A halasztás nem halál

Paksi végjáték című publicisztikájában (2018. november 13.) arról írt Hargitai Miklós, hogy nem lesznek új atomreaktorok Magyarországon, mert a felépítésüknek most elhatározott eltolása egyértelmű azzal, hogy sosem fognak megépülni. Ráadásul, ha megépülnének is, az a tervezettnél jóval drágábban történne.

Kétségtelen, hogy 2014 január elején ez a most érvényes megrendelés a két új atomreaktorra lényegében puccsal született. Hiszen már évek óta dolgoztak nukleáris, gazdasági és jogi szakemberek az új reaktorok megrendeléséhez szükséges versenykiíráson, ám egyszerre csak, minden előzmény nélkül, a magyar és az orosz kormány részvételével aláírták a szerződést. Ami hitelkonstrukcióval is járt. Jól jött akkor hirtelen a magyar kormánynak egy készenléti hitel, nagy szüksége volt rá.

De számomra és honfitársaim számára is nem ez a lényeg, hanem hogy honnan lesz villamos energiánk, megbízhatóan és tartósan, amikor a mostani négy reaktorunk nyugdíjba megy. Ám a szerző szerint ez a kérdés nem vetődik fel, mert – szerinte – nem is kell a lelépő öreg reaktorokat újakkal pótolni.

Erről jutnak eszembe a lelkes Duna-körösök, akik a rendszerváltás előtt és utána is ugyanilyen szédületes magabiztossággal támadták a nagymarosi vízlépcsőt. Sikerrel. Sikerüknek köszönhető, hogy most egy közepesen aszályos nyáron kevés a víz a Dunában. Mert ha most létezne, működne a vízlépcső, amelyet éppily hevesen támadtak, mint napjainkban az atomerőművet, és amelyet oly botorul le is romboltak, akkor most az atomerőmű hűtésének problémája is másként vetődne föl.

Nem kell atomerőmű a német kormánynak sem (nem a népnek, mert az most nyögheti, hogy a zöldenergia hatalmas beruházási, bevezetési és egyéb költségei miatt mintegy 50 százalékkal megnőttek az áramért fizetendő díjai). Csak éppen napjainkban már sok mindenben változott a németek felfogása is. Október végén tömegeket mozgatott meg egy új zöld (!) mozgalom, amely követeli az atomenergia megtartását. Most vizsgálja felül az ausztrál kormány, a kormányfő vezetésével, hogy megszüntessék-e az atomenergia betiltását szolgáló korábbi rendelkezést.

Napjainkban a belga kormánynak is főhet a feje, hogy mi lesz, ha jön a tél, a leállított reaktoraik helyett honnan lesz az országnak villamos energiája. Kérnek ugyan a szomszédoktól, köztük a nagyobb részben atomreaktorokból táplálkozó francia villamos rendszertől meg a németektől is, de mi lesz, ha egy esetleg túlságosan szigorú téli napokon ők sem tudnak szállítani? Bizony, akkor jöhetnek a korlátozások!

És mi a helyzet az ENSZ klímaügyi nemzetközi szervezetének, az IPCC-nek roppantul fenyegető jelentésével? Mi lesz, ha nem tudjuk betartani az IPCC komor ajánlásait a klímaváltozás fenyegető veszélyeivel szemben? Megújuló forrásokból sikerül majd biztosítani a kellő mennyiségű villamos energiát? Kétségtelen, hogy a németeknél a megújulókból, alapvetően szélből és napsugárzásból nyert villamos-energetikai kapacitás már megközelíti a 40 százalékot. Csak ne tessék a kapacitást összekeverni a tényleges, leadott teljesítménnyel: nem mindig esnek egybe. Akkor igen, ha van megfelelő energiatároló. De nálunk például nincs! A szerző szerint van megoldás: a powerwall (energia-fal). Persze, nagyon jó lesz (ha már beérik) a háztartásokban, ahol helyi kis szélrotor vagy tetőre szerelt napelemek szolgáltatják az áramot. De nem országos méretekben.

Ám ennél lényegesebb Hargitai Miklós megállapítása, aki szerint „egy ilyen beruházáshoz itthon nincs meg a szükséges menedzsmenttudás”. Ezt a kijelentést határozottan visszautasítom a nukleáris szakma nevében! Nekünk kiváló, nemzetközileg is elismert szakembereink vannak. Bizonyítja a működő négy reaktorunk teljesítményének növelése, az élettartamuk húszéves meghosszabbítása. Ezeket sikeresen és gyakorlatilag zökkenőmentesen hajtották végre. Bizonyítja, hogy az erőmű lényegében maximális kapacitással működik és rendkívül alacsony a meghibásodások száma és nagysága. A 2003-ban bekövetkezett baleset nem erőművi volt, hanem egy tisztító berendezést rossz helyre telepített és műszakilag rosszul tervezett a szállító német-francia cég. Igenis tisztelet, és nem ilyen kijelentés jár a mi nukleáris szakember-gárdánknak! (A szerző szövege így folytatódott: "nemhogy atomerőművet, de egy stadiont sem tudunk az előirányzott idő- és költségkereten belül befejezni". A szerk.)

Végül nagyon fontos kérdés: és egyáltalán nem érthető, hogy az időpont eltolás miért jelenti egyúttal Paks 2 halálos ítéletét? Nem érthető, de ebben a kérdésben már politikai manőverek, piszkos játékok is megjelennek, amikhez nem értek, sőt nem is akarok érteni.