Exkluzív interjú a "Szürke ötven" trilógia sztárjával: Négy éves voltam. Színésznő.

Publikálás dátuma
2018.11.08. 09:28

Amikor sajtótájékoztatókon találkoztam vele, a szótlansága tűnt fel. Így nagyon kíváncsi voltam, vajon interjúalanynak milyen lehet Dakota Johnson. A legpontosabb szó rá: kedves. A hollywoodi filmcsillag a Luca Guadagnino-val forgatott Sóhajok világpremierjén, a Velencei filmfesztiválon adott exkluzív interjút a Népszavának.
Mikor találkozott először Luca Guadagnino-val? Megkért, hogy látogassam meg Crema városában. Szóba hozott valami filmtervet, de végig azt hittem, hogy blöfföl. Mintha egy furcsa randin ültem volna. Ez az érzés akkor is folytatódott, amikor olvasópróbára hívott. Elmondta, hogy ilyet sosem csinált azelőtt. Meg, hogy kvázi másnap akár forgatna. Normális ez? – járt a fejemben. Ráadásul én meg afféle „nyári üzemmódban” voltam, egyszerűen minél előbb le akartam lépni. Aztán Tilda (Swinton – Cs. G.) rábeszélt, hogy vegyem komolyan végre magamat. Hazamentem pár napra gondolkodni, aztán visszatértem. Azóta Luca és én közeli alkotótársakká váltunk.    Mi volt a változás oka? Amikor elkezdtük forgatni a Vakító napfényben első jelenetét, rögtön éreztem, hogy imádok Lucával együtt dolgozni. Ezt nem tudom szavakkal leírni, érezni kell. Kérek egy kis segítséget! Egyszer csak azt éreztem, hogy mindent megtennék a filmért, mélyről fakadó akarat tört belőlem elő, hogy minél többet adjak hozzá a produkcióhoz. Azt gondoltam, hogy örökké vele akarok majd dolgozni. Milyen szerencse, hogy ő is ezt gondolta és nemsokára előállt a Sóhajok ötletével. Lucát és Tildát elégedetté varázsolni a világ legjobb dolga.  Azért a Sóhajokban ez nem lehetett könnyű. Egyrészt van egy klasszikus drámai szerepe, másrészt a táncjelenetek, amelyekben a testével kellett kifejeznie magát. A Sóhajok forgatását elképesztően hosszú felkészülési folyamat előzte meg, elvégre tényleg ki kellett magamat képezni táncosnak. Megtanultam számos koreográfiát Mary Wigman, Martha Graham és Pina Bausch életművéből. Luca kérésére nagyon sokszor megnéztem A vörös cipellőket. Hallgattam sok Nina Simone-t, Carpenters-t és Jefferson Airplane-t, amit a figurám Ohióban minden bizonnyal hallgathatott a hetvenes években. Azért nem egy profi táncost kért fel Luca, mert a karakterem Susie autodidakta művész, és épp arra volt szüksége, hogy egy civil képezze magát táncossá.  Hisz a misztikumban? Van olyan gyerek a világon, aki nem hisz a boszorkányokban? Én mindenben hittem, ami egy fiatal lélek számára a meséken keresztül csak lehetséges. A varázslatban még most, felnőttként is hiszek,  persze nem az abrakadabra szintjén. Vagy mégis? Mert a Harry Potter azért beszippantott!  Látta Dario Aregento 1977-es Sóhajok-verzióját? Igen, miután leforgattuk a miénket. Luca invitált egy esti mozizásra, elmentem vele. Aztán halkan kérdeztem magamtól: „Jesszus, ez meg mi volt?” Még jó, hogy nem remake-et készítettünk. A Sóhajok előtt az utolsó film, amit forgatott, a szürke ötven trilógia középső és záró része volt. Igaz, hogy utálta az egészet? Ez nem jó szó rá. Fogalmazzunk úgy: mintha elvesztettem volna tőle az agyam: kiszállt a testemből. Mindenről megfeledkeztem, otthon felejtettem az útlevelem, amikor elindultam Európába, majd a reptéren a mosdóban hagytam a mobilom. Kellett egy kis idő, mire újra összeszedtem magam. Luca és Tilda húsz éve tervezték a Sóhajokat, miattuk is muszáj volt formába lendülnöm. Mikor jött el az a pillanat az életében, amikor azt mondta: színésznő vagyok? Ezt a kérdést minden nap felteszem magamnak. Aztán válaszolok rá, hogy igen, színész vagyok. Az a színész, aki játszik, nem? Igen, próbálkozom! Anyukám küldött nekem nemrég egy régi fényképet rólam, ami a Dugipénz forgatásán készült, amikor a nagyi eljött hozzánk. A nagyi beült anyu székébe, én meg felvettem egy magassarkút és egy szőrmesálat, hogy pózolhassak az ölében. Négy éves voltam. Színésznő.  Vannak színészidoljai? Gena Rowlands, Michelle Pfeiffer, Elisabeth Taylor. Anyukám imádta Sophia Lorent, a nagymamám forgatott vele közösen egy filmet: A hongkongi grófnőt. Anyu egyszer kint volt a forgatáson és teljesen odavolt érte. Szinte az őrületig imádta Lorent. Ez nyilván rám is hatással volt. A szürke ötven árnyalata miatti hisztériát hogyan kezelte? Fontosnak tartottam, hogy távol tartsam magam a véleményektől, a kritikákat sem olvastam el. Ellenben a Sóhajok esetében alig várom, hogy olvashassam őket, még akkor is ha megosztók – tudtuk, hogy vegyes reakciókra számíthatunk. A művészet egyik lényege a provokáció. Ebben az esetben izgat, mit gondolnak az emberek, A szürke ötven árnyalata esetében pontosan tudtam, mi lesz a verdikt. Amikor kijött az első rész, befogtam a fülem. Ami a két folytatást illeti, már nem kellett, mert senkit sem izgatott már az, amit korábban láttak egyszer.

