Lehetetlen vállalkozás

A tavalyi 24 milliárd forintról 40 milliárd forintra emelte a kormány az álláskeresők, illetve a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatására kiírt pályázatok együttes keretösszegét. A kettő közül az utóbbiakat megcélzó az igazán fontos, mert míg az álláskeresők esetében ez nem több, mint megélhetésüket segíteni kívánó szociális intézkedés, addig a jól felkészített fiatalok vállalkozóvá válásának elősegítésével az a rátermett, produktív, innovatív vállalkozói réteg teremthető meg, amely biztosítja az ország megfelelő ütemű fejlődését. A jelenlegi garnitúra erre teljességgel alkalmatlan. 
A mai magyar vállalkozói réteg alapvetően a rendszerváltáskor jött létre, sokan közülük nem találtak ki semmi újat, egyszerűen átvették a korábban állami cégek által elvégzett feladatokat. Gyakran kapcsolati tőkéjük vagy gátlástalanságuk tette gazdaggá a kiemelkedőket, de egészében véve a szféra teljesítménye - a támogatások ellenére - nemhogy erősödött volna azóta, hanem gyengült is a külföldi konkurenciával folytatott versengésben. Nem csak a koruk miatt kiesők - a vállalkozók háromnegyede 40 éven felüli - egyszerű utánpótlására van tehát szükség, hanem minőségi váltásra. 
A magyar fiatalok vállalkozói hajlandósága rendkívül alacsony. Egy jó tíz évvel ezelőtti - a kezdő vállalkozói aktivitást vizsgáló, majd ötven országra kiterjedő - felmérés rangsorában Belgiummal az utolsó helyet foglaltuk el. A helyzet azóta sem javult. A legutóbbi statisztikai adatok alapján egyre kevesebb fiatal vállalkozik, csökken az önfoglalkoztató fiatalok száma, és a felsőoktatási hallgatók többsége sem saját cégében képzeli el a jövőjét. 
Fölöttébb kétséges, hogy ezen az állapoton a kormány által meghirdetett pályázat változtatni tudna, hiszen a bevonhatók száma néhány ezer fő. Legalábbis az EU-ba történt belépésünk óta minden évben indultak hasonló programok, a legcsekélyebb eredmény nélkül. Még nagyobb baj, hogy a szükséges minőségi váltás sem valósulhat meg így. Idézek a kiírásból: "A potenciális vállalkozók a támogatott szervezetek által nyújtott képzési programok teljesítésével szerezhetik meg a vállalkozásindításhoz szükséges kompetenciákat. Ezeken a terv szerint elsajátíthatják az alapvető jogi, pénzügyi, gazdálkodási, munkaszervezéssel, gazdálkodással és irányítással kapcsolatos ismereteket, megismerhetik a vállalkozási formák típusait, képessé válhatnak előkészíteni önfoglalkoztatóvá vagy vállalkozóvá válásuk lépéseit." 
Tényleg elhiszi valaki is, hogy e pár hetes gyorstalpalókat elvégző fiataloktól többre telik majd vállalkozóként, mint a jelenlegiektől, akik nagy részének "vállalkozói vénájából" csak annyira futja, hogy két, egymástól húsz méterre lévő vegyesbolt között nyissanak egy harmadikat? Ha komolyan gondoljuk szándékunkat a szféra megerősítésére, akkor az oktatásban kell keresnünk a megoldást. Az Unió által fejlesztendőként vagy két évtizede megjelölt - s Magyarország által is elfogadott - nyolc kulcskompetencia között ott szerepel a vállalkozói is, bár igazán kezdeni valamit ezzel sehol sem tudtak. 
A jelenlegi kormány - ahogy a korábbiak is - a pénzügyi képzés beindításától várja a vállalkozói aktivitás növekedését. Eredetileg ezt a pénzügyi tudatosság erősítésére szánták - s főleg a hitelproblémákkal indokolták -, de arra is tökéletesen értelmetlen és felesleges. Hazai és összehasonlító nemzetközi kutatások szerint a lakosság pénzügyi alapismeretei nem maradnak el a nemzetközi átlagtól, vagyis ezzel nem magyarázható, hogy nálunk miért okozott gondot a hitelezés. A kutatási eredmények azt is mutatják, hogy még a pénzügyekben jártasabb magyar fiatalok is alig mernek, akarnak vállalkozni. A pénzügyi képzés tehát a vállalkozói aktivitás erősítésére is alkalmatlan. 
Egy 2011-es adat szerint a Budapesti Gazdasági Főiskola végzett hallgatónak mindössze 1%-a indított saját vállalkozást. Abszurd az a feltételezés, hogy egy lényegesen felületesebb képzés jobb eredménnyel járna. A fiatalok vállalkozói aktivitásának növekedését a gyakorlati vállalkozói képzésben való részvételükkel lehet biztosítani (ezt uniós felmérés bizonyítja, mely szerint a résztvevők egyötöde tanulmányai befejezése után saját céget alapít). 
A vállalkozói tevékenység gyakorlásának nem csak a kezdő vállalkozói aktivitás növelésében van szerepe, legalább ilyen fontos az is, hogy a legalkalmasabb terepet nyújtja a fiatalok innovatív gondolkozásának fejlesztéséhez. Itt ugyanis arra vannak késztetve a diákok, hogy próbáljanak piacképes termékeket kitalálni. Minél többször lépnek piacra áruikkal - és találkoznak annak értékítéletével -, annál jobban lesznek ösztönözve arra, hogy törjék a fejüket, mivel érhetnek el sikert, annál inkább rögzül bennük ez a gondolkodásmód. A kormány által indított programoknak legfeljebb a képzéseket lebonyolító cégek látják hasznát. A gyakorlati vállalkozói képzés - közoktatásban történő - általánossá tétele nélkül bármely, a fiatalok vállalkozói aktivitásának növelését célzó próbálkozás lehetetlen vállalkozás.
Frissítve: 2018.11.23. 11:17

