Exkluzív interjú a "Szürke ötven" trilógia sztárjával: Négy éves voltam. Színésznő.

Publikálás dátuma
2018.11.08 09:28

Fotó: /
Amikor sajtótájékoztatókon találkoztam vele, a szótlansága tűnt fel. Így nagyon kíváncsi voltam, vajon interjúalanynak milyen lehet Dakota Johnson. A legpontosabb szó rá: kedves. A hollywoodi filmcsillag a Luca Guadagnino-val forgatott Sóhajok világpremierjén, a Velencei filmfesztiválon adott exkluzív interjút a Népszavának.
Mikor találkozott először Luca Guadagnino-val? Megkért, hogy látogassam meg Crema városában. Szóba hozott valami filmtervet, de végig azt hittem, hogy blöfföl. Mintha egy furcsa randin ültem volna. Ez az érzés akkor is folytatódott, amikor olvasópróbára hívott. Elmondta, hogy ilyet sosem csinált azelőtt. Meg, hogy kvázi másnap akár forgatna. Normális ez? – járt a fejemben. Ráadásul én meg afféle „nyári üzemmódban” voltam, egyszerűen minél előbb le akartam lépni. Aztán Tilda (Swinton – Cs. G.) rábeszélt, hogy vegyem komolyan végre magamat. Hazamentem pár napra gondolkodni, aztán visszatértem. Azóta Luca és én közeli alkotótársakká váltunk.    Mi volt a változás oka? Amikor elkezdtük forgatni a Vakító napfényben első jelenetét, rögtön éreztem, hogy imádok Lucával együtt dolgozni. Ezt nem tudom szavakkal leírni, érezni kell. Kérek egy kis segítséget! Egyszer csak azt éreztem, hogy mindent megtennék a filmért, mélyről fakadó akarat tört belőlem elő, hogy minél többet adjak hozzá a produkcióhoz. Azt gondoltam, hogy örökké vele akarok majd dolgozni. Milyen szerencse, hogy ő is ezt gondolta és nemsokára előállt a Sóhajok ötletével. Lucát és Tildát elégedetté varázsolni a világ legjobb dolga.  Azért a Sóhajokban ez nem lehetett könnyű. Egyrészt van egy klasszikus drámai szerepe, másrészt a táncjelenetek, amelyekben a testével kellett kifejeznie magát. A Sóhajok forgatását elképesztően hosszú felkészülési folyamat előzte meg, elvégre tényleg ki kellett magamat képezni táncosnak. Megtanultam számos koreográfiát Mary Wigman, Martha Graham és Pina Bausch életművéből. Luca kérésére nagyon sokszor megnéztem A vörös cipellőket. Hallgattam sok Nina Simone-t, Carpenters-t és Jefferson Airplane-t, amit a figurám Ohióban minden bizonnyal hallgathatott a hetvenes években. Azért nem egy profi táncost kért fel Luca, mert a karakterem Susie autodidakta művész, és épp arra volt szüksége, hogy egy civil képezze magát táncossá.  Hisz a misztikumban? Van olyan gyerek a világon, aki nem hisz a boszorkányokban? Én mindenben hittem, ami egy fiatal lélek számára a meséken keresztül csak lehetséges. A varázslatban még most, felnőttként is hiszek,  persze nem az abrakadabra szintjén. Vagy mégis? Mert a Harry Potter azért beszippantott!  Látta Dario Aregento 1977-es Sóhajok-verzióját? Igen, miután leforgattuk a miénket. Luca invitált egy esti mozizásra, elmentem vele. Aztán halkan kérdeztem magamtól: „Jesszus, ez meg mi volt?” Még jó, hogy nem remake-et készítettünk. A Sóhajok előtt az utolsó film, amit forgatott, a szürke ötven trilógia középső és záró része volt. Igaz, hogy utálta az egészet? Ez nem jó szó rá. Fogalmazzunk úgy: mintha elvesztettem volna tőle az agyam: kiszállt a testemből. Mindenről megfeledkeztem, otthon felejtettem az útlevelem, amikor elindultam Európába, majd a reptéren a mosdóban hagytam a mobilom. Kellett egy kis idő, mire újra összeszedtem magam. Luca és Tilda húsz éve tervezték a Sóhajokat, miattuk is muszáj volt formába lendülnöm. Mikor jött el az a pillanat az életében, amikor azt mondta: színésznő vagyok? Ezt a kérdést minden nap felteszem magamnak. Aztán válaszolok rá, hogy igen, színész vagyok. Az a színész, aki játszik, nem? Igen, próbálkozom! Anyukám küldött nekem nemrég egy régi fényképet rólam, ami a Dugipénz forgatásán készült, amikor a nagyi eljött hozzánk. A nagyi beült anyu székébe, én meg felvettem egy magassarkút és egy szőrmesálat, hogy pózolhassak az ölében. Négy éves voltam. Színésznő.  Vannak színészidoljai? Gena Rowlands, Michelle Pfeiffer, Elisabeth Taylor. Anyukám imádta Sophia Lorent, a nagymamám forgatott vele közösen egy filmet: A hongkongi grófnőt. Anyu egyszer kint volt a forgatáson és teljesen odavolt érte. Szinte az őrületig imádta Lorent. Ez nyilván rám is hatással volt. A szürke ötven árnyalata miatti hisztériát hogyan kezelte? Fontosnak tartottam, hogy távol tartsam magam a véleményektől, a kritikákat sem olvastam el. Ellenben a Sóhajok esetében alig várom, hogy olvashassam őket, még akkor is ha megosztók – tudtuk, hogy vegyes reakciókra számíthatunk. A művészet egyik lényege a provokáció. Ebben az esetben izgat, mit gondolnak az emberek, A szürke ötven árnyalata esetében pontosan tudtam, mi lesz a verdikt. Amikor kijött az első rész, befogtam a fülem. Ami a két folytatást illeti, már nem kellett, mert senkit sem izgatott már az, amit korábban láttak egyszer.

