Hogyan gyászolja ortodox papáját a lány, aki elvilágiasodott és saját nemét szereti

Publikálás dátuma
2018.11.14. 12:43

Fotó: Shutterstock
Hogyan képes egy zsidó származású nő összeegyeztetni az ortodoxiát a leszbikussággal, s vívja meg saját harcát? Mindezekre a kérdésekre tökéletes választ ad Naomi Alderman brit szerző Engedetlenség című könyvében. Naomi Alderman 300 oldalas kötete egy igazán provokatív, tabukat döngető, logikusan felépített, magával ragadó történet. Már a címben is sugallja, hogy egymással ellentétes dolgok váltanak ki engedetlenséget a (fő)szereplőkből. Az alkotó nemcsak az észak-londoni ortodox gyülekezet szempontjából mutatja be a cselekményt, hanem a Ráv leszbikus lánya, Ronit szemszögéből is. A nő hat évvel apja halála előtt, a sok veszekedés miatt költözött New Yorkba, ahol „elvilágiasodott”, felhagyott a zsidó szokásokkal. Amikor azonban Londonból telefonhívást kap, miszerint elhunyt az édesapja, elkezdődik a harc saját magával: vajon betartsa a gyász rituáléit, vagy felejtse el ezeket? Visszatérjen a valláshoz, vagy sem? Végül hazatér szülővárosába, Londonba, ahol ez a kettősség kiélezetten tör a felszínre. A nő felbukkanása felkavarja az állóvizet, hiszen az ortodox közösségben, melyben felnőtt, nem látják szívesen. Tudat alatt változást indít el nemcsak az egyes emberekben, hanem a zsidó közösségben is. A lázadó nő elülteti a modernebb gondolkodás magját a zárt gyülekezetben. A könyv végigkalauzol minket ezen a harcon. A fejezetek mindegyike egy idézettel indít valamely zsidó imádságból vagy példázatból, ezt az ortodox szokásokhoz híven kb. fél-egyoldalnyi elmélkedés követ, melyek már előre sejtetik a fejezetek tartalmát. A szerző olyan karaktert hozott létre Ronit személyében, aki képes megőrizni identitását, gondolatait pedig nem fél kimondani. Ez a karakánság is belemászik az ember gondolataiba, s még akár hetekig is ottmaradhat.
Témák
könyv

Két amerikai ikonnal szemben állja a versenyt a magyar dzsesszénekesnő

Publikálás dátuma
2018.11.14. 11:37

George Gershwin születésének 120. évfordulójára jelent meg a napokban Karosi Júlia legújabb albuma, melynek a bemutatója november 22-én lesz a Budapest Jazz Clubban.
Karosi Júlia, a fiatal nemzedékhez tartozó, de már korántsem pályakezdő jazzénekesnő érdekes szakmai utat járt be eddigi lemezeivel. A hat évvel ezelőtti, debütáló Stroller of the City Streets (Városi csavargó) védőháló nélküli ugrás volt a saját kompozíciók vállaltan eklektikus világába. A Japánban megjelent You Stepped Out of a Dream című négyszámos kislemez „kötelező lecke” volt – a közismert örökzöldekben való jártasságát kellett bizonyítania a – személye és művészete iránt érdeklődő – távol-keleti publikumnak. Nagy előrelépést hozott a Hidden Roots (Rejtett gyökerek), amely egyrészt Júliának a kárpát-medencei folklórkincs és a bartóki örökség iránti elkötelezettségét bizonyította, másrészt sikeresen közelített a nyugat-európai kortárs jazz-szcéna felé. Most pedig hosszabb szünet után, a zeneszerző születésének 120. évfordulójára időzített Gershwin-albummal (Love Is Here to Stay) jelentkezett, amelyet két zeneakadémiai koncertjén rögzített. Választását azzal indokolja, hogy Gershwin volt az a szerző, akin keresztül a műfaj olyan mélyen megérintette, hogy bár édesanyja operaénekesnő, bátyja orgonaművész, ő maga pedig bölcsészkarra járt, végül elkötelezte magát a jazz mellett. Gershwin-dalokat énekelni roppant nehéz feladat – legalább annyira, mint egy klasszikus hangszeres szólistának Bachot vagy Mozartot játszani. A stílus, a keretek adottak: a struktúra nem különösebben bonyolult, minden apró rezdülés jól ismert, minden parányi hiba rögtön feltűnik. Ebben a koordináta-rendszerben a hallgató ugyanakkor azt is elvárja, hogy az interpretációnak legyen valami egyedi íze, hangulata, belső dinamikája. A helyzetet az sem könnyítette meg, hogy szeptemberben ugyanezzel a címmel dobott piacra egy Gershwin-albumot az amerikai szórakoztatóipar két ikonja, Diana Krall és a veterán Tony Bennett. Karosi Júliának mégis sikerült a kötéltánc, mert klasszikus iskolázottsága mellett nagyon szabadon, fesztelenül énekel; amikor pedig szükséges, az érzelmi kitörésektől sem riad vissza. Nagyszerű kísérője a különösen sokoldalú zongorista, Tálas Áron, valamint Bögöthy Ádám (bőgő), Varga Bendegúz (dob) és a Bujtor Balázs vezette RTQ vonósnégyes. Júlia mellett az album másik főszereplője a hangszereléseket készítő és a kamaraegyüttest vezénylő („főállásban” gitáros) Fenyvesi Márton, akinek köszönhetően az unalomig ismert hangzás bársonyos vonós színekkel gazdagodott.   

