Orbán Viktor félig-meddig elérte, amit akart. Azt még azért nem, hogy Európa vezető személyisége legyen, azt viszont igen, hogy az Európai Néppárt (EPP) listavezetőjének megválasztása előtt mindenki róla beszéljen. S ez nem kis teljesítmény, hiszen a tét nagy. Akit ugyanis a konzervatív pártcsalád vezetőjévé választanak meg, nemcsak az EPP arca lesz a jövő májusi európai parlamenti választás előtt - minden bizonnyal őt választják meg az Európai Bizottság következő elnökének is.
Az most mellékes, hogy az Európai Néppárt sorsdöntő ülése előtt nem pozitív hősként bukkan fel a magyar kormányfő, elvégre mindig is büszke volt kurucos stílusára. Keménykedő fellépése azonban most kínos azoknak is, akik nem akarják kizárni a Fideszt a néppártból. A választás előtt egyértelmű a helyzet: az egyik jelölt, Alexander Stubb volt finn miniszterelnök szerint a magyar kormánypártnak – a demokratikus alapértékek sorozatos megsértése miatt – nincs helye a pártcsaládban; ellenfele, Manfred Weber, a német keresztényszociális CSU politikusa viszont úgy véli, bölcsebb közelebb tartani az ellenséget.
Mindenkinek van némi igaza. Stubbnak azért, az Európai Néppárt kereszténydemokrata pártokat tömörít, és a Fidesz nem keresztény és nem is demokrata. Weber azonban Angela Merkel kancellárhoz hasonlóan úgy látja, ha a Fidesz egy euroszkeptikus pártcsaládhoz kerülne, akkor Orbán Viktorra még csekélyebb hatást tudnának gyakorolni. A magyar kormányfővel most olyan határozatot íratnának alá, amelyben el kell köteleznie magát az európai értékek védelme mellett. Ha nemet mond, az okot szolgáltatna a Fidesz kizárására.
Valószínűsíthetjük azonban, hogy a magyar kormányfő aláírja majd, mert szankciókra akkor sem számíthat, ha abból a biztosra vehető forgatókönyvből indulunk ki, hogy a Fidesz aztán továbbra is fittyet hány a demokráciára. Így azonban a dokumentumot Manfred Weber is lobogtathatja majd: lám, ott van Orbán szignója, így a Fidesznek az EPP-ben a helye. Így aztán minden marad a régi, jól megszokott kerékvágásban.