Kommunikációs háború és a Moszkvának igazából nem kellő ukrán területek - exkluzív páros interjú

Publikálás dátuma
2018.11.28 08:00

Az igazi háború a kommunikációs térben zajlik

Ilyash Györgyöt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Oroszország-szakértőjét kérdeztük a kercsi incidensről.
– Mennyire érkezett váratlanul ez az incidens? – Semmiképp sem váratlan, hiszen a térséghez kapcsolódóan az elmúlt néhány hónapban jelentős kommunikációs „háború” alakult ki, melynek során egyre súlyosabb vádak, ellenvádak és kölcsönös fenyegetések fogalmazódtak meg. – Indokolt volt a hadiállapot bevezetése, vagy csak belpolitikai húzás? – Az eddigi tények, a hadi állapot bevezetésének konkrétumai és főleg az ukrán belpolitikai közbeszéd, az ottani vélemények azt sugallják, hogy valóban inkább belpolitikai okai lehetnek eme intézkedésnek. A hadi állapot bevezetése formailag (választások tilalma, választási határidők módosítása stb.) és tartalmilag (média ellenőrzése, gyülekezés tiltása, önkormányzatiság felfüggesztése stb.) is befolyásolhatja a választásokat. Úgy tűnik azonban, hogy az ukrán ellenzék jól reagált erre a politikai kihívásra és kivédte ezen akadályokat. Ebből a szempontból Petro Porosenko elnök esélyei tovább csökkenhetnek. – Nyugati részről a válasz ismét kimerült néhány elítélő nyilatkozatban. – Jelenleg nem valószínűsíthető, hogy a nemzetközi közösség hatékonyan felléphet ebben az esetben, hiszen az olyan súlyosabb esetekben, mint például a Krím-félsziget elfoglalása vagy a kelet-ukrajnai hadi cselekmények sem született megnyugtató megoldás az eddigiekben. – Elképzelhető a konfliktus kiszélesedése? – A szakértők többsége úgy látja, hogy jelentős eszkalációra nem kell számítani, hiszen az egyik fél érdekeit sem szolgálná. Nagy biztonsággal állítható, hogy Oroszország szárazföldi offenzívája nem várható a közeljövőben, annak előnyei nem mutatkoznak, az oroszok stratégiai céljai jelen helyzetben is teljesülnek. Egy ilyen beavatkozás következményei viszont beláthatatlanok, ez az oroszoknak nem érdeke. Minden ilyen hír kapcsán arra kell gondolni, hogy az orosz-ukrán hibrid konfliktus egyik legfontosabb összetevője a kommunikációs térben vívott harc, mely nem nélkülözheti a túlzásokat. – Magyarország rendre megvétózza a magasabb szintű NATO-Ukrajna tanácskozásokat az ukrajnai magyar kisebbséget hátrányosan érintő ukrán oktatási törvény miatt. A most kialakult helyzet változtathat-e ezen ? – Magyarország nem akadályozza NATO és Ukrajna közötti katonai, vagyis lényegi, tartalmi együttműködést, inkább csak formálisabb politikai szintű kommunikációt, és itt is csak formálisabb fórumokat, a munkacsoportok továbbra is folyamatosan és hatékonyan működnek. Ennek, az inkább szimbolikus jellegű intézkedésnek emberi jogi és kisebbségvédelmi okai vannak, mint közismert, hiszen humán területhez kapcsolódó oktatási törvényről van szó. Ennek fényében - vagyis mivel a szövetségi rendszerünk stratégiai, védelmi, biztonsági célkitűzéseit és munkáját nem érinti az ügy - úgy látom, hogy a magyar álláspont változása nem valószínű. Ukrajna álláspontjának változása pedig nem kizárt, hiszen orosz fenyegetéssel szemben minden szövetség és barátság egyre értékesebb, az ukrán nemzeti egység és szuverenitás záloga pedig az eddigiekben és a jövőben is a nemzeti kisebbségekkel való baráti szövetség és nagyvonalú bánásmód lehet. 

