Virulens amatőrök

Publikálás dátuma
2018.10.26. 13:00

Fotó: LESZSZ SZÍNPAD
Forráshiányosan ugyan, de nagy aktivitással működik az amatőr színjátszás. Fesztiválok, gálaestek sora jelzi ezt, és a műfajból a gyerekek, a gimnazisták, egyetemisták és a felnőttek is kiveszik a részüket.
Aki azt gondolná, hogy az amatőr színjátszás divatja elmúlt,  nagyon is téved. Sokunk gyerekkorának, diákéveinek része az amatőr színházi lét. Én is emlékszem korszakos tanár-rendezőkre, például Bicskei Gáborra, Máté Lajosra, vagy éppen a kilencven éves Debreczeni Tiborra. A műfaj azonban ma is létezik, gyerek, diák és felnőtt színjátszó csoportok alakulnak és szűnnek meg. Az ágazat Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke szerint ma is virulens, még akkor is ha elég nagy a fluktuáció. A felnőtt színjátszó csoportok többsége vidéki és határon túli. A műhelyszerűen működő csoportok közé tartozik például a győri RÉV, és a Celldömölki Soltis Lajos Színház, léteznek falusi színjátszókörök, illetve alkalmi produkciót létrehozók, valamint Regős szerint éledezőben van újra az egyetemi színjátszás, gondoljunk csak Debrecenre, Veszprémre, vagy Pécsre. Az elnök arról is beszélt a Népszavának, hogy ez a terület évek óta forráshiányos, de ígéretet kaptak a minisztériumról tervezhető, évi állandó 15 milliós támogatásra, amelyekből a fesztiválokat és más kiadásokat fedeznék.    Kaposi László drámatanár, rendező, a Magyar Drámapedagógiai Társaság vezetője arról beszélt, hogy az amatőr színjátszás a gyerekeknél kezdődik. Ezeknek a csoportoknak a többsége iskolai keretek között működik, de léteznek civil, vagy egyházi fenntartású társaságok is. Nagyon fontos a vezető személyisége, ez igaz a felnőttekre is, ő motorja, a mozgatója az adott csapatnak. A gyerekek megmutatkozásának a fő fóruma a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál, melyet idén Debrecenben rendeztek, jövőre pedig Szeged lesz a helyszíne. November elején rendezik meg a gyerekek, a diák és a felnőtt csoportok győzteseinek a seregszemléjét, a FESZT-FEST – Feszivál-nyertes Előadások Fesztiválját a MU Színházban, ahol mások mellett fellép a Füleki Gimnázium és a Csemadok Alapszervezet Apropó Kisszínpada a határon túliakat pedig a Nagykikindai József Attila Színjátszó Csoport képviseli. 

Hatvanéves csapat

A Hevesi Sándor Színtársulat 1958 októberi megalakulását követően folyamatosan Budapesten működő amatőr - nem hivatásos státuszú - csoport. A társulat annak idején a HVDSZ égisze alatt kezdte működését az azóta lebontott egykori Majakovszkij utcai székházban. 1996 és 2008 között a Belügyminisztérium társulataként a BM Duna Palota volt az otthona. Később a LÁNG Művelődési Központban találtak otthonra. A 60 év a alatt közel kétszázan fordultak meg a társulatban. Jelenleg huszonegy tagjuk van. A társulat fennállásának 60 éve alatt három vezetője, rendezője volt. A társulatalapító Radványi Sándornak azonban csupán alig több, mint fél év jutott. Zala Kornélia 1959 derekán újjászervezte a csoportot és 34 éven át vezette azt. 1992-ben Rácz Ferenc vette át tőle a stafétabotot, amit mind a mai napig a kezében tart. A társulat hatvan éves születésnapi gálaműsorát október 27-én este hatkor tartják a Láng Művelődési Központ színháztermében.    

