Jól van na, nem úgy értem! A kormányfő nem készül itt hagyni népét. Nem a saját motyóját szedi össze: nekünk csomagol. Egyre többet hallani is az „Orbán-csomagról”. A legnaivabb állampolgárok sem hihetik, hogy csupán arról az „Orbán és társa Csomagolástechnikai Kft”-ről van szó, amely a neten azzal hirdeti magát, hogy közel 30 éve van jelen a piacon. Ugyan a csomagolástechnikában szintén járatos kormányfő is 30 éve van jelen a politikai piacon, és még a reklámtasakokat gyártó derék cég szlogenje („Csomagoljon és reklámozzon egyidejűleg!”) sem áll távol országvezetői praxisától, a névazonosság csupán a véletlen műve.
Jelenleg három Orbán-csomag kézbesítése is zajlik: kapunk egy gazdaságit, egy ideológiait és egy politikait is. Egy Orbán-csomagot már megismerhettünk 2010-11-ben. Célja érthető volt: a kormány az elődje sikeres válságkezelésére alapozva a költségvetési hiányt akarta alacsony szinten tartani, csökkentve az államadósságot is. Utóbbi kevésbé sikerült, előbbi igen. Iszonyatos áron: a minimálbér megadóztatásával, a rokkantak, munkanélküliek, közmunkások, szociális segítségre szorulók járandóságának drasztikus lefaragásával, az egészségügy és az oktatás forrásainak megcsapolásával. Már ez a csomag sem csak megszorított, hanem mellette szép nagy jövedelem-átcsoportosításra is vállalkozott a szegényebbektől a jobb módúak és a kliensek irányába. A hiány csökkent, a társadalmi különbségek nőttek.
Az idei Orbán-csomagok közül a gazdasági ugyanezt a kettős célt követi. Amennyit tud, spórol, és amennyit nem szégyell, átcsoportosít. Túlzott szégyenérzettel és gátlásokkal ez a kormány persze nem vádolható, amit az is mutat, hogy a 9000 közhivatalnok kirúgását az egyik előterjesztés „gondoskodó létszámcsökkentésnek” nevezi. A szeretetteljes gondoskodásnak legalább ilyen szép példája a cafetéria jó részének –természetesen épp a kisebb jövedelműeknek fontos kedvezményeknek - a felszámolása, vagy a szociális segélyekre való jogosultság szűkítése is, de a csomag leglátványosabb darabja kétségkívül a lakástakarék pénztárak elleni villámhadjárat.
De meg is érdemlik. Kezdjük azzal, hogy még a NER előtti sanyarú világban, a Horn-kormány idején hívták őket életre, komcsi maradvány, el kell tüntetni, mint a szobrokat, eddig is túl sokáig rontották a levegőt. Másrészt sokkal népszerűbbek, mint a Rogán által meghirdetett és véletlenül csak egy hozzá közelálló üzletember cége számára engedélyezett „lakáslottó”, amelyik egy év alatt juttatott annyi embert lakáshoz, mint ahány szerződést a lakástakarék pénztárak egy nap alatt kötnek. Ideje volt tehát a forgalmuk egy részét átterelni a jóbaráthoz. Beleillik a trendbe, hogy a lakástakarék pénztárak kuncsaftjainak jelentős része lakásfelújításra gyűjtött, míg a lakáslottó és a CSOK egyelőre csak az új lakás szerzését támogatja. Nem olyan nehéz kitalálni, kik azok, akik egy-egy kazáncserére, a társasházi panellakás kipofozására, a fiataloknak egy külön szoba kialakítására mertek csak vállalkozni, és ezért örültek a havi 20 ezer forintok megtakarítása után járó támogatásnak, és kik tudtak némi saját tőkével új lakás vásárlásába is belevágni. Most az előbbiek állami támogatását is az utóbbiakhoz csoportosítják át, miért pont a lakásfronton lenne másképp!
Persze ha e nemes társadalompolitikai célt: a magyar kasztrendszer megszilárdítását nem tekintjük, a kiadások csökkentésére is van elég ok. Nem véletlenül takarózott a miniszterelnök már jó előre a közelgő gazdasági válsággal. Az ebben az uniós költségvetési ciklusban kapható támogatásnak már választások előtt a fenekére vertek, az új ciklusban pedig kevesebb jár. Trump kereskedelmi háborúja jóvoltából –ennyit az eszmetársakról - veszélyben a gazdaság húzóágazata: az autóipar. Az európai intézményeknél lebuktunk pár költségvetési könyvelési trükkel, ezek is korrekciót igényelnek. Közben a klientúrát etetni kell, és csak ideig-óráig segít, ha kicsit fegyelmezik, ijesztgetik őket: egy-egy Simonkát elkapnak, nehogy elszemtelenedjen a többi.
Már csak ezért is szükség van az eligazításra: mik a hűbéresek kötelezettségei. Erre való a második Orbán-csomag, amelyet az új, keményebb kulturális-ideológiai követelményekből, a Kulturkampf fegyvereiből állítottak össze. Akad benne selyemzsinór is az eltévelyedett funkciknak. A harci kürtös beosztásban szolgáló Magyar Idők új cikke már az egész, túlságosan puha „középjobbot” kiátkozza: „ez a két irányba játszó embertípus a legkártékonyabb, legveszélyesebb a nemzetre s annak megtartó kultúrájára nézve, még a baloldalnál is kártékonyabb.” Hitték volna, hogy ilyen is van?!
A harmadik Orbán-csomagot, a politikait mindnyájan kapjuk. Benne az új gyülekezési és civil rendszabályok. A hajléktalanok jogfosztását is belepakolták, általános figyelmeztetésül: bárki bűntelen állampolgárra rendőrt küldhetnek, a tulajdonát elégethetik, ha útban van. Más kárán tanul az okos, ugyebár.
Ne tévesszen meg senkit, ha a postás legközelebb csak a nemzeti konzultációs levelet hozza. Hamarosan jönnek a csomagok is. Tudják: a postás mindig kétszer csenget.