Mégsem a génektől függ, meddig élünk

Publikálás dátuma
2018.11.08 12:12
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Az eddig véltnél kevésbé írható a géneknek számlájára a hosszú élet - állapították meg több mint 400 millió ember családfájának elemzése alapján amerikai kutatók.
Noha egyes családokban valóban halmozódik a magas kort megéltek száma, a géneknek a becsültnél lényegesen kevesebb a befolyása az élettartamra, mint korábban gondolták - számolt be az MTI a ScienceDaily alapján. A tudósok arra voltak kíváncsiak, milyen arányban felelősek a gének az élettartam alakulásáért, amelynek örökölhetőségét korábban 15-30 százalékra becsülték. A Genetics című szaklapban megjelent elemzés a Calico Life Sciences tudományos intézet az Ancestry.com online családfakutató portál nyilvános adatbázisát használva készült.
Az örökölhetőség az mutatja, hogy egy vonás - ebben az esetben az élettartam - mennyire magyarázható genetikai különbségekkel vagy más, például környezeti vagy társadalmi, kulturális hatásokkal, véletlenekkel. A kutatók a nagyjából 54 millió előfizető és családfáik alkotta hatmilliárd emberből kiválogatták azokat, akik még élnek, valamint egyszerűsítettek az adatbázison, hogy mindenki csak egyszer szerepeljen. 
Az Ancestry még a kutatás előtt eltávolított minden adatot, ami alapján azonosítható lenne valaki, maradt a születés és a halál ideje, a születés országa és a kapcsolatok, amelyek a családfákat alkotják. Maradt több mint 400 millió ember - nagyobbrészt európai származású amerikaiak -, akik vagy vér szerinti, vagy házastársi kötelékkel kapcsolódtak egymáshoz. Ahogy már korábbi kutatásokból is kitűnt, a házastársak élettartama hasonlóbb volt egymáshoz, mint az eltérő nemű testvéreké. 
Ezt magyarázhatja sok nem genetikai tényező, ami a közös háztartásból ered, a dolgok azonban akkor lettek érdekesek, amikor a kutatók megvizsgálták a nem vérségi rokoni kapcsolatokat, és azt találták, hogy a sógorok-sógornők, sőt az unokasógorok-sógornők élettartama is hasonló volt egymáshoz, noha nem voltak vérrokonok és nem is éltek közös háztartásban. Összehasonlították további szerzett rokonok élettartamát. Ha egy ember testvérének házastársa vagy házastársa testvérének a házastársa hasonlóan hosszan él, akkor világos, hogy a géneken és a közös környezeti hatásokon kívüli tényezők játszhatnak szerepet.
A hatalmas adatbázis további elemzése az úgynevezett asszortatív partnerválasztást mutatta ki. A kifejezés arra utal, hogy az ember hajlamos olyan társat keresni, akinek a testméretei, alakja és származása olyan, mint az övé, ebben az esetben az élettartam lehet az azonos vonás. Természetesen egy lehetséges partner élettartamát nehéz megtippelni - mondta Graham Ruby, a kutatás vezetője, aki szerint más jellemzők vezetik a párválasztókat. Ezek lehetnek genetikaiak vagy társadalmi-kulturálisak, esetleg mindkettő, például nem genetikai tényező az anyagi helyzet.
"Ha az anyagiak befolyásolják az élettartamot és a jómódúak inkább jómódú párt választanak, akkor ez hasonló élettartamhoz vezethet"
- magyarázta Ruby.
 Ugyanez történik génekhez inkább kötődő tulajdonságok, például a testmagasság esetében: magas ember hajlamos magas párt választani, és a magasság valamiképp kapcsolatos az élettartammal, így ez alátámaszthatná az élettartam örökölhetőségét. Amikor az asszortatív partnerválasztás hatásait is kiküszöbölték, az az eredmény maradt, hogy az élettartam örökölhetősége nem több hét százaléknál, talán még ennél is kevesebb.
Frissítve: 2018.11.08 12:12

