Csak most kezdődik a tánc: immár minden a 2020-as amerikai elnökválasztásról szól

Publikálás dátuma
2018.11.07 21:32

Fotó: Anadolu Agency/ Atiglan Odzil
A Demokrata Párt többséget szerzett az alsóházban, de a Szenátus szilárdan a republikánusoké maradt. Putyin elnök Orbán Viktorral közösen szomorkodhat: kedvencük szenátoruk kihullott.
Nem szökőár, csupán közepes erejű kék hullám söpört végig az Egyesült Államokon, de ez is elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa a politikai tájképet. A kék hagyományosan a Demokrata Párt, a vörös a Republikánus Párt színe. A választási térképen a tengerpartokon és nagyvárosokban az előbbi, a ritkábban lakott vidékeken pedig az utóbbi dominál. 2016-ban az ország belseje egyetlen nagy vörös tengerré változott, ebben most újra kis kék szigetek jelentek meg, ahogy a választók többsége megpróbálta korrigálni a két évvel ezelőtti eredményt. Az ellenzék 45 mandátumos hátrányból fordítva várhatóan 23 mandátumos, biztosnak mondható többséget szerzett a Képviselőházban. A Szenátusban azonban a republikánusoknak sikerült növelni az előnyüket, az eddigi 51:49-ről valószínűleg legalább 53:47-re hízik a többségük. Az ellentmondást az magyarázza, hogy az alsóház mind a 435 képviselőjét kétévenként újraválasztják, míg a felsőházban a száz szenátornak csak a harmadát. Idén John McCain halálával összesen 35 kiadó hely volt, ezek zömét azonban eleve a Demokrata Párt politikusai töltötték be. A liberális (baloldali) ellenzék szenátorjelöltjei országosan mintegy 15 százalékkal több voksot kaptak, mint a republikánusok, a végeredményt tekintve mégis az utóbbiak bizonyultak sikeresebbnek. Az alsóházi, országos, tehát a képet jobban lefestő, nagyjából 51:47-es szavazati arány valamivel elmaradt a felmérésekben jelzett 7-8 pontos demokrata párti fölénytől, ez azonban a hibahatáron belül maradt, így a közvéleménykutatók most jól vizsgáztak. Mellesleg abban is, hogy Kaliforniában megjósolták a veterán Dana Rohrabacher vereségét. Vele Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor egyik legmegbízhatóbb amerikai barátja lép le a színről. A voksokat még sok helyen javában számolták, amikor Donald Trump felhívta Nancy Pelosit, az alsóház 2011 előtti, most pedig leendő elnökét, hogy gratuláljon neki a Demokrata Párt sikeréhez. Az utolsó héten nagyon erősen kampányoló Trumpnak is van oka az ünneplésre, mivel megerősítette ellenőrzését a Republikánus Párt felett. Legnagyobb ellenlábasa, Paul Ryan, a Képviselőház eddigi elnöke egyelőre visszavonult, McCain elhunytával pedig a szenátorok közül sem mer szembeszállni vele senki. Választóinak zömét szemlátomást megőrizte, így feltehetően komoly kihívó nélkül marad a 2020-as elnökjelölt. Az ötven szövetségi államból 34-ben kormányzót is választottak, a Demokrata Párt hét helyet "billentett át", ami még jól jöhet 2020-ban. Ugyanakkor Floridában nem sikerült áttörést elérni, Talahassee polgármestere, a fekete Andrew Gillum alulmaradt a republikánus Ron DeSantisszal szemben, így ott folytatódik a fehér kormányzók hagyománya.  A választási térkép viszonylag egyszerű: a nagy és közepes városok, illetve közvetlen szomszédságuk a Demokrata Pártra adta a voksát, a vidéki lakosság, különösen az ország belsejében a Republikánus Párt - és ezen belül különösen Donald Trump - bázisa maradt. Az egyetemet végzettek és a kisebbségiek nagy többsége annak ellenére is az elnök ellen szavazott, hogy az amerikai gazdaság helyzete jó és a bérek is növekedésnek indultak. A felmérések szerint nagyon sok embert motivált az egészségügyi biztosítás féltése, de az alacsonyabb iskolai végzettségű, tájékozatlanabb emberek körében Trump bevándorlóellenes riogatása sem maradt hatástalan. Pelosi győzelmi beszédében együttműködést és átláthatóságot ígért, illetve azt, amit kivétel nélkül minden amerikai politikus szokott a választási győzelem éjszakáján: a hatalom visszaadását a népnek. Ha ez szólam is marad, az ellenzék januártól alighanem komolyan meg fogja keseríteni Trump életét. Elsőként rögtön azzal, hogy bekéri a milliárdos elnök adóbevallásait. Nagy érdeklődés várja a az oroszok 2016-os választási beavatkozását vizsgáló Robert Mueller vizsgálatának eddig visszatartott eredményeit is. Bár Trump jogi elmozdítása a szenátusi eredmények ismeretében nyilván lekerült a napirendről, az elnöknek komoly problémái lehetnek, ha a volt FBI igazgató bizonyítékokat talált az oroszokkal való törvénytelen együttműködésre.    Ugyan sajtótájékoztatóján Trump azt mondta, rendkívül elégedett kabinetjével, Jeff Sessions főügyész máris benyújtotta lemondását, miután állítólag erre kérték, azaz kvázi kirúgták. A főügyész Trump egyik régi szövetségesének számított, ám az utóbbi időben mind többet lehetett hallani róla, hogy elmérgesedett köztük a viszony. Már be is jelentették utódját, Matthew G. Whitaker személyében.

