Kijöttek a fényre a NER luxusban tobzódó lovagjai

Publikálás dátuma
2018.10.27. 12:00

A rendszerváltás óta egyre gazdagabbak és egyre szemtelenebbek lettek a magyar politikusok. Ami néhány éve bukással járt, ma büszkén és következmények nélkül felvállalható.
Félmillió forintot talált az öltönye zsebében, nem is emlékezett rá, hogy ott hagyta legutóbb – az egyik miniszterről terjedt el ez a történet még a 2000-es évek végén. Az erről pletykáló politikusok erre az esetre úgy tekintettek, mint annak a gazdagságnak a jelképe, amelyet még nekik is nehéz lenne elérni. A rendszerváltásra visszatekintve valóban nagy utat járt be néhány honatya. – Lyukas gatyás értelmiségiként ültünk be a parlamentbe 1990-ben, és aki csak egy-két ciklust tudott ott eltölteni, azzal akár az is előfordulhatott, hogy utána komoly egzisztenciális gondokkal kellett szembenéznie – mondta az egyik rendszerváltó politikus. Szerinte például az SZDSZ-ben valóban volt olyan képviselő, aki miután nem jutott be ismét a parlamentbe, annyira megszorult, hogy újságárusként kellett dolgoznia. Akkoriban az urizálás is kevésbé volt jellemző, bár a legelső parlamenti ciklusban az egyik kisgazda államtitkár állítólag akkor is magához rendelte a szolgálati autóját, ha a Parlament épületének déli szárnyából át akart menni az északiba.
A rendszerváltást követő első években kevés igazán tehetős politikus, vagy a politikához közeli szereplő volt, ráadásul az ő vagyonuk nem mérhető Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor kormányfő barátjának gazdagságához. Talán az sem véletlen, hogy többüknek még 1990 előtt kezdődött a cégvezetői karrierje. Ilyen volt például Karl Imre, aki a Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetőjeként részt vett az egykori KISZ-vagyon privatizálásában is. Már 1989-ben vállalkozó volt, több részvénytársaság vezetésében is részt vett, így 1994-ben az egyik leggazdagabb képviselőként ülhetett be az Országgyűlésbe. Nála valószínűleg sokkal ismertebb volt Kapolyi László, aki az igazán nagyot azon kaszálta, amikor a magyar és az orosz kormány megállapodott, hogy a rendszerváltáskor 900 millió dolláros orosz államadósságot áruban törlesztik. A politikus pedig kihasználta a jó orosz kapcsolatait.  A vagyonos politikusok közé tartozott a 2000-es évek elején Wekler Ferenc, Baranya megyei SZDSZ-es képviselő, Veres János volt szocialista pénzügyminiszter, valamint Gyurcsány Ferenc volt kormányfő. A feltűnő urizálás ennek ellenére sokkal kevésbé volt jellemző ezekben az időkben, mint ma. Karl Imrének 2001-es vagyonnyilatkozata szerint a luxusba sorolható vagyontárgyak közül egy BMW 199-es és egy Toyota 2000-es gépkocsija volt. Kapolyi László kifejezetten visszahúzódó életet élt, vagyontárgyai miatt soha nem került be a hírekbe, Wekler Ferenc óbudai villája sem érte el az ingerküszöböt. A szocialista Boldvai László 3000 négyzetméteres telken álló 1000 négyzetméteres villája viszont már sokat foglalkoztak. Az első, valóban hosszabb ideig a politika középpontjába kerülő „luxusügyek” Kóka János SZDSZ-es gazdasági miniszterhez és Gyurcsány Ferenchez kötődtek. Az informatikai vállalkozásai révén meggazdagodott Kóka Jánossal a Playboy közölt interjút, a maga műfajában ez volt az első vagyonosodási coming out, amikor egy magyar politikus nem csak elismeri, hogy gazdag, de nyíltan büszkélkedik is vele. Kóka az interjúban elmondta például, hogy egy 1-1,5 millió forint értékű Jaeger LeCoultre márkájú karórát visel, otthon legalább negyven öltönye van, amelyeket méretre varrat, mert a konfekcióméretnél ő valamivel magasabb. Feleségének a külföldi útjairól ékszert szokott hozni, „ha valami megtetszik, akkor meg tudom venni” – mondta. Majd arról is beszélt, a cége tulajdonában egy helikopter is van, amit rendszeresen ő maga vezet. Az interjú óriási vihart kavart, a kormánykoalíción minden módon fogást találni próbáló Fidesz hetekig napirenden próbálta tartani a témát. Mint a Népszabadság egy 2016-os összeállítása felidézi, Répássy Róbert előbb azt kérte Gyurcsány Ferenc kormányfőtől, az éppen bevezetni tervezett ingatlanadót terjessze ki a „luxus vagyontárgyakra” is, például a magánhelikopterre. Az SZDSZ-ben persze tudták, hogy az ügyből nagyobb gond is lehet. – János azzal védekezett, hogy az üzleti életben szerzett magánvagyonáról van szó, amit egy percig nem titkolt, de mi csak a fejünket fogtuk és kiabáltunk vele, hogy ilyet nem lehet a magyar politikában csinálni, ezt a magyar választók nem fogadják el –mondta egy volt SZDSZ-es politikus. Kóka helikopterügyéről aztán a Fidesz átváltott Gyurcsány Ferenc „villaügyére”, a választásokra készülő miniszterelnök ingatlanjával kapcsolatban az uszodát és a szaunát emelték ki, mint a vagyon jelképét, és természetesen azt követelték, hogy a luxusadót erre is terjessze ki a kormány. Ennek a kampánynak köszönhetjük a „luxususzoda” kifejezést is: akkor még az a Szijjártó Péter használta, aki azóta szintén luxusvillába költözött, „luxususzodával”. Innen egyenes út vezetett a „luxusbaloldal” emlegetéséig, ami a 2006-os választásokat megelőző kampány egyik központi témája lett, miként a „luxusprofit” is. Sőt, miután Gyurcsány Ferenc egy kampányfilmben egy nagy sebességgel haladó Audi hátsóülésén ülve beszélt, Orbán Viktor bedobta a „limuzinszocialisták” kifejezést is. Orbán Viktor a 2006-os választások előtt pedig így festette le, mivel jár a szocialisták győzelme:„Jönnek (...) akik lesötétített limuzinokban járva szegénységről sajnálkoztak, krumplilevesről beszéltek, miközben luxusban éltek.” Ehhez képest nagyságrendi váltást jelentenek a 2010 óta sorra előkerülő esetek, Szijjártó Péter ingatlanától kezdve Rogán Antal helikopterezésén át Orbán Viktor családtagjainak látványos gyarapodásáig, a magánrepülőgépekig, a luxusjachtig. A változás a korábbiakhoz képest, hogy mára a hatalom eljutott a gazdagság és a luxus, a 12 milliós karórák, a másfél milliós öltönyök felvállalásáig. Ez a folyamat része lehet annak, hogy – mint Török Gábor fogalmazott nemrég lapunknak adott interjújában – a Fideszes elit „kijött a fényre”.

