Üzent az MTA: nem kérnek Palkovics javaslataiból

Publikálás dátuma
2018.11.05. 14:36
Lovász László, az MTA elnöke
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Az MTA finanszírozása az Akadémia körében kell maradjon, kutatóhálózatát pedig értelmetlen átszervezni – döntötte el az intézmény vezetése. Lovász László elnök ünnepi beszédben is kérte a kormányt, ne csorbítsák függetlenségüket.
Közleményt tett közzé hétfőn az MTA elnöksége, amiben visszafogottan, de egyértelművé teszik: nem kérnek az innovációs miniszter anyagi gyámságából, és szervezet-átalakítási terveiből. Az Akadémia vezetése egy, az innovációs és technológiai tárcának (ITM) is megküldött munkaanyagot értékelt október 30-án, és ennek apropóján eldöntötték, hogy ugyan folytatják tárgyalásaikat a Palkovics László vezette innovációs és technológiai tárcával, de elvetik annak jelenlegi ajánlásait.
 Jelzésértékű az a két pont, amit az MTA kiemelten támogatott a koncepcióból:
  • Az MTA intézményi alapfinanszírozása az ITM-mel tervezett megegyezés keretében kerüljön vissza az MTA költségvetési fejezetébe
  • Az akadémiai kutatóhálózat jelentős átstrukturálása indokolatlan
Az Akadémia arra is figyelmeztet, hogy az alkalmazott kutatások mellett – melyeket adott esetben a kormány vagy a versenyszféra rendel meg – az alapkutatások nem gyengítendők, hanem erősítendők. Ha pedig a kormány felül akarja vizsgálni az MTA kutatói hálózatának juttatott forrásokat, akkor érdemes nagyobbra nyitni a hálót, a tervezett átvilágításnak egységes kritériumok alapján ki kell terjednie az MTA mellett az állami kutatóintézetekre, valamint az innovációban részt vevő gazdasági vállalkozásokra is.
Palkovics László jelenleg egy, az MTA-val párhuzamos, állami fenntartású alkalmazott kutatóintézet-hálózat tervein dolgozik, amihez az Akadémiától csatornázhatják át a forrásokat. Az innovációs miniszter nem mellesleg átstrukturálás címen bezáratná az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetét is – a tárcavezetőt sürgeti a határidő, december elsejéig kell javaslatot tegyen a párhuzamos kutatói hálózat kidolgozására. 
 Az MTA nem csak a honlapján, de ünnepi beszéd formájában is üzent a kormánynak , igaz, meglehetősen burkolt formában: Lovász László elnök A magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozat hétfői, budapesti megnyitóján hangsúlyozta, hogy „az önálló, szabad munka eredménye adhat csak igazi okot az ünneplésre. Ez az alapja a tudomány művelésének nem csupán az egyes kutatóknál, hanem az Akadémia egész kutatóhálózatában és ugyanígy az egyetemi tanszékeken” (...)
„Kutatás csak úgy folyhat, ha annak az önállósága és a szabadsága biztosítva van”