Senki nem szeretné, ha elfajulna a konfliktus

Az Azovi-tenger nem orosz beltenger, erre a viselkedésre semmi sem jogosítja fel Moszkvát, vélekedett lapunknak Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő.
– Mennyire érkezett váratlanul ez az incidens? – A térségben nagyon feszült a helyzet. Az ukrán kereskedelmi hajókat a Kercsi-szoroson való áthaladás előtt az orosz határőrség szigorúan ellenőrzi, ezzel gyakran két-három napos várakozásra kényszerítve azokat. A két ország között még 2003 decemberében megkötött és ma is hatályban lévő szerződés szerint már maga az ellenőrzés jogossága is megkérdőjelezhető. Oroszország a Krím annexiójától kezdve a Kercsi-szoros és az Azovi-tenger vonatkozásában úgy viselkedik, mintha azokra kizárólagos jogot formálhatna. Erre azonban semmi nem jogosítja fel. Attól még, hogy a Krím elcsatolásával a Kercsi-szoros mindkét oldala orosz felügyelet alá került az Azovi-tenger nem vált orosz beltengerré. Ha ez attól függene, hogy egy tengeri szoros mindkét partja egy államhoz tartozik, akkor a Fekete-tengert török beltengernek kellene tekinteni. Nem nehéz tehát belátni az orosz igény abszurditását. A csaknem 4 milliárd dollárért felépített kercsi-híd védelme sem lehet indoka az ukrán hajók feltartóztatásának. Orosz részről ezt a feladatot úgy kell megoldani, hogy azzal semmilyen módon ne akadályozzák a szoroson való áthaladás szabadságát. Ez a korlátozásoktól mentes szabadság a 2003-as szerződés szerint nemcsak mindkét ország kereskedelmi, de hadihajóit is megilleti. – Indokolt volt a hadiállapot bevezetése, vagy inkább csak belpolitikai húzás? – Azzal, hogy a hadiállapotot csak egy hónapra és csak 10 megyére vezették be ez a kérdés elveszítette jelentőségét. És ezzel az a moszkvai vád is komolytalanná vált, hogy az ukránok azért provokálták az orosz őrhajókat, hogy a konfliktus nyomán Petro Porosenko javítani tudjon választási esélyein. Ez a hétfőn elfogadott rövid változat biztosan alkalmatlan erre. – Nyugati részről a válasz ismét kimerült néhány elítélő nyilatkozatban. – Nyilván nyugati oldalon senki nem szeretné, ha az incidens következtében eszkalálódna a konfliktus. Szerintem a nyugati magatartást a most feltörő indulatok lecsitítása fogja meghatározni. – Elképzelhető a konfliktus kiszélesedése, további orosz támadások? – Ezt nem kell komolyan venni. Oroszország aligha érdekelt egy nagyobb szárazföldi akcióban. Az jelentős - az orosz társadalom elől sem eltitkolható - közvetlen veszteségekkel járna, és a Moszkva elleni szankciók drámai megszigorítását hozná magával. Arról már nem is beszélve, hogy ha Oroszország újabb ukrán területeket szállna meg, azzal olyan terheket venni magára, amire biztosan nincs szüksége. Egy dolgot azonban továbbra sem lehet kizárni, hogy Moszkva valamilyen ürüggyel megpróbálja az Azovi-tenger északi partját ellenőrzése alá vonni.
Frissítve: 2018.11.28 08:00

