Exkluzív interjú a "Szürke ötven" trilógia sztárjával: Négy éves voltam. Színésznő.

Publikálás dátuma
2018.11.08 09:28

Amikor sajtótájékoztatókon találkoztam vele, a szótlansága tűnt fel. Így nagyon kíváncsi voltam, vajon interjúalanynak milyen lehet Dakota Johnson. A legpontosabb szó rá: kedves. A hollywoodi filmcsillag a Luca Guadagnino-val forgatott Sóhajok világpremierjén, a Velencei filmfesztiválon adott exkluzív interjút a Népszavának.
Mikor találkozott először Luca Guadagnino-val? Megkért, hogy látogassam meg Crema városában. Szóba hozott valami filmtervet, de végig azt hittem, hogy blöfföl. Mintha egy furcsa randin ültem volna. Ez az érzés akkor is folytatódott, amikor olvasópróbára hívott. Elmondta, hogy ilyet sosem csinált azelőtt. Meg, hogy kvázi másnap akár forgatna. Normális ez? – járt a fejemben. Ráadásul én meg afféle „nyári üzemmódban” voltam, egyszerűen minél előbb le akartam lépni. Aztán Tilda (Swinton – Cs. G.) rábeszélt, hogy vegyem komolyan végre magamat. Hazamentem pár napra gondolkodni, aztán visszatértem. Azóta Luca és én közeli alkotótársakká váltunk.    Mi volt a változás oka? Amikor elkezdtük forgatni a Vakító napfényben első jelenetét, rögtön éreztem, hogy imádok Lucával együtt dolgozni. Ezt nem tudom szavakkal leírni, érezni kell. Kérek egy kis segítséget! Egyszer csak azt éreztem, hogy mindent megtennék a filmért, mélyről fakadó akarat tört belőlem elő, hogy minél többet adjak hozzá a produkcióhoz. Azt gondoltam, hogy örökké vele akarok majd dolgozni. Milyen szerencse, hogy ő is ezt gondolta és nemsokára előállt a Sóhajok ötletével. Lucát és Tildát elégedetté varázsolni a világ legjobb dolga.  Azért a Sóhajokban ez nem lehetett könnyű. Egyrészt van egy klasszikus drámai szerepe, másrészt a táncjelenetek, amelyekben a testével kellett kifejeznie magát. A Sóhajok forgatását elképesztően hosszú felkészülési folyamat előzte meg, elvégre tényleg ki kellett magamat képezni táncosnak. Megtanultam számos koreográfiát Mary Wigman, Martha Graham és Pina Bausch életművéből. Luca kérésére nagyon sokszor megnéztem A vörös cipellőket. Hallgattam sok Nina Simone-t, Carpenters-t és Jefferson Airplane-t, amit a figurám Ohióban minden bizonnyal hallgathatott a hetvenes években. Azért nem egy profi táncost kért fel Luca, mert a karakterem Susie autodidakta művész, és épp arra volt szüksége, hogy egy civil képezze magát táncossá.  Hisz a misztikumban? Van olyan gyerek a világon, aki nem hisz a boszorkányokban? Én mindenben hittem, ami egy fiatal lélek számára a meséken keresztül csak lehetséges. A varázslatban még most, felnőttként is hiszek,  persze nem az abrakadabra szintjén. Vagy mégis? Mert a Harry Potter azért beszippantott!  Látta Dario Aregento 1977-es Sóhajok-verzióját? Igen, miután leforgattuk a miénket. Luca invitált egy esti mozizásra, elmentem vele. Aztán halkan kérdeztem magamtól: „Jesszus, ez meg mi volt?” Még jó, hogy nem remake-et készítettünk. A Sóhajok előtt az utolsó film, amit forgatott, a szürke ötven trilógia középső és záró része volt. Igaz, hogy utálta az egészet? Ez nem jó szó rá. Fogalmazzunk úgy: mintha elvesztettem volna tőle az agyam: kiszállt a testemből. Mindenről megfeledkeztem, otthon felejtettem az útlevelem, amikor elindultam Európába, majd a reptéren a mosdóban hagytam a mobilom. Kellett egy kis idő, mire újra összeszedtem magam. Luca és Tilda húsz éve tervezték a Sóhajokat, miattuk is muszáj volt formába lendülnöm. Mikor jött el az a pillanat az életében, amikor azt mondta: színésznő vagyok? Ezt a kérdést minden nap felteszem magamnak. Aztán válaszolok rá, hogy igen, színész vagyok. Az a színész, aki játszik, nem? Igen, próbálkozom! Anyukám küldött nekem nemrég egy régi fényképet rólam, ami a Dugipénz forgatásán készült, amikor a nagyi eljött hozzánk. A nagyi beült anyu székébe, én meg felvettem egy magassarkút és egy szőrmesálat, hogy pózolhassak az ölében. Négy éves voltam. Színésznő.  Vannak színészidoljai? Gena Rowlands, Michelle Pfeiffer, Elisabeth Taylor. Anyukám imádta Sophia Lorent, a nagymamám forgatott vele közösen egy filmet: A hongkongi grófnőt. Anyu egyszer kint volt a forgatáson és teljesen odavolt érte. Szinte az őrületig imádta Lorent. Ez nyilván rám is hatással volt. A szürke ötven árnyalata miatti hisztériát hogyan kezelte? Fontosnak tartottam, hogy távol tartsam magam a véleményektől, a kritikákat sem olvastam el. Ellenben a Sóhajok esetében alig várom, hogy olvashassam őket, még akkor is ha megosztók – tudtuk, hogy vegyes reakciókra számíthatunk. A művészet egyik lényege a provokáció. Ebben az esetben izgat, mit gondolnak az emberek, A szürke ötven árnyalata esetében pontosan tudtam, mi lesz a verdikt. Amikor kijött az első rész, befogtam a fülem. Ami a két folytatást illeti, már nem kellett, mert senkit sem izgatott már az, amit korábban láttak egyszer.

