkül engedelmeskedett. Tanító elvtárs némi csalódottsággal nézett a főfutárra, miközben a hivatalsegéd elmélyülten a futártáska tartalmát vizsgálgatta.

- Hazautaztok? – kérdezte Solymosi.

- Eszünk ágában sincs – mondta Gebár. – Állítólag minden kommunistát felakasztanak majd. Testületileg menedékjogot kérünk az amerikai nagykövetségen.

Néhány perc múlva csakugyan távoztak, Solymosi kettesben maradt Tanítóval. Felhívta Budapesten a barátnőjét, Ildikót, forradalom van, mondta lelkesen a lány, gyere haza mielőbb, és vegyél feleségül. Solymosi nyelt egyet, eszében sem volt nősülni, különösen forradalom idején.

Két évvel később Solymosi, a futár Amerikában járt. New Yorkban kiment sétálni, és egy csomag Lucky Strike cigarettát vásárolt az egyik kioszkban. A férfi, aki kiszolgálta, Gebár Bódog volt. Solymosi egydollárossal fizetett, Gebár visszaadta az aprót. Úgy tettek, mintha nem ismernék egymást.