Történelemóra

Kedves gyerekek, a mai történelemórát Schmidt Mária néni tartja. Nagyon figyeljetek, mert tőle megtudhatjátok, hogyan lehettek öntudatos és büszke magyar polgárok. De még ennél is fontosabb, hogy Orbán Viktor bácsi feltétlen híveivé váljatok.   Tudjátok, ő Magyarország miniszterelnöke és csak akkor lehet maradásotok e hazában, ha úgy gondolkodtok, mint ő. És Schmidt Mária néni ebben segít nektek. Hogy sose legyen kisebbségi érzésetek, s kellő önbizalommal álljatok mindenkivel szemben. Meglehet, szüleitektől - netán más felnőttektől - azt hallottátok, hogy egy olyan kis országban éltek, amely nem lehet jelentős tényező a világban. Tudatlan és gonosz marxista történészek is ezt igyekeztek elhitetni mindenkivel. De ennek most véget vetünk. Erős nemzeti identitással bíró közösséget hozunk létre, amely képes arra, hogy megőrizze, megtartsa és tovább is hagyományozza nemzeti sajátosságait. Mostantól tehát nem kell nyűglődnötök a világ történelmével, az összefüggések megértésével, a belőlük származó következtetésekkel. Majd ha kicsit nagyobbak lesztek, foglalkozhattok azokkal is, de addigra már - remélhetően - megalapoztuk, hogy tisztában legyetek vele, a mi édes hazánk a legfontosabb. Ahogy azt Orbán Viktor bácsi már nem egyszer megmondta. Akkor majd azt is megértitek, miért volt szükség az állandó küzdelemre Soros György bácsival és az általa támogatott erőkkel, továbbá Brüsszellel, Yokohamával és Canberrával, szóval a világ minden olyan részével, amely nem képes elfogadni, hogy a mi utunk az egyetlen helyes út. Ha jól figyeltek és megfogadjátok Schmidt Mária néni intelmeit, akkor a ti gyerekeiteknek már egyértelmű lesz, hogy az egyetemes történelemből csak annyi lényeges, amennyi a magyar történelem szempontjából releváns. És akkor Orbán Viktor bácsi is nagyon büszke lesz rátok. (Szolgálati közlemény: mindez nem vicc. Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum igazgatója, a miniszterelnök tanácsadója. Történelemtanítási útmutatásai összhangban vannak pártunk és kormányunk politikájával.)
Szerző
Sebes György

Beragadt osztályzat

Feltehetően banki elemzőink ma lógó orral baktattak be munkahelyükre. Aligha akadhatott közöttük ugyanis olyan, aki a Moody's-tól - magyar idő szerint péntek éjszaka - ne felminősítést várt volna. Mivel ez elmaradt - a mértékadó hitelminősítő nem változtatott Magyarország eddigi besorolásán -, így most a szakembereknél az önvizsgálat ideje következhet. Hol is követték el a hibát? Mindenekelőtt ott, hogy prognózisuk megfogalmazása előtt nem tanulmányozták át alaposan a felminősítés alapvető kritériumait. Mert ha ezt megteszik, akkor aligha siklottak volna el afelett, hogy változatlanul magas a GDP arányos államadósság mértéke. Ehhez pedig egy olyan lassú csökkentési ütem párosul, ami nem hozta elérhető távolságba az olyannyira  óhajtott magasabb adósbesorolási osztályzat elérését.  Magyarország makrogazdasági számainak elsöprő többsége jobb, mint amit Nyugat-Európában jelenleg fel tudnak mutatni. A lendület - némi lassulás kíséretében - még kitarthat 2019-ben is. A következő esztendőkben azonban aligha fogjuk megúszni újabb hitelek felvétele nélkül. Bízva a lakosság állampapír-vásárlási buzgalmában, amelyet a kereskedelmi bankok kamatkondícióit meghaladó prémiummal fejel meg a jegybank, a háztartások várhatóan további támaszt nyújtanak majd a költségvetésnek.  A felminősítés elmaradásának azonban lehetett egy nehezebben számszerűsíthető oka is, amit úgy hívnak, hogy hitelesség. A családok körében továbbra is nagyfokú bizalmatlanság fogalmazódik meg a bankokkal szemben. A Moody's érthető okokból most attól tart,  hogy bár a magyar bankok stressztűrőképessége példamutató, a (volt) devizahitelesek újbóli mozgolódása veszélyt jelenthet a magasabb osztályba  sorolásra.                                                                                            
Szerző
Bonta Miklós

