Előfizetés

Két dollárba kerülne, de nem költenek rá, így milliók halnak meg

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2018.11.07. 21:04
Illusztráció
Fotó: AFP
Az OECD előrejelzése szerint akár 2,4 millióan halhatnak meg az úgynevezett szuperbaktériumok okozta fertőzésekben a világon, pedig egyszerű és olcsó intézkedésekkel meg lehetne akadályozni.
Mintegy 2,4 millióan halhatnak meg a több antibiotikumnak is ellenálló, úgynevezett szuperbaktériumok okozta fertőzésekben Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában 2050-ig - írta az MTI a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerdán közzétett jelentése alapján. A becslések szerint Dél-Európa országaiban a legnagyobb a kockázat: Olaszország, Görögország és Portugália lesz az élen az OECD-országok között a fertőzések okozta halálozási arányok toplistáján.
A modern orvoslás egyik legnagyobb fenyegetésével szembe lehetne szállni a jobb higiénia előmozdításával, az antibiotikumok indokolatlan felírásának befejezésével, a betegek gyorstesztelésével, hogy eldöntsék, baktérium- vagy vírusfertőzés miatt fordultak-e orvoshoz, a gyógyszerfelírás késleltetésével, valamint tömegtájékoztatási kampányokkal. Négy halálesetből három megelőzhető lenne, ha évente fejenként csak 2 dollárnyi (560 forint) összeget költenének az országok olyan egyszerű dolgokra, mint a kézmosás vagy a szükségtelen antibiotikum-felírás megállítása - áll az elemzésben. Akár egy éven belül is kifizetődnének egy-egy átfogó egészségügyi intézkedéscsomag befektetései, hosszú távon pedig évente 4,8 milliárd dollárt lehetne megtakarítani a jelentés szerint.
Az összes vizsgált országban átlagosan 17 százalék volt az antibiotikumrezisztens fertőzések aránya 2015-ben, de jelentős különbségek mutatkoztak az egyes országok között. Törökországban, Koreában és Görögországban hétszer akkora az arány (nagyjából 35 százalék), mint Írországban, Hollandiában és Norvégiában, ahol a legalacsonyabb (5 százalék) a ráta. Magyarországon 22,2 százalékot mértek. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban már most magas az arány, és a becslések alapján növekedni is fog. Brazíliában, Indonéziában a fertőzések 40-60 százaléka már most rezisztens. Ezekben az országokban a fertőzésekkel összefüggő halálozási arány növekedése 4-7-szer akkora lehet 2050-ig, mint az OECD-országoké.
Noha a rezisztens fertőzések átlagos növekedése lassulni látszik, a jelentés szerint komoly okok vannak az aggodalomra. Az OECD-országokban az úgynevezett második és harmadik vonalbeli, tehát a legfejlettebb és a leghatásosabb antibiotikumoknak is ellenálló fertőzések aránya 2030-ra 70 százalékkal növekedhet az előrejelzések szerint a 2005-ös arányhoz képest.
Leginkább az egyévesnél fiatalabb gyerekek és a hetvenévesnél idősebbek vannak kitéve az antibiotikumoknak ellenálló fertőzéseknek, amelyek a férfiaknál nagyobb eséllyel alakulnak ki, mint a nőknél.

