Nekik mindegy

Két fotóval adott hírt a hétvégén a közszolgálati hírügynökség arról, hogy Nagycsécsen megemlékeztek a tíz éve zajlott, romák elleni sorozatgyilkosság első halálos áldozatairól. A képeken jól látszik: helyi roma lakosok és városi jogvédők állják körül a frissen elkészült emléktáblát. Állami vezető, országos hírű politikus, Európa és a keresztény értékek védelmén szilárdan őrködő nernyik nem vett részt az eseményen. 
Nem mintha meg volnánk lepve, ez így természetes. Ma háború dúl, ádáz harc az ellenségeinkkel szemben. Küzdünk a bevándorlókkal, a liberálisokkal, a kommunistákkal, a hajléktalanokkal, Sorossal, a jobb egyetemekkel, a szeméttel, a szemét elszállítóival, a kórházi baktériumokkal, a tanári túlórákkal... Az ártatlan romákat találomra gyilkoló, felfegyverzett szélsőségesekre már nem jutott figyelem, hát istenem, van ilyen.
Tíz év nagyon hosszú idő. Egy olyan országban, ahol a hatalom figyelmének legalább a perifériáján jelen van az a gondolat, hogy az állam - az eredeti tőkefelhalmozáson és a nyers erőszakon kívül - valamelyest azért az adófizetők jólétének biztosítását, a polgárok jogegyenlőségének elősegítését is szolgálja, ennyi idő alatt azért csak fölmerült volna, hogy ahol ilyesmi megtörténhet, ott valamit lépni kell. Ahol bő egy éven át lövöldözhetnek a nyomorgó cigányokra az önképzőkörös fajvédők, és ahol mindezt társadalmi figyelem kíséri ugyan, de tapintható részvét és felháborodás nem, ott az államnak haladéktalanul cselekednie kell: oktatással, a szembenézés kikényszerítésével, a nélkülözők számára indított átfogó segítő programokkal. 
Magyarország nem ilyen hely. Itt az állam vállat von, a nyomorra rácsukja az ajtót, neki a mélyszegénységben élő, a cigány, a hajléktalan és a menekült egyformán érdektelen. És akkor tényleg: miről és miért is emlékeztek volna meg vezetőink a hétvégén?
2018.11.05 08:30
Frissítve: 2018.11.05 08:31

Európai törésvonalak

A magyar kormányfő tőle szokatlanul nyugodt beszédet mondott szombaton a budapesti nemzetközi migrációs konferencián. Nem tudni, higgadt érvelésében szerepet játszott-e a Fidesz néppárti  felfüggesztése, s hogy győzelmét ünneplendő szervezték-e meg előre a konferenciát, de visszafogott logikával kritizálta az Uniót, nem ócsárolta Brüsszelt. (A rádióban vasárnap aztán gyorsan "korrigált".) Talán, ha így kezdi, talán, ha nem veszik el saját propaganda-plakáterdejében, talán, ha előbb jut arra, hogy nem veti alá a „hosszú távon fenyegető demográfiai mutatókat” a „hirtelen teendőknek”, annak, hogy saját autoriter hatalmának megerősítésére használja fel a migrációt, akkor másképp alakul Brüsszel és a Fidesz viszonya is. 
Úgy tűnik, Orbán ráébredt, a menekültügy Unió-ellenes propagandája nem húzza ki az EP-választásokig, ami meghozná a jobboldal európai győzelmét, ő pedig elkerülhetné, hogy Európa a menekültkérdéssel palástolni kívánt valódi gonddal, a magyar demokrácia romjaival kezdjen foglalkozni. Az Európai Néppártnak – a Sargentini-jelentést megszavazó EP nyomában - kezdettől ezt kellett volna számon kérnie. Az európai értékeket, a parlamentarizmus lebontását. Mert Európát nem a menekültkérdés kezelése osztja meg, hanem az: akarunk-e nemzetállami polgárok mellett európai polgárok is lenni, vagy elhisszük az autoriter vezetők nemzetállami szuverenitást abszolutizáló meséit, s bezárkózunk a nemzetállami zárványokba, ahol magányos büszkeséggel nemcsak a jövendölt menekültáradattal szemben leszünk kiszolgáltatottak, de mély integráció nélkül életképtelennek is bizonyulnánk. 
Igaz: az Európai Néppárt a Fidesz tagságának felfüggesztésével érdek- és nem értékalapú döntést hozott, amit a közelgő EP-választások diktáltak. Az, hogy a Néppártnak minden szavazatra szüksége lehet, s az, hogy Manfred Weber a szocialisták, liberálisok, zöldek szavazatai nélkül nem lehet Európa következő bizottsági elnöke. 
Ha pedig így van, s a Néppárt nem merte kimondani, hogy a Fidesz politikájának nincs helye Európában, hanem az európai pártpolitika miatt továbbra is modus vivendit keres Budapesttel, akkor megismétli a konzervatívok XX. századi végzetes tévedését. Hogy jobban fél a baloldaltól, mint a jobboldali autoriterektől, akik viszont nem félnek látensen a szélsőjobb felé nyitni, miközben szidják azt. 
Frans Timmermans, az EP szociáldemokrata frakciójának elnöke és csúcsjelöltje a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta: jelenleg nem hajlandó tárgyalni a Néppárttal az EU Bizottságának jövendő vezetéséről, mert azt látja, hogy az EPP-ben jobboldali alternatívát keresnek. „Mindaddig, amíg Weber nem mondja ki világosan, hogy nem működik együtt a szélsőjobbal, addig nincs miről beszélnem vele” – mondta.
Az Unió jövőjét meghatározó legfőbb törésvonal, amit a magyar kormányfő a menekültkérdéssel igyekezett elfedni: vagy győznek az európai demokratikus erők májusban, vagy úrrá lesz a kontinensen az autoriter jobboldal, és akkor Orbán minden most kikényszerített higgadt szavát elnyeli az archívumok sötétje.
2019.03.25 09:00
Frissítve: 2019.03.25 09:04

