A helyzet drámaiságát mutatja, hogy a két utolsó tartományi választáson összesen több mint 20 százalékkal szereztek kevesebbet az uniópártok, illetve a szociáldemokraták öt évvel korábbi eredményükhöz viszonyítva.
A hesseni választás tanulsága, hogy az országosan már mindössze 14-15 százalékon mért, s a
felmérések szerint a pártok rangsorában már csak a negyedik helyen álló SPD-t csak az idősek tartják
életben. A fiatalok, a 18-24 év közöttiek körében a Zöldek váltak a legnépszerűbb párttá. A
tartományban ráadásul ismét taroltak a környezetvédők, már a bajor választás során is ők
szerepeltek legjobban a nagyobb településeken. Frankfurtban szintén a Zöldekre voksoltak
legtöbben.
Hessen másik mondanivalója, hiába van szó az egyik legtehetősebb német tartományról, ahol a
lakosság mintegy nyolcvan százaléka elégedett a kereszténydemokraták és a Zöldek közös
kormányzásával, gyarapodik a gazdaság, s rendkívül alacsony, négy százalék alatti a munkanélküliség,
s több mint kétharmad jónak tartja Volker Bouffier kormányzását, a tartomány sem tudja
függetleníteni magát az országos trendtől, a nagykoalíció pártjainak visszaesésétől. A CDU 11,3
százalékkal szerzett kevesebbet, mint öt éve, az SPD pedig zuhanása pedig 10,9 százalékos volt.
Felmérések szerint a kereszténydemokratáktól elpártolt szavazók közül a legtöbben a Zöldekre
voksoltak, de sokan a szélsőjobboldali Alternatíva (AfD) mellé tették az ikszet. Az SPD volt
szavazóinak többsége szintén a környezetvédőket tisztelték meg bizalmukkal.
Soha még ilyen nem fordult elő a történelemben, hogy a hesseni választás dönthet a berlini
szövetségi kabinet sorsáról. Angela Merkel kancellár mellett több más politikus is igyekezett ugyan
csökkenteni a voksolás jelentőségét, nyilvánvaló azonban, hogy a mostani választás után nem mehet
minden tovább a régi kerékvágásban. Bouffier tartományi miniszterelnök szerint a választók
egyértelmű üzenetet küldtek. Ennek lényege, kevesebb vitát akarnak a kormány pártjai között, s
munkaorientált kormányzást várnak el. Thorsten Schäfer-Gümbel, az SPD listavezetője ennél
messzebbre ment, súlyos bizalmi válságról beszélt. Mint mondta, nem kaptak elég támogatást
Berlintől, s ők is a fővárosban tomboló vihar áldozataivá váltak.
A CDU elkerülte a katasztrófát. Nem igazolódtak be a párt szempontjából egészen drámai felmérések,
amelyek szerint mindössze 24 százalékit szerezhet, a kancellár nagy hívének tartott Bouffier
miniszterelnök maradhat, ami azt is jelenti, hogy némiképp Angela Merkel is fellélegezhet. Annegret
Kramp-Karrenbauer, a CDU főtitkára is megkönnyebbültségét hangoztatta annak kapcsán, hogy
Bouffiernek nem kell távoznia a tartományi miniszterelnöki székből. Közben azonban fájdalmas
eredményről beszélt. A tartományban várhatóan folytatódik a CDU és a Zöldek közös kormányzása,
igaz, a minimálisnál csak eggyel több mandátummal rendelkeznek a helyi parlamentben.
A CDU fő mondanivalója tehát az volt, hogy Bouffier hivatalban marad. Szükség is van a pozitív
üzenetre a kereszténydemokraták december elején, Hamburgban esedékes tisztújítása előtt, amikor
Angela Merkelt újra kellene választani a párt élére.
Mi várható szövetségi szinten? Látható, hogy a nagykoalíció felrobbantását senki sem akarja, egy
esetleges előrehozott választás súlyos csapás lenne mind az uniópártok, mind a szociáldemokraták
számára, s a nem éppen kedvező nemzetközi széljárás miatt sem lenne szerencsés, ha belpolitikai
válság alakulna ki Berlinben. Ugyanakkor változtatásokra mindenképpen szükség lesz, amint Kramp-
Karrenbauer fogalmazott, elengedhetetlen egy új munkakultúra kialakítása. Ez azt jelenti, a kormány
pártjainak el kell dönteniük, melyik három politikai projekt megvalósítására koncentráljanak.
November közepén tanácskozhatnak a kormánypártok erről.
Az uniópártok elkerülték a legrosszabbat Bajorországban és Hessenben is, az SPD viszont nem.
Andrea Nahles ezért ultimátumot fogalmazott meg a nagykoalíció életben maradásával kapcsolatban.
Igaz, ez meglehetősen nagyvonalúnak nevezhető, hiszen egy munkaterv kidolgozását követelte a
kabinet számára, mint kiderült, valami ilyesmiben gondolkodnak a CSU-nál is. Egyúttal a kormányzás
félidejénél felmérik azt, sikerült-e a szociáldemokratáknak megvalósítaniuk elképzeléseiket a közös
kormányzás során. Azonnali kilépésről tehát szó sincs.