Szerző

Öngyilkos csendéletek

Publikálás dátuma
2018.10.26. 11:30
INSTALLÁCIÓ - A barna posztamensek katonás rendben álló sorai egy temetőre emlékeztetnek
Fotó: Vajda József / Népszava
A XX. század második felében kiugróan magas volt az öngyilkosságok száma Magyarországon. Rendőrségi felvételeken és tudományos írásokon keresztül ezt dolgozza fel az OSA Archívum kiállítása.
„Amibe itt bepillanthatnak, az egy kollektív, titkos családi fotóalbum. Szinte mindenkinek van a közelebbi vagy távolabbi családjában olyan ember, aki önként lépett ki az élők sorából. Még annak is, aki nem tud róla. Amit itt végignézhetnek, az egy gyorsított történelemkurzus középhaladóknak. Vizsgakérdés: hogyan lehetett kibírni Magyarországon a hatvanas és nyolcvanas évek közötti időszakot? Mondjon szélsőséges példákat családi múltjából az alkalmazkodásra és a lázadásra! A megtekinthető fotók a totális alkalmazkodás és a totális lázadás különféle formáit mutatják be” – többek között e szavakkal nyitotta meg Tóth Krisztina író az OSA Archívum Öngyilkosság – Magyarország 1956-1986 című kiállítását. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Helyszínelő Részlegének fotóarchívumából válogatott fotók nem csak a harminc év során elkövetett öngyilkosságokat dokumentálják, hanem azt a társadalmi, szociális, akár politikai rendszert és hátteret is, amely e cselekedetek előidézője is lehetett. A képek rávilágítanak, a szegénység és az elhagyatottság komoly egyéni és társadalmi problémaként lépett fel a XX. század második felének Magyarországán. A nem szokványos tárlat képei abból az időszakból származnak, amikor hazánkban volt a világon a legmagasabb az öngyilkosságok következtében elhunytak aránya: százezer lakos közül évente megközelítőleg ötven. Éves átlagban csaknem ötezer magyar – mondhatni egy falu teljes lakossága – vetett véget az életének. A nyolcvanas évek közepe és 2006 között ez a számarány folyamatosan csökkent, azonban még ma is az egyik legmagasabb Európában. Nem kizárólag a felvételeken, a szakirodalmi – filozófiai, geográfiai, történelmi, szociológiai – írásokon keresztül is megismerkedhet a néző e cselekedetek összetett mivoltával, s a legalapvetőbb fogalmaktól és statisztikai adatoktól juthat el a háttérben meghúzódó okokig. Az írások többek között azzal is foglalkoznak, milyen kapcsolat lehet az öngyilkosság és a napfény, a vallás, a választások, az olimpia, az internet vagy a lottó között. Felvázolják a Dzsumbuj, valamint a városi közeg miliőjét, s azt az életmódot, munka- és lakókörnyezetet, amely az élet önkezű eldobásának motivációja is lehetett. 
Nyomor, reményvesztettség, kietlenség, kilátástalanság – Búcsúlevelek, kinyitott gázcsapok, lógó kötél, nyitott ablakok
Fotó: BRFK
A fotókat – amelyek gyakran csupán egy-egy apró nyomot, motívumot ábrázolnak –, Szilágyi Lenke érzékeny válogatásában tekinthetjük meg. A fotográfus lapunknak elmondta, több ezer bűnügyi képet nézett át, amelyekből a személyiségi jogok figyelembevételével – felismerhető részletek nélkül –, az apró részletekre figyelve válogatott öngyilkosságot követő felvételeket. Fontos szempont volt számára, hogy ne a horrort és a szörnyűségeket mutassák meg a képek, hanem utaljanak az ott történt eseményekre: búcsúlevelek, kinyitott gázcsapok, lógó kötél, nyitott ablakok egyaránt láthatók. Szilágyi Lenke kiemelte, nem csupán szegénységet tükröznek a felvételek, vannak jómódú lakások is, de a nyomasztó légkör miatt, ez kevésbé szembetűnő. Helyenként sok könyvet találni, s bizonyos képeken látszik az is, orvos, vagy festőművész volt az illető, az egésznek azonban olyan nyomott hangulata van, amitől egyformán kopárnak és sivárnak tűnik – hangsúlyozta. Hozzátette, őt is megérintették ezek a fotók, bár nem művészi felvételekről, sokkal inkább elmosódott, vakuval készült képekről van szó, mégis belengi őket valami különös atmoszféra. „Ezek nekem csendéletek” – olvashatjuk egy egykori rendőrnyomozó nyilatkozatában is a helyszíni fotók kapcsán. A nyitott ablakokban meglibbenő függöny, elgurult gyógyszerek, szétdobált cipők, gyöngybetűkkel írt búcsúlevelek némileg valóban megkomponálva láthatók a képeken, holott, tudjuk, céljuk távol állt ettől.  A témához és a képanyaghoz hasonlóan a kiállítás installációja is szokatlan. A fotók nem a falakon lógnak, hanem kartontalapzatokon fekvő barna dossziékban rejtőznek irattöredékek, adatok, szövegrészletek mellett. A barna posztamensek katonás rendben álló sorai egy temetőre emlékeztetnek.

INFO

Öngyilkosság – Magyarország 1956-1986, Blinken OSA Centrális Galéria. Nyitva: november 4-ig. A témára tekintettel a kiállítás csak 18 éves kor fölött látogatható.

