Orbán Viktor híres, 1989. június 16-án elhangzott beszédéből való az idézet:
„Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. (…) Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket. Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.
Nyugodjatok békében!”
Ungváry Rudolf Akit még nem lehet elfelejteni című írásában megváltoztathatatlan tényként említi a Nagy Imre szobor áthelyezését: „el fogják távolítani, de ez nem számít, ameddig vannak, akik emlékeznek.” Én azonban a mártír miniszterelnök szobra elmozdításának tervét továbbra is kegyeletsértőnek tartom, arról nem is beszélve, hogy a szándékolt durva beavatkozás növelni fogja a politikai erők és a társadalom megosztottságát.
Az ideim rendkívül unalmas október 23-i megemlékezéséken nem hallottunk mást, mint az ellenzéki képződmények jajongását és a kormánypárti szónokok „brüsszelezését”, „migránsozását”. A rétorok alig tettek említést arról, hogy ennek a kis országnak a polgárai ’56-ban lerázták a Rákosi-Gerő diktatúra nehéz igáját, szembefordultak az elnyomóval, és bátran harcoltak a megszálló hatalom katonái ellen. Sokan elestek a vidéki nagyvárosok és Budapest utcáin, ezreket internáltak, százakat kivégeztek, köztük Magyarország törvényes miniszterelnökét.
Persze lehet álságosan és körmönfontan hivatkozni a Kossuth tér rendezési tervére (sokan teszik), látvány-elképzelésekre és különféle országgyűlési határozatokra, amelyek nem titkoltan azt szolgálják, hogy Nagy Imre szobra tűnjön el a térről, és szelleme törlődjön a nemzeti emlékezetből. A Vértanúk terén álló alak (amelyet kiváló üzletemberek saját pénzükön állíttattak 1996-ban) a tervek szerint a közeli jövőben „elvándorol” a Jászai Mari térre. Szinte látom, hogy 15-20 év múlva, a 2-es villamos végállomásának rendezésére hivatkozva a szobor már „utazhat” Kaposvárra, a kivégzett miniszterelnök szülővárosába. De ha ott esetleg zavar valakit a jelenléte, akkor közvetlenül is irányt vehet a budatétényi Szoborparkba, ahol Leninnel, Kun Bélával és Münnich Ferenccel álldogálhat egy társaságban. A többit az idő és a rozsda megoldja.
Egy ember léphet fel hatékonyan a szobor megmentése érdekében, az az ember, aki ’89-ben százezrek jelenlétében a Hősök terén fejet hajtott az ’56-os mártírok emléke előtt, és aki ma Magyarországon minden valamennyire is jelentős kérdésben kimondja a végső szót. Aki itt él, az pontosan tudja, hogy hazánkban rendkívüli módon centralizált a hatalom: a miniszterelnök erős kézzel fogja pártját, frakcióját és kormányának tagjait. Nem kiáltok diktatúrát, csak rögzítem a tényeket.
2018. június 25-én egy parlamenti vita keretében Orbán Viktor a következőket mondta: "…bármelyik magyar állampolgár, aki felelősséget visel, abba a helyzetbe kerül, hogy választhatja a hazáját meg a halált, és a halált választja, hogy ki tudjon állni a hazája mellett, és csak a halálával tud kiállni a hazája mellett, és ezért nem megfutamodik, hanem vállalja, aminek jönnie kell, az egy olyan emberi magatartás, amit mindenfajta politikai nézettől függetlenül ennek az országnak, amely politikailag eléggé megosztott, érdemes elismernie és megbecsülnie. (…) Nagy Imre az ’56-os forradalom leverése után azzal, hogy nem tagadta meg a forradalmat, hanem vállalta a magyar népet, azzal megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét”.
Az idézetben említett menetjegy - a miniszterelnöki megfogalmazás értelmében – örök érvényű, ezért sem lehetséges, hogy térrendezési szempontokra hivatkozva bárki érvényteleníthesse. A szobornak tehát maradnia kell, azon a helyen, ahol érdemi funkciója is van: a Parlament épülete felé fordulva aggódó tekintettel napi huszonnégy órában félti, őrzi, védi az ország népnek szabadságát és függetlenségét.
Kérésem egyszerű és közérthető. Magyarország miniszterelnöke ne engedje, hogy Nagy Imre szobrához hozzányúljanak, ne engedje, hogy a mártír alakját térrendezésre hivatkozva eltávolítsák! Tekintélyét, befolyását és hatalmát is latba vetve gátolja meg a műalkotás áthelyezését!