Koszovó önálló utakon

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:15

Fotó: AFP/ ANDREJ ISAKOVIC
Hétvégén békésen zajlott a szerb ellenzék belgrádi felvonulása. Az Aleksandar Vucic elnök lemondását követelő tüntetők ezúttal a NATO húsz évvel ezelőtti bombázására emlékeztek. Az észak-atlanti szövetség azután kezdte meg légicsapásait Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök rezsimjével szemben, hogy a belgrádi vezetés népirtást hajtott végre a koszovói albánok ellen, tömegesen kiszorítva őket lakóhelyükről. összesen 78 napig lőtték az országot, a Human Rights Watch szerint 500 polgári személy vesztette életét, a szerb hatóságok több ezer személyről tettek említést. Még ma, két évtizeddel a bombázások után is láthatóak egyes helyeken az akkori beavatkozás nyomai. Olyan mértékű kárt okoztak a NATO gépei Szerbiának, hogy az ország szinte mindent elvesztett. Koszovóról le kellett mondania, infrastruktúrája egy része megsemmisült. Másfél évvel később Milosevic megbukott, kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), az intézmény scheveningeni börtönében halt meg 2006-ban infarktusban. Koszovó 2008. február 17-én függetlenné vált, s ebben óriási segítségére volt az Egyesült Államok. Pristina mindmáig Washington egyik legfontosabb szövetségese. Bár az ország gazdasága romokban hever, a világ népeinek elégedettségét vizsgáló, múlt héten közzétett felmérésben Koszovó a 46. helyet érte el, kettővel maradt csak el az egykori Jugoszlávia éllovasától, Szlovéniától. Szerbia ezen a listán a 70., Montenegró a 73., Horvátország a 75., Bosznia-Hercegovina a 78., Észak Macedónia pedig a 84. helyet foglalja el. A bolgárok még komorabbak, mindössze 97. helyen állnak, a legelégedetlenebbek pedig Albánia lakosai: a 107. helyet foglalják el. A koszovóiak víg kedélyűek ugyan, ám Pristina nemzetközi helyzete nem éppen rózsás. Bár Koszovó önállóságának kihirdetése óta már több mint tizenegy év telt el, továbbra is mintegy 80 ország nem ismerte el függetlenségét, köztük öt uniós tagállam. A helyieket dühíti, hogy még mindig csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe. A pristinai vezetők azonban egyre öntudatosabban lépnek fel. Ennek azonban komoly, s a köztársaságra nézve nem éppen pozitív következményei lehetnek. Mind hűvösebbé válhat ugyanis a viszonya legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, továbbá az Európai Unióval, azonbelül Németországgal. A Nyugatot elsősorban az bőszíti fel, hogy Koszovó nem hajlandó normalizálni a kapcsolatait Belgráddal. A két ország között az Európai Unió égisze alatt zajló brüsszeli párbeszéd megrekedt, s ez távolról sem csak Szerbián múlik. A napokban ezért Belgrádba és Pristinába látogatott David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai államtitkára, hogy a két államot figyelmeztesse arra: nem lesz jó vége annak, ha egyetlen lépést sem hajlandóak tenni egymás felé. Hale látogatása azért is volt jelentős, mert Angela Merkel német kancellár két tanácsadója, Jan Hecker és Matthias Luttenberg is elkísérték őt, akik az EU aggodalmát tolmácsolták. Az Európai Uniónál már az is kiverte a biztosítékot, hogy Ramush Haradinaj koszovói kormányfő adminisztrációja néhány hónappal ezelőtt száz százalékos vámot vetett ki a szerbiai termékekre, hogy így csikarja ki Szerbia elismerését. Csakhogy ez a lépés nemcsak Brüsszelben, Washingtonban is meglehetősen negatív visszhangra talált. Hogy azonban Pristina mind nagyobb távolságot kíván tartani az Egyesült Államoktól, jelzi: Haradinajt hidegen hagyták a bírálatok. „Ez a koszovói kormány szuverén döntése volt” – hangoztatta. Koszovóban egyre többen vallják: a köztársaság nem Washington gyarmata, így jogot formálhat arra, hogy adott esetben bosszút álljon Szerbián. A védővámok bevezetésének eredeti oka az volt, hogy Belgrád megakadályozta Koszovó felvételét az Interpolba. A kormányfő úgy véli, hazájának meg kell tanulnia megvédeni magát. „Nem volt más választásunk, Szerbia mind agresszívebben lépett fel” – állította Haradinaj. Bár Donald Trump amerikai elnök levélben fejezte ki reményét arra, hogy történelmi megállapodást írhat alá a két ország vezetője Washingtonban, erre semmi esély sincs. A Pristinához való közeledést Aleksandar Vucic szerb elnök sem merné megengedni magának, hiszen az ellenzék tüntetéssorozata miatt mind nagyobb nyomás nehezedik rá. Trump egyébként azt is támogatná, hogy Koszovó és Szerbia területcserét hajtsanak végre, ez a téma azonban egyelőre lekerült az napirendről. Ez ugyanis veszélyes precedenst teremtene a Balkánon, például Észak Macedóniában, ahol jelentős albán kisebbség él. Így egyelőre marad az ellenségeskedés, remény nincs az enyhülésre.