Szerző

Fantáziával érdemes másolni a valóságot - Exkluzív interjú Jakob Cedergrennel

Publikálás dátuma
2018.10.26. 07:30

Fotó: LISELOTTE SABROE / AFP
A bűnös egy rendőrségi segélyhívó központban dolgozó rendőrre, Asgerre és az épp zajló emberrablási ügyre fókuszál, miközben sosem hagyjuk ott a telefonközpontot. A dráma meghódította már a világ filmfesztiváljait, mielőtt megérkezett volna a hazai mozikba. Az Asgert alakító Jakob Cedergren Karlovy Vary-ban adott exkluzív interjút a Népszavának.
A bűnös egy thriller, de az embereket érzelmileg is megmozgatja. Hát, remélem! Amúgy, ez a karakterek miatt van. Ibennek és Asgernek is megvannak a maga emberi hibái és sérülései. Gustav Möllerrel, a rendezővel közösen gondoltuk ki, hogy legyen elképesztően erős a drámai faktor a filmben. Kicsit olyan ez, mint Hitchcocknál, csak ott mindig a bajba kerülő ártatlan hősért izgulhattunk, itt mindennapi gyarlóságokkal és lelkiismereti problémákkal terhelt karakterek küzdenek az életükért. Bocsánat, hogy ilyen civil a kérdés, de hogyan lehet eljátszani a bűnösséget? Első körben azt kell, hogy mondjam: sehogy. Nem tudod eljátszani azt a lelkiismeret furdalást, mely mögött nem a saját bűnösséged áll. Ilyen helyzetben egy színész csak a fantáziájára támaszkodhat. Lehet készülni erre, beszélni olyan emberekkel, akik tudnak segíteni – ez a színészi munka legizgalmasabb része. Az a fajta nyomás, mely a filmben Asgerre hárul, igen extrém, ezért olyanokkal beszéltem, akik kifejezetten stresszes munkakörben végzik a munkájukat. Például mentőorvosokkal, katonákkal, háborúból tudósító újságírókkal, akik szembesültek már életükben élet-halál szituációkkal. Erre azért van szükség, mert minden egyes ember másképp reagál, és csak akkor tudja hogyan, ha már egyszer megélte. A bűnősben Asger ráadásul nem csak a stressz hatása alatt áll, hanem ehhez fájdalmas szégyenérzet párosul. Egyszóval, a jó alakítás lényege: extrémerős fantázia és az élet másolása. Ha jól tudom, Gustav Möller egy YouTube videó alapján kezdte el kidolgozni a sztorit és a forgatókönyvet. Ez gondolom, egy hosszú folyamat volt. Igen, Gustav több mint egy évet dolgozott a cselekményen és a forgatókönyvön. Amikor én csatlakoztam, a könyv még nem volt kész, de történet már lényegében megvolt, a mellékszereplők figurái is. Asger azonban még csak vázlatokban létezett, mivel Gustav tudta, hogy ez a film színészfüggő, azaz az aktor, jelen esetben az én képességeimhez kell igazodnia. Ezért, amikor eldöntötte, hogy én leszek Asger, fél év közös munka vette a kezdetét. Végig jelen volt a kutatásaim és a felkészülésem során, kíváncsi volt a metodikára. Ez már csak azért is hasznos volt, mert tudtuk: nagyon kevés idő alatt kell leforgatni a bűnöst. Mennyi idő alatt vették fel a filmet? Nyolc nap alatt. Az egész sztorit kronológiai sorrendben rögzítettük. A vonal másik végén valóban a színészek voltak, akik ott voltak velünk a forgatáson, csak egy folyosóval arrébb, egy másik szobában ültek. Nem is találkoztam velük. Erőltetett menet volt, nem? Nem kifejezetten, mert egyszerűen nem volt szükség több időre. Még hamarabb is végeztünk a tervezettnél. A forgatás szuperintenzív volt, napi tíz óra kemény munka. De ezt a filmet, csak így lehetett megcsinálni. Mondjuk, kezdem sejteni mi van a varázslat mögött. Most itt egy szimpatikus ember ül velem szemben, Asgerként a filmben teljesen más. Inkább ijesztő, mint kedves. Akkor ezt bóknak veszem! Tudna mesélni az átalakulás módszeréről? Megpróbálok. Első körben mindig a forgatókönyvből indulok ki: igyekszem megérteni, milyen motivációi vannak az eljátszandó figurának, milyen ember ő a tettei alapján. Ezután jön a külső megjelenés, Gustav számára nagyon fontos volt például a hajam, speciálisan kérte ezt a frizurát. Nekem sokkal fontosabb volt, hogyan járjak Asgerként. Efféle apróságokon nagyon sok minden múlhat – aztán idővel összeáll az egész. Nagyon fontos a felkészülés, amiről korábban beszéltem, hiszen a testbeszéddel, arcmimikával kell kifejeznem a belső érzelmeket. Amikről nem beszélünk, mert nem tudatosak. A tested pontosan tudja, mi a feladata. Nekem az első forgatási nap általában mindig katasztrofális. Ekkor még színész vagyok. Aztán másnapra erről elfeledkezem és jöhet az érdemi munka. Amikor a rendezők mondják, hogy „megvan”. Nem tudom mi történik, a folyamat önállóan zajlik valahol legbelül. Sok minden eszembe jutott A bűnöst nézve. Például a 24 című sorozat tempója. A 24 abszolút referencia, igen. De sokkal konkrétabb utalás van a Taxisofőrre. Gustav nagy Scorsese rajongó. Illetve Sidney Lumetet is imádja, a Kánikulai délután az egyik nagy mániája. Ennek a filmnek a bezártsága és hosszú snittjei visszaköszönnek A bűnösben. Ön, illetve Gustav Möller is svéd. Ehhez képest megcsinálták a legjobb dán filmet. Ez jó kis tréfa! Igaz: Gustav Svédország északi részén született, én délebben. Én hat éves korom óta élek Dániában, Gustav húszévesen jött Koppenhágába az egyetemre, rendező szakra. Gondoltam arra, hogy kiszúrnak minket, vártam is rá, de végül senkit sem érdekelt, hogy svédek vagyunk, ami jó, mert engem egyáltalán nem érdekelnek a kishatárok. Európai vagyok. Gustav Möller azt mondta, hogy a Submarinóban látta és ezért esett önre a választása. Abban is, és A bűnösben is konfliktusos embert alakít. Nem bánja, hogy inkább zűrös alakokat kell eljátszania? Nem, amíg a zűr érdekes. De értem a kérdést: csak akkor tudnak beskatulyázni, ha engeded. Én úgy látom, hogy a Submarinóban és A bűnösben teljesen más, és másképpen problémás figurákat alakítok. Van egy szokás a dán színházakban: ha egy előadást levesznek a műsorról, a jelmezedet ledobod a Földre és jól megtaposod. Ez egy szimbolikus szakítás. Ezt a ceremóniát megjátszom a forgatások végén is.