Nancy Patricia D'Alessandro Pelosi

A teljes nevet nem kell megjegyezni, de a rövidebb Nancy Pelosit eddig is érdemes volt. A most 78 esztendős politikus egyszer már volt a Képviselőház elnöke, ami az elnök és az alelnök után a legmagasabb amerikai közjogi méltóság, harmadik az "örökösödési rangsorban". Ezzel ő az Egyesült Államok eddigi történelmében a legmagasabb pozíciót elért nő. Még egy rekord: ő az első olasz származású amerikai, aki valamelyik párt kongresszusi frakcióját vezeti. A politika iránti érdeklődését otthonról hozta, apja és egyik fivére is Baltimore demokrata párti polgármestere volt, ő pedig a washingtoni Trinity College-ben tanult politológiát. Férjét követve költözött Kaliforniába, saját politikai karrierje San Franciscóhoz kapcsolódik. Több mint harminc éve képviselő, kifejezetten harcias, néha kíméletlen politikusként tartják számon. Kulcsszerepe volt az Obamacare becenéven bevezetett egészségbiztosítási reformban, amely amerikaiak milliói számára tette lehetővé, hogy elérhető áron jussanak orvosi ellátáshoz. A republikánusok hevesen utálják, választási kampányokban gyakran próbálják hozzá kötni a demokrata párti jelölteket, hogy ezzel vegyék el tőlük a választók kedvét. Öt gyermeke és nyolc unokája van, de esze ágában sincs visszavonulni - inkább türelmesen kivárta, amíg visszaveheti a Képviselőház elnökségét és ezzel újra az egyik legfontosabb amerikai politikussá vált. A washingtoni politikai küzdelem összes fogását ismerő veterán mindent el fog követni, hogy 2020-ban megakadályozza Donald Trump újraválasztását.

Eltérő nézőpontok

Miután egyik fél sem ünnepelhetett egyértelmű és elsöprő győzelmet, a világsajtó is saját szája íze szerint értékelte a választásokat. A demokratákhoz húzó The Washington Post főcímében például azt emelte ki, hogy „A demokraták elfoglalták a Képviselőházat”. Az amerikai elnök által gyakran bírált CNN azt írta, „Trumpnak számolnia kell az új realitásokkal”, és külön cikket szenteltek annak, hogy a női, muszlim és LGBT jelöltek történelmet írtak. Közben a republikánusokhoz közeli Fox News már arra figyelmeztetett, a képviselőházban szerzett új többségükkel jöhet a demokraták erőfitogtatása, például vizsgálatok indítása, sőt akár az elnök elmozdítására irányuló úgynevezett impeachment eljárás is. Piros-kékbe öltözött, de viszonylag visszafogott maradt az egyébként szószátyárságáról ismert Trump-szimpatizáns Breitbart is. A német közszolgálati Deutsce Welle azt emelte ki, hogy az európaiak üdvözölték a demokraták erősödését, hozzátéve, hogy ettől nem várnak változást Trump politikájában. A balra húzó brit The Independent a muszlim és női győztesekre utalva szintén úgy vélte, hogy a sokféle jelölt győzelme ellopta a showt az elnök elől, de ezt emelte ki például a francia France24 is. A katari al-Dzsazíra szerint „Fiatalabb, barnább és lazább” lett az amerikai politika. Az orosz RT úgy értékelte a választásokat, hogy a képviselőházi demokrata többség legfeljebb „erecske”, nem pedig „kék hullám”. 

Sokszínű politika

 Az idei félidős választások több szempontból is történelmet írtak. Megdőlt például a Képviselőházba jutó nők száma, a CNN előrejelzései alapján minden eddiginél több, összesen 96 nő tudott nyerni. Először az Egyesült Államok történetében bennszülött nőket is megválasztottak, a demokrata színekben induló Sharice Davids és Deb Haaland is legyőzte riválisát, ráadásul Davids nyíltan leszbikus is. Az első muszlim nők is bejutottak a kongresszusba, a demokrata Rashida Tlaib és a szomáliai származású Ilhan Omar egyaránt nyertek, utóbbi több mint két évtizeddel ezelőtt még menekültként érkezett az Egyesült Államokba. Most fordult először elő az is, hogy nyíltan meleg férfit választottak meg kormányzónak, a demokrata Jared Polis személyében. Korábban is volt már ugyan olyan kormányzó, aki melegnek vallotta magát, ám esetükben csak megválasztásuk után derült ki nemi identitásuk.