 - idézte az MTA-elnök szavait a távirati iroda.
Szerző

Pompásan időzített iskolafelújítás: kibontott tető alatt tanulnak a diákok

Publikálás dátuma
2018.11.05. 10:16

Rejtély, miért a nyári szünet végén kezdték felújítani az egri tankerülethez tartozó ostorosi iskola tetőszerkezetét: a munka húzódik, a gyerekek az őszi szünet után sem vehették birtokukba az épületet.
"Immár közel három hónapja nap mint nap ugyanaz a kép fogad minket szülőket, gyerekeket és tanárokat: az augusztus elején történt héjazatbontás után szinte megállt az idő, semmi nem történik az iskola felújításával kapcsolatosan. Szülőként én szégyellem, hogy gyermekeimnek és az őket tanító, nagy áldozatot vállaló tanároknak ilyen körülmények között kell minden nap megvívni az amúgy sem túl egyszerű életet" – fakadt ki az egyik szülő a közösségi oldalakon. Szeptemberben a Népszava írta meg elsőként, hogy áldatlan állapotok uralkodnak az egyik egri iskolában, miután évek óta nem sikerült megjavítani a folyton beázó tetőt, s ha esett, nem kapcsoltak villanyt a teremben, nehogy agyoncsapjon valakit az átázott elektromos vezeték. A falak bepenészedtek, az aulában állt a víz, mikor már nem tudták vödrökkel felfogni az esőt, szalaggal kerítették el a veszélyes szakaszokat. Ebben az esetben a tetőfelújítás a cikkünk megjelenése utáni napokban elkezdődött. Az Egertől pár kilométerre lévő Ostoros iskolája szintén az egri tankerülethez tartozik, s úgy tűnik, hasonló gondokkal küzd, mint városi intézménytársa. Noha hosszú évek óta tudják, hogy a tető javításra szorul, mégis az utolsó pillant után kezdtek neki az átépítésnek. Ráadásul a munka gyötrelmesen lassan halad. "Augusztusban leszedték a tetőt, de október végéig semmi nem történt. Azaz történt, mert beázott az iskola, tönkrementek az informatikai oktatás eszközei és a könyvtár (ezek mind a padlástérben voltak)" mondta egy lapunknak nyilatkozó ostorosi édesapa. Szavai szerint a szülők már szeptemberben zajongtak emiatt az iskola igazgatójánál, majd október közepén keresték a tankerület vezetőjét is, de hiába. "Itt a november. Minden szétázott, az iskola szétverve. Így nem lehet tanítani. Ki fogják a gyerekeket telepíteni, különböző helyekre, önkormányzati kisbuszokkal és a tankerületi központ 20 fős buszával akarnak 150 diákot ide-oda szállítani. Miközben jól látható, hogy nemhogy hetekre, de a bekövetkezett károk miatt hónapokra nem lesz használható az iskola", mondta. Megkerestük az egri tankerületet és a Klebelsberg Központot is az ügyben. Előbbi nem reagált, utóbbi azt válaszolta: egy pályázati konstrukcióban közel 43 milliós támogatásban részesült az ostorosi tagiskola infrastrukturális fejlesztése, amiből az épület teljes tetőszerkezetének megújítását, a meglévő azbeszt tartalmú palafedés elbontását, a tetőszerkezetre alátét-fóliázását, lécezését, svédacélos lemezelését, valamint néhány tanterem festése, padlóburkolat cseréjét fedezik. Tavaly decemberben indították el a közbeszerzési eljárást, s ennek lezárása után az Egri Tankerületi Központ 2018. júliusában kötött szerződést a kivitelezési munkálatokat végző céggel: 4 hónapos teljesítési határidőt határozva meg. Ez 2018. november 10-én jár le. Közölték: a vállalkozó saját ütemezése szerint végzi a munkálatokat, tájékoztatása szerint azonban az alapanyagok beszerzési ideje jelentősen megnőtt, ezért csúsznak a fedési munkálatok, de ígérete szerint határidőre elkészülnek a feladattal. Mindössze egy osztályt kell három napra ideiglenesen másik, az önkormányzat által biztosított épületben elhelyezni, mivel az érintett tanteremben festés és padlófelújítás is történik – tájékoztatott a Klebelsberg Központ. A szülők szerint ez nem igaz, hisz a fenntartótól levelet kaptak arról, hogy november 5-9. között az ostorosi tagiskola tanulói és pedagógusai Egerben folytatják munkájukat. Hétfőn az 1-7. évfolyamos diákok délelőtt az iskola éves munkatervében szereplő projekttevékenységben vesznek részt – jelentsen ez bármit is -, a 8. osztály pedig pályaválasztási tanácsadást hallgathat Ostoroson, a Polgármesteri Hivatal egyik helyiségében. Kedden, szerdán és csütörtökön valamennyi ostorosi tanulót Egerben, az Agria TISZK épületében helyezik el, s ezeken a napokon rendes tanítási órák, délután napközis foglalkozások lesznek. A szülők azonban attól félnek: ez az „átmeneti” helyzet nemcsak pár napra szól majd.
Szerző
Frissítve: 2018.11.05. 10:22

„Az nem segít, ha kinyitjuk a templomot, mert a hideg pad nem elég"