Névjegy

Dakota Johnson (született: 1989. október 4.) amerikai színész és modell, Melanie Griffith és Don Johnson lánya, Tippi Hedren unokája. Gyerekként már szerepelt az 1999-es Tűzforró Alabama című filmben édesanyja oldalán. Legismertebb alakítása A szürke ötven árnyalata című produkció Anastasia Steele-je, melynek két folytatása is készült. Az igazi színészi áttörést a Vakító napfényben című, Luca Guadagnino film hozta meg neki. Az olasz rendezővel újra összeállt a Sóhajok című alkotás kedvéért. 

Vértiszta boszorkányság

 Egyszerre szórakoztató és hátborzongató Luca Guadagnino Sóhajok feldolgozása, mely egy percig sem feledteti, hogy hiába készült egy zsák pénzből remek színészekkel, csakis kizárólag a giallo - a hetvenes-nyolcvanas évek olasz zsánerfilm - műfajának felélesztésének dicsőségére hajt. A történet középpontjában Susie Bannion (Dakota Johnson) áll, aki friss tehetségként érkezik Madame Blanc (Tilda Swinton) berlini társulatához és rögtön a középpontban találja magát. Ártatlan vagy bűnös közeg ez? Mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt táncosnővel, Patriciával? Nyilván hamar kiderül, hogy ebben a baljós világban minden megtörténik, amit elképzelnénk, sőt még az is, amit nem: boszorkányság, kegyetlen borzalmak, minden elképzelést felülmúló vérfürdő – természetesen stilizált formában. A vége pedig egy bizarr happy end? De kérem szépen, mégis hogyan? Nos, a cselekmény legalább olyan titokzatos, mint hogy ki alakítja a Blanc társulata után nyomozó Dr. Josef Klemperert. A sajtó tényként kezelte, hogy a Lutz Ebersdorf művésznév mögött maga Swinton áll és ő alakítja az idős férfit is. Bár Swinton sokáig tagadta, ma már biztosan tudjuk, ő van a maszk mögött. Alig várom Lutz Ebersdorf következő filmjét.  

