Minden második diák inkább külföldi egyetemeken tanulna - akkor is, ha fizetnie kell

Publikálás dátuma
2018.10.27. 17:27

Fotó: Shutterstock
Még senki nem tudja biztos, milyen következményei lesznek a magyar felsőoktatás átalakításának, de már így is minden második fiatal fontolgatja, hogy külföldön tanuljon tovább.
Bár még kevés konkrétumot tudni, Magyarország egyik legnagyobb presztízsű felsőoktatási intézménye, a Budapesti Corvinus Egyetem 2019 júniusától egy közhasznú alapítvány fenntartásába kerül, hogy tulajdonképpen magánegyetemként működjön tovább. A cél a külföldi hallgatók arányának növelése mellett, hogy az intézmény 2030-ra Európa legjobb 100, és a világ legjobb 200 felsőoktatási intézménye közé kerüljön (jelenleg a legjobb 500-ban sincs benne). Mindez szépen hangzik, de ezzel párhuzamosan az állami ösztöndíjas helyek csökkenni fognak, és ezt a modellt Palkovics László korábbi nyilatkozata szerint kiterjesztenék az összes egyetemre, valószínűleg abból a célból, hogy megvalósulhasson Orbán Viktor 2012-ben emlegetett víziója az „önfenntartó felsőoktatásról”, írja a Vasárnapi Hírek.

Agyelszívás felsőfokon

Míg egy évtizede a diákok elenyésző kisebbsége (a kiemelkedően tehetségesek, illetve a „tehetős családok gyermekei”) gondolkodhatott külföldi továbbtanulásban, ma Magyarországon a gimnazisták jelentős része szeretne bejutni egy másik ország egyetemére – az elit gimnáziumok pedagógusai rendre arról számolnak be, hogy a végzős osztályok tanulóinak fele-harmada készül külföldre. Megerősíti ezt az a kutatás is, amit a Pulzus közvéleménykutató végzett a napokban megjelent Tanulj külföldön! című kiadvány számára  A korosztályra nézve reprezentatív kutatás szerint a 14–25 évesek nem kevesebb, mint 43 százaléka szeretne külföldi felsőoktatásban tanulni, a megkérdezettek további öt százaléka pedig már meg is valósította ezt a célt (3 százalék alap-, 1 százalék mesterképzésben, további 1 százalék egy-két szemeszterre szóló ösztöndíjjal tanul). Még az idősebbeket is magában foglaló 18–49-es korosztály 28 százaléka is szívesen tanulna külföldi egyetemen, pedig többségük alighanem túl van az álmodozás időszakán, és már meghozta fő pályaválasztási döntéseit. A kormány tervezett lépései – ha bevezetik a nyelvvizsga-kötelezettséget és közben egyre több képzés válik tandíjassá – és az a szerencsére visszafordíthatatlan jelenség, hogy a fiatalok számára „kinyílt a világ”, még a mostaninál is nehezebb helyzetbe hozhatja a magyar felsőoktatást, amely innentől kezdve valóban a külföldi intézményekkel versenyez majd a diákokért, legalábbis egy csoportjukért. „Ha bevezetik a nyelvvizsga-kötelezettséget, a magyar egyetemek ugyanarra a szűkülő csoportra fognak hajtani, akik egyébként is komolyan gondolkodnak a külföldi továbbtanuláson, ők azok, akik már jól beszélnek valamilyen idegen nyelvet. Azok számára, akik nyelvvizsga hiányában nem jutnának be a magyar felsőoktatásba, egyébként sem reális cél a külföld. De biztosan nem fog csökkenni a külföldre készülők aránya, és ennek a magyar felsőoktatás lesz a vesztese” – mondja Radó Péter oktatáskutató, aki hangsúlyozza: mindennek megint csak a hátrányos helyzetűek lesznek a vesztesei, ők szorulnak ki egyre inkább a felsőoktatásból. 

