Az EU-költségvetés és a jogállam

Publikálás dátuma
2018.11.03. 18:00
MARABU RAJZA
„Az uniós költségvetés védelméről” szóló javaslat kimondja, hogy 2021-től csak azok a tagállamok lesznek jogosultak az uniós forrásokra, amelyek megfelelnek a jogállami követelményeknek.
Tudjuk, hogy a költségvetés maga a tömény politika. Az Európai Unió 2021-2027 közötti pénzügyi kerete (Multiannual Financial Framework – MFF) az előkészítés során is heves vitákat váltott ki. A főösszegek mellett úgyszólván minden eleme alkalmas arra, hogy a Fidesz már most megpróbálja manipulálni a közvéleményt. A három – talán legfontosabb – politikai kérdés a következő: 1. Mikor szülessen meg a döntés a következő hétéves pénzügyi keretről? 2. A források megszerzését össze kell-e kapcsolni a jogállamiság követelményével? 3. Milyen legyen az új ellenőrző apparátus, amely képes megakadályozni egyes tagállamok korrupt politikusait abban, hogy az uniós pénzeket a magánvagyonuk gyarapítására használják fel?
Könnyen belátható, hogy az európai populista jobboldal miért próbálja az MFF elfogadását az EP-választásokat követő időszakra halasztani. Az ok viszonylag egyszerű: abban bíznak, hogy a szélsőjobboldali pártok a parlamenti voksoláskor a jelenlegieknél több képviselői helyet szereznek, s ez számukra kedvezőbb alkupozíciót biztosít majd a tárgyalások során. A legkényesebb politikai kérdés azonban mégis az, vajon összeköthető-e az uniós költségvetés a jogállami követelményekkel? Ez például Magyarország esetében azt jelentené, hogy a kormány a Bizottság eseti döntése alapján kevesebb pénzhez jutna annál, mint ami az elfogadott költségvetésben szerepel. A Bizottság ugyanis egy új uniós rendelet-tervezet szerint felhatalmazást kapna arra, hogy – ráolvasás helyett – immár büntessen. Pénzügyi szankciókat állapítson meg azokkal a tagállami kormányokkal szemben, amelyek semmibe veszik a jogállami értékeket.

Változások a költségvetési jogban

A tankönyvek szerint a költségvetés lényegében csak pénzügyi terv. A kiadási előirányzatok – ha a jogalkotó elfogadta a törvényt – elkölthetők, de a bevételi előirányzatok köztudottan soha nem biztosak. Az adóbevételek vagy befolynak, vagy nem. Ezért minden jogrendszer ismeri az adott költségvetési időszakra vonatkozó módosítások lehetőségét. A kiadási előirányzatokat lehet csökkenteni, felfüggeszteni (zárolni) vagy akár törölni is, ha a bevételek elmaradása ezt indokolja. Évek óta nehezen érthető, hogy az Európai Unió miért nem él ezzel a jogi lehetőséggel. A bevétel mindig annyi, amennyi (egyébként indokolatlanul kevés, miután csak az összes nemzeti jövedelem 1 százalékát teszi ki). Ám a nagyon sok pénzbe kerülő menekültügyet például hatékonyabban lehetne kezelni, s egy ilyen cél bármilyen módosítást védhetővé tenne. Komolytalan dolog, hogy egyes tagállamok – így a magyar kormány is – szerzett jogokról beszélhetnek, annak ellenére, hogy a menekültválság terheiből nem hajlandóak részt vállalni. Természetesen mindenki ismeri az okokat: a migránsozó Fidesz mostanáig élvezte az Európai Néppárt elvtelen politikai támogatását. Jogi szempontból nézve már élhettek volna a komolyabb költségvetési módosítások eszközével a válság enyhítése érdekében.
Az Európai Bizottság rendelet-tervezete azonban mintha kedvező fordulatot jelezne. „Az uniós költségvetés védelméről” szóló Javaslat ugyanis azt mondja ki, hogy 2021-től csak azok a tagállamok lesznek jogosultak az uniós forrásokra, amelyek megfelelnek a jogállami követelményeknek. A rendelet meghatározza azt is, mi tekinthető „általánossá vált hiányosságoknak” (generalised deficiencies), s ezek megállapítása esetén mi a teendő.
Az új szabályozás feljogosítaná a Bizottságot arra, hogy pénzügyi szankciókat léptessen életbe: felfüggeszthetné vagy csökkenthetné az uniós kötelezettségvállalásokat és kifizetéseket. Akár a már felvett pénzek visszafizetésére is kötelezhetne egyes jogsértő tagállamokat. A tervezet készítői arra is találtak megoldást, hogy a jogállami hiányosságok miatt elmarasztalt tagállamok ne élhessenek vissza a vétójoggal. A Bizottság határozatának a megerősítéséhez ugyanis nincs szükség egyhangú döntésre. A Tanács az elmarasztaló bizottsági határozattal egyetérthet, vagy a döntést – minősített többséggel – elutasíthatja. Az uniós jogban ezt nevezik fordított minősített többségi eljárásnak.