Kádár sem vetette meg a kényelmet

Skót whiskyvel kínálja Kádár János a vendégeit – látható egy nevezetes fotó a 80-as évekből Majtényi György: K-VONAL – Uralmi elit és luxus a szocializmusban című könyvében. A képnek van egy érdekes részlete: a nemes skót italhoz tipikus magyar pálinkás kupicákat szolgálnak fel. Igazi whyskis pohár tehát vagy nem volt a Kádár-villa bárszekrényében, vagy sem a pártfőtitkár, sem környezetének tagjai nem tudták, miből is isszák ezt valójában. Kádár János a fiatal történész szerint „jó piárosként” hitette el magáról, hogy roppant puritán életet él, miközben ez azért nem volt rá jellemző, feleségével természetesen az akkori viszonyok között az átlagember számra nehezen elképzelhető luxusban éltek a rózsadombi Kádár-villában. Igaz, Kádár valóban megtartott valamit puritán szokásaiból, a kedvenc étele a krumplileves volt, és a rózsadombi villa kertjében valóban kapirgált néhány tyúk. A szomszédban lakó Illyés Gyula többször szóvá is tette, hogy meleg nyári estéken nem tud aludni a kotkodácsolásuktól. A luxus legkifejezettebb attribútumának a Kádár-kori elit számára a vadászat bizonyult: Kádár maga is vadászott, a K-VONAL szerint az Egyetértés vadászegyesület tagjai 1986 decemberében a Gemenci Állami Erdő-, és Vadgazdaság területén a lenesi vadászháznál 8974 fácánt lőttek, ami akkor világrekordnak számított. A már megrendült egészségű Kádár nem vett részt az eseményen. A kor hírhedt vadásza volt még Czinege Lajos honvédelmi miniszter, aki állítólag helikopterről is lőtt rendszeresen. Gátlástalan – és ízléstelen – urizálással kapcsolatban egyébként ebből a korból leginkább őt emlegetik. Házának avatásán állítólag maga Kádár János is jelenetet rendezett, amikor meglátta, hogy Czinege lovasszobrot is készíttetett – saját magáról.

