A Székely László-ügy sebészi szemmel

Publikálás dátuma
2018.11.06 18:03
Haán András
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az hibázik, aki nem ismeri fel, hol ér véget a tudása - mondta Haán András, az Országos Kardiológiai Intézet nyugalmazott főorvosa, Székely László elbocsátott szívsebész egykori főnöke.
Már másfél hónapja van munka nélkül Székely László szívsebész, akit szeptember közepén műszakkezdés előtt küldtek el az Országos Kardiológiai Intézetből. Az indok az volt, hogy hat hónappal korábban egy műtéthez, külső közreműködő orvost hívott. Egyetért az elbocsátással?
Nem, sőt nem is értem, hogy a főigazgató-helyettes, aki most megbízott vezetőként irányítja az intézményt, honnan vette a szakmai bátorságot arra, hogy a főorvost elküldje és az általa végzett speciális szaktudást igénylő műtéteket leállítsa. S ezzel kockázatnak tegyen ki betegeket. Székely László főorvos ugyanis nem kábítószeres állapotban, vagy netán részegen veszélyeztette a rábízottak életét – amiért esetleg indokolt lehet az azonnali felfüggesztés, elbocsátás. Hanem éppen ellenkezőleg, amit tett, azt a beteg érdekében, az élete védelmében tette. Amikor egy márciusi műtét közben észrevette, hogy baj van, ráadásul olyan a helyzet, amit maga már nem képes uralni, azonnal konzíliumot hívott, segítséget kért, majd más kollégákkal közösen megoldotta a problémát. Ezért nem ellehetetlenítés, hanem a jó vezetőtől kézfogás, elismerés járt volna. Noha valamennyi egyetemen más szövege van az orvosi eskünek, de valamennyiben kiemelt helyen szerepel: a beteg üdve a legfőbb törvény valamint, hogy az orvos kollégákat megbecsülés illeti meg. Ebben a kusza ügyben a megbízott főigazgató többek között ezeket is figyelmen kívül hagyta, és mindenféle mondvacsinált okokra hivatkozik. Székely László „büntetése”, fordítottan arányos a történésekkel. Azt mondja, az orvos kénye-kedve szerint fölülírhatja az adott betegség kezelésével kapcsolatos eljárásrendet?
A műtét közben váratlanul felmerült helyzetekre nincs protokoll. Az eljárásrend a betegségek kezelésről szól, az egy keret, amihez elvben igazodni kell, de ha szövődmény van, a beteg életét kell menteni, a leírt szabálynak a dolgok e fázisában már nincs sok értelme. Ha az orvos mindig minden helyzetben ragaszkodik a protokollhoz a betegek legalább ötödének nem lehetne megfelelő életminőséget biztosítani. Az eljárásrend egy egyértelmű helyzetre vonatkozik. A jó protokoll általában engedi, hogy az orvos bizonyos dolgokat ne tartson be, és használhassa az innovatív eljárásokat is. Azt sem tartja elfogadhatatlannak, hogy a beteg szívműtétre készül és mire felébred nemcsak a szívbillentyűje újul meg, de az egyik mellében a szilikont is kicserélték? Nem, ha a beteg érdeke azt kívánja. Az orvosnak mindig az adott történésnek megfelelően kell a műtőben döntést hoznia, mondom ezt kétezer nagyobb szívműtéttel a hátam mögött. Ha azt látom, hogy szivárog az implantátum tartalma a műtéti területre, akkor az a feladat, hogy az ne szivárogjon. Székely László és csapata éppen a beteg egészsége védelmében pótolta a kiszakadt implantátumot. Az országos intézetbe kerülő betegek általában a legsúlyosabb állapotúak, gyakran nem csak a szívük, de egyéb szerveik is károsodtak, ezért műtét közben szinte bármi előfordulhat, így bárkinek szüksége lehet más szakmabeli segítségére. Az hibázik, aki nem ismeri fel, hol ér véget az ő tudása, és nem hívja azonnal a hozzáértő kollégát. Az első mindig a beteg érdeke, az adminisztráció, hogy van-e szerződés az életmentésben közreműködővel, teljesen lényegtelen. Az utólag lepapírozható, a beteg viszont, ha meghalt, már nincs mit tenni. Ez volt a gyakorlat önöknél akkor is amikor együtt dolgoztak?
Lacinak mindig is erős hajlama volt a betegekkel való együttérzésre, és az osztályon dolgozó főorvosoktól is ezt látta, amikor a tanítványunk volt. Ebbe csöppent bele és aztán ilyen munkakultúrával is dolgozott. A szívsebészeti osztály alapításában döntő szerepet vállaló Árvay Attila professzortól tanultuk meg valamennyien, hogy egyetlen főorvos soha nem lehet élet-halál ura, nem dönthet egyidejűleg a betegek sorsáról, és a műtétek elosztásáról. A szívsebészeti osztály élén 1992 – 2000 között rotációban, kétévenként váltotta egymást hat főorvos. A tudás átadása pedig úgy működött, hogy az aki a legjobb volt egy-egy beavatkozásban, amikor csak tehette beállt kampót tartani, asszisztált a nála kevésbé gyakorlottak műtéteinél, hogy amikor valaki elakadt, vagy váratlan esemény miatt akár le is fagyott a műtőben, akkor segíthessen. Ezen az osztályon mindenki tudta magáról, hogy ő nem mindenható, és hogy nem csak lehetősége, de kötelessége is azonnal segítséget kérni, ha valamiben elakad. Ön ismeri Székely László elmozdítása indokaként emlegetett intézeti, etikai bizottsági vizsgálatok eredményét?
Nem, és nem is ismerek olyat, aki hasonlót olvasott volna.   