A magyar kormány várható ellenérvei

Az európai demokratikus pártok számára nem lehet kérdés, hogy a jogállami értékeket védeni kell. Ugyanakkor politikai realitás, hogy a választók többsége meglehetősen keveset tud az Európai Unióról. Ennek látványos, de egyúttal igen tanulságos bizonyítéka a Brexit-népszavazás eredménye. Az Európa-ellenes demagógia mostanában kiválóan működik, és nem lehet kétséges, hogy a költségvetési vitában is beindul majd. Arra azonban a demokratikus ellenzéknek készülnie kell, hogy jogi ellenérvek is felmerülnek.
Az első mindjárt a jogalap kérdése. Vajon van-e egyáltalán hatásköre a Bizottságnak költségvetési kérdésben dönteni, amikor az Unió éves büdzséjét az Európai Parlament és a Tanács határozza meg? Az uniós jogászok találékonyságát dicséri, hogy a tervezet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 322. cikkére épül. Ez a költségvetés „végrehajtására” vonatkozik, s a Bizottság végrehajtási kérdésekben hozott döntéseihez nem szükséges valamennyi tagállam egyetértése.
Ellenérv lehet a szubszidiaritás elve is, amit minden uniós jogalkotás esetében kötelező figyelembe venni. Ennek lényege, hogy uniós beavatkozás csak akkor lehetséges, ha az adott kérdés a tagállamok szintjén nem szabályozható megfelelő módon. A valóságban azonban a szubszidiaritás elve objektíve nem sérülhet, miután az „uniós költségvetés végrehajtásáról” szóló pénzügyi szabályokat a tagállamok szintjén technikailag sem lehetne megalkotni. Nincs szükség jogi végzettségre annak belátásához, hogy például az elszámolások végzéséről és ellenőrzéséről nem alkotható 27 féle jogszabály.
Fontos vitapont lehet a tervezetben szereplő „általánossá vált hiányosságok” azonosítása is. Az uniós jogalkotók szerint ez a helyzet olyan tagállamok esetében áll fenn, amelyek például nem garantálják a bíróságok függetlenségét. Ez ugyanis a minimális biztosítéka annak, hogy a közigazgatási szervek jogellenes és önkényes döntéseivel szemben fel lehessen lépni. A tervezet külön is kiemeli, hogy a közbeszerzési eljárások során keletkezett jogi aktusok bírósági felülvizsgálatát a tagállamoknak feltétlenül biztosítaniuk kell. A közbeszerzési csalások ugyanis az Unió pénzügyi érdekeit közvetlenül érintik.
Külön kérdés, hogy milyen információkra támaszkodhatna a Bizottság az „általánossá vált hiányosságok” megállapítása során. Nyilván minden érintett kormány azt fogja hangoztatni, hogy a Bizottság értékelése egyoldalú és az adott kormánnyal szemben politikailag elfogult ellenzékiek véleményére támaszkodik. A javaslat ezzel szemben részletesen felsorolja azokat az információs forrásokat, amelyekre a Bizottság elmarasztaló véleménye épülhet. Ilyenek: az Európai Unió Bíróságának ítéletei; a Számvevőszék jelentései; olyan neves szervezetek következtetései és ajánlásai, mint például az Európa Tanács szervei, a Legfelsőbb Bíróságok Elnökeinek Hálózata vagy az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata és hasonlók.

