Rutinműtét

A férfi egy „ismert emberek buliján” lépett oda Karbát Ferenc televíziós csillaghoz. Megszorította a kezét, és átadta a névjegyét.

- Doktor Bráz vagyok, egy magánklinikát vezetek itt a budai erdőben. Gratulálok.

Karbát azt felelte, hogy ő is örül.

- Ám meg kell jegyeznem, nincs jó színben. Eszik rendesen, nincs gond az emésztésével?

- Nincs – felelte Karbát, de ne volt biztos benne. Hatvan éves elmúlt, igen, rendszertelenül eszik, néha fáj a hasa.

- A klinikám felajánlana önnek egy ingyenes, diszkrét kivizsgálást, ez emelné a hírnevünket. Fél nap az egész, senki sem tud majd róla.

Otthon Karbát elmondta a dolgot a feleségének, talán ez lenne a legjobb alkalom, a felesége a megszokott forgatókönyv szerint azt felelte, hogy egyetért vele. A következő hetekben meg is feledkezett a beszélgetésről, ám még a fiatal szeretője is azt mondta, hogy a férfi feltűnően sápadt. Így aztán felhívta a klinikát, és egy fél napot vizsgálatokkal töltött. Délután jött Bráz, hóna alatt a leletekkel.

- Minden rendben van – mondta az igazgató.

- Köszönöm – felelte Karbát.

- Egy apróság van csak – emelte fel a mutatóujját Bráz. – Nézze meg ezt a röntgenképet. Van itt egy pici, fehér pont, aminek nem kellene ott lennie.

- Veszélyes? – Karbát éppen az új televíziós szerződése előtt állt.

- Hát nem tudjuk – hosszú hallgatás következett, amiből Karbát megérezte, hogy veszélyes.

- Rövid kis műtét lenne – mondta Bráz. – Jobb elejét venni a dolgoknak, tudja, hogy van ez. Jók a műszereink, rutinműtét, másnap mehet is haza. És ismét csak hangsúlyozom, nálunk tökéletes a diszkréció. A legjobb ápolónőm, Ágika felügyel majd magára.

- Mennyibe kerül egy ilyen műtét?

Bráz kimondott egy szemérmetlenül nagy összeget.

- Rendben – felelte Karbát. Ha megköti a szerződést, azzal milliókat keres. Nem lesz gond.

Vasárnap este már a klinika valóban gyönyörű, egyágyas kórtermében feküdt, külön fürdőszoba, televízió és Ágika. Hétfőn reggel műtét, Bráz megerősítette, hogy eltávolítottak egy kis tályogot, ami azért hosszútávon veszélyes is lehetett volna, mutatta a röntgenképet, amin a kis fehér pont már nem volt látható.

Karbát már másnap jobban érezte magát, többet evett, az új szerződés aláírása pedig csak megerősítette amúgy sem csekély önbizalmát. Egy hónappal később összetalálkozott Ágikával egy bevásárlóközpontban.

- Azért ennél többet feltételeztem magáról – mondta az ápolónő komolyan.

- Mire gondol?

- Hát ez Bráz igazgató módszere. Megkörnyékez gazdag, ismert embereket, ingyen kivizsgálás, aztán méregdrága ál-műtét. Egy kis fehér pont. Mindenki beijed.

- Szóval nem volt semmi bajom – Karbát ostobának érezte magát.

- Nem. És Bráz biztosra megy. Még senki sem jelentette fel, mert az emberek nem szeretik nyilvánosan beismerni a saját hülyeségüket.

Istenem, gondolta Karbát, legalább ne mondta volna el.