Névjegy

Dakota Johnson (született: 1989. október 4.) amerikai színész és modell, Melanie Griffith és Don Johnson lánya, Tippi Hedren unokája. Gyerekként már szerepelt az 1999-es Tűzforró Alabama című filmben édesanyja oldalán. Legismertebb alakítása A szürke ötven árnyalata című produkció Anastasia Steele-je, melynek két folytatása is készült. Az igazi színészi áttörést a Vakító napfényben című, Luca Guadagnino film hozta meg neki. Az olasz rendezővel újra összeállt a Sóhajok című alkotás kedvéért. 

Vértiszta boszorkányság

 Egyszerre szórakoztató és hátborzongató Luca Guadagnino Sóhajok feldolgozása, mely egy percig sem feledteti, hogy hiába készült egy zsák pénzből remek színészekkel, csakis kizárólag a giallo - a hetvenes-nyolcvanas évek olasz zsánerfilm - műfajának felélesztésének dicsőségére hajt. A történet középpontjában Susie Bannion (Dakota Johnson) áll, aki friss tehetségként érkezik Madame Blanc (Tilda Swinton) berlini társulatához és rögtön a középpontban találja magát. Ártatlan vagy bűnös közeg ez? Mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt táncosnővel, Patriciával? Nyilván hamar kiderül, hogy ebben a baljós világban minden megtörténik, amit elképzelnénk, sőt még az is, amit nem: boszorkányság, kegyetlen borzalmak, minden elképzelést felülmúló vérfürdő – természetesen stilizált formában. A vége pedig egy bizarr happy end? De kérem szépen, mégis hogyan? Nos, a cselekmény legalább olyan titokzatos, mint hogy ki alakítja a Blanc társulata után nyomozó Dr. Josef Klemperert. A sajtó tényként kezelte, hogy a Lutz Ebersdorf művésznév mögött maga Swinton áll és ő alakítja az idős férfit is. Bár Swinton sokáig tagadta, ma már biztosan tudjuk, ő van a maszk mögött. Alig várom Lutz Ebersdorf következő filmjét.  

