Magyart és ukránt is összehoz a színház Beregszászon

Megerősödhettek hitükben, hogy szükség van rájuk, nemcsak a kis magyar közösségnek fontosak, igényli folyamatos jelenlétüket a színházak nagy családja is: a III. Nemzetközi Sztalker Színházi Fesztivállal ünnepelte fönnállásának huszonötödik évfordulóját a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház.

A héten zárult nyolcnapos programban tíz előadást láthattak az érdeklődők: a házigazda beregszászi társulat negyedszázados történetének egyik legsikeresebb darabjával, A szarvassá változott fiúval nyitott, a budapesti Nemzeti Színház és a debreceni Csokonai Színház két-két produkcióval volt jelen, utóbbiak ezt megfejelték egy arrafelé hiánypótlónak számító több mint kétórás opera- és operettgála ráadással, az ungvári és a kijevi nemzeti színház jóvoltából pedig két ukrán nyelvű előadás is színre került. Jelenlétük és szeretetteljes fogadtatásuk ma nem egyszerűen gesztus értékű: a nagypolitika hullámverései közepette fontosabb lehet, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. − A színház összehoz − hangzott el az utolsó előtti nap közönségtalálkozóján: Vass Magdolna színésznő több hét elteltével is meghatottan elevenítette föl, hogy csernyigovi vendégszereplésükön az ukrán közönség fölállva, vastapssal fejezte ki elismerését művészetük iránt. Most ebben a hangulatban készülnek november 24-i kijevi vendégjátékukra.

A beregszászi társulat jószerivel előbb lett világjáró, mintsem otthonra lelt volna: tizenhét nemzetközi fesztiválon vettek részt, díjat díjra halmoztak, de csak mostanában, huszonöt év elteltével mondhatják el, hogy végleg biztos tető kerül fejük fölé. Ott jártamkor, a fesztivál napjaiban is mesterek dolgoztak a Munkácsi út és a Hősök tere sarkán álló épületben (ahol egykor Petőfi Sándor is eltöltött egy éjszakát); most úgy fest, hogy az év végére befejeződik a fölújítás, még tán az évek óta sorára váró lift is helyére kerül.

− A magyarországi támogatásnak köszönhetően körülményeink javulnak, de döntően sosem azok határozták meg tevékenységünket − mondta Kacsur András igazgató, aki maga a színpadi munkást és a színészt egyaránt beleértve szó szerint mindenesként volt s van jelen a társulat életében. − Nem felejthetjük, hogy jószerivel maréknyi konok, dacoló, elhivatott ember munkájának köszönhetően létezünk, mindennap így készülünk a másnapra. Sokat utazunk, Szolyva épp úgy vár minket, mint Munkács, most Vasvár, nemsokára Pesten a Nemzetiben a Liliomfi, december 12-én pedig ugyanott Csehov egyfelvonásosok, amely nálunk amúgy huszonhárom éve van már műsoron. Remélem, ahol várnak, mindenüvé odaérünk, mert két buszunk közül az egyik, egy 2001-es Ikarus például már olyan állapotban van, hogy a szervizben jobbnak látnák, ha inkább újra cserélnénk. Én hiszek nekik, de a pénztárcánk mást mond.