2018.11.07 21:32

Macron és Salvini: rossz szomszédi viszony

Publikálás dátuma
2019.01.23 21:27

Fotó: AFP/ ANDREAS SOLARO
Az Európai Uniót is fenyegetheti az Olaszország és Franciaország között mind jobban elmérgesedő ellentét.
Németország és Franciaország kedden, az új barátsági szerződés aláírásával azt demonstrálta, hogy a két szomszédos állam kapcsolata mintaszerű, együtt lépnek fel a populisták ellen, közös kezdeményezéseikkel meghatározzák az Európai Unió irányvonalát. Ám még a kontinens nyugati részén sem magától értetődő, hogy két szomszédos állam kiváló kapcsolatokat ápoljon egymással. Róma és Párizs között talán sosem volt ennyire rossz a viszony. Amikor Matteo Salvini tavaly augusztusban Orbán Viktort fogadta Milánóban, az olasz belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke első számú ellenségnek Emmanuel Macron francia elnököt jelölte meg, aki a „bevándorláspártiak” szellemi vezére – állította –, s hasonlóképpen vélekedett a magyar miniszterelnök is. Az adok-kapok azóta folyamatosan tart. Tavaly Olaszországot kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg az Európai Bizottság, mert az eredeti 2019-es költségvetési javaslat 2,4 százalékos hiányt írt elő, végül 2,04 százalékban állapodtak meg. Miután a sárgamellényesek megkezdték tiltakozó akcióikat, s Macron – némi késlekedés után – átfogó intézkedéseket, köztük a minimálbér emelését jelentette be, Róma lényegében feljelentette Brüsszelnél a franciákat, indítson az ország ellen kötelezettségszegési eljárást, mert nem tudja vállalni az eredetileg 2019-re vállalt célszámokat. Erre végül nem került sor. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga által alkotott populista olasz kormány számára a lehető legjobb ellenség a francia elnök, aki „az elit képviselője”, a „bankárok barátja”, „a brüsszeli bürokrácia megtestesítője”. Salvinihoz hasonlóan egy sor kirohanást intézett Macron ellen az M5S vezetője, Luigi Di Maio is, aki a minap azzal vádolta a francia elnököt, ő a fő felelőse annak, hogy Afrikából menekültáradat indult Európa felé. „Abból fakad, hogy ma is sokan veszik az irányt Európa felé: néhány európai ország, elsősorban Franciaország, sosem hagyott fel Afrika gyarmatosításával” – állította. Szerinte az Európai Uniónak meg kell büntetnie Franciaországot, mert „szegénységbe taszítja az afrikaiakat”. Di Maio kirohanásának elsősorban belpolitikai okai vannak. Az Öt Csillag Mozgalom balszárnya csekély lelkesedéssel figyeli, hogy a párt is beáll Salvini bevándorlásellenes politikája mögé. Di Maio a közös ellenségkép kreálásával próbálja meggyőzni pártja vonakodó tagjait. A pártelnök szerint a francia gyarmatosító törekvéseket jelzi, hogy egy sor afrikai országban még ma is az egykori francia frankhoz köthető CFA van forgalomban, állításának értékéből azonban sokat levon az, hogy alig menekülnek Európába azokból az országokból, ahol ez a pénznem a fizetőeszköz. Salvini természetesen továbbra sem fogja vissza magát, ha a szomszédos állam becsmérléséről van szó, azt állította, Párizs nem is érdekelt abban, hogy Líbia stabil országgá váljék, mert a káoszt felhasználva akarja kiaknázni az észak-afrikai állam nyersanyagkincseit. Ennek háttere: a líbiai olaj- és gázkitermelésért évek óta vita zajlik a francia Total és az olasz Eni között. Salvini egyébként előszeretettel nevezi Macront „Signorinónak”, azaz uracskának, akitől „nem fogad el erkölcsi leckéket”. Az olasz-francia vita új szintre emelkedett azzal, hogy az M5S vezetője a múlt héten nyíltan kiállt a sárgamellényesek mellett. Ez azonban már sok volt Párizsnak, kedden bekérették a francia külügyminisztériumba az olasz nagykövetet, s Párizs tiltakozott az olasz kormány lépései ellen. Salvini azonban olajat öntött a tűzre, és azt mondta, hogy a franciákat meg kell szabadítani „nagyon rossz elnöküktől”. Ez még Giuseppe Conte olasz kormányfőnek is sok volt, aki kijelentette: együtt akarnak működni a francia kormánnyal, hogy „közös politikai megoldásokat találjanak”. Hasonlóképpen nyilatkozott Enzo Moavero Milanesi külügyminiszter, aki francia kollégájával, Jean-Yves Le Driannal folytatott megbeszélései során megerősítette: Franciaország és Olaszország „barátok és szövetségesek”. Ettől függetlenül aligha ül el a vita, hiszen az olasz populista politikusok érdeke, hogy folyamatosan ellenségeket kreáljon. Ez a konfliktus azonban az Európai Unió szempontjából is aggodalomra adhat okot.
2019.01.23 21:27