Európai Ügyészséget!

Az igazi populista támadások azonban az uniós támogatásoktól megfosztott „nép”, vagyis a kedvezményezettek védelme ürügyén várhatók. Ezért hangsúlyozni kell: az új jogszabály kifejezetten deklarálja, hogy a szankciók nem sújthatják a kedvezményezetteket. A források megvonását azokkal szemben kell alkalmazni, akik személyesen felelősek az azonosított hiányosságokért. A rendelet-tervezet indokolása szerint például az Erasmus-hallgatók, a kutatók vagy a társadalmi szervezetek nem tekinthetők felelősnek a jogsértésekért.
A felelősség kérdése újra és újra felmerül az uniós költségvetési pénzek jogsértő felhasználásával kapcsolatban. Ezért született döntés 2017-ben az Európai Ügyészség felállításáról, amely az Unió egész területén nyomozhat költségvetési bűnügyekben. Eddig 21 tagállam csatlakozott, de jogos elvárás az Unió részéről, hogy valamennyi tagállam vegyen részt az új intézmény munkájában, ami várhatóan 2020-tól indul. Ismert, a magyar kormány ahhoz a kisebbséghez tartozik, amely mindezt mereven elutasítja. Olyannyira, hogy az Országgyűlés uniós szakbizottsága eddig még napirendjére sem volt hajlandó tűzni a kérdést. Holott az igazságszolgáltatás függetlensége azt is feltételezné, hogy ne a kormányon múljon, nyomoznak-e azokban az ügyekben, amelyekben egyszerűen ellopják az uniós pénzeket. Magyarország azért is elrettentő példa az európai jogállamok számára, mert a „nemzeti együttműködés” nyolc éve alatt szinte magától értetődővé vált, hogy az ügyészség – az Alaptörvénnyel is ellentétesen – a kormány egyik hivatalaként működik.
Ha az Európai Unió nem lép fel minden lehetséges módon (például a költségvetési szankciók eszközével) a jogállam felszámolása ellen, akkor Magyarország esetében a jövő generációk sorsa is hosszú időre megpecsételődik. A költségvetési szankciókkal kapcsolatos bizottsági kezdeményezést ezért valamennyi demokratikus ellenzéki pártnak támogatnia kell.
(A cikk az MSZP Közgazdasági Tagozata 2018. október 8-án rendezett szakmai konferenciáján elhangzott előadás alapján készült.)
Szerző

