Személyes indíttatás

Publikálás dátuma
2018.12.05 09:26

Fotó: / Lugosi Péter
A zeneszerző a kötetlen komponálást, a jazz-muzsikus az improvizálást részesíti előnyben. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által díjazott két friss Junior Prima-Díjas művész a szabad alkotásról mesélt.
- Mit jelent a díj a dicsőségen és a konkrét pénzjutalmon kívül az Ön számára? - A zeneszerzés mint szakma még az előadóművészetnél is absztraktabb hivatás; nehéz megfogalmazni mitől jó (vagy mitől rossz) egy darab. A kortárs komolyzenével foglalkozó szerzők esetében ez még inkább így van. Sokszor a közönség tapasztaltságára, felkészültségére is szükség van egy ilyen mű megértéséhez. Ugyanakkor minden szerző vágya, hogy a műveivel a szélesebb közönség is találkozzon. A Junior Prima Díjat a szakmán kívül is ismerik, így – elsősorban – azt a lehetőséget kaptam általa, hogy esetlegesen a zenész közegeken kívül is érdeklődjenek a munkáim iránt. Ha így volna, elérném zeneszerzői célomat. - Van komponista példaképe? - A szó eredeti értelmében nincs, de a legtöbbet kétségtelenül Johann Sebastian Bachtól tanultam. Egyfelől ténylegesen része volt a tanulmányaimnak – a Zeneakadémián sok bachi stílusgyakorlatot kellett írnunk, – másfelől a teljes életműve kifogástalannak mondható: szellemileg, esztétikailag, technikailag és formai strukturáltságát tekintve is alighanem a legmagasabb rangú zene, amit valaha létrehoztak. Bach tehát ideálisnak mondható, a szó platóni értelmében. - Mit jelentett Eötvös Péter mentoráltjának lenni? - Sokat tanultam tőle arról, hogy hogyan legyek praktikusabb, mit logikus leírni a kottába, mit nem, hogyan könnyítem meg az előadó dolgát, stb. Valóságos zeneszerzői órákat tartott, ahol a saját darabjaimon dolgoztunk. Emellett több munkám előadását is elősegítette, amelyek azóta is pályám csúcsát jelentik. Legközelebb például jövő márciusban fog elhangozni egy kamaradarabom Tokióban. Azt hiszem, a szakma és a közönség is végtelenül hálás lehet neki, hogy ő és az alapítványa itt van Magyarországon. Rajtam kívül még tucatnyi fiatal művésznek segített, és legalább ugyanennyi nehezen elérhető külföldi művészt hívott meg Budapestre. - Hogyan vált az Egy nap című film zeneszerzőjévé? - Egyszer csak felhívott Szilágyi Zsófi, hogy van egy filmje, kellene hozzá néhány percnyi zene, nem volna-e kedvem megnézni. Előtte nem ismertük egymást. Megnéztem a filmet, azonnal igent mondtam – azzal együtt, hogy pontosan tudtam, hogy a film a zeném nélkül is remek. Ezen a kevés zenén három hónapig dolgoztunk. Zsófinak nagyon konkrét elképzelései voltak, és mindig volt mit pontosítanom. Végül basszusklarinéttal, csellóval és hegedűvel vettük fel. Annak ellenére, hogy ez volt életem első filmzenéje, egy kicsit sajnálom, hogy általában sokkal többre értékelik, mint bármelyik más eddigi darabomat. Az alkalmazott zeneszerzés és a „szabad” komponálás két élesen különválasztható munkafolyamat. A Zeneakadémián is két szakirány. Persze szerencsés az, ha egy komponista mindkét hozzáállást magán is tapasztalni tudja, mint ahogy a kutató matematikusnak is meg kell állnia a helyét egy banki alkalmazott feladatnál. Mégis, a mindennapi komponálás rutinja, és a nyugati zenetörténetbe ágyazott tudatosság, előhívja bennem azt az igényt, hogy személyes indíttatású műveimet előnyben részesítsem a zeneszerzői „feladataimmal” szemben.

