A borvidék, amely Széchenyit is megihlette

A neszmélyi borvidék a Dunántúl északi részén, a Dunától délre található dombvidéken terül el. 1977-ben kapta meg a borvidék címet. Már a római korban is termesztettek itt szőlőt, de a török hódoltság idején tönkrementek az ültetvények. A 18. század végére aztán ismét fontos termelővé és borexportőrré vált, mivel a borok magasabb savtartalmuknak köszönhetően a szállítást is jobban viselték.

Széchenyi István is elismeréssel illette az itt termett nedűt. Nem is csoda, ha a legnagyobb magyart is megihlette a vidék: nemcsak a bor minősége kiváló, a helyiek szerint innen az egyik legszebb a kilátás a Dunára, s a naplemente is páratlan élményt nyújt.

A 19. század végén kitört filoxéra-járvány súlyos károkat okozott. Ekkor kezdték betelepíteni a homokos területeket, s a fajtaszerkezet is változott. Olyan súlyos minőségi gondok merültek fel az itteni szőlővel, hogy 1959-ben elvesztette borvidék rangját, amit csak 18 évvel később szerzett vissza. A borvidék termőterülete valamivel több 1400 hektárnál.

A borvidék talaja elsősorban löszön kialakult barna erdőtalaj. Éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb, gyakori a légmozgás, a hőingadozás mértéke viszont csekély. A napsütéses órák száma kedvező, évi 1800-2000 közötti, vagyis a megfelelő határokon belül van A Kisalföld felől érkező meleg levegő-áramlatok kedvezően befolyásolják az itteni szőlő ízvilágát. A legjobb termőterületek a tengerszint feletti 150-300 méteres magasságban helyezkednek el, a Vértes és a Gerecse napsütötte lejtőin.

Jellemzően fehérbort állítanak itt elő, chardonnay, olaszrizling, a Müller-Thurgau, zöld veltelini, Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, tramini terem meg itt, de kezd elterjedni a Sauvignon Blanc, a rajnai rizling és a királyleányka. A kék szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon, a Pinot Noir és a Merlot fordulnak elő, bár inkább rozék alapanyagaként, mivel a vörösborok nem jellemzőek a vidékre. A borvidék borai általában reduktív karakterűek, szárazak, élénk savtartalmúak.

Több pincészet is megtalálható itt, a legtöbbjük kis területen gazdálkodik és javarészt helyben adják el a borokat. Több tételt csak borkóstolók kedvéért palackozva, ez az oka annak, hogy Budapesten nem sok neszmélyi pince borait lehet kapni.

A térség leismertebb pincészete a Hilltop Neszmély, amely a kilencvenes évek óta látványos fejlődésen ment keresztül. A borászatot 1991-ben Keresztury Éva, Török Imre, Storcz Judit, valamint Kamocsay Ákos alapította, akik ma is a cég vezetőségét alkotják. Kamocsay Ákos 1997-ben Nagy-Britanniában, 1999-ben pedig Magyarországon az év Bortermelője lett.

A Hilltop jelentős mennyiséget termel exportra, elsősorban az Egyesült Királyságba, továbbá a skandináv országokba, sőt Európán kívülre, Japánba és Kínába is, magával az angol névvel is a külföldi piacot célozták. Érdekes módon a britek is elsősorban az olcsóbb borokat kedvelik. A 10 font feletti borok csak a piac 20 százalékát adják.

Az első nagy áttörést az 1998-as év hozta meg a Hilltopnak, amikor cserszegi fűszeresük a brit piacon elnyerte az év fehérbora címet. A Dunára néző Melegeshegyen 450 hektárnyi ültetvényük található, emellett a vörösborairól ismert Szekszárdi borvidéken is rendelkeznek 110 hektár kék szőlő ültetvénnyel. A Hilltop forgalmának mintegy ötödét teszik ki a vörösborok. Ugyanakkor akadt olyan év is, amikor 11 borvidékről vásároltak szőlőt. A különleges időjárás miatt idén igen korán tartották a szüretet.

A Kamocsay Ákos Prémium Borok borcsalád tagjai a borászat zászlóshajóinak számítanak, amelyek a saját telepítésű neszmélyi ültetvények válogatott terméséből készülő borok.