Hogyan gyászolja ortodox papáját a lány, aki elvilágiasodott és saját nemét szereti

Hogyan képes egy zsidó származású nő összeegyeztetni az ortodoxiát a leszbikussággal, s vívja meg saját harcát? Mindezekre a kérdésekre tökéletes választ ad Naomi Alderman brit szerző Engedetlenség című könyvében.

Naomi Alderman 300 oldalas kötete egy igazán provokatív, tabukat döngető, logikusan felépített, magával ragadó történet. Már a címben is sugallja, hogy egymással ellentétes dolgok váltanak ki engedetlenséget a (fő)szereplőkből. Az alkotó nemcsak az észak-londoni ortodox gyülekezet szempontjából mutatja be a cselekményt, hanem a Ráv leszbikus lánya, Ronit szemszögéből is. A nő hat évvel apja halála előtt, a sok veszekedés miatt költözött New Yorkba, ahol „elvilágiasodott”, felhagyott a zsidó szokásokkal. Amikor azonban Londonból telefonhívást kap, miszerint elhunyt az édesapja, elkezdődik a harc saját magával: vajon betartsa a gyász rituáléit, vagy felejtse el ezeket? Visszatérjen a valláshoz, vagy sem? Végül hazatér szülővárosába, Londonba, ahol ez a kettősség kiélezetten tör a felszínre. A nő felbukkanása felkavarja az állóvizet, hiszen az ortodox közösségben, melyben felnőtt, nem látják szívesen. Tudat alatt változást indít el nemcsak az egyes emberekben, hanem a zsidó közösségben is. A lázadó nő elülteti a modernebb gondolkodás magját a zárt gyülekezetben.

A könyv végigkalauzol minket ezen a harcon. A fejezetek mindegyike egy idézettel indít valamely zsidó imádságból vagy példázatból, ezt az ortodox szokásokhoz híven kb. fél-egyoldalnyi elmélkedés követ, melyek már előre sejtetik a fejezetek tartalmát. A szerző olyan karaktert hozott létre Ronit személyében, aki képes megőrizni identitását, gondolatait pedig nem fél kimondani. Ez a karakánság is belemászik az ember gondolataiba, s még akár hetekig is ottmaradhat.