Tétek és ellentétek

Publikálás dátuma
2018.10.28. 21:12

Az RTL Klub többek között azért is számít ellenségnek, mert az egykori közszolgálati tévével, valamint például Andy Vajna TV2-jével ellentétben híradóiban nem pártunk és kormányunk dicsőségét hirdeti.
Azt mondja barátom, régi gimnáziumi osztálytársam, hogy nem nagyon érti ezeket a Szép Szóban megjelenő jegyzeteimet. Egyszerűen azért nem, mert alig néz tévét. Van ugyan a lakásukban két készülék is, de ő nagyon ritkán kapcsolja be. Nem érdekli, mi van benne. A világ eseményeivel lépést tart, az interneten mindenhez hozzáfér. Ugyanakkor szinte naponta van alkalmam beszélgetni egy idős asszonnyal, aki gyakran hivatkozik arra, mit mondtak a tévében. Mintha a műsorokban elhangzó mondatok a szentírást jelentenék. Hiszen a tévében volt róla szó, ott pedig csak nem hazudnak. És ebből a szempontból lényegtelen, melyik adót nézi.
Az ellentéteknek még nincs vége. Október 26-a a jelek szerint olyan dátum, amely vonzza a médiatörténeti eseményeket. Pontosan 20 éve e napon indult el a Barátok közt című szappanopera-sorozat, amely tehát most - Magyarországon legalábbis - ritka jubileumot ünnepel. A múlt héten hosszabban meg is emlékeztünk róla. Sikerében talán az is közrejátszik, hogy ez a műsor teljesen politikamentes. A társadalmi problémáktól nem zárkóznak el, de nagyon tudatosan szinte légüres térben mozgatják a szereplőket, mintha nem is a mai Magyarországon élnének.
Pontosan öt évvel a Barátok közt indulása előtt, szintén október 26-án viszont történt valami, ami ugyancsak médiatörténeti eseménynek számít, de egyáltalán nem független a politikától. Azon a napon jelentkezett utoljára a Magyar Televízió 2-es csatornájának majdnem két és fél éven át működő hírműsora, az Egyenleg, amelynek késő esti kiadása már nem készült el, s így a műsor meg is szűnt. A tévé akkori vezetése - összhangban az akkori MDF-kormány intencióival - olyan helyzetet teremtett, amelyben lehetetlenné vált a szerkesztőség további működése. Ez azt is jelentette, hogy egyetlen Híradó maradt a porondon, amely addig és attól kezdve még inkább igyekezett kiszolgálni a hatalom érdekeit. Az 1994-es választás - és a szocialisták nagyarányú győzelme - megmutatta, milyen sikerrel.
Az említett ellentétpárok nyomán jogos kérdés, mi a szerepe napjainkban a televíziónak. Hozzátéve, hogy persze a mai helyzet lényegesen különbözik a 20 és a 25 év előttitől. 1993-ban, amikor az Egyenleg megszűnt, az MTV-nek még egyáltalán nem volt konkurenciája. A rendszerváltás után akkor még "házon belül" teremtettek a fő adónak (az MTV 1-nek) vetélytársat (az MTV 2-t), amely kicsit modernebb hangvételű, kicsit kevésbé kötött volt. 1998-ban is csak éppen indultak a kereskedelmi tévék, de a hír- és háttérműsorokon kívül nem nagyon jelentkeztek önálló produkciókkal. A Barátok közt tehát olyan újdonság volt, amelynek sokáig versenyeznie sem kellett senkivel. Aztán szép lassan - vagy inkább gyorsan - rendkívüli módon bővült a választék, mindenféle adók vannak már, mindenki megtalálhatja az ízlésének és érdeklődésének megfelelő programot. Az más kérdés, hogy az országos sugárzású csatornáknak sokkal több nézőjük lehet, mint azoknak, amelyeket csak bizonyos helyeken lehet fogni.
Ez pedig természetesen megnövekedett felelősséggel jár, pontosabban azzal kellene járnia. Csakhogy itt újra közbeszól a politika és nem is olyan - utólag értékelve - amatőr módon, mint az például az Egyenleg ellehetetlenítésekor történt. Napjainkban sokkal kifinomultabb, egyszersmind durvább módszerekkel dolgoznak a hatalom kommunikátorai és propagandistái. Nem is titkolják, annak van előnye, aki kiszolgálja a rendszert. Ha valaki nem értené, hogy ez pontosan mit jelent, az gondoljon az épp két éve megszüntetett Népszabadságra. Vagy idézze fel a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió szomorú végét, majd tegye hozzá a Hír TV varázslatos visszaalakulását. Utána még nézze végig a TV2 új műsorrendjét, a rengeteg saját gyártású műsorral, amelyeknek egyike sem két fillérbe kerül. Emlékezzen arra is, hogy az RTL Klubot néhány éve már megpróbálták ellehetetleníteni, egyelőre sikertelenül, de a próbálkozásoknak még nincs végük. Főleg azért számítanak ellenségnek, mert a már csak nevében közszolgálati tévé adóitól, és a még Andy Vajna fémjelezte TV2-től eltérően olyan híradót adnak, amely nem pártunk és kormányunk dicsőségét hirdeti. A hirdetők pedig kénytelenek voltak megtanulni, hogy hol érdemes kereskedniük. Véletlenül a hatalomhoz közelálló médiumok már évek óta elsőbbséget élveznek a megtűrtekkel szemben (hogy a tiltottakról ne is beszéljünk).
Aki tehát ilyen körülmények között nem néz tévét, az mentesítheti magát a folyamatos agymosástól. Aki pedig változatlanul a tévét tekinti elsődleges tájékozódási forrásának, azt kockáztatja, hogy menetrendszerűen és nagyon tudatosan befolyásolják. Természetesen lehet kellő kritikával fogadni azokat az információkat, amelyeket állandóan igyekeznek elhinteni, de ez elég fárasztó. Ugyanakkor az, aki be sem kapcsolja a készüléket, lemaradhat a politikától teljesen független értékekről is. Márpedig azokért kár.
Az viszont biztos, hogy a hatalmat kritika nélkül kiszolgáló műsorkészítők - akik egyre többen vannak - óriási felelősséget vesznek a vállukra. Most nyilván nem jut eszükbe, de a történelmi példák arra utalnak, hogy ennek meglesz a böjtje. Hiába érvelnek majd azzal, hogy csak parancsot teljesítettek. Rá kell jönniük, hogy őket is megetették.

