Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagjai nyílt levélben fordultak a társadalomhoz, a kollégákhoz és a jogalkotóhoz. Mint írják: „Orvosként és felelős értelmiségiként úgy érezzük, hogy meg kell szólalnunk hajléktalan honfitársaink érdekében. A szegénység, a hajléktalanság az embert érő egyik legnagyobb csapás, melyet legtöbbször családi, élethelyzeti krízis, testi és/vagy lelki betegség idéz elő és kísér. Megelőzni, segíteni, orvosolni kell, és nem kriminalizálni.”
Ezért azt kérik mindenkitől, hogy a hajléktalanok büntetése helyett inkább tegyenek ezen emberek életkilátásainak, helyzetének javításáért, emberi méltóságának tiszteletben tartásáért. Csak a szociális és egészségügyi ágazat egységes, átgondolt, forrásokat is hozzárendelő együttműködése jelenthet európai, méltó megoldást ebben a kérdésben. El kell érni, hogy a rászoruló emberek valós segítséget kérhessenek és kaphassanak.
„Úgy gondoljuk, hogy a hajléktalanság kriminalizálása nem vezethet érdemi megoldáshoz” – írják. Amellett, hogy a törvényben foglaltakat aggályosnak tartják, megjegyzik azt is: a hajléktalanok nagy hányada mentális beteg és/vagy rokkant. Az új törvényi szabályozás ugyan eltünteti a szemünk elől a hajléktalanokat, de ezáltal jelentős részük eltűnik a szociális és egészségügyi ellátórendszer szeme elől is, így végül később, rosszabb egészségi állapotban jut orvosi ellátáshoz.
Az aláírók kérik a hatóságokat, hogy a folyamatban lévő és a jövőbeli eljárások során biztosítsák az érintettek számára az őket a jogszabályok alapján is megillető jogi képviseletet, és rendeljenek ki orvosszakértőt, amennyiben ez szükséges. Kérik továbbá a kormányzatot, hogy kezdeményezzen párbeszédet a szakmai szervezetekkel, amennyiben a hajléktalanság problémájának valós és emberi megoldására törekszik.