Csigavonal

Igaz, csak rövid távon, de egy csigának öltözött aktivistája lehagyta a Nyíregyháza-Mátészalka vonalon a MÁV-szerelvényt. Anno a versenyfutással arra a képtelen helyzetre szerették volna felhívni a figyelmet, hogy egyes szakaszokon az agonizáló vasúti pályán óránként 20 kilométeres „sebességgel” cammognak a szerelvények. Az akció sikerrel járt: egy civil szervezet vette észre, hogy a vasúttársaság közbeszerzést írt ki a Mátészalka-Csenger, illetve a Nyíregyháza-Nyírbátor közötti szakaszokon a vonatközlekedést kiváltó pótlóbusz-járatok üzemeltetésére. Igaz, az elaggott pályát már ebben az uniós pénzügyi ciklusban fel kellett volna újítani, de a reinkarnáció valamiért nem sikerült. Ráadásul egyes szakértői vélemények szerint még az eredményes korszerűsítés sem oldotta volna meg a munkaerőhiány és a lerobbant mozdonyok, vasúti kocsik okozta gondokat. Attól tartunk, ez gyászos konklúzió a térségben élőket ugyanúgy nem vigasztalja, mint az a tény, hogy valószínűleg nincsenek egyedül. Alighanem sokaknak rémlik: Orbán Viktor még nemzethalálról vizionált, amikor a szocialista kormány tíz évvel ezelőtt mintegy háromtucatnyi szárnyvonalat zárt be. Az ellenzék akkori vezetőjének aggodalma a 2010-es első kétharmados győzelme után jelentősen veszített az erejéből. Azóta a szüneteltetett vonalak egyharmadán ugyan újraindult a vonatközlekedés, de olyan menterendeket sikerült alkotni, amelyek a legelszántabb vasútrajongókat is elriasztottak a kötött pályás MÁV-szolgálatás igénybe vételétől, mivel a terminusok sem a lakosság igényeit, sem a Volán menterendjét nem vették figyelembe. Most arról is hallani híreket, hogy más vonalon is vonatpótló buszok veszik át a vasút szerepét. Persze nem bezárják a vonalakat – olyat az Orbán-kormány nem csinál -, csak „vágányzár miatt nem közlekedhetnek a vonatok”.
Szerző
Bihari Tamás

Csarna-völgyi csata

Másfél évtizede indult el, és 2004 februárjában torkollott az ún. zengői csatába az az eseményláncolat, amely egy lokális környezetvédelmi ügyből kinőve önmagán mesze túlmutató módon befolyásolta a magyar belpolitikát: kitermelt egy köztársasági elnököt (Sólyom László), egy új parlamenti pártot (LMP), és megágyazott annak az egyébként alaptalan érzületnek, hogy a Fideszt érdekli a környezetvédelem. Az akkori legnagyobb ellenzéki párt természetesen mindent megtett eme vélelem megerősítése érdekében. „A Fidesz a Zengő csúcsára telepítendő radarállomással kapcsolatban aggodalmát fejezi ki a jóvátehetetlen természet - és tájrombolás miatt. A radarállomást más helyre kell telepíteni, mivel a jelenlegi tervek megvalósítása helyrehozhatatlan tájsebekhez vezetne. Minden törvényes eszközt felhasználunk, hogy a felesleges természetkárosítást megakadályozzuk” - írták közleményükben, és tényleg vállvetve küzdöttek a Zengőért a magyar zöldszféra színe-javával. Hogy mennyire őszintén, arról persze sokat elárul, hogy 2010 szeptemberében, alig pár hónappal a hatalomra kerülésük után a kormánypárt online házilapja már „Lokátort a Zengőre!” címmel közölt publicisztikát. Ma pedig fogalmilag kizárt bármiféle kiállás a részükről egy természetvédelmi (nemzeti) kincs mellett, amit a leglátványosabban Csarna-völgy esete demonstrál. A börzsönyi szurdok – szemben a Zengővel – fokozottan védett nemzeti parki magterület, az ország utolsó, évtizedek óta érintetlen „őserdeje”. A völgyben kisvasutat akarnak építeni – talán azért, hogy a perpatvar elterelje a figyelmet a kihasználatlan felcsúti vicinálisról –, de az igazi tét a fakitermelés újraindítása (a keskeny nyomközű vasút, amíg volt, az 50-es években nem turistákat, hanem fát szállított). Hogy nemzeti érték forog kockán, az nem kérdéses, ezúttal mégsem áll csatasorba Ádertől Kövérig a teljes jobboldal, hogy megvédje. Azok az idők már elmúltak: ahhoz, hogy a természet ismét fontos legyen nekik, a Fidesznek megint meg kellene buknia.