Képes történelem fekete-fehérben

Göbölyös N. László írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2018.11.07. 13:43
’56 Pollack Mihály tér, szemben a Bródy Sándor utca és a Puskin utca kereszteződése, balra a Múzeumkert kerítése
Fotó: Klausz Ádám / Fortepan
A név egy több mint 100 ezer fotóból álló, zömmel fekete-fehér on-line archívumot takar, amelynek születéséről, céljairól beszélgettünk az egyik alapítóval, Tamási Miklóssal.
- Hogyan lesz a lomtalanításból százeres fotóarchívum? - Szepessy Ákos barátommal, aki osztálytársam volt a Kaffka Margit gimnáziumban, a 80-as évek közepétől a mai napig rendszeresen járunk lomtalanításokra. Mindenféle marhaságok mellett kidobott fotókat is elkezdtünk gyűjteni, és gyűjteményünk egyre szaporodott. Egy idő után kijártunk az Ecseri Piacra is. Én nem mellékesen 1999-ben a CEU-ra kerültem, ahol az OSA-archívumban dolgoztam 16 éven át. A 20. századdal foglalkoztam, jórészt történeti kiállításokat építettem, és ezáltal folyamatosan kapcsolatban voltam az archív fotókkal. 2009 elején javasoltam Ákosnak, hogy szkenneljük be a képeinket, mappákba csoportosítva őket. Így választottunk ki 5000 képet. Feltehettük volna őket egy fotómegosztó oldalra, de végül úgy döntöttünk, hogy csinálunk hozzá egy egyszerű kis site-ot. Mi tarthat össze 5000, zömmel a „szemétből” jött képet? Az idő az, ami elrendezi a dolgokat, és amelytől e képek egymás mellett értelmezhetővé válnak. Így támadt az az ötletünk, hogy egy „idővonalra” tettük rá a fotókat. Az első képek a 19. század harmadik harmadából származnak az utolsók a rendszerváltás körüli hónapokból. Évente 10-15 ezer fotót publikálunk a honlapon, ennek többszörösét nézzük át, részben digitalizáljuk. - A szabad felhasználású oldal 2010 augusztusában indult el. - Ez sokakat meglepett, de nekünk természetes, hogy mindaz, amink van, legyen másé is. Még azon az őszön megkerestek bennünket olyanok, akik fotókat ajánlottak az oldalra – így kezdtünk el adományozókkal foglalkozni – és tőlünk függetlenül elindult „Fortepan-megfejtések” néven egy fórum, ahol a hozzászólók különböző nick-ek alatt elkezdték magyarázni, hogy mit látunk az egyes képeken, hol készültek, hogy helyes-e a megadott évszám. Azóta is rendszeresen „esnek be” újabb és újabb hagyatékok, és a fórumozók is megtalálják egymást. Lehet, hogy szerencsés pillanatban jött létre az oldal. Valahogy benne van még a Kádár-korszak töredezettsége, kesze-kuszasága is. Az emlékezet szétforgácsolódik, a viharos 20. század megviselte a családi archívumokat. Sokan őriznek olyan képanyagot, amivel nincsen közvetlen kapcsolatuk és ilyenkor megkérnek bennünket, hogy nézzük át együtt a hagyatékot. Az utóbbi években nagyon sokan fordultak hozzánk a családi negatívjaikkal, amelyekkel nem tudtak mit kezdeni, mi ezeket ingyen beszkenneljük nekik. Ez által az egész brandnek pozitív kicsengése van. Évente mintegy 15 ezer új kép kerül fel az oldalra, jelenleg 106 ezernél tartunk. - Értékmentést végeznek a „privát történelemben”. - Számunkra kezdettől fogva fontos volt, hogy a hétköznapi hús-vér magyar embereket mutassuk be. Még akkor is, ha a magyarok nagyon sokfélék. 
Az első képek a XIX. század harmadik harmadából származnak, az utolsók a rendszerváltás körüli hónapokból
Fotó: Népszava