Névjegy

Dakota Johnson (született: 1989. október 4.) amerikai színész és modell, Melanie Griffith és Don Johnson lánya, Tippi Hedren unokája. Gyerekként már szerepelt az 1999-es Tűzforró Alabama című filmben édesanyja oldalán. Legismertebb alakítása A szürke ötven árnyalata című produkció Anastasia Steele-je, melynek két folytatása is készült. Az igazi színészi áttörést a Vakító napfényben című, Luca Guadagnino film hozta meg neki. Az olasz rendezővel újra összeállt a Sóhajok című alkotás kedvéért. 

Vértiszta boszorkányság

 Egyszerre szórakoztató és hátborzongató Luca Guadagnino Sóhajok feldolgozása, mely egy percig sem feledteti, hogy hiába készült egy zsák pénzből remek színészekkel, csakis kizárólag a giallo - a hetvenes-nyolcvanas évek olasz zsánerfilm - műfajának felélesztésének dicsőségére hajt. A történet középpontjában Susie Bannion (Dakota Johnson) áll, aki friss tehetségként érkezik Madame Blanc (Tilda Swinton) berlini társulatához és rögtön a középpontban találja magát. Ártatlan vagy bűnös közeg ez? Mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt táncosnővel, Patriciával? Nyilván hamar kiderül, hogy ebben a baljós világban minden megtörténik, amit elképzelnénk, sőt még az is, amit nem: boszorkányság, kegyetlen borzalmak, minden elképzelést felülmúló vérfürdő – természetesen stilizált formában. A vége pedig egy bizarr happy end? De kérem szépen, mégis hogyan? Nos, a cselekmény legalább olyan titokzatos, mint hogy ki alakítja a Blanc társulata után nyomozó Dr. Josef Klemperert. A sajtó tényként kezelte, hogy a Lutz Ebersdorf művésznév mögött maga Swinton áll és ő alakítja az idős férfit is. Bár Swinton sokáig tagadta, ma már biztosan tudjuk, ő van a maszk mögött. Alig várom Lutz Ebersdorf következő filmjét.  