Tengelyferdeség magyarázhatja az exobolygók szokatlan pályáit

Publikálás dátuma
2019.03.18 14:14
Illusztráció
Fotó: NASA
Egy új elmélet szerint az exobolygók jelentős része az oldalára dőlt. Ha ez igaz, akkor egy megoldódhat egy régi rejtély.
A bolygók a csillagukat körülvevő gáz- és porkorongból alakulnak ki, pályájuk pedig folyamatosan változik, ahogy hatnak egymásra és a korongra. Az egymáshoz közeli bolygók esetén a legstabilabb pályák között úgynevezett rezonancia áll fenn: a bolygók keringési időinek aránya kis egész számok hányadosával írható le. 
A Kepler-űrtávcső adatai szerint azonban vannak bolygók, amelyekre nem az ilyen elrendezések jellemzők. Az űreszköz jó néhány olyan kompakt, többszörös bolygórendszert talált, ahol a bolygók kevesebb mint száz nap alatt kerülik meg a csillagukat. Ezeknek meglepően nagy hányadában a bolygók nem a rezonáns pályákat foglalják el. Például a közelebbi bolygó 3,2-szer kerüli meg a csillagot, míg a távolabbi párja kétszer.
Ennek oka az lehet, hogy valami kitolja a bolygókat a rezonanciából. Korábban úgy gondolták, hogy maguk a bolygók okozzák a disszonanciát, de hogy miképpen, az rejtély maradt. A Yale Egyetem munkatársai, Sarah Milholland és Gregory Laughlin, most a Nature Astronomy folyóiratban azt a feltevésüket tették közzé, hogy az exobolygók forgástengelyének ferdesége lehet az oka - írta a Csillagászat.hu.
Ha egy bolygó tengelye kibillen, a csillaga idővel visszahúzza azt a helyére. A Hold és a Föld helyzete is így rendeződött nem sokkal a kialakulásuk után. A Föld árapály-ereje egy dudort húzott a Hold egyenlítőjére. Erre a kisebb távolság miatt erősebben hatott a Föld tömegvonzása, mint a Hold többi részére, a húzóerő fokozatosan lelassította a Hold forgását, és annak periódusidejét a Föld körüli keringéséhez igazította. A folyamat során a Hold forgási energiájának egy része keringési energiává alakult, és ezáltal távolabbra került a Földtől. Az óceánok árapály-jelenségének köszönhetően, amit a Hold okoz, égi kísérőnk még most is nagyon lassan távolodik tőlünk, a Föld forgása pedig lassul.
Hasonló folyamat zajlik le a bedőlt tengelyű bolygók esetében: ahogy a csillaguk árapály-ereje igyekszik egyenesbe billenteni a tengelyüket, lassan távolodnak tőle. Ahhoz, hogy eltávolodjanak a rezonanciapályától, megfelelően hosszú ideig bedőlve kell maradniuk; a csillag tömegvonzása csak hosszú idő alatt tud a pályájukon változtatni.
Ha ezek a bolygók erősen bedőltek, annak meg kell mutatkoznia abban, ahogy a csillaguk körül keringve infravörösben változik a fényességük. A legextrémebb esetben, ha a bolygó teljesen az oldalára dőlt, mint például az Uránusz, akkor a nappal és az éjszaka fél-fél évig tart egy adott féltekéjén. A Spitzer űrtávcső vagy a jövőben üzembe állítandó James Webb-űrtávcső segítségével észrevehetjük a jellegzetes mintázatokat az infravörös fénygörbékben.
Az még nem egyértelmű, hogy az elmélet mennyire általánosítható az exobolygókra - magyarázta Millholland.   
„Azt hiszem, azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a nagy tengelyferdeségek gyakoriak, de további vizsgálatok szükségesek, hogy megtudjuk, mennyire.”
Frissítve: 2019.03.18 14:14

Most derült ki: decemberben felrobbant egy meteorit Kamcsatkánál

Publikálás dátuma
2019.03.18 12:21
A hat évvel ezelőtti, cseljabinszki meteorrobbanás
Fotó: NASA/ Alex Alishevskikh
Az oroszországi Cseljabinszk fölött hat évvel ezelőtt felrobbant meteorit óta a legnagyobb űrszikla égett el a közelmúltban a Bering-tenger fölött Kamcsatka félszigete közelében.
A december 18-án, helyi idő szerint nagyjából délben bekövetkezett eseményről, amely az elmúlt 30 év második legnagyobb meteorrobbanása volt, csak most számolt be az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) - írja a BBC hírportálja.
Az űrszikla tízszer annyi energiával robbant fel, mint amennyi a hirosimai atombomba felrobbanásakor felszabadult. A többméteres meteorit másodpercenként 32 kilométeres sebességgel süvített át a Föld légkörén és végül 25,6 kilométer magasan égett el, mint egy óriási tűzgolyó. A robbanás hatóereje 173 kilotonna volt.
"Ez a cseljabinszki meteorit hatóerejének 40 százaléka volt, de mivel a robbanás ezúttal a Bering-tenger fölött történt, következményei nem voltak ugyanolyanok, a hírekbe sem került bele"
- mondta Kelly Fast, a NASA munkatársa, aki rámutatott, hogy a bolygó hatalmas vízfelületei komoly védelmet biztosítanak.
Lindley Johnson, a NASA munkatársa szerint ilyen méretű tűzgolyó százévente mindössze 2-3 alkalommal fordul elő. 
Az oroszországi Cseljabinszk fölött 2013 februárjában semmisült meg egy meteorit, annak hatóereje 500 ezer tonna TNT energiájával vetekedett. Az akkori robbanás miatt több mint ezren sebesültek meg, a legtöbb sérülést a kitörő ablaküvegek szilánkjai okozták.
A kutatók a Texas állambeli The Woodlandsban zajló 50. Hold- és Bolygótudományi Konferencián számoltak be a decemberi meteorrobbanásról. A robbanást katonai műholdak rögzítették, a NASA-t az Egyesült Államok légi ereje értesítette. Johnson szerint a tűzgolyó olyan terület fölött lépett be a földi légkörbe, amelynek közelében Észak-Amerika és Ázsia között közlekedő utas- és áruszállító repülőgépek légi útvonalai húzódnak.
Szerző
Témák
meteorit
Frissítve: 2019.03.18 12:24