Farkasházy Tivadar megirigyelte azokat az újságírókat - Kepes Andrást, vagy Frei Tamást -, akik a közelmúltban irodalmi műveket alkottak. Új könyvét azzal mutatta be, hogy most ő is előállított egyet.
Ha végigolvassuk a kötetet, olyan érzésünk támadhat, hogy a szerző az utóbbi mintegy hetven évben mindenütt ott volt, mindenkit ismer és mindenről van legalább egy története. A Pacsirta a Dunán - avagy 400 ezer orosz óra - című (és alcímű) kötet lényegében szabálytalan önéletrajz. Amúgy "farkasházysan" megírva, ahogy már megszokhattuk a Hócipő című kéthetilap "Nem értem" című rovatában. A Rádiókabaré egykori szerkesztője, az RTL Klub Heti hetesének alapembere most azt találta ki, hogy különféle tárgyakról ír. Olyanokról, amelyek életünkben elkísérnek bennünket.
A címlap képén tehát látható az egykor híres Pacsirta rádió, alatta a Duna névre hallgató tévékészülék, mellettük a szerző, kezében egy mégis kisebb tévével. Az boldogult ifjúkorában még Kádár Jánosé volt, egy árverésen szerezte meg Farkasházy, ám egy színházi előadáson leverték, ezért elromlott, húsz év után tette működőképessé egy szerelő, hogy a könyv bemutatóján Orbán Viktort nézhessék rajta a megjelentek. A 400 ezer orosz óra meg a testvéri barátságra (értsd: megszállás) utal. A szerzőhöz méltó poénok.
Ám a kötet legigazabb mondatai a 233. oldalon találhatók. Miután elmondott egy újabb sztorit, az írónak őszinteségi rohama támad, imigyen: "Mi ebből a tanulság? Az égvilágon semmi, ez csupán egy történet". Mint a többi eseté, számolatlanul előadva több mint háromszáz oldalon. És mégis, az egészből összeáll nem is egy, hanem mindjárt két kerek egész. Az egyik a szerző élete, kétségei és megoldásai a jelenlegihez viszonyítva már nem is annyira "átkos", de mindenképpen különleges idők viharaiban. Emellett pedig pontos leírást kaphatunk arról az országról, amelyben ugyan nem könnyű élni, de amit kalandvágyó emberek semmi pénzért el nem hagynának.
Farkasházy igyekezett néhány központi témára - és tárgyra - felfűzni történeteit, de közben nem tudja megállni, hogy el ne kalandozzon. Így fordulhat elő, hogy néhány dolog ismétlődik a különböző fejezetekben, kedvenc és állandó fejtegetései vissza-vissza térnek. Ez ugyan egy gondos szerkesztőért kiált, mégsem zavaró. Tekintsük úgy, hogy ismétlés a tudás anyja. Márpedig szerzőnk tudása irigylésre méltó. A korszak, amelynek jellegzetességeiről ír, már nem annyira, de az mindenképpen javára szól, hogy jó és rossz oldalait is képes bemutatni. Távolságot tartva, de szeretettel.