Névjegy

Balogh Máté Artisjus-díjas zeneszerző. A Zeneakadémia zeneszerzés tanszékén Jeney Zoltán növendékeként diplomázott. 2016-ban az Eötvös Péter Alapítvány mentoráltja volt. 2018 szeptemberétől a Zeneakadémia tanársegédje. 2015-ben és 2017-ben is elnyerte az Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerző verseny Kamarazenei kategória első díját. Művei a világ számos fesztiváljain elhangoztak Európa-szerte, illetve Törökországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Tajvanon és Kínában. Az „Egy nap” (2018) című film zeneszerzője. Infó: Balogh Máté négy műve - Melodiemusik (2015), Kikaku & Basho (2015), Paian (2014)Trittico dalla mia finestra (2014) - meghallgatható weboldalán a baloghmate.com-on. 

Anyának lenni másképp

Az Egy nap Szilágyi Zsófia 2018-ban készült filmje Szamosi Zsófiával a főszerepben. Világpremierje a 2018-as cannes-i fesztiválon volt az 57. Kritikusok Hete versenyprogramjában, ahol elnyerte a nemzetközi filmkritikusok (FIPRESCI) díját. Az Európai Filmakadémia a legjobb európai felfedezett kategóriában Európai Filmdíjra jelölte. A díjátadó gálát december 15-én rendezik Sevillában.  

Szerelem első látásra és a remény reménysugara

„Első hangszerem a dob volt, anyai nagyapám is dobos volt. Ott, ahová dobolni jártam, megláttam egy hangversenyzongorát és ez szerelem volt első látásra” - meséli Rafael Mário, aki alapfokú klasszikus tanulmányaival párhuzamosan tanult jazz zenét, Binder Károlytól és Oláh Kálmántól. Tanulmányait a Molnár Antal Zeneiskolában kezdte, mellette pedig három évig Lakatos Soso Sándor jazz-zongora magántanárnál tanult. 2004-től öt éven keresztül Binder Károly magánnövendéke volt, ahol szintén jazz-zongorát tanult, majd 2012-ben elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora előadó-művészeti, idén a jazz-zongora tanári szakát is. Több híres előadó session zongoristájaként is dolgozik, mint például többi között Keresztes Ildikó, Tóth Gabi, Tóth Vera, Zsédenyi Adrien, Oláh Gergő, Gáspár Laci csapatának tagja. „Tavalyi évben megjelent zenekarom első lemeze My Hope (Reményem) címmel és talán a karrieremben ez hozta a legnagyobb áttörést” – beszél pályája egyik legfontosabb eseményéről. Rafael Mário díjak sorát tudhatja magánénak: 2017 decemberében különdíjas lett zenekara a Hitch On Music Jazz Juniors nemzetközi jazz versenyen Krakkóban. 2017-ben II. helyezést ért el a Creative Art Díj versenyen, Kőszegen. 2017-ben, elnyerte „az év fiatal jazz-zenésze” díjat a Magyar Jazz Szövetség által hirdetett versenyen. 2014-ben első helyezést ért el a Nemzetközi, 25. Jazz Improvizacia versenyen Vilniusban, Litvániában. 2014-ben beválogatták a 12 legjobb jazz-zongorista közé Notthingham-ben egy nemzetközi zongoraverseny keretein belül. Ami a Junior Primát jelenti „annak nagyon-nagyon örülök, hogy a díjat megkaphattam. Ez még jobban ösztönöz arra, hogy igenis csináljam, amit csinálok és még több művet szeretnék megalkotni, komponálni. A zenei karrieremben csak ez inspirál„ - zárja mondanivalóját Rafael Mário. Infó: 

My hope

 Rafael Márió - zongora, Rhodes Bartók Vince - basszusgitár Hidász Tamás – dob A trió 2019. január 15-én este a Józsefváros Galériában ad koncertet.