Gershwin, a slágergyáros

 Bár a Bernstein-centenárium elhomályosítja a kevésbé kerek évfordulót, idén világszerte megemlékeznek a szimfonikus jazz megteremtője, George Gershwin születésének 120. évfordulójáról. A jeles napon (szeptember 26.) több amerikai városban tartottak Gershwin-maratont, 12 vagy 24 órán keresztül megszakítás nélkül megszólaltatva életművét. Aki a Kék rapszódia vagy az Egy amerikai Párizsban szerzőjeként ismeri őt, talán nem tudja, hogy Gershwin fiatalon „pluggerként” dolgozott egy New York-i zeneműboltban. A kifejezésnek nincs magyar fordítása: azt jelenti, hogy az éppen aktuális slágereket promóciós céllal elzongorázta és/vagy elénekelte a vásárlóknak. Olyan tudást és gyakorlatot szerzett ezzel, hogy később könnyű kézzel szórta a slágereket, fontos szerepet vállalva az 1920-as évekbeli klasszikus jazz és swing-stílus kialakulásában. Ezt a repertoárt idézte fel – ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódva – Szalóky Béla multiinstrumentalista fúvós és Rossano Sportiello olasz-amerikai zongorista a Müpában, a Gershwin, a slágergyáros című koncerten. 

Szétalázza a kormánylap a Hunyadi-mozit, amit a Vajna vezette Filmalap támogatott

Publikálás dátuma
2018.11.13. 15:45

Fotó: Népszava
Nem finomkodik a Pesti Srácok, "Még nem késő véget vetni az őrületnek" felkiáltással biztatja az illetékeseket a magyar nagyjátékfilm átírására.
"Nem megengedhető, nem megbocsájtható, hogy a magyarok világraszóló hőstettéből, egyik leghatalmasabb győzelméből, a nándorfehérvári diadalból gagyi fikciós filmet gyártsanak, amely mindenről szól, de legkevésbé Hunyadi Jánosról és a magyar vitézségről. Márpedig a film forgatókönyve arra utal: efféle merénylet készül. Hétmilliárd forintért", rohan ki a készülő Hunyadi-film, pontosabban annak finanszírozója ellen a pestisracok.hu. (Azt, hogy a hétmilliárdos támogatási összeget mire alapozza a portál, senki nem tudja, ugyanis a Filmalap eddig mindössze 91 millió forinttal támogatta a produkció előkészítését. Egyéb összegekről nincs döntés.) A portál szerint olyan forgatókönyvet szült a Magyar Nemzeti Filmalap a Hunyadi-filmhez, amely alapján szinte kizárt, hogy méltó alkotás készüljön az egyik legnagyszerűbb magyar győzelemről, Nándorfehérvár 1456-os megvédéséről. Stefka Istvánnak, a PestiSrácok.hu lapigazgatójának volt szerencséje (inkább balszerencséje) elolvasni a Hegedűs Bálint által jegyzett, 94 oldalas forgatókönyvet, amit tegnapi cikkében lesújtónak értékelt. Hegedűs egyébként intézmény forgatókönyv-fejlesztési igazgatója. Megjegyzendő: a Népszava épp most írta meg, hogy Rogán Antal törvénymódosítást nyújtott be melynek eredményeképpen létrejön majd az úgynevezett Televíziós Film Mecenatúra és a Filmkollégium. Magyarul, létrejön egy újabb állami pénzosztó szervezet, mely egész estés filmek és sorozatok gyártásait fogja támogatni. És ezek leginkább történelmi alkotások lesznek.
Szerző
Frissítve: 2018.11.13. 16:23