Inkább máshol fizetnének

Bár azt ma még az oktatáskutató sem tudja megmondani, hogy a kormány valóban a tandíj kiterjesztésére készül-e, és ha igen, akkor hogyan, ezért a hatásokat sem tudja még felmérni. Ma a felsőoktatásban tanulóknak durván fele fizet valamennyi önköltséget, és fele tanul állami ösztöndíjasként. „Ha az állam csökkenti az állami finanszírozott helyek arányát, azok, akiknek fizetnie kell, meg fogják gondolni, hogy külföldön vagy Magyarországon költsék-e el inkább a pénzüket. Vagy esetleg tanuljanak egy olyan országban, ahol ingyenes a felsőoktatás, és a tandíjra szánt pénzt költsék a megélhetésre” – mondja Radó Péter. Szavait alátámasztja a Pulzus kutatása is, amely szerint, ha mindkét egyetem képzése 400 ezer forintba kerülne szemeszterenként, a 14–25 évesek 35 százaléka inkább a külföldi intézményt választaná, és csak 14 százalék döntene a magyar mellett, 27 százalék pedig az alapján hozná meg a döntést, hogy hol alacsonyabbak a megélhetési költségek, és jobbak a szociális támogatások. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Európa több országában – Ausztriában, Németországban, Dániában, Svédországban és Norvégiában – egyáltalán nincs tandíj, bár a megélhetési költségek kétségtelenül magasabbak. 
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: az, hogy mennyien vágynak egy külföldi egyetemre, és végül mennyien mennek el, két különböző dolog. És ez nem csak a diplomák értékével vagy az egyes országok felsőoktatásának színvonalával függ össze, sokan nem ilyen racionális szempontok alapján döntenek. Jól mutatja ezt, hogy a fiatal korosztályban a legerősebb motiváció a kalandvágy: a megkérdezett fiatalok 30 százaléka azért menne, hogy világot lásson, és megismerjen egy másik kultúrát. Jóval kevesebben, 21 százalék mondta azt, hogy a későbbi anyagi boldogulás érdekében választana külföldi egyetemet, további 12 százalék pedig a jobb képzési színvonal miatt. A külföldről ábrándozó idősebb, 18–49 éves korosztály 11 százaléka válaszolta azt, hogy azért csomagolna, hogy kitörjön Magyarországról. De meglepő módon még körükben is legerősebb a világlátás vágya: 28 százalék ezért tanulna tovább külföldön.

Kívül a nemzetközi piacon

A külföldi egyetemekkel folyatott verseny a tanulók „elitjéért” még nehezebb helyzetbe hozhatja a magyar felsőoktatást, ami már most is nagy bajban van, mert nem tudja feltölteni a kapacitásait Radó Péter szerint. A kormány 2012–13-ban is drámaian csökkentette az állami ösztöndíjas keretszámokat, ebből a budapesti egyetemek jól jöttek ki, de a vidéki intézményekben drasztikusan esett a hallgatói létszám, különösen az egykori főiskolák (ma már ezeket is egyetemeknek nevezik) lettek a vesztesei az intézkedésnek. „Arra számítok, hogy a jövőben ez a koncentrálódás még erőteljesebb lesz. Lesznek vidéki intézmények, amelyek nem tudják majd feltölteni a helyeiket, és lesznek a budapestiek, amelyeknek ez nem okoz majd gondot. Ez nem azt jelenti, hogy ők ne lennének bajban, őket a szakok, képzési programok és finanszírozás csökkentése sújtja” – teszi hozzá. A kormány ezt a külföldi hallgatók idecsábításával oldaná meg, de ez Radó Péter szerint még egy intézmény esetében sem olyan könnyű, nemhogy a magyar felsőoktatás egészében. „Ha elindulna egy intenzív fejlesztés a Corvinuson, körülbelül 20 év múlva lehet, hogy lenne esélye a nemzetközi elitbe, a top 200-ba kerülni, de ehhez nagyon sok pénznek kellene odaáramlani, ami nem valószínű, hogy megtörténik pusztán attól, hogy megváltozik a fenntartási konstrukció. Ezért én ebben nem nagyon hiszek” – mondja. Jelenleg a magyar felsőoktatás gyakorlatilag nincs kint a nemzetközi piacon, az egyetemeknek és a képzési programoknak csak egy nagyon kis része képes külföldi diákokat vonzani. „Ilyen szempontból a versenyképességünk a délkelet-európai országokéhoz hasonlít. Ennek sok oka van: az oktatók nyelvi képességeinek hiánya, emellett a kormány éppen a legnépszerűbb, leginkább fókuszban lévő területeken nem finanszíroz képzési programokat, erre jó példa a gender szak megszüntetése is” – teszi hozzá az oktatáskutató, aki szerint ugyanakkor a magyar felsőoktatás nem rossz, de messze van az élmezőnytől. Ha a nyílt képzési piacon szeretnénk hallgatókat idecsábítani, akkor a nyugati egyetemekkel versenyképes diplomákat kellene nyújtani, és ez egyelőre még messze van. Addig is arra lehet számítani, hogy inkább a külföldi egyetemek szívják el a legjobb diákokat a magyar intézmények elől, amelyek egy része kiürül, és közben jó képességű, rosszabb szociális hátterű fiatalok tízezrei maradnak diploma nélkül.
Szerző