- Történészek, kutatók keresik önöket? - Bár nem állunk velük személyes kapcsolatban, de minden bizonnyal nézik az oldalunkat, mert fotóink feltűnnek cikkekben, filmekben egyaránt, és ez jó dolog. Folyamatosan kerülnek elő kutatók számára is érdekes fotók, ugyanakkor a 20. magyar történelemnek vannak olyan eseményei, amelyekhez igen kevés a jó, felhasználható fotó. Ez az egyik küldetésünk, hogy ezeket a sötét foltokat valahogy kitöltögessük. Akadnak néha olyanok, amelyek valóban a reveláció erejével hatnak. Csak az a kérdés, hogy egy adott képet hogyan, mi által tudunk beazonosítani. Egy kép sokszor önmagában nem elég, kell hozzá családi emlékezet, a kép hátán egy felirat, vagy egy sorozat, amelybe beilleszthető. A Fortepan.hu számára a hitelesség igazolása nagyon fontos, erre szolgál a Fórum állandó kontrollja. Az ott feltett „találós kérdések” egyfajta játékot is jelentenek, de egyúttal a honlap megbízhatóságát, szavahihetőségét garantálja. Nem véletlen viszont, hogy kommentelni nem lehet az oldalon, nem célunk, hogy hosszú-hosszú, érzelmektől túlfűtött kommenterdőkbe fulladjanak a fotók. - Van kapcsolatuk külföldön élő magyarokkal? - A határon túli magyarokkal könnyebb a helyzet, mert ilyen-olyan nyomorúságok között is megőrződhettek családi archívumok. Ráadásul a bécsi döntések idején, 1938-40 körül tömegével jártak budapesti amatőr fotósok Erdélyben, Felvidéken és ezekből sok hozzánk is eljutott. Az emigráció esetében viszont halmozódik a szétszóratottság. Számunkra a célközönséget elsősorban az 56-as emigránsok gyerekei, unokái jelentik, de velük nagyon nehéz, mert a harmadik-negyedik generációnál már nincsenek meg az erős érzelmi szálak. Azt látjuk a Google-térképen, hogy kinyitják a Fortepan.hu-t Észak-Amerikától Dél-Afrikáig, de nagyon ritkán kapunk a magyar emigráció kinti életéről fotókat. Fontolgatjuk, hogy kampányt indítunk ennek erősítésére, hiszen ők is a magyarság 20. századi történetének részei. - Milyen korosztályhoz tartoznak a látogatói? - Bár pontos adataink nincsenek, az e-mailekből, az előadásaink fogadtatásából kiindulva azt mondhatjuk, hogy a 20 év alatti érdeklődők inkább magával a fotográfiával ismerkednek. A 30-40 évesek többsége most örökölt meg valamit az elhunyt szülőktől, nagyszülőktől és ehhez kérnek segítséget tőlünk. Az 50-60 évesek aktív fortepanozók, nekik vannak személyes élményeik a Kádár-korszakról, amelyről bőséges a tartalom. Ők is hozzá tudnak tenni valamit, akár képet, akár adatot. És vannak a 70-80 évesek, akik a saját életüket szeretnék „védetté” tenni, mert úgy érzik, hogy az örökösök úgyis kidobnák ezeket a régi képeket. Épp a minap írt nekünk egy 93 éves bácsi. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mai, „felületesnek” hitt ifjúságot egyszer nem fogják érdekelni a régi szekrény titkai. - Milyen újításokat terveznek? - Két-három év óta szerzői hagyatékok, hivatásos fotósok életművei is eljutnak hozzánk. Nagyon megtisztelő volt számunkra, hogy Szalay Zoltán özvegye megkeresett minket, mert úgy gondolja, hogy nálunk jó helyen lesznek a férje képei. 2010-es indulásunkkor elég hihetetlenül hangzott volna egy ilyen kérés, de ez is egy fontos szál lett. Egyébként pedig nem szeretnénk „nagyobbak lenni”. Nem biztos, hogy állami támogatással, tíz fős stábbal pozitív irányban változnánk. Ez az én személyes életutam, de nem biztos, hogy szeretnék ebből valami üzemszerűt, vagy „kettes számú fotómúzeumot” csinálni. Nagy örömmel tölt el, hogy vadidegem emberek emlékeit nézhetem, válogathatom.
Móricz Zsigmond körtér a Villányi út torkolatánál. A háttérben balra a Kaffka Margit Gimnázium (ma Szent Margit Gimnázium) épüle