Névjegy

Haán András szívsebész, tíz éve ment nyugdíjba. Csaknem kétezer komoly szívműtétet hajtott végre. Hosszú ideig az Országos Kardiológiai Intézet főorvosa volt. Dolgozott Angliában és az Egyesült Államokban is. Neve nemcsak az orvoslásban, de a sportban is ismert, egyedüli magyarként két sportág olimpikonja: 1964-ben Tokióban kosárlabdázóként, 1976-ban Montrealban pedig vitorlázóként indult. 

Szerző
Frissítve: 2018.11.06 20:17

Félelemkeltésre volt csak jó a hajléktalantörvény

Publikálás dátuma
2019.04.25 15:05

Fotó: Draskovics Ádám
Csekély gyakorlati hatása volt a tavaly októberben bevezetett, hajléktalanságot tiltó rendeletnek, a közhangulat azonban romlott, a hajléktalan embereket egyre több erőszak éri – áll a Menhely Alapítvány és a Február Harmadika Munkacsoport jelentésében.
Érdemi hatása szinte nem volt, de a félelem érezhetően nőtt az utcán élő hajléktalan emberek körében – röviden így lehetne összegezni a szabálysértési törvény tavaly októberében bevezetett „hajléktalantörvényként” elhíresült, az „életvitelszerű” közterületen tartózkodást tiltó (és akár elzárással is büntető) módosításának eredményeit. A Február Harmadika Munkacsoport és a Menhely Alapítvány csütörtökön bemutatott éves jelentése is alátámasztotta: a korábbi évekhez képest nem nőtt számottevően a menedékhelyeket, szállókat igénybe vevő hajléktalanok száma, de egyre több lett a rejtőzködő és a közhangulat is érezhetően romlott. – Nemcsak a hatóságoktól félnek az utcán élő emberek, a közhangulat is sokkal rosszabb lett. Az elmúlt évben, közterületen minden harmadik hajléktalan embert ért fizikai bántalmazás, a verbális abúzus aránya is kiugró: a vizsgálatunkban megkérdezett hajléktalanok kétharmada számolt be arról, hogy érte valamilyen szóbeli bántalmazás, olykor hatósági személyek részéről is – mondta az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón a Menhely Alapítvány elnöke, Győri Péter. Az adatfelvételt minden évben február harmadikán végzik, és elsősorban azokra terjed ki, akik a szállókkal, utcai szolgálatokkal kapcsolatban vannak. Az idei felmérés során több mint 8500 hajléktalan embert sikerült elérniük. Vizsgálták, a 2018. október 15-étől érvényes szabálysértési jogszabály hogyan érte el az érintetteket: kiderült, a megkérdezettek csupán 5 százaléka ment be valamilyen menedékhelyre azért, mert rendőri figyelmeztetésben részesült, 69 százalékukat pedig se nem figyelmeztették, se nem fordult elő vele az elmúlt fél év során, hogy azért nem aludt közterületen, mert attól félt, hogy megbüntetik. Vagyis a hajléktalan emberek mintegy kétharmadát egyáltalán nem érte el az intézkedés. A hajléktalantörvénynek Budapesten volt csekély hatása: a frekventált közterületekről (például a forgalmasabb metróaluljárókból) valóban eltűntek a hajléktalanok, a fővárosban a szállók kihasználtsága is magasabb. A február 3-ai héten Budapesten „csupán” 40 százaléka aludt továbbra is közterületen azoknak, akik addig is az utcán éjszakáztak. Ugyanez az arány Pécsen 70 százalék, Miskolcon 78 százalék. Győri Péter szerint ez azért van, mert vidéken sokkal kevesebb a férőhely – ha akarnának, sem tudnának többen szálláshelyeket igénybe venni. Miközben a hajléktalanok kétharmada vidéki városokban él. A vizsgálat kiterjedt a hajléktalanok életkörülményeire is. Az éhezés minden negyedik fedélnélküli számára állandó jelenség, az utcán élők többsége koldulásból, gyűjtögetésből tartja el magát. A kedvezőbb munkaerőpiaci mozgások következtében a munkaképesebbek (jellemzően az átmeneti szállókon lakók) ugyan kikerülhettek a hajléktalan létből, ám az idősebbek, a fizikai és mentális fogyatékkal élők, a tartósan betegek, a függőségben szenvedők aránya jelentősen megnőtt a hajléktalanok körében. A szakértőket megdöbbentette az iskolázottság alakulása: megnőtt azoknak a 29 év alatti fiatal hajléktalanoknak az aránya, akiknek legfeljebb csak általános iskolai vagy szakiskolai végzettsége van. Az lett a jellemző, hogy minél fiatalabb egy hajléktalan ember, annál iskolázatlanabb. A kutatók azt is megkérdezték, hogy maguk az érintett hajléktalan emberek hogyan vélekednek a valódi megoldás módjáról. Túlnyomó többségük (79 százalék) szerint elsősorban emberi lakhatásra és olyan munkára, bérekre lenne szükség, amiből meg is lehetne élni. Sokan (kétharmaduk) válaszolták, hogy lakhatási támogatásra, több szociális-mentális segítségre, több szálláshelyre, ezek színvonalának a javítására, illetve elérhető bérű lakások felajánlására lenne szükség. Nagy többségük teljesen elutasítja a büntető jellegű helyzetmegoldást. A szociális segítők – a megkérdezettek személyre szabott diagnózisa alapján – legtöbb esetben az egyéni szociális munkát, a pénzbeli támogatást és a megfelelő lakhatás biztosítását látják szükségesnek. Szintén sok esetben – elsősorban a szállókon lakók körében – pszichiátriai, addiktológiai kezelésre, gyógyításra, sőt ápolás-gondozásra is szükség lenne.
Frissítve: 2019.04.25 15:16

