Korlátok

Derékig csüng az ablakban. Hadonászik, miközben egyensúlyozni próbál. Mintha valami furcsa állat próbálna minél nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnni azáltal, hogy kifeszíti a nyaka körül a bőrredőt. Csak épp ő nemhogy nem félelmetes és hatalmas, de egyenesen zsugorodni látszik. Legszívesebben leszaladnék hozzá, át az úttesten, beugranék az ablakon, és behúznám a szobába, csókolom, itt lakom szemben, tessék csak megnyugodni, tudom, hogy igaza van, de úgysem tehetünk semmit, ha lett volna bármiféle hatása a folytonos panaszoknak, már történt volna valami. De láthatóan semmi sem történt.

A nő hadonászik és ordibál – a dühtől kissé artikulálatlanul, de azért érthetően.

- Rohadjatok meg mind, a büdös kurva anyátokkal együtt, aki hagyja, hogy itt vedeljetek! Dögöljetek meg, ahányan vagytok, nincs nyugta az embernek tőletek, hát nem értitek, kis rohadékok, hogy hónapok óta nem tudok aludni?!

Több ponton is igazat kell adnom neki: hajnali fél egy múlt, én is aludnék, csak azért nyitottam ki az ablakot, hogy megnézzem, mi volt ez az éktelen csattanás. Hát a kocsma előtt álldogáló gyerekek közül a legrészegebb feldöntötte a gázvezetéknek ásott gödröt elkerítő hevenyészett korlátot, ami dominóelv-szerűen magával rántotta a léceket vagy száz méter hosszan a feltört járda mellett. Az aszfaltra zuhanó fa és a kidőlt vasoszlopok olyasféle hangot adtak, mintha valami felrobbant volna. A többi gyerek persze ezt rettenetesen viccesnek találta, úgyhogy mire a hozzám hasonlóan halálra rémült néni megjelent az ablakban, már a térdüket csapkodták a röhögéstől. Hát ez kurva vicces volt, veregette vállba a legrészegebbet egy lány, igyekezvén hozzátenni, hogy mekkora poén, kár, hogy nem nyomtunk róla lájvot.

Az úttesten heverő lécek balesetveszélyesek: az autósok nemigen látják őket, ám ha valaki ráhajt egyre, könnyen kisodródhat, és kész a baj. Ez eszébe jut két kevésbé részeg gyereknek is, mert elindulnak, hogy felállítsák a kordont, ami persze újra meg újra eldől. A gyerekek röhögnek, a néni a sírásig hergelte magát, félő, hogy egyszer csak előrebukik, és kiesik a járdára. Ha kicsit nyújtózna, talán el is kaphatná valamelyik magasabbnak a fejét, de ő láthatóan túl van már a racionalitás határain, azt üvölti, hogy fel fogja gyújtani az egész tetvedék kocsmát, akkor is felgyújtja, ha az ő lakása is kiég vele együtt, égjen le az egész kóceráj, úgyis mindegy, mert ez így nem élet.

Amióta újranyitott a kocsma azokkal a ronda fényfüzérekkel, idejárnak a gyerekek a közeli iskolából. A pletyka szerint már az is hosszas hadakozásba került a szülői munkaközösségnek meg a tantestületnek, hogy legalább a 14 éven aluliaknak de adjanak alkoholt.

Egy taxis jó nagyot dudál az úttest szélén szerencsétlenkedő gyerekekre, akiknek végre sikerül felállítani a kordont. A nő az ablakban rekedten kiabálja, hogy benn fogtok égni mind, ti kis férgek; amikor leégnek a cigik, a gyerekek visszamennek a kocsmába, a nő még áll egy darabig, aztán bezáródik az ablak. Másnap kezdődik minden elölről.