Hagyaték

Hofi Géza talán legismertebb partnere Koós János volt. Nemcsak a kabaréban voltak felejthetetlenek, ők adták a Megalkuvó macskák hangjait is. A rajzfilmet Nepp József rendezte, a forgatókönyvet Hofi és Szenes Iván jegyezte, a zenét Malek Miklós szerezte. Szalay Zoltán az ötvenes évek végétől fotózott a Rádió Bródy Sándor utcai Stúdióiban színészeket, zenészeket, szerkesztőket és hírolvasókat. A most közölt válogatás húsz év több száz riportjából mutatja be a legérdekesebb képeket. 1400 fotó a Rádió aranykorából, művészekkel és technikusokkal, légszomjjal és szabadsággal. A képek alatt most még nincsenek nevek, műsorcímek, darabok. Jó lenne, ha idővel minden fotóról megtudnánk ki áll a mikrofon mögött, vagy a zenekar előtt? Ki instruálja a művészeket a Stúdió üvegfalán át és ki nevetteti a Rádiókabaré közönségét? És kiderülhetnek a műszakiak, "rádiósok" nevei is, akik nélkül nem lett volna adás, hajnali fél 5 és éjfél között, középhullámon az 540 kHerzen. 

Hofi Géza talán legismertebb partnere Koós János volt. Nemcsak a kabaréban voltak felejthetetlenek, ok adták a Megalkuvó macskák

A férfiak közül szedi áldozatait az új evészavar

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.11.07. 12:04
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Míg az anorexia és a bulimia főleg a fiatal nőket sújtja, addig a kontrollálatlan zabálási rohamokkal járó falászavar a 30-40 év körüli férfiakat érinti leginkább. Hátterében biológiai és pszichológiai tényezők egyaránt állhatnak, ezért a betegek kezelése is komplex.
A falászavart mint az evészavarok újabb formáját 1992-ben írták le, 2013-ben pedig már önálló kórképként kapott helyet a mentális betegségek listáján. Míg a bulimia és az anorexia túlnyomórészt a fiatalabb korosztályra jellemző, addig falászavarral a 30-40 éves korosztály a leginkább érintett, a páciensek 40 százaléka közülük kerül ki – mondta dr. Babusa Bernadett. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa azt is megjegyezte, hogy míg a klasszikus evészavarok jobbára a nők körében gyakoriak, addig a falászavarral érintettek mintegy 40 százaléka férfi. Összességében a népesség mintegy 1-3 százaléka lehet érintett, a testsúlycsökkentő programok résztvevői között azonban ennél jóval magasabb, 5-8 százalékos a falászavarban szenvedők aránya.

Túlevés - túlsúly

A betegség jellemzője, hogy minimum három hónapig hetente legalább egyszer kontrollálatlan falásrohamok jelentkeznek, amelyek után, a bulimiával szemben, nincs kompenzáló viselkedés – hánytatás vagy sport-, így idővel az érintettek csaknem fele túlsúlyos lesz. A táplálkozási szokások kaotikusabbá válnak, egyszerre jóval nagyobb mennyiségű ételt, több kalóriát fogyaszt az érintett. Falászavarban szenvedőknél evés után nem alakul ki teltségérzet, így olyan szintig képesek túlenni magukat, hogy végül kellemetlen feszültségérzés jelentkezik. Társas helyzetben általában ugyanannyit esznek, mint mások, a falásrohamok többnyire akkor törnek rájuk, amikor egyedül vannak, általában este, éjjel. Azok az elhízottak, akik falászavarban szenvednek, jellemzően napközben is többet nassolnak.
A klasszikus evészavarokkal szemben falászavar esetén meghatározóbb a negatív érzelmek (harag, düh, frusztráció) jelenléte, miközben ritkábban jellemző a testsúly és az alak miatti szorongás. Az érintett evéssel igyekszik szabályozni a negatív érzelmi állapotokat.

Szerteágazó okok - komplex kezelés

Az evészavar általában krónikus betegség, hosszú hónapokig, évekig fennáll, és többnyire csak akkor derül ki, amikor a betegnek egyéb, másodlagos zavarai is jelentkeznek. Ilyenek a pszichés problémák, a túlsúly miatt magas vérnyomás, szívbetegség és mozgásszervi megbetegedések is előfordulhatnak. A zavar hátterében egyrészt agyi vagy genetikai eredetű biológiai tényezők is állhatnak, de pszichológiai okok, például alacsony önértékelés, szorongás, depresszió, stressz, illetve a negatív érzelmekkel való nehéz megküzdés, valamint a testet ért folyamatos kritikák is okozhatják. Gyakori, hogy az érintett gyermekként kövér volt, illetve hogy fizikai vagy szexuális abúzust élt át. 
A szerteágazó okok miatt komplex kezelésre van szükség, amelynek része lehet az egyéni vagy csoportos pszichoterápia, szükség esetén gyógyszeres kezelés és a legtöbbször testsúlycsökkentő programban való részvétel is - mondta a klinikai szakpszichológus.