Az egész európai felsőoktatásra hatással van, amit a kormány a CEU-val csinál

Publikálás dátuma
2018.10.27. 16:58
Elmaradhatnak az erasmusos diákok, ha nem biztosított a magyarországi képzés
Fotó: Vajda József / Népszava
Az Európai Egyetemek Szövetsége élesen elítélte az intézmény kiszorítását.
"A CEU több mint 25 éve kulcsfontosságú szerepet játszott a fiatalok oktatásában és a kritikai gondolkodás elősegítésében, Budapestről való elmozdítása pedig jelentős károkat okoz a magyar felsőoktatásban. A magyar kormány fellépése nem csak az ország hírnevét sérti, hanem aggasztó hatással van mind a hazai, mind az európai kutatásra és felsőoktatásra" - áll abban az állásfoglalásban, amit Európai Egyetemek Szövetsége adott ki, és a hvg.hu szemlézett. A szervezet állásfoglalásában felszólította a magyar kormányt, hogy vegye figyelembe: a politikai beavatkozástól és nyomástól való szabadság a feltétele annak, hogy az egyetemek teljesítsék kritikus szerepüket társadalmainkban. Emlékeztetőül: a CEU csütürtükön jelentette be, hogy Bécsben kampuszt nyit, akkor is, ha sikerül végre szignálni a megállapodást a magyar kormánnyal. A bejelentés - ami gyakorlatilag egyenlő annak beismerésével, hogy a kabinet komótosan kiszorította a CEU-t az országból - nemzetközi felzúdulást váltott ki. 
Szerző
Témák
CEU

Szépségszalon szegényeknek

Publikálás dátuma
2018.10.27. 16:20

Fotó: Draskovics Ádám
Munkakereső, idős ember vagy gyerek, egyre megy: a zuglói szociális "szépségműhely" kiegyenesíti mindenki lelkét.
Szőke lófarok, szolid műszempilla, bronzbarnán csillogó arcbőr. Kérdezem is a negyvenes nőtől: mindig ilyen csinos, ha kilép az utcára? Nem, de ma pocsék napja van, és azt már megtanulta Magditól, hogy törődnie kell magával, mert az segít elűzni a rosszkedvet, feleli. Andi teljes nevét nem szeretné nyomtatásban látni. Mint mondja, fölösleges kiteregetni a nyomorát, egyébként is ő csak egy a sok közül, nők tömegei élnek hozzá hasonló körülmények közt. Ő se így kezdte, csodás évei voltak, a vendéglátásban jól keresett, megszületett a kislánya. Aztán elmúlt a szerelem, és a gyerek mellett nem tudta folytatni a tizenkétórázást. A közelgő depresszió elől menekülve munkát keresett, a családsegítő beiskolázta egy OKJ-s tanfolyamra, ők küldték el Magdihoz az állásinterjú előtt. Most már dadus egy óvodában, keresete a hidegvízre sem elég. Önálló albérletet képtelen fenntartani, a szüleinél laknak, és mivel fogalma sincs, merre tovább, munka után gyakran beugrik Magdihoz egy kis „mentoráló” beszélgetésre. Már szedelőzködik, amikor Magdi utánaszól: „Van a lányodnak télikabátja”? „Még van, de januárra nem lesz. Tizenöt centit nőtt ebben az évben” – hangzik a válasz. 

