Űrmértéktelenség

Örömmel figyeltem, hogy a miniszterelnök az élet minden területének verőerén rajta tartja a kezét. Mára sikerült szinte minden fontos és kevésbé fontos feladatra államtitkárt, helyettes államtitkárt, kormánybiztost kineveznie. Ha a harmadik Orbán-kormány valamennyi tagja egyszerre menne ki egy NB I-es meccsre, megtöltenének talán még a felcsúti stadiont is.

Ám mégis maradt hiányérzetem. Miközben magyar kutatók, egyetemi oktatók, tehetséges hallgatók nemzetközi űrkutatási programokban vesznek részt, nem volt nekünk űrkutatási kormánybiztosunk. Vagyis ezek a kutatók, egyetemi emberek összevissza, a saját fejük után mehettek, hogy a Mars-járótól kezdve különböző, nemzetközileg is elismert műszereket megalkossanak. De most végre vége ennek az anarchikus világnak, Ferencz Orsolya személyében űrkutatási miniszteri biztos veszi kézbe a magyar űrkutatást.

A magát nemzeti elkötelezettségű magyarként megfogalmazó „nyóckerületi” fideszes önkormányzati képviselő, az MTA kutatója azt a feladatot kapta, hogy „gondoskodjon az űrkutatási tárgyú szerződések, a szabályozás kidolgozásával, előkészítésével, egyeztetésével kapcsolatos feladatokról”, valamint az űrkutatás-fejlesztési stratégiák, szakpolitikák összehangolásáról és megvalósításáról, illetve ő képviseli a kormányt a hazai és nemzetközi űrkutatási szervezetekben, fórumokon. S mindezt a hírek szerint havi rongyos bruttó egymillióért.

Eddig ugyan miniszteri biztos nélkül is jelentős sikereket értek el, és kiváló kapcsolatokat építettek ki a hazai űrkutatással foglalkozó kutatók. Ezentúl azonban majd a hatalom mondja meg, hogy ki, mit kutathat, és a sikerekért járó jogos elismerést is a rezsim aratja le. A tudomány szabadságának hívei pedig csillagokat láthatnak! Szabad szemmel is.