Frissítve: 2018.11.08. 09:31

Müller Péter Sziámi családi vállalkozásban fordította a Man Booker-díjra jelölt könyvet

Publikálás dátuma
2018.11.07. 16:37

Fotó: Kállai Márton
Müller Péter Sziámi és két fia, Máté és Brunó Noé egy női börtönben játszódó regény műfordítójaként mutatkozik be. Az ő magyarításukban jelent meg a 2018-as Man Booker-díj döntőse, Rachel Kushner A Mars Klub című regénye.
A francia Goncourt mintájára 1968-ban alapított, ötvenezer angol fontos pénzjutalommal bíró Man Booker-díjat az év legjobb olyan angol nyelvű olyan regénye kaphatja meg, amelynek írója Nagy-Britannia, Írország vagy a Nemzetközösség állampolgára. Idén a kitüntetést végül az észak-írországi Anna Burns kapta a Bajok című művéért, de a tízes, úgynevezett shorlisten a Man Booker alapításával egy évben született, és Los Angelesben élő Rachel Kushner is szerepelt. A Mars Klub egy női börtönbe visz. Főszereplője, Romy Hall, egy kaliforniai női börtön lakója huszonkilenc éves. Harminchét év múlva, ha engedélyezik, megkezdheti a második életfogytiglant. Merthogy ennyire ítélték: „Két, egymást követő életfogytra. Meg még hat évre." A gyerekét soha nem láthatja, nem is tudhat róla. Ez a törvényes közöny válasza San Francisco kábszeres, szexmunkás életeire.
Szerző
Frissítve: 2018.11.07. 16:52

Szerző (életközépi) válságban

Publikálás dátuma
2018.11.07. 13:03

Bridget Jones, a kilencvenes évek szingli hőse egyik értelmes pillanatában fontos döntést hoz: kidobja az összes önsegítő és életmód-tanácsadó könyvét a kukába. Ez jutott eszembe, amikor végre sikerült átrágnom magam Pamela Druckerman: Bonjour Madame című könyvén. Pedig az alaphelyzet nem érdektelen: egy amerikai nő Párizsban élve tapasztalja meg a két földrészen élő „átlagos” nők élete közötti különbözőségeket. És a nő, az idő múlásával szemben mindenütt vívott a küzdelmét. A cím arra a tényre utal, hogy a franciák a köszönést megszólítással egészítik ki, ezzel rögvest azonosítva a belépőt. Főhősünk, Pamela pedig meglepetten veszi észre, hogy negyvenes éveihez érve Mademoiselle-ből hirtelen Madame-má lett. De hát nem minden negyvenes, igazolványt felmutatni nem tudó nőnek adatik meg, hogy kiküldjék egy dohányboltból... A „Tudhatod, hogy a negyvenes éveidet taposod...” típusú, frappánsnak szánt mondatai és a „Hogyan” kérdést ismétlő fejezetcímek után következnek a véget alig érő történetek ruhavásárlásokról, gyereknevelési problémákról, társasági életről, kommunikációról és házasságról. Míg egyszer csak elérkezünk a szerző rákbetegségéhez. Amiről nagyjából ugyanazzal a kicsit közömbös és nagyon felszínes módon és terjedelemben ír, mint a megereszkedett szemhéjról. Nem jelenik meg másképp a világot megbénító hír sem: a Bataclan színházban és más párizsi helyszíneken elkövetett, százharminc halálos áldozatot követelő terrortámadás-sorozat ugyanakkora hangsúlyt és teret kap, mint a farmerméretek; és a minszki zsidó elődök második világháborúban zajlott története sem érdemel többet a férjnek születésnapra ajándékozott hármas szexnél. Ha mindezt legalább csillogó humorral, öniróniával vagy pergő stílussal tudná feledtetni a könyv, akkor talán nem az aránytalanságokra figyelne az olvasó. De nem, a Bonjour Madame még egy középkategóriás osztálytalálkozó oldottságát sem képes előidézni. Van azonban valami, ami miatt érdemes elolvasni Pamela Druckerman könyvét. A felismerés, hogy aki huszonévesen felszínes, negyvenesként sem képes mélyenszántó gondolatok megfogalmazására; aki fiatalon empátia nélkül él, az középkorúként sem lesz érzékeny; és aki az ifjúság hamvasságával fedi tudatlanságát, az éretten is csak tapasztaltabb lesz, nem bölcsebb.   

Infó:

Pamela Druckerman: Bonjour Madame Kortalan nők kézikönyve Libri 357 oldal

Témák
könyv
Frissítve: 2018.11.07. 16:57