Kísért a múlt

Magdi (a Vasárnapi Hírek írásának főhősekozmetikus, fodrász, kéz-, illetve lábápoló szakember – és nem mellékesen diplomás szociális munkás. Jelenleg mesterképzésre jár az ELTE-n, sőt szeptembertől tanítja is a szociális munkát a Rabbiképző Egyetemen. Nem tartja magát különlegesnek. Szerinte a szépségiparban dolgozók mind idézőjelbe tett szociális munkások, mert a testi kontaktus hamar megnyitja az embereket, és aki nem empatikus, attól előbb-utóbb elpártolnak a kuncsaftok. „Az én szociális érzékenységem nyilván a múltamból fakad – folytatja. – Többszörösen hátrányos helyzetű kisgyereknek születtem, pici koromban alig hallottam, sokáig szájról olvastam, emiatt zárt világban éltem. Csecsemőként az egyik lábam rövidebb volt, és ez az állapot idővel egyre rosszabbodott. Tizenöt éves koromtól kezdve újra és újra műtöttek, nyújtották a lábamat, három évig tartó procedúra volt, utána viszont lefutottam a félmaratont.” Ott, a kórházban látott először önkénteseket, akik gitároztak, énekeltek a kis betegeknek. Megérintette a dolog, arra gondolt, ha túl lesz a nehezén, ő is szeretne ilyesmivel foglalkozni. Szakmai elhivatottságát már tanuló korában felfedezték, ekkor hívta meg Brüsszelbe egy világhírű francia kozmetikai cég dolgozni. Az együttműködés azóta is tart: hat évig oktatta itthon a cég kezelési eljárásait, máig fordít nekik, az ő módszereiket alkalmazza a Tükörkép Műhelyben, s tőlük kapja kedvezményes áron a körömápolási szereket, a pompás lakkokat. A válásról nem szokott beszélni. Egyedül maradt terhesen és egy négyéves kisfiúval. Ettől kezdve járt kórházakba, anyaotthonokba hajat vágni, manikűrözni, lelkeket simogatni. Ekkor adta el minden felszerelését, csak a kedvenc ollóit tartotta meg és beiratkozott egy családpedagógiai mentorképzésre, hogy kezelni tudja a helyzetet. A tanfolyamon tudatosult benne, ahhoz, hogy másoknak is segíthessen, képzettség kell, ezért jelentkezett az Országos Rabbiképző szociális munkás szakára. És itt még nincs vége a történetnek. Épp befejezte az egyetem első évét, karonülő volt a kislánya, amikor kiderült: leukémiás a fia. Újabb küzdelem kezdődött, többször tűnt úgy, hogy nincs tovább, de Berci végül csontvelődonort kapott, egy év múlva elkezdhette az iskolát, Magdi pedig folytathatta az egyetemet. 

