VIP menekült

Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme - a jogerős ítéletig. A volt macedón kormányfőt odahaza jogerősen elítélték, úgyhogy budapesti menedékkérelme nyomán most azt kell megvizsgálni, jogállam-e Macedónia vagy sem. Ha az, akkor Nikola Gruevszkit, bármilyen jóban van is az aktuális magyar miniszterelnökkel, vissza kell küldeni, hogy kezdje meg kétéves börtönbüntetését. Ha viszont Macedónia nem jogállam, nem lehet megbízni az ottani hatóságokban és bíróságokban, akkor a rajta átvándorló menekültekre sem lehet azt mondani, hogy eredjenek vissza és kérjenek ott segítséget. 
Róka fogta csuka, gondolhatnánk, de majd úgyis jön egy szóvivő, és megmagyarázza, miért jár az egyiknek ilyen, a másiknak olyan elbánás.
Jobboldali gazdasági programjának köszönhetően Gruevszkit kezdetben nyugaton is szerették, ám ő tízéves kormányzása alatt leginkább az oroszok kegyeit kereste. Márpedig Moszkvában nem akarták, hogy rendeződjön az ország neve miatt Görögországgal kirobbant konfliktus, és Macedónia megkezdhesse csatlakozását a transzatlanti politikai-katonai szövetséghez. Gruevszki szembekerült az amerikai és európai célokkal - illetve otthon a többséggel. Az utóbbi úgy állt össze, hogy a baloldali ellenzék összefogott a lakosság negyedét kitevő albán kisebbséggel, amit pedig a legtöbben kizártnak gondoltak. Bármilyen furcsa ez a magyar rezsimnek, a Balkánon még mindig a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozásban látják a béke és a jobb élet reményét. Pedig - vagy részben talán éppen azért, mert - ott nagyobb gondot okozott a menekültválság, mint nálunk.
Gruevszkit egy 600 ezer eurós luxusautó törvénytelen beszerzése miatt ítélték el, de négy másik ügyben is eljárás folyik ellene. Bujtatása kínosan emlékeztet az azeri baltás gyilkos elengedésére: Budapesten valakinek rosszul működik az erkölcsi iránytűje. Nem Gruevszki, hanem ez a másvalaki hozza szégyenteljes helyzetbe Magyarországot. A kormány elkergeti a háború elől menekülőket, a korrupt és tekintélyelvű balkáni politikust viszont befogadja.
Frissítve: 2018.11.15. 12:47

Putyin kottája

Donald Trumpot nem olyan személyiségnek ismertük meg, aki túlzottan sokra tartaná a diplomáciát. Cseppet sem volt meglepő, amikor múlt héten a tőle megszokott, nem túl emelkedett stílusban ócsárolta Emmanuel Macron francia elnököt, aki azzal érvelt az európai hadsereg felállítása mellett, hogy az Európai Uniónak kellő védelmet kell tanúsítania Oroszországgal, Kínával, illetve az Egyesült Államokkal szemben. Az amerikai elnök kirohanása azért volt sajátos, mert éppen Párizsba tartott, ahol Macron fogadta. Végül kibékültek, de érezhető volt a feszültség közöttük. 
Angela Merkel német kancellár kedden, az Európai Parlamentben elhangzott beszédében szintén úgy vélte, szükség van arra, hogy az EU felvértezze magát a külső fenyegetésekkel szemben. Az európai hadsereg felállításának megvalósításától ugyan egyelőre igen messze vagyunk, mindez mégis azt jelzi, az európai vezetők belátták, hogy megváltozott a II. világháború utáni világrend, s nem számíthatnak az Egyesült Államok teljes támogatására. Trump mind kisebb szerepet szán hazájának a NATO fenntartásában.
Trump megsértődhet ugyan az európaiak érvein, de korábban éppen ő szorgalmazta, hogy Európának a saját lábára kell állnia. Macron és Merkel úgy véli, az Unió csak akkor válhat valóban számottevő szereplővé a világban, ha saját haderővel rendelkezik. A megvalósítás előtt persze számos akadály tornyosul, finanszírozása kétséges, hiszen az uniós tagországok nem arról ismertek, hogy szeretik emelni katonai kiadásaikat. Ugyanakkor már a felvetés is fontos üzenetet hordoz a jövő májusi európai parlamenti választás közeledtével: az EU-nak csak akkor lehet jövője, ha minden tekintetben egységet tud felmutatni. Csakhogy nem mindenki törekszik erre. Akadnak az Uniónak olyan szereplői, akik mintha éppen Vlagyimir Putyin kottájából játszanának.
Frissítve: 2018.11.15. 09:59

A bűnös leleplező

Ki gondolta volna, hogy a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok korrupciós veszélyeztetettsége attól függ, hogy mekkora a méretük és milyen gyakorisággal vesznek részt különböző közbeszerzési pályázatokon?  Erre a következtetésre jutott az Állami Számvevőszék egyik magas rangú tisztviselője, s állítását aligha lehet cáfolni, hiszen több évtizedes tapasztalatot szerzett a közpénzekkel, illetve az állami és önkormányzati vagyonnal gazdálkodók ellenőrzésében. 
Az igazgatóval egyet lehet érteni abban is, hogy "jelenleg nincsenek olyan jogszabályok, amelyek a magasabb veszélyeztetettségű társaságok számára szigorúbb kontrollok alkalmazását írnák elő." Az elvek tiszták, a gyakorlat kevésbé. Eljutottunk odáig, hogy a társadalom a mindennapok szerves részeként megtanult együtt élni azzal, hogy törvénytelenségek veszik körül. Mégpedig oly módon, hogy a közember nem is sejti, vagy csak hallomásból ismeri, hogy milyen törvénybe ütköző cselekedetek befolyásolják életfeltételeit. Alig hihető, pedig számos példa igazolja, hogy egyes településeken, ahol az Elios cég szerelte fel az esténként csak félhomályt nyújtó közvilágítást, ma is élnek olyanok, akik a korábban nem használt zseblámpájukkal a kezükben nem is sejtik, hogy egy az Európai Unió csalás elleni hivatala által is kifogásolt botrányos korrupció áldozatai. Botorkálásuk oka igen egyszerű: a pályázatnyertes cég szakmai felkészültségét és megbízhatóságát semmi sem garantálta. Főként nem az, hogy társaság meghatározó tulajdonosa a miniszterelnök egyik veje volt. 
A korrupció szó latin eredetije romlást, rontást jelent, manapság pedig a jogosulatlan előnyhöz jutás (juttatás) szinonimája. Sajátos velejárója ez az olyan államoknak, ahol tömegeknek alacsony szintű a demokrácia iránti igényük, ami a politika és a piac erőteljes monopolizáltságát, egyúttal alacsony átláthatóságát eredményezi. Az ilyen országok ódzkodnak az integrációtól, vagy csak azt az együttműködést fogadják el, ahol saját maguk számára megpróbálják kialakítani a vezető szerepet. Ami közös bennük: mindenfajta kritikát elutasítanak. Bevett gyakorlatuk - hogy egy XXI. századi példával éljünk - az a Twitteren elterjedt felszólítás: "Töröld ki magad!" Ami annyit tesz: "Tűnj el a köreimből, mert lehetetlenné teszlek." 
A mára lejárató szándékú listázásairól elhíresült Figyelő, amely egykoron valóban a gazdaság hűséges, nem egyszer kritikus krónikása volt, legutóbb - tessék megkapaszkodni! - a maffiaállam korruptjainak védelmére kelt. Arra ugyan nem vette a bátorságot a cikkíró, hogy törvényesnek kiáltsa ki a piaci folyamatokat megzavaró módszert, ehelyett megpróbálkozott azzal, hogy üldözőivel szemben gyanút keltsen. A Korrupciókutató Központ vezetőjéről bebizonyították, hogy "számos nemzetközi együttműködésben vett részt, melyeket az EU, a Világbank, az EBRD (...) támogatott." Sőt ezt tette a korábbi kormányok alatt a Miniszterelnöki Hivatal, az MNB és a PM  is. 
Milyen érdekes, hogy másutt a korrupciókutatók ezekre a támogatókra büszkék szoktak lenni.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2018.11.15. 09:59