2018.11.08 09:28
Frissítve: 2018.11.08 09:31

Hősök a diliházban - Szuperhősfilm, közhelyes megoldásokkal

Publikálás dátuma
2019.01.17 10:00

Fotó: /
Zavarba ejtő szuperhősfilm az Üveg: számos pontján innovatív, máskor unalmas, olykor fájdalmasan ostoba, közhelyes.
Az indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan 1999-ben, harmadik filmjével, a Hatodik érzékkel vált világhírűvé. Ezután is készített olyan egyedi hollywoodi mozikat, mint A sebezhetetlen, a Jelek, a Falu, de kínos buktákat is. Az esemény, Az utolsó léghajlító, A Föld után már-már a nézhetetlen kategóriát képviselte. Amikor már ott tartottunk, az egykor új Hitchcocknak tartott szupertehetség közröhej tárgyaként elsüllyed a B-kategóriás alkotók tengerében, érkezett a minimális költségvetésből készült Széttörve. Most pedig Shyamalan meglépte azt, amit másnak Hollywoodban szinte soha nem szokott sikerülni: két korábbi mozijának készített közös folytatást. Ez lett az Üveg.  Egymásnak ellentmondó eredettörténetek láttak napvilágot a 2000-ben készült A sebezhetetlen és a 2016-os Széttörve kapcsolatáról. Például: a Bruce Willis (az Oltalmazó) és Samuel L. Jackson (Mr. Üveg) főszereplésével készült utóbbi szuperhősmozi eleve egy trilógia részeként készült. De mivel A sebezhetetlen annak idején nem túl sok bevételt hozott a Disney-nek, a folytatás lehetőségét elvetették. Aztán: a Széttörve skizofrén főgonosza, a huszonnégy személyiséggel, emberfeletti erővel rendelkező Szörny (aki James McAvoy alakított lélegzetelállító erővel) eredetileg A sebezhetetlen egyik mellékszereplője lett volna, de az erős karakter megbontotta volna a történet egyensúlyát, így a rendező inkább kivette a 2000-es filmjéből. De ne feledjük a Széttörve utolsó jelenetét sem, amelyben az Oltalmazó egy bárban üldögélve bizonyítja, a filmben látható alternatív valóságban vannak emberfeletti képességekkel rendelkező személyek. Mivel a Széttörve Universal-produkció volt, a rendező utólag egy külön alkut kötött a Disney-vel Willis figurájának használatához azzal a kitétellel: ha sikerül a két film közös folytatását létrehozni, akkor a két stúdió osztozkodik a jogokon és az üzleten. Nem mindennapi dolog két kvázi független produkciót közös nevezőre hozni, de egy olyan öntörvényű alkotó esetében, mint Shyamalan, minden lehetséges. Sőt, a formulában benne volt egy zseniális elegy lehetősége. Alapvetően izgalmas felvetés: a Szörnnyel mit kezdhet az Oltalmazó. Utóbbi ugyanis le akarja vadászni a Philadelphia lakosságát rettegésben tartó lánygyilkost. Ha ezzel megelégedett volna a rendező, remek kis mozi kerekedett volna ki belőle. De neki grandiózusabb tervei voltak: miközben a két szuperhős összecsap, egyszer csak megjelennek a rendőrök és a bekasztliznak mindenkit egy privát elmegyógyintézetbe. Van itt egy beteg korábbról: Elijah Price, azaz Mr. Üveg. Az intézmény falai között tevékenykedik bizonyos Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki „szuperhősöket” kezel. Magyarul: mindenkit próbál meggyőzni arról, hogy csak képzelődnek az emberfeletti képességeikről. Shyamalan a karakterekkel többször elmondatja, hogy a képregények miért fontosak – korunk bibliái, a bennük látható szabályrendszerek szerint élünk. Dr. Staple próbál mindenkit meggyőzni: ez csak olyan hazugsághalmaz, amelyeket azért hoznak létre, hogy a szórakoztatás címszava alatt elvegyék a pénzünket. Az idea roppant izgalmas (pláne a két filmes multicég által finanszírozva), a probléma viszont, hogy Shyamalan alulértékelte a nézőket: irtó felszínes mondatokat adott a figuráinak. Szegény Staple doktornő az, akinek a száján a legtöbb baromság kijön. Karaktere akkor sem lenne hitelesebb, ha nem egy irodában ülne, hanem részegen egy kocsmában. Így viszont van sok kínos perc, amikor az ember az óráját (telefonját) nézegetheti. Shyamalan nem volt képes megállni, hogy további mellékszereplőket is visszahozzon a korábbi filmekből, az Oltalmazó fiát, a Szörny első támadását túlélő fiatal lányt és Mr. Üveg anyját, de az írói feladatokat is egyedül vállaló rendező nem volt képes ennyi figurát mozgatni. Így az Üvegben számos kontinuitási, illetve tempóprobléma is zavarba hozhatja a nézőt. Az alkotói egó nem tett semmiféle engedményt a nézők felé. Pedig nem ártott volna egy erős kontroll. Vagy, akár önkontroll. Az Üveg olyanfajta alkotói tévedés, igazából azért fáj, mert minden lehetőség megvolt benne, hogy újabb kultikus műalkotás szülessen. De a termék sajnos gyártási hibás lett. És még csak vissza sem küldhetjük a feladónak. Infó: Üveg Forgalmazza a Fórum Hungary 
2019.01.17 10:00
Frissítve: 2019.01.17 10:00

A nagy démon, a régi barát, a furcsa idegen - megjelent A magyar nyelv nagyszótára újabb kötete

