Előfizetés

Jellemrajz bulvár fotókból

Sigmund Freud, a lélekbúvárok ősatyja és fejedelme, aki úgy évszázada, még igazi nagy emberek cselekedeteit és szándékait böngészte tudományos megszállottsággal, nem hitte volna, hogy késői utódai csak fognak egy bulvárlapot, kikeresik belőle a legsemmitmondóbb torz fotót, és annak alapján politikusi portrét rajzolnak, megvesztegethetetlen fölénnyel. Az új műfaj a gyorsfotókból kifejtett „elemzés”, művelői szerint tévedhetetlen.
A Le Figaro Magazine válogatott egyvelegben adta közre ezeket a jellemrajzokat, kivált a napjaink politikus szupersztárjaira vonatkozókat. Ebben a sorrendben: Trump, Putyin, Merkel és Macron. Az amerikait úgy jellemezték, hogy arcvonásai a fizikai fölényt igyekeznek tükrözni, erőteljesen és kérkedőn akarnak csodálatot kelteni. Csak az önismeret hiányzik belőlük. Nála kuszább személyiség a korlátlan hatalomban vakon bízó Putyin, őt méltatója orosz „Szupermenschnek” kiáltja ki, taktikai gurunak, a mindenható cárok követőjének. Nem tartozik számvetéssel semmilyen helyi, nemzetközi tekintélynek.  
A következő célpont Európa egyik legbefolyásosabb nagyasszonya, Angela Merkel. Alkata nyomán a „Mutti”, azaz anyácska - habár ma már inkább Grossmutter -, a hosszú időn át elmozdíthatatlan kancellár asszony. Olivier Toscer újságíró szerint a hölgy már igen régóta teljes filmet érdemelt volna, még akkor is, ha mind valószínűbbnek tűnik, hogy a Frau kancellárnak ez a búcsúzó mandátuma.
Szerepelt a névsorban a francia Macron is, akit legutóbb Kövér László a háttérhatalmak 3D-nyomtatóval elkészített gyártmányának, koporsó őrnek tisztelt. Ami igazán érdekes, hiszen Orbán Viktorhoz hasonlatosan az ő imádatának tárgya is a foci. 
Persze nem lehet kétségünk afelől, hogy ez a seregszemle a szerzők tréfás kedvében született, az volt a céljuk, hogy szórakozzunk rajta. És tényleg, amolyan üdítő szemfényvesztés lett a végeredmény.

