Föld! Föld!

Aki jó negyedszázada foglalkozik újságírással, abban a szerencsés helyzetben lehet, hogy megvan neki az a fideszes sajtóközlemény is, amelyben Orbán Viktor az állami vagyon eladása (az ún. privatizáció) felgyorsítását sürgette, meg az is, amelyben Orbán Viktor a nemzeti vagyon elherdálását teszi felelőssé a rendszerváltás sikertelenségéért.

Az a politikus, aki (egyedül a magyar belpolitika ma is aktív főszereplői közül) 1989 óta tevékeny részese és formálója mindannak, ami az országgal történt, az állami vagyon tekintetében teljességgel tudathasadásos állapotban van. Egyfelől ma az a hivatalos álláspont, hogy a szóban forgó vagyonelemeket nem kellett volna eladni, másfelől viszont a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány, ahogy tehette, azonnal nekiugrott az utolsó, nagy tömegben együtt maradt állami vagyonelem, a termőföld privatizálásának. Erre a saját „elveikkel” mindenképpen ellentétes magatartásra még az időközben teljességgel leuralt közkommunikációs csatornákon is csak azt tudták fölhozni mentségükül, hogy kizárólag helyi gazdák vehetnek földet, és ők is csak piaci áron, vagyis ezúttal szó sincs elkótyavetyélésről.

Mára viszont nem csupán az derült ki – a kormánytagok mondták el a saját szájukkal, amikor a nyilvánosság előtt mondaniuk kellett valamit –, hogy az általuk fölállított szabályrendszerben Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Orbánné Lévai Anikó is helyben lakó családi gazdálkodónak számít, hanem az is, hogy az elmúlt három-négy évben törvények sorozatával tették értelmetlenné a piaci ár fogalmát, szűkítve és a kiválasztott oligarchák felé terelve a földforgalmat. Most egy olyan módosító javaslatot tárgyal a parlament, amely az agrárkamara települési szerveinek – a gyakorlatban a helyi Fidesznek – adna jogot annak eldöntésére, hogy ki vehet földet, és a mérlegelésnél a birtokméret versenyképességét is súlyponti elemmé tenné, behozhatatlan előnyt adva a NER Döbrögijeinek.

A háttérben készül egy másik törvényjavaslat, amely az új földbirtokos osztály adómentességét, illetve – azok kedvéért, akiknek tényleg semmilyen más szándékuk nem volt ezzel az egésszel, csak annyi, hogy egy jót markoljanak a közösből, és a könnyen jött, gyors profitot zsebre vágják, szabadulva a föld nyűgétől – a jogi személyek földvásárlását is lehetővé teszi. Hallani, hogy az állami természetvédelem statáriális megtizedelésének is az volt a fő célja, hogy a ma még nemzeti parki kezelésben lévő szántók, legelők és tavak eladása elől elháruljon az intézményi akadály. (Mindenki beláthatja, hogy feleannyi emberrel nem lehet ugyanakkora területen megoldani az értékőrzést.)

Most már csak azt a kérdést kellene megválaszolni – reméljük, valakiben lesz hozzá bátorság, hogy a fent nevezett személynek föltegye –: lényegileg, a nemzet megmaradása és az ország jövője szempontjából mi a különbség a Magyar Optikai Művek és mondjuk az Európa legjobbjai közé tartozó mezőségi állami birtokok dobra verése között. Már azon túl, hogy történelmi okokból az Orbán-család az előbbiből még kimaradt.