Garancsi István és Orbán Viktor a VIP-páholyban

A vezérrel szemben nem működik a társadalmi irigység

– Úgy gondolom, a korábbi kormányok alatt a politikusokhoz köthető luxus, pénzszórás miatt kitört botrányoknak azért lehetett komoly politikai következménye, mert a Fidesz ellenzékben is ismertté tudta tenni az ügyeket, amelyeket ráadásul képes volt hosszan napirenden tartani – mondta a Népszavának Síklaki István. A szociálpszichológus szerint ugyanakkor a mostani ellenzék sem hitelességében, sem szervezettségében, sem politikai akcióképességében nem tud hasonló helyzetet előidézni, hiába a nagyságrendekkel súlyosabb, közpénzeket is bőven érintő ügyek. – A társadalom nagyobbik része már régóta a csendes morgolódás állapotában van, ez a számukra kudarcot jelentő választási eredmény óta még inkább így van. Az elégedetlenség nem kap határozott formát. Ugyanakkor a Fidesz támogatóinak tetszik a tekintély, imponál nekik a kőkemény vezető típusa, aki immár külsőségeiben is azt üzeni: a társadalom fölött áll. Ehhez képest az Orbánnal, vagy a Fidesszel nem szimpatizálók úgy érezhetik azt üzenik nekik: "hiába ugráltok, úgyis mi vagyunk hatalmon és azt teszünk, amit akarunk”. Ez csak tovább fokozza a frusztrációjukat, de az érzés végül apátiába fullad – mondta az ELTE tanára lapunknak. Úgy vélte, ebben a helyzetben az egyébként valóban létező társadalmi irigység sem működik. – Lehetek irigy a szomszédomra, aki éppen lecserélte az autóját az enyémnél jobbra, főleg, ha tudom, hogy simlizéssel szerezte a vagyonát, de hogy irigyelhetném a mi táborunk vezérétől a luxusjachtot, vagy a repülőutakat a meccsekre? Egyszerűen nem vagyok olyan helyzetben, hogy összehasonlítsam magam vele. De ez nem feltétlenül magyar sajátosság: Bill Gates vagyonát sem szokták irigyelni – fogalmazott Síklaki István, aki szerint a helyzet akkor fordulhat a visszájára, ha egy általános politikai válság következik be, például egy gazdasági krízis nyomán. Ekkor viszont azok a nem teljesen elkötelezett Fidesz-szavazók is, akik eddig hajlandók voltak elnézni az urizálást, azt gondolhatják magukban: „Ha én egyre rosszabbul élek, nekik miért jut még mindig a luxus?”. Ennek bekövetkeztét azonban egyelőre lehetetlen megjósolni.
Frissítve: 2018.10.27. 12:10