Szijjártó szerint „elfogadható áron” újítják fel a Budapest-Belgrád vasútvonalat, csak azt nem árulja el, hogy ki és mennyiért

Publikálás dátuma
2019.04.25 14:53
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A korábbi becslések 700 milliárdnál is nagyobb összegről szóltak. Ez 130 év alatt térülne meg Magyarországnak.
Eredményesen végződött a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására kiírt tender, kihirdették a győztest, egy kínai-magyar konzorciumot, a kínált ár elfogadható - nyilatkozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Pekingben. Mint az MTI idézi, a tárcavezető szerint május 25-ig megkötik a kivitelezési szerződést, amely akkor lép hatályba, amint a kínai Eximbank és a magyar kormány közötti hitelszerződésről is sikerül minden részletben megegyezni, ami várhatóan nyár közepéig megtörténik. A hatálybalépéstől számított öt éven belül pedig a teljes beruházás lezárulhat.   
Hozzátette, a tervek szerint az év végén, 2020 elején kezdődhet a kivitelezési munka. Szijjártó Péter kiemelte: a Budapest és Belgrád közötti vasútvonal felújításával Magyarország kínálja majd a kínai áruk leggyorsabb szállítási útvonalát Délkelet- és Nyugat-Európa között. Az ügyben minimum meglepő, hogy a külügyminiszter sem a győztes cég nevét, sem a beruházás árát nem említetette. Korábbi sajtóértesülések alapján azonban sejthető a kínai hitellel finanszírozott beruházás költsége:
a beruházás összértéke túlléphet a 700 milliárd forinton, egyes becslések szerint pedig 130 éven belül térülhet meg mindez Magyarországnak.
A közbeszerzést koordináló Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. honlapján még nincs kint a tender – annyi azonban tudható, hogy jelentkezési határidő január 19-ei lejártáig csak CRE Konzorcium, illetve a STRABAG-CCCC 2018 KONZORCIUM nyújtott be részvételi jelentkezést. Mindkét nemzetközi konzorciumban jelen vannak ugyanakkor magyar és kínai gazdasági szereplők is, a Szijjártó Péter által elmondottak tehát nem visznek közelebb a megoldáshoz.
A vasúti kapcsolat csak a kezdet, Szijjártóék megállapodást írtak alá a két ország közötti digitális fejlesztések területén történő együttműködésről is, a kínai vállalatok ugyanis – magyar perspektívából – vezető szerepre tettek szert a mesterséges intelligencia, a digitalizáció és a modern internetes alkalmazások területén. Mindez eléggé ijesztően hangzik, amikor tudjuk, hogy Kína már élesben használja az állampolgárokat viselkedésük alapján kreditrendszerben jutalmazó-büntető Nagy Testvér projektet, a magyarországi Szitakötő programban pedig a Belügyminisztérium megfigyelő rendszere 35 ezer térfigyelő kamera felvételeire látna rá, gyakorlatilag élőben.