Évi 40 milliárd fontjába kerülhet Londonnak a megállapodás nélküli Brexit

Publikálás dátuma
2019.01.23 21:16
Megéri a Brexit? - teszi fel a kérdést egy tüntető
Fotó: AFP/ Benjamin Furst
A Brit Iparszövetség (CBI) szerint London gazdaságának hosszú távon évente akár 40 milliárd font (ez forintban kifejezve 14400 milliárd) kárt is okozhat, ha a brit EU-tagság a kilépés feltételeiről szóló megállapodás nélkül szűnik meg.
A CBI szerdán regionális összeállítást ismertetett arról, hogy számításai szerint az egyes brit gazdasági térségeket miként érintheti a megállapodás nélküli Brexit - számol be róla az MTI. A szervezet szerint Londonban különösen súlyos gazdasági következményekkel járna a szabályozatlan brit kilépés az EU-ból, mivel a londoni gazdaság teljesítménye erőteljesen függ az akadálytalan hozzáféréstől az Európai Unió piacához.

A CBI modellszámításai azt mutatják, hogy megállapodás nélküli Brexit esetén a londoni gazdaság által megtermelt, reálértéken mért éves bruttó hozzáadott érték a következő másfél évtized végére 6 százalékkal lenne alacsonyabb a jelenlegi kereskedelmi feltételekkel addig elérthető szintnél. Ez 2034-re 40 milliárd font (15 ezer milliárd forint) éves gazdasági veszteséggel érne fel. Ez az összeg a londoni közlekedési hálózatra költött éves közfinanszírozási ráfordításnak csaknem az ötszöröse, a londoni rendőrség éves költségvetésének a tizenháromszorosa - áll az iparszövetség szerdai tanulmányában.

A CBI szerint a megállapodás nélküli Brexit különösen nagy kárt okozna a londoni szolgáltatási szektornak, amely a londoni gazdaság exportjának 58 százalékát adja. A tanulmány szerint ha a londoni pénzügyi szolgáltatási szektor EU-piacai elé kereskedelmi akadályok emelkednek például a passporting-jogosultságok - vagyis az euróövezeti piacokra szóló szolgáltatásnyújtási engedélyek - elvesztése vagy az üzleti utazások korlátozása miatt, a szektor által megtermelt bruttó hozzáadott érték 2034-re 9 százalékkal lehet alacsonyabb annál a szintnél, amelyet a londoni City pénzügyi központja a jelenlegi kereskedelmi viszonyrendszer alapján abban az évben elérhetne.

A City kilátásait terhelő Brexit-kockázatokról nagy londoni pénzügyi-gazdasági elemzőházak is részletes forgatókönyveket dolgoztak ki. Az Oliver Wyman globális vállalati tanácsadó cég modellszámításai szerint a legrosszabb forgatókönyvek megvalósulása esetén az EU-piachoz kötődő üzleti aktivitás a londoni pénzügyi szolgáltatási szektorban 40-50 százalékkal zuhanna, és ez a tovagyűrűző másodlagos hatásokkal együtt 38 milliárd font (csaknem 14 ezer milliárd forint) bevételkieséssel és 75 ezer munkahely megszűnésével is járhat a Cityben.

Egy másik pénzügyi elemzőház, a Centre for London tanulmánya szerint ha London pénzügyi központja elveszíti hozzáférését az Európai Unió egységes belső piacához, az 70 ezer citybeli pénzügyi szolgáltatási munkahely megszűnéséhez vezethet. A cég szerint ez katasztrófával érne fel, mivel London önálló pénzügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatási exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot.

A legutóbbi globális befektetői felmérés szerint a piaci szereplők a világ első számú pénzügyi szolgáltatási központjának máris New Yorkot tartják, és London, amely hosszú évekig vezette a ranglistát, a második helyre került. Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi tanácsadó csoport, a Z/Yen Group összetett kritériumrendszer alapján félévente összeállított ranglistájának (Global Financial Centres Index, GFCI) őszi kiadásában London 786, New York 788 pontot kapott a megszerezhető ezer pontból. Az eggyel korábbi globális ranglistán az akkor még első helyezett London 794, New York 793 pontot szerzett.
2019.01.23 21:16