A zuglói modell

 Talán a sors vezérelte a zuglói családsegítőbe, ahol szakmai gyakorlatát töltötte. Akkor már működött az erzsébetvárosi Masni, az ország első szociális szalonja, Magdi beleszeretett az ötletbe, és Zuglóban értő fülekre talált. Államvizsgája másnapján, 2016. január 11-én nyitotta meg kapuit a Tükörkép Műhely. Nem koppintották le a Masnit. Míg Erzsébetvárosban csak aktív korú álláskeresőket fogad a szalon, addig Zuglóban szívesen látják az időseket és a gyerekeket is. „Nálunk a szépségápolás egy komplex gondozási terv része. A családsegítős kollégák mérik fel, ki és miért szorul rá az általam nyújtott szolgáltatásokra. Valamennyien úgy gondoljuk, hogy rászoruló lehet az idős ember is, akinek a hónap végén már húsra sincs pénze, nemhogy fodrászra. De a gyerekeknek is hasznára válhat, ha gondozásba veszem őket, hogy ne csúfolják őket az iskolában, amiért az anyjuk nyirbálja otthon a hajukat” – foglalja össze hitvallásukat. Magdinak nem okoz gondot a kitelepülés. Öt perc alatt összepakolja a motyóját, így jár az öregekhez, betegekhez, akik nem tudnak kimozdulni otthonról; így megy a szabadnapjain anyaotthonokba, állami gondozott gyerekekhez és hajléktalanokhoz. Csak a Keletibe vitte ki a menekültválság idején a mókás ábrákkal telerajzolt, „free haircut” feliratú székeit is. 
A Tükörkép Műhelyben teát, melegszendvicset is kap, aki betér. Senki nem fizet. A kliensek a családsegítőtől hozott kuponnal jöhetnek, időpontra érkeznek, s Magdi két-három órát szán mindenkire. A vendégek jellemzően olyan emberek, akiknek hasonló élményben régóta vagy soha nem volt részük, nem csoda hát, hogy a szalonban gyorsan leomlanak a falak. Magdi máig emlékszik egy hetvenes éveiben járó, állást kereső hölgyre. A nő fegyelmezetten csodálta meg új frizuráját, de miközben a körmeit lakkozta, potyogni kezdtek a könnyei. Elmondta, hogy valaha külföldön éltek a párjával, ott elment egyszer egy szépségszalonba, de annyira zavarban volt, hogy azóta maga vágja a haját. Mióta megözvegyült, kuporgat, megalázó a helyzete, élni sincs kedve. Az itt megforduló lányok-asszonyok nem hosztesznek vagy manökennek jelentkeznek, miért fontos, hogy szépen ki legyen festve a körmük? – vetem föl. „Az első benyomás mindenütt döntő lehet. Egy ápolt nőről eleve feltételezik, hogy precízen végzi majd a munkáját. Aki gondozott, annak szívesebben adnak ki albérletet is. De ez nem csak a külsőről szól. Aki kívülről rendben van, az jól érzi magát a bőrében és a kisugárzása hatást gyakorol azokra, akikkel tárgyal” – magyarázza Magdi. Még ki sem tettük a mondat végi pontot, amikor kopogtatnak az ajtón. Egy furgon áll odakint, s a szalon előszobája pillanatok alatt megtelik a liszttel, cukorral, olajjal, száraztésztával megrakott rekeszekkel. Magdi ruhát, játékot, tanszert is gyűjt, alig fér el a rengeteg holmi a csöpp helyen. Az adománygyűjtést, ami szorosan véve nem vág a szalon profiljába, azért kezdte el, mert jött hozzá egy család, akiktől megtudta, hogy a földön alszanak, szekrény sincs a lakásban. Csinált a neten egy támogatói csoportot, azonnal lett ágy, asztal, étel. Felemelő érzés volt, milyen könnyű bevonni másokat a segítő munkába.

Nagy tervek

Magdi nem akar sztárfodrász lenni, de vannak álmai. Tapasztalatot gyűjt: elment a párizsi szociális szépségszalonba, ahová elsősorban bántalmazott nőket várnak; dolgozott önkéntesként a spanyolországiban, ahol a rászorulók többsége menekült. Nagy dolgokat tervez. Szeretne egy mobil szalont, amivel járhatná az országot, főként a leszakadó falvakat, ahol nincs bolt, nincs munka, nincs semmi. Szeretné, ha a szociális szépségszalon modellje országos, sőt akár nemzetközi hálózattá válna. És szeretné, ha az itthoni döntéshozók követnék az amerikai példát. Illinois államban ugyanis tavaly kilencvenezer szépségipari szakembernek tették kötelezővé azt a speciális képzést, amely segít abban, hogy felismerjék vendégeiken a bántalmazás nyomait és tudják, mit kell tenni ilyen esetben.