Mozgóképes csodafegyver

Most mindenki sajnálja Andy Vajnát. Pedig az egykori parókagyáros, majd hollywoodi producer a mai napig boldog filmügyi kormánybiztos. Egyedi és példátlan vezérpozíció ez, melyet kihasználva Vajna az idecsábított külföldi produkciókkal fellendítette a GDP-t, miközben a hazai gyártásokat támogató Magyar Nemzeti Filmalap lottópénzből gazdálkodott, szigorúan szakmai alapon. Nem is fogják Vajnát soha kirúgni, de ha mégis baj lenne, majd megint beveti Schwarzeneggert. Mielőtt azt hinnék, rajongója lettem, jelzem: a médiamogul, kaszinópénztáros vagy vadceleb Vajnát nem zártam a szívembe. De a filmek terén hozza az eredményeket, sőt az Oscarokat is. Ám egy ilyen dicső éra az egyik napról a másikra véget tud érni. Támadás támadást követ, melyeknek tulajdonképpen nem is Vajna a célpontja, hanem a demokratikus és szakmai alapokon működő finanszírozási rendszer. Még konkrétabban a művészeink azok, akik a Pesti srácoknál és a Magyar Időkben offenzívát indítók célpontjai. Globálmarxistának, szélsőliberálisnak, gyermetegnek, árulónak vagy magyarellenesnek titulálni művészeket nettó barbarizmus. Még akkor is, ha nem mindenki tudja befogadni a Hollywoodban, Berlinben, Cannes-ban a szakma által elismert alkotásokat. És vannak szavak, melyeket nem lenne szabad felelősség nélkül leírni. Történelmi filmjeink, melyeket manapság szokás hiányolni, vannak Várkonyi Zoltán klasszikusán, az Egri csillagokon túl is. A Saul fia is az. Sőt olyanok is akadnak, melyek azzal a céllal készültek, hogy mi, magyarok „jobban érezzük magunkat”. Az persze kérdés, hogy a Koltay Gábor fémjelezte próbálkozások, a Honfoglalás és a Sacra Corona mennyire nevezhetők korszakalkotónak vagy akár filmnek a definíció szigorúbb értelmében. De ezekért soha senki nem támadta meg Koltayt személyében, hovatartozásában – csupán művészi kvalitásaiban. Mint ahogy a Káel Csaba rendezte Bánk bán esetében is csak az volt a kérdés, hogy vajon miért nem sikerült innovatívabb művet alkotnia egy színházi közvetítésnél. Nem véletlen tehát, hogy ezektől nem feltétlenül érezzük magunkat jobban. Kicsit hiányolom, hogy a most megszólaló konzervatív értelmiségiek a harsány és személyeskedő kritikán túl miért nem definiálják inkább, hogy mit értenek történelmi film alatt. Nem világos, hogy mit szeretnének jobban: készüljenek alkotások magyar történelmi eseményekről és hősökről, irodalmi klasszikusokból, vagy olyan filmeket, melyek egyszerűen az erőt demonstrálják. Az előbbi még rendben is lenne, alkotóinkat – a konzervatívokat beleértve - tényleg kevéssé izgatja a „magyarnemzeti” tematika. De egyértelmű, hogy a mostani felbuzdulást a kurzus- és propagandafilmek hiánya motiválja. Öreg hiba, hogy ezeket a produkciókat a Filmalaptól várták, hiszen a megalakulásukkor megmondták: nem fognak ilyeneket támogatni. Létre lehet hozni egy újabb támogatási kaput – ez lesz a Filmkollégium –, de az sem garancia arra, hogy megszületik a „magyarnemzeti” mozgóképes csodafegyver. Elvégre Az akarat diadalához is kellett egy Leni Riefenstahl.
Szerző
Csákvári Géza