Publikálás dátuma
2018.11.05. 10:00
Michels Antal tapasztalatai szerint egyre több a fiatal hajléktalan. Sokan közülük állami gondozásból érkeznek
Fotó: Vajda József / Népszava
Józsefváros plébánosát – Tóni atyát - a hajléktalanok papjaként is ismerik, külön nekik tart misét minden vasárnap délután háromkor.
Sokan kérték számon az egyházon, miért nem „állt bele” a hajléktalan-ügybe, miért nem emelte fel értük a szavát, s miért nem nyitotta ki a templomok kapuját? Az egyházi törvény szerint minden plébánián lennie kellene karitásznak, vagyis egy segítőnek a pap mellett, mert az egyháznak nemcsak az evangelizációval, hanem a szeretetszolgálattal is foglalkoznia kell, ha úgy teszik ez a vallásunk két alappillére. A valóságban sajnos ez nincs így, a legkiszolgáltatottabb, legszegényebb falvakban hovatovább már templomok sincsenek. Ha minden plébánia csak egy családot vagy akár egyetlen embert „bevállalna”, és hozzánk hasonlóan tudna folyamatosan gondozni, szebb lenne a világ. Az sem igaz, hogy az egyház nem szólalt meg az ügyben: Székely János szombathelyi megyéspüspök hosszú levelet írt a hajléktalanságról. Az nem segít, ha kinyitjuk a templomot, mert a hideg kő meg a hideg pad nem elég. Azt kellene megérteni, hogy egyetlen hajléktalan sorsának megfordításához több segítő folyamatos jelenlétére lenne szükség: szociális munkáséra, pszichológuséra, akár egy rendi nővérére, és igen, a hívekre is, akik önkéntesként odaállnak a pap mellé. Ami most történik a hajléktalanokkal, az csak látszatintézkedés: egyik helyről egy másikra terelik őket, talán ideig-óráig eltűnnek a világ szeme elől, de a sorsuk nem változik meg, csak a szőnyeg alá söpörtük a problémát. Kevesebben vagy többen vannak a hajléktalanok a nyolcadik kerületben, mióta életbe lépett az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” tilalma? - Napközben nemigen változott a létszám, sőt, az október 15-e utáni napokban mintha a korábbinál többen sütkéreztek volna demonstratívan a templom falánál, de estére azért elmennek, s inkább új helyekre húzódnak be. Minden törvény bevezetésének van egyfajta felfutása, aztán pedig egy lecsengése, de számomra erősen kérdéses marad, hogy meg lehet-oldani a hajléktalanok gondját ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Az én vélemény az, hogy ehelyett sokkal több szociális munkásra lenne szükség, mint amennyiben jelenleg dolgoznak, és sokkal átfogóbban és érzékenyebben kellene hozzányúlni az emberi sorsokhoz. Egy ilyen ügy megoldásánál, ha van egy halvány remény, a családokat is be kellene vonni, azok számára, akik még nem vágtak el minden szálat a szüleikhez, testvéreikhez, gyerekeikhez erős kapocs lehet ez az érzelmi vonal a visszatéréshez. Tud ilyen példát? Igen, itt a nyolcadik kerületben találkoztam egy férfivel, akit sikerült rábeszélni, hogy térjen vissza a családjához, engesztelődjön ki velük is. A hozzátartozók szerencsére nyitott szívvel fogadták a közeledését. Ezerből hány ilyen boldog megoldás lehet? Egy. Esetleg kettő. De ezt az utat sem kellene zárva tartani, mert minden sors más, nem ehet egy kaptafára felhúzni és bürokratikus módon kezelni a „hajléktalan-ügyet”. Sajnos szomorú tény, hogy azoknál, akik több mint három hónapja élnek az utcán, az visszafordíthatatlanul sérül, s a leépülési folyamat már nagyon ritkán megfordítható. Ennyi idő után elvesztik a hitüket a társadalomban, az istenben, s erősebb lesz a függetlenség, a szabadság vágya, s kicsit úgy élnek már, mint a mai kor Robin Hood-jai, számkivetettként, saját törvények szerint. Kik tudják őket mégis megszólítani? Jó példa a Teréz Anya Nővérei Rend, amelynek tagjai szintén itt a Józsefvárosban szegényekkel, betegekkel, hajléktalanokkal foglalkoznak, olyan türelemmel, amilyennel tényleg csak a szentek vagy angyalok rendelkeznek. De az ő erejük is véges. Egy szociális munkásra pedig jóval több ellátatlan ember jut, mint a nővérekre, az elhivatottságuk, ha volt is, hamar felőrlődik, kiégnek, elhagyják a pályát. Egy ilyen taposóalomban, amelyben elképesztő emberi sorsokkal szembesülnek nap mint nap, hogyan tudna kialakulni egy személyes viszony, egy emberi törődés, s az a bizalom, ami a hajlékatlan számára kapaszkodót jelenthetne? Minden vasárnap háromkor hajléktalanoknak tart misét a józsefvárosi plébánián. Milyen egyéni sorokat lát? Egyre több a fiatal hajléktalan. Feljönnek a fővárosba vidékről, nagy ambíciókkal, de nem találnak munkát, vagy ha igen, azért olyan kevés pénzt kapnak, hogy nem futja egyszerre albérletre meg élelemre. Visszamenni, a kudarccal szembenézni és újra irány váltani nem akarnak, marad az utca. Sajnos azt is ki kell mondanunk, hogy a fiatal hajléktalanok jó része az állami gondozásból kerül ki: nagyon kevesen maradnak bent 24 éves korukig az úgynevezett utógondozó rendszerben, tizennyolc évesen „kilökődnek” a való életbe mindenféle élettapasztalat nélkül. Ismerek egy fiatalembert ilyen háttérrel, aki napjai nagy részét a Szabó Ervin könyvtárban tölti, filmeket tölt le és néz: egy másik világban él, nem ebben. S vannak olyan felnőttek, akik kapaszkodót vesztettek: furcsamód akkor válnak hajléktalanná, amikor meghalnak az idős szülők, s ott maradnak egyedül falun. A korábbi zárt, gondoskodó közösség ott is megváltozott, már nem élnek együtt generációk, nem ülnek a padokon az idős asszonyok, akik nem csak pletykálkodtak, de azt is jelezték, ha bajba került valaki. A felnőttkor árvái pedig inkább a nagyvárosi nyüzsgést választják, akár a hajléktalan léttel együtt, mint az otthoni magányt. Hogy az alkohol pedig mindezeknek oka vagy következménye, azt legtöbb esetben nagyon nehéz kettéválasztani.