Frissítve: 2018.11.08 09:31

Béres-csepp történelmi sebekre

Publikálás dátuma
2019.03.24 21:10

Fotó: Médiaklikk
Az idősebbek közül többen is találhatnak olyanokat a tágabb ismeretségi körükben, akik egykor Béres József kisvárdai háza előtt álltak sorba, mert híre ment, hogy az agrobiológus, biokémikus olyan csodaszert talált fel 1972-ben és osztogat ingyen, ami gyógyítja a rákot. Ha a rákot nem is gyógyítja, immunerősítőként, roborálószerként növelheti a túlélési esélyeket. A nyomelemeket, ásványi anyagokat tartalmazó Béres-csepp miatt feltalálóját 1975-ben kuruzslással vádolták meg. Pedig a szer mégsem felcímkézett desztillált víz: 1978-ban végül gyógyhatású készítményként kerülhetett forgalomba, majd 2000-ben hivatalosan gyógyszerré nyilvánították. A földijei által egyszerűen csak Józsi bácsinak hívott kutatót 2002-ben tüntették ki Széchenyi-díjjal tudományos munkásságáért és küzdelmes életéért. Több könyv, film, színdarab is készült az életéről – Kósa Ferenc filmrendező már az 1970-es években ütközött emiatt a cenzúrával −, legutóbb pedig egy négyrészes tévésorozat született Gyöngyössy Bence rendezésében, amelynek első epizódját szombat este mutatta be a Duna Televízió. A film épp a fentebb említett, jellemző képpel indul: hosszú sor áll Béres József háza előtt, amikor megérkezik a rendőrség, hogy letartóztassa, miközben ő a fürdőszobájában töltögeti cseppeket. A flashbackeket előszeretettel alkalmazó film a különböző idősíkokat váltogatva, mozaikszerűen mutatja be Béres József pályafutását, és jellemét. A főszerepet alakító Gáspár Tibor alakításában egy végtelenül elhivatott, örökké gondolkodó, jóakaratú és csodálatra méltóan kiegyensúlyozott karakternek látjuk, már-már földre szállt angyal, aki Gáspár Tibornak köszönhetően mégis hús-vér figura. Az már nem a színművészen múlt, hogy Béres egy-egy megszólalása inkább tűnik egy bölcseleti könyv vagy egy tanmese egy-egy mondatának. Bár néha túlságosan is steril a környezet – a korabeli kocsik fényezése úgy csillog, mintha veterán autók találkozójáról érkeztek volna −, a történelmi képeslapokat, az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveket (vissza)látva mégis hálás lehet a néző. Akárcsak a karakterek árnyalt ábrázolásáért: pártitkár és pártitkár között is óriási különbségek voltak. Jellemző: Béres Józsefnek voltak támogatói, ám épp egy olyan pártember tett neki keresztbe, aki 1956-ban még lincselésre bujtogatott – és Béres volt az, aki ebben az útját állta. (Tacitus tollára való történet.) A Cseppben az élet színészgárdája igen erős, Für Anikó alakítása elképesztően jó Béres testvérének szerepében.  INFÓ: Cseppben az élet, 1. rész Rendező: Gyöngyössy Bence Március 23., Duna Televízió 

Barbra Streisand már elnézést is kért, amiért mentegetni próbálta Michael Jacksont

Publikálás dátuma
2019.03.24 16:06
Barbra Streisand az idei Oscar-gálán
Fotó: AFP or licensors/ VALERIE MACON
Egy napja még úgy tűnt, a 76 éves színész- és énekesnőt - bár elhiszi, amit mondanak - nem hatja meg, ami a popsztár áldozataival történt. Most jelezte: szerencsétlenül fogalmazott.
Barbra Streisand még szombaton a Times magazinnak nyilatkozta, hogy a Michael Jackson által elmondásuk szerint molesztált gyerekek "végül is nem haltak bele" a történtekbe. Mint mondta, a popsztárnak megvoltak a maga "szexuális vágyai", a 10 év körüli fiatalok pedig örültek, hogy vele lehetettek - idézi fel a 24.hu. A kétszeres Oscar-díjas színésznő tehát nem úgy védte meg Jacksont, ahogy sokan mások, jelesül, hogy nem hiszi el, amit az áldozatok állítanak a nemrég bemutatott dokumentumfilmben, hanem úgy tűnt, nem kételkedik szavaik hitelességében, ám még így sem az énekest hibáztatta. Talán éppen utóbbi miatt gerjesztettek különösen nagy hullámokat a mondatai, amit látva egy nappal később máris visszakozott:
"Mélységesen sajnálom, ha a Michael Jacksonra és az áldozataira vonatkozó, szerencsétlenül megválogatott szavaimmal fájdalmat vagy félreértéseket okoztam,
mert a nyomtatásba kerülő szavak nem fejezik ki a valódi érzéseimet. Nem akarom semmibe venni a traumákat, amiket ezek a fiúk kénytelenek voltak átélni" - mondta most a 76 esztendős Streisand, hozzátéve, csodálja Wade-et és Jamest, amiért kiálltak az igazságukért.

Mint ismert, a 2009-ben elhunyt Michael Jackson hozzátartozói és ügyvédei tagadják a magyarul Elhagyni Neverlandet címmel bemutatott, a popikon feltételezett pedofil tetteit az áldozatok szemszögéből bemutató dokumentumfilmben elhangzott vádakat.
Frissítve: 2019.03.24 16:14