Véget ért egy korszak

Idén már csak egy fontosabb választás van hátra a világban: jövő kedden az amerikai félidős voksolás. A világpolitika szempontjából kellemetlen év zárul le ezzel. Olaszországban populista kormány alakult, Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Liga elnöke azóta minden fellépését uszításra, tombolásra használja fel. Brazíliában most vasárnap a szélsőjobboldali Jair Bolsonarót választották meg államfőnek, aki hajmeresztő kijelentésekkel hangolta a közvéleményt a társadalom kirekesztettjei ellen. Donald Trump amerikai elnök is folytathatta ámokfutását. 
A mi szempontunkból azonban a német kormány sorsa a legfontosabb, s bizony e tekintetben minden korábbinál nagyobb a bizonytalanság. Angela Merkel tegnap bejelentette, nem jelölteti magát ismét a CDU elnökének a kereszténydemokraták decemberben esedékes tisztújító kongresszusán. A kancellár bizonyította: nem olyan politikus, aki váltig ragaszkodik a hatalomhoz, hanem képes félreállni akkor, amikor úgy látja, ez szolgálja legjobban országa és pártja érdekeit. A két héttel ezelőtti bajorországi és a vasárnapi hesseni választás után belátta, már nem tud új lendületet adni a kormánynak. Ilyen önkritikára valóban csak a legnagyobbak képesek - nem sok példát találunk hasonlóra.
Egy korszak biztosan véget ér az európai politikában. Bár ez még nem jelenti a kancellári tisztségből való távozását, az biztos, hogy 2021-ben - ha valóban csak akkor rendezik a következő német választást – nem ő lesz a kereszténydemokraták listavezetője. 
A húzás két célt szolgál. Egyrészt nagyon rossz üzenete lenne annak, hogy ha Merkelt történelmien alacsony arányban választanák újra a párt elnökének. Ez még jobban elmélyítené az uniópártok válságát, ami a nagykoalíció szinte biztos bukását vetítené előre. Másrészt a voksolásig hátralévő időszak elegendő lehet arra, hogy felépítse utóda imázsát. Az ugyanis valószínűsíthető, hogy olyan személyt választanak meg pártelnöknek, aki Merkel irányvonalát követi. 
Merkel egy ízben úgy nyilatkozott, sosem lett jó vége annak, ha egy politikus előre döntött saját utódlásáról, de azért valami beleszólása biztosan lesz abba, hogy ki jelöltesse magát a tisztségre. Annál is inkább, mivel nehéz lenne elképzelni egy olyan CDU-t, melynek élén egy Merkel kormányzati politikáját kevéssé támogató politikus áll. A legesélyesebbnek Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU főtitkára tűnik a tisztségre, bár nem biztos, hogy ő maga ambicionálja a nagy ugrást. A liberális gazdasági szárny pedig a liberális Friedrich Merzet támogatná.
Merkel visszalépése ráadásul még nehezebb helyzetbe hozza az amúgy is ezer sebből vérző nagykoalíciós partnert, a szociáldemokratákat: ha Merkel lemondott, nekik nem kell-e távozniuk? Az azonban még nagyobb kérdés, hogy mi lesz, ha a pártban a nagykoalíció felmondását szorgalmazók kerülnek többségbe.
Felettébb szerencsétlen, hogy a populisták tombolása közepette vált ilyen kiszámíthatatlanná a német politikai jövő. Az azonban senkinek sem állhat érdekében, hogy Berlint a bizonytalanság uralja.

Sárkányfogak

Most persze mindenki mossa kezeit. Senki nem tehet a pittsburgh-i zsinagóga elleni terrortámadásról, kizárólag az a középkorú, fehér és "keresztény" férfi, aki megölt tizenegy zsidót. Talán egy kicsit még maga a gyülekezet, amely nem állított fegyveres őrt a kapuba. Akkor ugyanis, mondta Trump elnök, sokkal kisebb lett volna az áldozatok száma. Fegyvert minden templomba, minden zsinagógába, minden egyetemre, minden iskolába! Hosszú sora van azoknak, akik mind nem tehetnek a 97 éves Rose Mallinger és tíz társa meggyilkolásáról. Nem tehet róla Trump, hogy is tehetne, elvégre saját lánya is betért zsidó. Nem tehet róla Steve Bannon és a Breitbart News. Semmi köze az egészhez a Trump - szigorúan nem antiszemita, legfeljebb kisebbség- és sajtóellenes - tirádáit minden körülmények között helyeslő Fox News tévének. Ártatlanok az összeesküvés-elméleteket terjesztő "alt-right", alternatív jobboldali honlapok is, amelyek kizárólag csak a szólásszabadság védelmében tűrik meg az antiszemita hozzászólásokat. Vétlen a szabad fegyvertartás mellett lobbizó Országos Lövészegylet, a NRA, hiszen nem a fegyverek ölnek, hanem azok, akik meghúzzák a ravaszt. És persze  az orosz titkosszolgálattól is távol áll, hogy hamis híreivel ellentéteket szítson az Egyesült Államok polgárai között - na jó, esetleg egy-két hazafias érzelmektől vezérelt hacker tehet ilyesmit, de többről még Putyin elnök sem tud. Amikor megtörténik a baj, és egy félkegyelmű komolyan veszi mindazt, amit a zsidókról, meg a migránsokról a tévében hall és az interneten olvas, az összes uszító kussol. Pedig a nürnbergi per és a ruandai felbujtók elleni hágai eljárás óta egyértelmű, hogy nem csak az öl, aki elsüti a fegyvert. Azok is, akik elvetik a népmesei sárkányfogakat, amelyekből aztán új náci sárkányok nőnek.