Névjegy

Michels Antal Budapesten született a Trefort Ágoston Gimnáziumba járt, majd szakácsként dolgozott, mielőtt meghallotta volna isten hívó szavát. Közel tíz évig volt az esztergomi belvárosi Szent Péter és Pál plébánia vezetője, mellette a helyi Vaszary Kolos Kórház lelkésze, s börtönlelkész. Öt évig lelkipásztori szolgálatot látott el Kárpátalján, mielőtt 2014-ben a Budapest-Józsefvárosi Szent József plébániára helyezték. Karácsonykor nemcsak munkatársait, de a hajléktalanokat is megvendégeli.

Nincs egy zug

Varga Éva Anikó a Józsefvárosi plébánián irodavezetőként dolgozik, de szociálpedagógusként és szociális munkásként munkaideje egyik részében rászoruló családokat gondoz. Szívós ügyintézéssel és utánajárással mentett meg például egy tizenegy gyermekes családot attól, hogy egyik-napról a másikra utcára kerüljenek s maguk is hajléktalanná váljanak. Szavai szerint a hajléktalanság ügyét nem lehet úgy megoldani, hogy az embereket tömegszállásokra szállókra: összezsúfolódva eleve ingerlékenyebbek, gyakran törnek ki verekedések, s az sem ritka, hogy öten-hatan lefognak valakit, lehúzzák a cipőjét és elveszik. A szociális munkás ilyen ügyekben tehetetlen. - Azt várják a hajléktalantól, hogy töprengjen el az életén, gondolkodjon a kilátásain, keresse a lehetőséget: de nincs egy zug, ahol meghúzhatja magát, ahol egyedül lehet. Még az is egyfajta megoldás lehetne, ha a kolostorok mintájára egyszemélyes fülkéket alakítanának ki, ahol ott lehetne a cókmókjuk, s ahová napközbe is behúzódhatnak. A kormány döntése azért is álságos, mert reggelente a motyójukkal együtt teszik ki az embereket az éjszakai szállásról, vagyis azt cipelniük kell magukkal. Márpedig ha egy ember ezekkel együtt üldögél a padon, az mindjárt „életvitelszerű ott tartózkodás”, ha viszont ezek nélkül, akkor csak megpihent egy kicsit. Varga Éva Anikó hangsúlyozza: az egyház a karitászon és más szeretetszolgálatokon keresztül gondoskodik az elesettekről, ezért nincs értelme az olyan mondatoknak, hogy miért nem nyitják meg a templomok kapuit a hajléktalanok előtt.

Szerző