Publikálás dátuma
2019.01.17 09:32

Fotó: /
Bár a mindennapok során ritkán jut eszünkbe a szavak és a nyelv összetettsége, s szépsége, A magyar nyelv nagyszótárának most megjelent kötete ezt is felidézi.
Az Akadémiának és a magyar kultúrának ezt az évszázados jelentőségű alkotását jogászok és tanárok, újságírók és más hivatásos kommunikátorok, bölcsészek és természettudósok, könyvtárosok és könyvolvasók mind haszonnal forgathatják – áll a most megjelent A magyar nyelv nagyszótára című sorozat hetedik kötetében, amely az elmúlt kétszáznegyven év szókincséből merít. "Egy ilyen nagyszótárnak az elkészítése igazi sziszifuszi, heroikus, hatalmas munka" – méltatta a kötetet Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, kiemelve a háttéranyagok és az adatok feldolgozására irányuló munka jelentőségét. A Nagy Magyar Szótár elkészítéséről 1830-ban döntött a Magyar Tudós Társaság, de a modern nagyszótár adatgyűjtése csak 1985-ben indult el. A kiadvány általános értelmező szótár, amely egyaránt figyelmet fordít a köznyelvre, a szépirodalomra, a szaknyelvre, a rétegnyelvre, a nyelvjárásokra, a szleng és a sajtónyelvre – hangsúlyozta Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője. Hozzáfűzte, a kötetek az egyes szócikkek jelentéseit árnyaltan mutatják be, s számos példamondatot adnak az egyes szavak értelmezéséhez. A sorozat mintegy száztízezer címszót dolgoz fel, s a források széles választéka a stílustörténeti kutatásokat vagy a nyelvhasználat-történeti vizsgálatokat is elősegíti. Bár Ittzés Nóra kiemelte, a nagyszótár kifejezés nem a terjedelemre, hanem a műfajra utal, nem elhanyagolható azonban annak súlya, hogy a most megjelent kötet több mint ezerhétszáz szócikket tartalmaz az el szótól az elzüllik szóig, s az egyes szavak használatát, jelentéseit harmincötezer példamondat támasztja alá. Ugyanakkor a szakember elmondta, míg más, külföldi szótárak készítésénél több száz ember is dolgozhat, addig ők körülbelül húszan vesznek részt a munkálatokban. A folyamatot lassítja továbbá, hogy többnyire pályakezdőkkel, konkrét gyakorlati tapasztalat nélkül rendelkezőkkel dolgoznak, s a szerkesztési szabályzat egységes, pontos elsajátítása időt vesz igénybe. Mindezek ellenére viszont a több mint húsz kötetesre tervezett sorozat következő része előreláthatólag két év múlva jelenhet meg. S valószínűleg a K betű lesz a leghosszabb (két vagy három kötetes). A szótár nemzetközi szintű, a források feltüntetésére is kiemelt figyelmet fordító online keresőrendszerrel rendelkezik, amely bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető a nagyszotar.nytud.hu weboldalon. A nagyszótár létjogosultságát – ami az egyre növekvő internethasználat korában megkérdőjelezhető lehetne – pedig mi sem mutatja jobban, mint az, ahogy Tompa Andrea író  a szótárakhoz és lexikonokhoz fűződő erős érzelmi kapcsolatáról beszélt. A szerző hangsúlyozta, a szótár fülszövegének felsorolásából számára különösen hiányoztak az írók, költők, drámaírók, művészek, akik szerinte szintén hivatásos kommunikátorok, s úgy hiszi, hozzá hasonlóan szótárolvasók, gyakran gyűjtők, olykor készítők is. „Kimaradtak tehát az írók, akik szenvedélyes küzdelmet folytatnak a nyelvvel; önérzékelésük szerint – megint csak magamra gondolok – ebben a küzdelemben sorozatosan a földre küldi őket a nagy démon, a szeretett anya, a régi barát, a furcsa idegen, a nyelv. Vagyis alul maradunk, úgy mint a szerelmesek. A nyelvvel való küzdelem az alul maradás győzelme, vagy az alul maradás tudománya. És kimaradtak azok az alulmaradók is, például a szerelmesek, akik úgy érzik, a nyelv végtelenül szegény és elégtelen az ő érzéseik kifejezéséhez, ezért a szerelmes titkon már szenvedélyesen várja a nagyszótár sze-szi kötetét, hogy kapaszkodókat találjon, és immár tudományos érveket, idézeteket, váratlan kontextusokat szerelem szavának körbeírásához, a szerelem érzésének kifejezéséhez, vagyis a biztos alulmaradáshoz.” 
2019.01.17 09:32