Elégikus tigrisek

Publikálás dátuma
2018.10.28. 19:12

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Időnként horkantás, meg vicsor, és nyers hús jutalomfalatka, közel sem kezesbárányok ők, de egyikük azért, két lábon állva, a szó szoros értelmében véve, ölelkezik az ember barátjával.
A fehér tigrisek idomárja, Sergey Nesterov, a Fővárosi Nagycirkusz Szikramanók című új műsorában olyan ábrándos képű, mint egy alanyi költő, annyira huncutul szelíd mosolyú, mint egy pajkos kölyök, aki eljátszogat nagymacskáival. Esze ágában sincs rettenthetetlen hősnek mutatkozni. Nem érkezik meg hatalmas dobpergés közepette, nincs hangos, falrepesztő zene a száma közben, ellenkezőleg, lágy, lassú, mondhatni, már-már elégikus muzsika szól. Nesterov nem ostort pattogtatva, macsó keménységgel fogadja a ketrecbe érkező gyönyörű fehér tigriseket, nem magasodik parancsolójukként föléjük, hanem hason fekve várja őket. Így néznek becsülettel egymás szemébe. Nincs alá-fölé rendeltségi viszony, inkább partneri, játékostársi van. Megmutatják nekünk, mit tudnak együtt, sőt ki merem jelenteni, megmutatják azt is, mennyire szeretik egymást. Nincs félelmetes tűzkarikán átugrálás, de a  nagymacskák egymást kedvvel ugrálják át, és jól fogadják érte a simogatást, vagy akár az orcájukra nyomott puszit.
Na jó, van időnként horkantás, meg vicsor, és nyers hús jutalomfalatka, közel sem kezesbárányok ők, de egyikük azért, két lábon állva, a szó szoros értelmében véve, ölelkezik az ember barátjával. Aki állathaverjai instruálására alig nagyobb pálcát használ, mint amilyet a karmesterek szoktak. Ezzel mutatja hová kell állni, mit kell csinálni, és ezzel mutat ejnye-bejnyét is, ha rakoncátlankodás, némi fenyegető mozdulat történik. Amikor vége a számnak, a pálcát odaadja az egyik négylábú barátjának, „lefegyverkezik”, mint amikor Prospero eltöri pálcáját Shakespeare A vihar című darabjának végén. Roppant szép ez így. Jelzi, hogy látszólag igencsak ellenséges erők is, egymás megértésével, sőt megkedvelésével, közös nevezőre juthatnak. Aki azt hiszi, hogy ilyen szám drillel, netán veréssel, erőszakos fegyelmezéssel létrehozható, nem ismer sem állatot, sem embert. Ilyen csak valódi együttműködéssel jön létre. És ez már annyira felemelő, hogy abszolút a művészet kategóriájába tartozik.
Nem véletlenül ihlette meg a cirkusz a legnagyobbakat, például Picassót, Chagallt, Chaplint, Fellinit, Karinthyt. A művészet abban is megmutatkozik, hogy az artista viselkedésmódja egészen más lehet, a személyiségének megfelelően. Gyerekkorom jeles, ünnepelt oroszlánidomárja Komlós Sándor volt, ő hősként jelent meg, aki félelem nélkül áll a veszély közepette. Valódi izompacsirtaként az egyik nagy cicust még a vállára is vette, szinte sálként csavarta a nyaka köré. Schneller Lászlót, Perinyót, már felnőttként ismertem meg, bohócos, csetlő-botló figurát játszott az oroszlánok között, kifejezetten humoros vadállatszámot csinált, ami világszerte ritkaság. ­A cirkusz-színházak térhódításával mind fontosabbá válik az artisták viselkedésmódja, vagyis már közel sem csak az attrakció a fontos, hogy például valaki hármas szaltót ugrik, hanem hogy ezt hogyan, milyen jelmezben, milyen mentalitással teszi.