Se bizonyíték, se felmentés, csak értelmezési viták

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:03
Donald Trump amerikai elnök átöleli az amerikai zászlót felszólalása előtt a 46. Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC)
Fotó: AFP/ NICHOLAS KAMM
Nem mutatható ki a Trump-kampánycsapat és az oroszok összejátszása, de hogy az elnök akadályozta-e az igazságszolgáltatást, nem egyértelmű.
Az amerikai fővárosban vasárnap este óta egy jelentésről szóló jelentésről dúl a vita. Az ellenzéki demokraták nem elégednek meg azzal, hogy az igazságügyi tárca vezetője – egy töprengéssel és mérlegeléssel töltött hétvége legvégén - csupán négy oldalas összefoglalóban adott tájékoztatást az elnök és emberei ellen 22 hónapon át folytatott nyomozás megállapításairól. Meg akarják ismeri az egész dosszié tartalmát. Robert Mueller különleges ügyész a pénteki hivatali idő végeztével juttatta el William Barr igazságügyi miniszterhez azt a terjedelmes dokumentumot, amelyben összegzi a vizsgálat eredményeit és az azokból általa levont következtetéseket. Mueller megbízatása annak tisztázására irányult, hogy a republikánus elnökjelölt kampánystábja 2016-ban összejátszott-e az elnökválasztás kimenetelét befolyásolni igyekvő Moszkvával, illetve hogy az elnökké választott Donald Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatást. Az első kérdést illetően Barr ismertetése szerint arra jutott a különleges ügyész, hogy az oroszok ugyan igazolhatóan kísérletet tettek - megtévesztő hírek terjesztésével, valamint számítógépes rendszerekbe történt illegális behatolással is - az elnökválasztás befolyásolására, és Hillary Clinton demokrata párti jelölttel szemben a republikánus színekben küzdő Donald Trump győzelmét igyekeztek elősegíteni, arra nézve nincs bizonyíték, hogy Trump kampánycsapata összeesküdött volna vagy összehangolta volna a saját tevékenységét Oroszországgal.  Más a konklúzió az igazságszolgáltatás menetének obstruálása kérdésében. Miként Barr összegzi Mueller jelentésének erre vonatkozó részét, a különleges ügyész mind az igenlő, mind a nemleges válasz mellett talált bizonyítékokat. A Mueller-jelentés eszerint „nem jut arra a következtetésre, hogy az elnök bűncselekményt követett el, de nem is menti fel ez alól”. William Barr, akit Trump tavaly decemberben jelölt a miniszteri posztra, és az elnök bizalmi emberének számít, miniszterhelyettesként egyelőre azt a Rod Rosensteint tudhatja maga mellett, aki még a korábbi adminisztráció kinevezettje, és aki 2017 májusában a különleges ügyészi megbízást adta Robert Muellernek, mégpedig annak nyomán, hogy a republikánus kampánystáb homályos orosz kapcsolatainak ügyében a nyomozást eredetileg elindító James Comey FBI-igazgatót Trump menesztette. Rosenstein tehát a legkevésbé sem vádolható Trump melletti elfogultsággal – hírlik is, hogy kifelé áll a szekere rúdja. Egyelőre azonban hivatalban van, és William Barr most a négy oldalas összefoglalóban azt írja, hogy ő és Rosenstein közösen arra a következtetésre jutottak: Muellernek azon érvei, amelyek amellett szólnak, hogy az elnök igenis elkövette az igazságszolgáltatás akadályozásának a bűncselekményét – ha mással nem, például Comey kirúgásával -, nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy azokat a bíróság bizonyítékként elfogadná.  A demokraták most azt hangoztatják, hogy ők nem Barr értelmezésében, hanem a saját szemükkel, eredetiben szeretnék látni, mivel gondolta alátámaszthatónak Mueller az elnök felróhatóságát. Comey eltávolítása mellett ilyen elemként szóba jöhet például, hogy Trump, mielőtt megvonta volna a bizalmát az FBI-igazgatótól, arra próbálta rávenni őt, hogy szüntesse be a nyomozást Michael Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadó ellen. De ledorongolta Trump a korábbi igazságügyi minisztert, Jeff Sessionst is. Ugyancsak obstrukciógyanús magatartás volt, amikor Trump hiányosan számolt be legidősebb fiának egy orosz jogásszal létrejött találkozójáról. A különleges ügyész hivatala a nyomozás során 2800 idézést bocsátott ki, közel ötszáz alkalommal kapott házkutatási engedélyt, és nagyjából ugyanennyi tanút hallgatott meg. Magát Trumpot személyesen nem kérdezte ki Mueller, csupán néhány kérdést tett fel neki írásban, és azokra az elnök ugyancsak írásban válaszolt.  A Barr-tájékoztatás vasárnap esti közzététele nyomán Donald Trump, aki mindig is tagadta az oroszokkal való összejátszás gyanúját, és boszorkányüldözésnek minősítette Mueller vizsgálódását, örömujjongásban tört ki, és hozzátette: szégyennek tartja az országra nézve, hogy elnökként ilyesmiken kellett keresztülmennie. 
Témák
USA