- Mit jelent a díj a dicsőségen és a konkrét pénzjutalmon kívül az Ön számára?
- A zeneszerzés mint szakma még az előadóművészetnél is absztraktabb hivatás; nehéz megfogalmazni mitől jó (vagy mitől rossz) egy darab. A kortárs komolyzenével foglalkozó szerzők esetében ez még inkább így van. Sokszor a közönség tapasztaltságára, felkészültségére is szükség van egy ilyen mű megértéséhez. Ugyanakkor minden szerző vágya, hogy a műveivel a szélesebb közönség is találkozzon. A Junior Prima Díjat a szakmán kívül is ismerik, így – elsősorban – azt a lehetőséget kaptam általa, hogy esetlegesen a zenész közegeken kívül is érdeklődjenek a munkáim iránt. Ha így volna, elérném zeneszerzői célomat.
- Van komponista példaképe?
- A szó eredeti értelmében nincs, de a legtöbbet kétségtelenül Johann Sebastian Bachtól tanultam. Egyfelől ténylegesen része volt a tanulmányaimnak – a Zeneakadémián sok bachi stílusgyakorlatot kellett írnunk, – másfelől a teljes életműve kifogástalannak mondható: szellemileg, esztétikailag, technikailag és formai strukturáltságát tekintve is alighanem a legmagasabb rangú zene, amit valaha létrehoztak. Bach tehát ideálisnak mondható, a szó platóni értelmében.
- Mit jelentett Eötvös Péter mentoráltjának lenni?
- Sokat tanultam tőle arról, hogy hogyan legyek praktikusabb, mit logikus leírni a kottába, mit nem, hogyan könnyítem meg az előadó dolgát, stb. Valóságos zeneszerzői órákat tartott, ahol a saját darabjaimon dolgoztunk. Emellett több munkám előadását is elősegítette, amelyek azóta is pályám csúcsát jelentik. Legközelebb például jövő márciusban fog elhangozni egy kamaradarabom Tokióban. Azt hiszem, a szakma és a közönség is végtelenül hálás lehet neki, hogy ő és az alapítványa itt van Magyarországon. Rajtam kívül még tucatnyi fiatal művésznek segített, és legalább ugyanennyi nehezen elérhető külföldi művészt hívott meg Budapestre.
- Hogyan vált az Egy nap című film zeneszerzőjévé?
- Egyszer csak felhívott Szilágyi Zsófi, hogy van egy filmje, kellene hozzá néhány percnyi zene, nem volna-e kedvem megnézni. Előtte nem ismertük egymást. Megnéztem a filmet, azonnal igent mondtam – azzal együtt, hogy pontosan tudtam, hogy a film a zeném nélkül is remek. Ezen a kevés zenén három hónapig dolgoztunk. Zsófinak nagyon konkrét elképzelései voltak, és mindig volt mit pontosítanom. Végül basszusklarinéttal, csellóval és hegedűvel vettük fel. Annak ellenére, hogy ez volt életem első filmzenéje, egy kicsit sajnálom, hogy általában sokkal többre értékelik, mint bármelyik más eddigi darabomat. Az alkalmazott zeneszerzés és a „szabad” komponálás két élesen különválasztható munkafolyamat. A Zeneakadémián is két szakirány. Persze szerencsés az, ha egy komponista mindkét hozzáállást magán is tapasztalni tudja, mint ahogy a kutató matematikusnak is meg kell állnia a helyét egy banki alkalmazott feladatnál. Mégis, a mindennapi komponálás rutinja, és a nyugati zenetörténetbe ágyazott tudatosság, előhívja bennem azt az igényt, hogy személyes indíttatású műveimet előnyben részesítsem a zeneszerzői „feladataimmal” szemben.
Szerelem első látásra és a remény reménysugara
„Első hangszerem a dob volt, anyai nagyapám is dobos volt. Ott, ahová dobolni jártam, megláttam egy hangversenyzongorát és ez szerelem volt első látásra” - meséli Rafael Mário, aki alapfokú klasszikus tanulmányaival párhuzamosan tanult jazz zenét, Binder Károlytól és Oláh Kálmántól. Tanulmányait a Molnár Antal Zeneiskolában kezdte, mellette pedig három évig Lakatos Soso Sándor jazz-zongora magántanárnál tanult. 2004-től öt éven keresztül Binder Károly magánnövendéke volt, ahol szintén jazz-zongorát tanult, majd 2012-ben elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora előadó-művészeti, idén a jazz-zongora tanári szakát is. Több híres előadó session zongoristájaként is dolgozik, mint például többi között Keresztes Ildikó, Tóth Gabi, Tóth Vera, Zsédenyi Adrien, Oláh Gergő, Gáspár Laci csapatának tagja. „Tavalyi évben megjelent zenekarom első lemeze My Hope (Reményem) címmel és talán a karrieremben ez hozta a legnagyobb áttörést” – beszél pályája egyik legfontosabb eseményéről.
Rafael Mário díjak sorát tudhatja magánénak: 2017 decemberében különdíjas lett zenekara a Hitch On Music Jazz Juniors nemzetközi jazz versenyen Krakkóban. 2017-ben II. helyezést ért el a Creative Art Díj versenyen, Kőszegen. 2017-ben, elnyerte „az év fiatal jazz-zenésze” díjat a Magyar Jazz Szövetség által hirdetett versenyen. 2014-ben első helyezést ért el a Nemzetközi, 25. Jazz Improvizacia versenyen Vilniusban, Litvániában. 2014-ben beválogatták a 12 legjobb jazz-zongorista közé Notthingham-ben egy nemzetközi zongoraverseny keretein belül. Ami a Junior Primát jelenti „annak nagyon-nagyon örülök, hogy a díjat megkaphattam. Ez még jobban ösztönöz arra, hogy igenis csináljam, amit csinálok és még több művet szeretnék megalkotni, komponálni. A zenei karrieremben csak ez inspirál„ - zárja mondanivalóját Rafael Mário.
Infó:
