Botka: megalkuszol, vagy jönnek a legaljasabb támadások

Publikálás dátuma
2018.11.22 07:55
Botka László, Szeged szocialista polgármestere
Fotó: / Vajda József
A NER-nek a fejem kell – ezzel magyarázta az ellene indított karaktergyilkossági kísérleteket Szeged polgármestere. Botka László így sem hódol be.
  „Néhány hónapja bejött hozzám egy fideszes képviselő azzal, hogy neki már most felfordul a gyomra, semmilyen módon nem tud azonosulni azzal, ami jön, és készüljek fel a legocsmányabb dolgokra.”
„Visszakérdeztem, ennyire kell Orbánnak Szeged? Mondta, hogy igen, és ennyire kell a te fejed is”
- mondta Botka László szegedi polgármester, az MSZP korábbi miniszterelnök-jelöltje a HVG-nek adott nagyinterjúban. A belsős figyelmeztetés megbízhatóan jelezte előre a Botka elleni támadásokat, amik közül talán a legélesebb Lázár Jánosé volt: a volt kancelláriaminiszter szintén egy lapinterjúban beszélt arról, hogy a szocialista polgármester szerinte baloldali bűnözők kezére adta Szegedet.
Botka szerint az ellenzéki politikusok előtt két út áll a NER-ben: vagy „tudomásul veszik, hogy őfelsége jól fizetett ellenzékének vagy a rendszer alvállalkozójának lenni elfogadható”, vagy nem hódolnak be, „viszont akkor szembe kell nézni a legaljasabb támadásokkal”.
„Orbán már csak így működik: vagy megalkuszol, vagy a legszemetebb karaktergyilkosságnak nézel elébe”
mondta a lapnak rezignáltan Botka László, aki mindennek ellenére sem adja fel, mert, mint hangsúlyozta, nem akarja gazemberek kezére adni a várost.
A lap felvetésére, hogy például behódolt-e Hiller István, akivel a 2016-os kongresszus előtt barátságos interjút készített a Magyar Idők, Botka azt válaszolta: „mindenki el tudja dönteni, hogy a rezsim hogyan tekint valakire, aki PR-riportokat kap a Magyar Időkben, és ki az, aki a címoldalon bűnözőként van feltüntetve”. A MSZP egykori kormányfő-jelöltjének megvan a véleménye az ellenzéki pártokról is, szerinte azzal vesztették el választásokat, hogy nem akarták megérteni – nem lehet ugyanúgy politizálni, mint a korábbi négy évben, új tervek kellenek. Az ellenzék azonban továbbra is szembe ment a választói akarattal. 

Tóth Bertalan: A Fidesz Szegedre is rátenné a kezét

„Tudjuk a Fideszről, hogy ha gyűlöletkampányról van szó, akkor nem ismer határokat, főleg annak tudatában, hogy a hazugsággyárakba öntött milliárdok ellenére is töretlen a szegediek bizalma a szocialista polgármester iránt” – közölte Tóth Bertalan a Facebook-oldalán. Az MSZP elnöke szerint a hatalom képtelen feldolgozni, hogy Botka László 16 éve sikeresen vezeti Szeged városát és emiatt mindent megtesz azért, hogy kikezdje a baloldali városvezető jó hírét. „A Fidesz rá akarja tenni a kezét Szegedre is, mert látja, hogy minden aljas próbálkozásuk ellenére a szegediek nem hajlandók a fideszes álvalóságban élni”– tette hozzá.

2018.11.22 07:55
Frissítve: 2018.11.22 16:02

Tessék panaszt tenni: hírhamisítóhoz illő választ küldött az ellenzéknek Papp Dániel

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:15

Fotó: Népszava/
Személyeskedő, kioktató hangvételű levélben reagált a kritikus kérdésekre az MTVA vezérigazgatója.
Levélben fordult Papp Dániel MTVA-vezérhez Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellenzéki képviselő, 11 kérdésükben pedig a közmédia hírtorzító, manipuláló gyakorlatára próbálta felhívni a figyelmet.  
jogerősen is hírhamisítónak nevezhető Papp-ot többek között saját helyzetéről is kérdezték: „Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt? Továbbra is tiltakozik-e amiatt az állítás miatt, hogy Ön hírt hamisított?”
Papp nem tiltakozott, ehelyett annyit írt, hogy „Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.” Hadházyék arra is rákérdeztek, „hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?”
Innentől kezdve az MTVA vezére többször is ugyanazt a fordulatot ismételgette a kérdések kapcsán: ha a levélíróknak problémájuk van egy műsorral, forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt-hez. Ez volt a válasza arra, hogy a köztévé híradójában egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tettek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta – de arra is, ha az MTVA-nál úgy vágják meg és közlik módosítva a Pukli Istvánról készült videójukat, hogy az a vágás miatt teljesen új jelentést kap.
A levélváltásnak vannak kifejezetten vicces momentumai is, például az, amikor 
a kérdésre – „belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?” – Papp kioktatja a képviselőket, hogy nincs joguk számon kérni egy riporter vagy szerkesztő döntéseit.
Papp arra is frappáns választ adott, hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy a köztévé híradójában szereplő bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol? „Úgy, hogy az egyik nap még békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik” - válaszolta az MTVA vezére. 
A helyzet az, hogy ez konkrétan nem igaz: a Comment.com olvasója ugyanis egymás mellé illesztette a köztévé két említett felvételét, és látszik, hogy a megszólaltatott bangladesi férfi ugyanabban a beszédhelyzetben van, a hangalámondásos narrációt viszont egyszerűen megváltoztatták.
2019.01.16 21:15

Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:08

Fotó: /
Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
2019.01.16 21:08