A reggeli rohanásban vagy a hazafelé tartó, olykor végtelennek tűnő úton szinte mindannyian az okostelefonunkba, vagy egy izgalmas regénybe bújva közlekedünk a tömegben. Pillanatokra kizökkenhetünk mindebből, ha időnként körbenézünk magunk körül: a világ megtelik reklámokkal, vagy a miénkhez hasonlóan kutató, morcos, fáradt szempárokkal – és december 20-ig lengyel versekkel is. Legalábbis Budapest metróvonalain: az M2, M3, M4 kocsijaiba szállva a húsz éve elhunyt Zbigniew Herbert, a XX. századi lengyel irodalom egyik legfontosabb és leggyakrabban fordított szerzőjének verseivel találkozhatunk.
A Metró Galériában kiállított plakátok vizuális megjelenítését a hazánkban élő lengyel grafikusművész, Krzysztof Ducki készítette, a versidézetek fordítója Csordás Gábor, Körner Gábor és Nagy László. A gyakran megmosolyogtató képek mellett a frappáns verssorok, az idő, az élet, vagy épp az ízlés mibenlétét kutató mondatok üdítően hathatnak utazás közben, négy-öt sor épp elég ahhoz, hogy magunkkal vigyük leszállás után is. A rendhagyó tárlat nem csupán Herbert sokszor aktuális gondolatait hivatott közvetíteni, valamint a lengyel kultúrát a magyar közönséghez egy lépéssel közelebb hozni, de arra is felhívja a figyelmet: a művészet, így vagy úgy, de mindig ott van a szemünk előtt. Néha csak fel kell hozzá emelni a fejünket.
