Fekete Anna díszlete domináns eleme a tatabányai Macbeth című előadásnak. Egyszerre szimbolizálja a születést és a halált. A folyamatosan helyet változtató paravánok olyan anyagból készültek, amelyeken átjut a szereplő. Így egyszerre szülőcsatorna és ha valaki belefekszik, mivel le is lehet fektetni, koporsó. Szikszai Rémusz egész rendezését áthatja a körforgás, a változás. Minden ismétlődik, csak a szereplők nem ugyanazok. A színlap szerint a rendezőt a lélek vívódása érdekelte és nem annyira a hatalom megszerzésének a mechanizmusa, pedig a Macbeth esetében inkább az utóbbi szokott a középpontba kerülni. És ebben az esetben is így van. Ezt nem lehet kikerülni és az előadás ezt nem is teszi meg. Könyörtelenül leginkább erről szól. Valaki sértetté válik és bosszúból elindul a bűn irányába, ahonnan már nincs megállás.
A címszerepet játszó Nagypál Gábor persze alkatából és habitusából adódóan ennél jóval árnyaltabban játssza a gyilkosság árán trónra kerülő királyt. A rendezés is segít ebben. Többször közel hozza őt, Kivetítik a tekintetét, van amikor csak a szemét látjuk, amiben benne van a megállíthatatlan őrület, a valóságból, a realitásból való kibillenés lehetősége, amely aztán be is következik. Szikszai három fordító – Szabó Lőrinc, Kállay Géza és Szabó Stein Imre – szövegét is használja. Ebből egy sajátos elegy alakul ki, a mai áthallás – „Aki minden nap vetett, az minden nap arat” – keveredik a költőibb, látomásosabb hangvétellel. A látomás, az álom, az irrealitás egyébként is fontos szál. Ezt leginkább a vészlények megjelenése mutatja. De mintha a reális és a nem reális teljesen elválna egymástól, nem ér össze, ami kissé vontatottá, ritmustalanná teszi az előadást.
Lady Macbeth szerepében Danis Lídia igazi párja a férjének. Sőt igazából ő taszítja a bűnbe. Bűnük nem válik külön, szervesül. Nagyon szép jelenet, amikor a feleség megmosdatja a férjét, így szimbolikusan is összeolvadnak. Egyértelműen látszik, hogy jó ötletnek bizonyult egy saját társulat Tatabányán. A karakterszerepekben is meggyőző, egymást értő alakításokat láthatunk. Az előadásban Lady Macbeth mondja: „ Csalni a világot: légy, mint a világ”. Kegyetlen és aktuális tételmondat, a túlélésért, sőt az érvényesülésért olyanná kell válni, mint a bennünket körülvevő közeg. Nincs más alternatíva, ha ezt nem tesszük meg, kivet magából a rendszer. És a hatalomban lévőknek sincs más útjuk, mint szép lassan, fokozatosan élére állni a csalásnak. Aki pedig nem áll be a sorba: árulóvá válik. Jobb, ha nem vívódik, hanem minél gyorsabban cselekszik.