Hídépítő

Manfred Weber, az Európai Néppárt listavezetője rendre elmondja: ha megválasztják a májusi európai parlamenti választás után az Európai Bizottság elnökének, hidakat kíván építeni. Ezekre szükség is van, mert egyre feszültebb a helyzet az Unióban. Nagy a félelem amiatt, hogy az EP mandátumainak harmadát az euroszkeptikus pártok szerezhetik majd meg.
Weber a napokban a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában kijelentette, nem fog együttműködni olyan – óvatos fordításban – „baromarcúakkal”, mint az olasz Liga vagy a lengyel kormánypárt. Ez esetben azonban csak akkor van esélye a megválasztásra, ha a szociáldemokrata és a liberális honatyák is rá szavaznak. Minden mostani fellépése azt a célt szolgálja, hogy meggyőzze a többi pártcsaládot: igenis alkalmas arra, hogy Jean-Claude Juncker örökébe lépjen. Weberrel szemben ugyanis eleve nagy a bizalmatlanság, már csak amiatt is, mert annak a Keresztényszociális Uniónak (CSU) a politikusa, amelyet a liberálisok például egy ókonzervatív, a múltba néző politikai erőnek tartanak.
Az EPP listavezetője azonban a Fidesz néppárti működésének felfüggesztésével, illetve azzal, hogy azon dolgozik: a CEU tovább oktathasson Budapesten, lényegében e két pártcsaládot győzködi arról, hogy a CSU már nem ugyanaz a párt, mint Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter elnökségének idején, amikor a magyar kormányfő szívesen látott vendég volt a bajor fővárosban. Weber azt akarja sugallni: a CSU-nál már egyáltalán nem osztják a magyar kormányfő radikális nézeteit.
A terv az, hogy a CEU együttműködne a müncheni egyetemmel, amelynek néhány budapesti karát de facto a bajor kormány tartaná fenn, így már nem vonatkozna rá a lex CEU. Szokatlan felállás bajor szemmel nézve is, mert a müncheni gazdasági minisztérium eddig egyetlen külföldi kart sem finanszírozott. Vagyis a bajor adófizetők pénzén érnék el azt, hogy a Fideszt ne kelljen kizárni az EPP-ből, s hogy Webert megválasszák majd bizottsági elnöknek. 
Hogy ez hídépítés-e, vagy valami más, azt mindenki maga döntse el.
2019.03.25 08:59
Frissítve: 2019.03.25 09:07