Előtérbe kerülnek színészi momentumok. A mostani műsorban szereplő fiatal Ádám Krisztián remek ifjú kötéltáncos. Biztosítókötél nélkül dolgozik a szédítő magasban, ebben a zsánerben megmaradt ez a szokás. A cirkusz a kezdetektől fogva játszik az életveszéllyel. Ádám nem csak végig megy a drótkötélen, hanem székre ül, áll is rajta, karikában „furikázik”, ugrókötelezik, körülbelül hasonlókat csinál, mint a magas drót nagy magyar öregje, Simet László, aki a felújított Nagykörút felett is keresztülment, és a londoni olimpia megnyitóján szintén parádézott a magasban. Ő már leginkább finom úrnak mutatkozik. Ádám viszont fiatal titánként van jelen. Fényes, testre simuló jelmez van rajta, amiből kilátszik a mellkasa, meg az öklömnyi vastag nyaklánc. És még a füléhez is teszi a kezét, hogy nagyobb tapsra buzdítsa a publikumot. Ez nekem már kicsit sok, átmegy rossz értelemben vett ripacskodásba. Szóval örvendetesen sokat tud, de az előadásmódon még dolgoznia kellene, hatásvadászat helyett inkább eleganciára törekednie.
Még egy magyar attrakció van a műsorban. Nem vagyok nagy nacionalista, de azért ezt csak be kellene mondani. Az artisták egy részének neve sem Maka Gyula konferanszaiban nem hangzik el, sem a kivetítőn nem olvasható. Hus István és Fehérgyarmati Adrienn úgynevezett perzs számmal rukkolnak elő. A férfi vállán hosszú rudat egyensúlyoz, annak tetején tornázik, pörög-forog a nő, a lábánál beakasztva, sokszor úgy, hogy mindketten elengedik a rudat. (A 19 évig cirkuszigazgató Kristóf Istvánnak és feleségének volt ilyen száma, amivel a leghíresebb cirkuszfesztiválon, Monte-Carlóban második helyezést értek el.)
Ilyet régen írhattam le, de a Graeser József által összeállított műsorban nincs gagyi, gyenge szám. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyik világszám, de azt igen, hogy valamennyi érdekes, megállja a helyét a profin szerkesztett programban. A nagy bohócínség után végre van jó bohóc! Andrey Averyushkin kedves, rakoncátlan, a bőrébe nem férő rosszcsont, zsonglőrködésben, dob püfölésben, tollaslabdázásban is megállja a helyét, és szerethetően adja a kisembert, aki gyakran pórul jár, de azért diadalmaskodik is. A vitalitással teli Tatjana Pelekh energiától duzzadó nagy és kis kutyáival hancúrozik a porondon. A mindössze 18 esztendős Kostiantyn Korostylenko a balett és a zsonglőrködés eszközeit keverve, Narcisszusz történét regéli el kiművelt mozdulatokkal és jelentős ügyességgel, néhány percbe tömörítve. Konstantin A. Krutyko a levegőben lengő rúdon, szakrális zene erőteljes dallamaira mutatja meg, mi mindenre képes az emberi test. Ezt teszi a Duo Aliev is, lenyűgöző, szépséges szerelmes jelenetet adnak elő a levegőben. Nem harsogóan fiatalok, de lerí róluk, hogy imádják egymást. Artem Averyushkin három egymásra rakott egykerekűn lavíroz, és még a fején elhelyezett tálkába is dobál az egyik lábával edényeket, miközben a másikkal egyensúlyoz. A műsort záró 9 tagú etióp, egymás hegyén hátán egyensúlyozó, csoportnak fergeteges a tempója, a kitörő életöröm, a virgonc jókedv megtestesülései.
A cirkusz új, állandó tánckara meglehetősen keveset mutat, tagjai alkotják a címben szereplő szikramanókat, akik a karácsony eljövetele előtt jótékonyan tüsténkednek. Az egész program összességében nagyszerű, felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetet nyújtó.
Szerző