Az örökbefogadott magyar gyerekek negyede külföldön kap új családot

Publikálás dátuma
2018.10.27. 10:30

Fotó: Shutterstock
A magyar gyermekvédelem csődjét mutatja, hogy az örökbefogadható gyerekeknek több mint fele bennragad a rendszerben, itthon senki sem kér belőlük.
Magyarországon tavaly 1025 gyermeket fogadtak örökbe, többet, mint az örökbefogadások újraszabályozását elrendelő gyermekvédelmi törvény 1997-es hatályba lépése óta bármelyik évben, írja a hvg.hu. Különösen szembetűnő a növekedés a külföldi örökbefogadásoknál: három év alatt majdnem a duplájára (234-re) emelkedett az ilyen eljárások száma. A legtöbben Olaszországban leltek új családra, de a skandináv államok, illetve Németország, Hollandia, Anglia és Franciaország is sok magyar gyereknek lett az új hazája. Mindez nem a „gyerekexport” következménye, ahogy azt a jobbikos Hegedűs Lórántné korábban számon kérte az akkor még emberierőforrás-miniszter, Balog Zoltánon. A valódi ok viszont nem kevésbé elszomorító. Magyarországon ma legtöbben szőke, kék szemű csecsemőt szeretnének örökbe fogadni – mondják a gyermekvédelemben jártas szakemberek. Miközben – bár hivatalosan erről senki sem beszél – az állami gondozásban nevelkedő gyerekek többsége roma. Közülük is az idősebbek – akik már betöltötték a hatodik életévüket – és ráadásul betegséggel vagy fogyatékkal élők lényegében senkinek sem kellenek. (Annak is van oka, hogy most miért éppen Olaszország a legnépszerűbb: ott ugyanis az átlagosnál sötétebb bőrszín sem feltűnő, miközben ez – a szakértők szerint – Magyarországon az örökbefogadóknál jellemzően kizáró ok.) A KSH adatai szerint az örökbe fogadható gyerekek között alig van 3 év alatti, a többség jóval idősebb: az 55 százalékuk 10 éves is elmúlt, a 31 százalékuk 3–9 éves. Ők azok, akik benn ragadnak a rendszerben. Számukra a külföldi örökbe fogadó szülők az utolsó esély arra, hogy családban nevelkedhessenek. Így válhat egy kelet-magyarországi cigánytelepről származó kislányból tanult, felső középosztálybeli polgár Dániában. A külföldi örökbefogadás a gyerek szempontjából jellemzően szerencsés fordulat, ugyanakkor jól mutatja a magyar gyermekvédelmi rendszer csődjét is. Ha egy kiskorú örökbe adhatóvá válik – mert elveszíti a szüleit, azok lemondanak róla, vagy nem tartják vele a kapcsolatot –, először Magyarországon keresnek örökbefogadót neki. Külföldi elhelyezés csak akkor jöhet szóba, ha sem magyar házaspár, sem pedig egyedülálló személy nem vállalja a gyermek felnevelését. Ahhoz, hogy egy külföldi házaspár magyar gyereket fogadhasson örökbe, először a saját hazájában kell megfelelnie az ottani követelményeknek. Ennek során környezettanulmány készül, vizsgálják a kérelmezők anyagi viszonyait, és a feleket külön-külön is behívják elbeszélgetésre.   A külföldre került gyerekek sem tűnnek el a magyar gyámhatóság szeme elől: először két hónap, majd egy év elteltével kapnak utánkövetési jelentést a külföldi partnerektől. Ezekből az látszik, hogy az esetek döntő többségében a külföldi családba került gyermekek gyorsan beilleszkednek, és jó körülmények között nevelkednek. Sokan később is tartják a kapcsolatot egykori, magyarországi nevelőszüleikkel. „Ráadásul a külföldiek eleve toleránsabbak. Egészen más az örökbefogadások kultúrája” – mondja Radoszáv Miklós, aki évtizedekig vezette a fővárosi gyámhivatalt. A külföldiek jellemzően nem az ő meg nem született gyereküket akarják pótolni, hanem úgy állnak az örökbefogadáshoz, hogy ha megtehetik, segítenek egy emberen. Ezt mutatja, hogy a külföldi örökbe fogadó szülők jellemzően idősebbek, akiknek a saját gyerekeik már kirepültek a családi fészekből."
Szerző

Orbán kultúrpolitikusa elismerte, hogy a CEU komoly intézmény, de szerinte az egyetem magától akar Bécsbe menni

Publikálás dátuma
2018.10.27. 09:10

Fotó: Bethlendi Tamás / Facebook/Bálványosi Szabadegyetem
Nem vitatja a CEU fontosságát L. Simon László, de valahogy úgy áll össze a fejében a történet, hogy az egyetem a kormány lépéseitől teljesen függetlenül akar az osztrák fővárosba költözni.
Volt egy törvénymódosítás, amelyet én is megszavaztam, és amely mindenkire vonatkozik – kommentálta a CEU-ügyet L. Simon László. A fideszes országgyűlési képviselő az ATV Egyenes beszéd című műsorában elismerte, hogy  A CEU komoly intézmény, sok fontos kutatás folyik ott – mondta a volt kulturális államtitkár, hozzátéve ugyanakkor: az egyetem végzőseinek szakdolgozati témái között voltak olyanok, amelyeknek szerinte megkérdőjelezhető a tudományossága, de valószínűsíti, hogy ilyen más egyetemeken is van. Arra a kérdésre, hogy ezek szerint ő aláírta volna a kormány és New York állam közötti megállapodást, amelynek hiánya miatt  a CEU a Bécsbe költözést tervezi, L. Simon úgy reagált: ő ilyet nem mondott, és ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Ugyanakkor szerinte ha a CEU rektora azt mondja, hogy távozni akarnak Budapestről, az nem a magyar kormány, hanem a CEU döntése, és szerinte – mint fogalmazott – ezzel kár hergelni az embereket.  
Szerző