Névjegy

Jakob Cedergren az egyik legkedveltebb dán színész 1973. január 10-én született a svédországi Lund városában. Színészi diplomáját a Dán Színművészeti Egyetemen szerezte meg. Első nemzetközi szinten is átütő alakítását Dagur Kári Sötét ló (2005) című művében nyújtotta, amely a Cannes-i Fesztiválon debütált. Thomas Vinterberg Submarino (2010) című drámájában is kimagasló alakítást nyújtott. Pályafutása során több mint negyven filmben illetve tévésorozatban szerepelt.

Egyszerűen mindent

Az elsőfilmes Gustav Möller filmje – túlzások nélkül – briliáns thriller, megrázó dráma a bűnről és a bűnhődésről, lenyűgöző bravúrparádé. Az idei év bombameglepetése. A történet egyetlen helyszínen játszódik, egy irodában, ahová befutnak Dániában 112-es segélyszámot tárcsázó hívások. A főhős, Asger (Jakob Cedergren) egy utcai munka alól felmentett rendőr, kellő cinizmussal és kissé faragatlan őszinteséggel (mondhatni, igazi dán) felvértezve. Rezzenéstelen arccal teszi helyre például a kelet-európai prostituált által kirabolt férfi segélykérését. Szemmel láthatóan unja, ami körülveszi, egészen addig, míg nem telefonál Iben, a kétgyermekes anya, akit az ex-férje elrabolt és úton vannak, ki tudja hova. Ettől a ponttól kezdve Asger mindent elkövet, hogy megoldja a helyzetet, és meg is tudjuk miféle zsaru ő: az eredményesség érdekében könnyen átlépi a szabályokat. Möller és Emil Nygaard Albertsen forgatókönyve tűpontos dramaturgiai szempontból, a film egy percre sem ül le. Sőt, még arra is volt érkezésük, hogy Asger lelkiismeretét lebontsák és a rendőr csak úgy legyen képes megoldani a helyzetet, ha ő maga is szembenéz a tettei következményeivel. A múltbeliekkel és a jelenbéliekkel egyaránt. A kikezdhetetlenül precíz forgatókönyv mellett nem lehet elmenni szó nélkül Jakob Cedergren alakítása mellett: az egész filmben szinte csak az ő arcát látjuk (a többi szereplő csak a telefonvonalon keresztül, hangban van jelen), játéka bravúros és vérpezsdítő: erre a teljesítményre nyugodtan el lehet sütni a zseniális jelzőt. Ez a pasas mindenre képes. Ha egyszer valaha filmet rendeznék, azt csakis vele együtt tenném meg. A bűnös Forgalmazza a Vertigo Média