Szerző
2018.12.05 09:26

Kitárt karok a Millenárison - átadták a Nemzeti Táncszínház új épületét

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:25
Felfrissült a teátrum homlokzata, így a Millenáris Park arculata is
Fotó: Népszava/ Vajda József
Zártkörű gálaest keretében pénteken adták át a Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenárison. Zoboki Gábor vezetőtervező beépítette a volt szabadtéri színpadot, új próbatermek és mobilterek is létrejöttek.
Kérdés, hogy tényleg hazatalált-e a Nemzeti Táncszínház, azzal, hogy tegnaptól birtokba veheti új játszóhelyét a Millenárison. A Millenáris és az intézmény vezetése reményei szerint igen. Az előzmény mindenesetre tartogatott néhány nem várt mozzanatot (lásd keretes írásunk). Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Táncszínháznak el kell költöznie a Várból, rögtön a Millenáris Park E épületére esett a választás. Az egykori Ganz csarnok a 2000-es évek elején tévéstúdióként működött, majd színházi és más jellegű produkciókat fogadott be. A mostani átalakítást a ZDA-Zoboki Építésziroda jegyzi.

Újdonság, hogy eltűnt a főbejárat elől a szabadtéri színpad, helyét egy előcsarnok veszi át, amely kissé hasonlít a Művészetek Palotája fogadóterére. A padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a megújult homlokzat és az előcsarnok is. Utóbbi felett kapott helyet a térben „lebegő” 120 fős kisterem, amely csonkakúpszerűen lóg be az előcsarnok fölé. A korábbi stúdiótérből multifunkcionális színházi térré alakították a 368 főt befogadó nagytermet. A székek félretolhatók, ezért tetszés szerint koncerteket, gálavacsorákat, vagy konferenciákat is be tudnak majd fogadni. Az egykori transzformátorház  belső tere két próbateremmel és baletteremmel is bővült. A beruházás összköltsége elérte a 4,6 milliárd forintot.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója elmondta, hogy a következő napokban rendezik meg az új állandó játszóhelyükön a Budapest Táncfesztivált. A sorozaton huszonnégy előadás szerepel, budapesti bemutatók, valamint külföldi vendégelőadások. A Millenárison alapvetően balett-, néptánc- és kortárs produkciókat fogadnak be, de a továbbiakban is tartanak majd a Művészetek Palotájában is előadásokat. A két játszóhelyen márciusban összesen harminchárom előadást láthat a közönség. Az idei költségvetésük 622 millió, de az üzemeltetési költségek növekedése miatt tárgyalnak arról a fenntartóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy miként juthatnak plusztámogatáshoz.   

„Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni”

Zoboki Gábor építész úgy véli, egy olyan szimbólumrendszert kívántak kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Az egyre szaporodó állami megrendeléseiről is kérdeztük.    - A zenei kötődése eddig is ismert volt, a Nemzeti Táncszínház bejárásán viszont elmesélte, hogy korábban táncolt is, azért az többeket meglepett. - Az én generációm gyerekként úgy járhatta a világot, hogy vagy az élsportban jeleskedett, vagy a művészetben, amatőr együttesekben. Én Franciaországba, Németországba táncosként jutottam el, a Bartók Táncegyüttes tagjaként. De tizennyolc évesen ezt az egészet abbahagytam. És milyen érdekes, hogy ötvenhat évesen valamilyen módon a tánc újra megjelent az életemben.

- A mostani tervezésnél profitált abból, hogy annak idején táncolt? - Hogyne, sok mindent tudtam, amit aki nem táncolt, nem tudhat. Például, hogy milyen módon kell egy öltözőt elhelyezni és sorolhatnám. Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni, ha ez nem történik meg, akkor utólag kezdik átalakítani azt az épületet, amit az ember tervezett, és ez nem jó. Az építésznek saját érdeke, hogy feltárja egy ház anatómiáját, illetve a lélektanát. Nekem szerencsém van, hogy ez már a többedik olyan munka, amelynek az eredménye a kulturális profil. Ezek mind a Müpától az Operaház felújításáig egy tanulópálya állomásai.

- A táncszínház esetében mi volt a fő cél, ami a tervezést illeti? - Egy meglévő házat akartunk tervezői szempontból úgy átírni, hogy kifejezzük a lendületet, a dinamikát.
 
- Nem jelentett túl nagy kötöttséget, hogy nem egy teljesen új teret kellett tervezni? - A kötöttség csupán a szerkezetet jelenti, a gépészetet, a világítást, a burkolatokat nem. És ez a kötöttség ebben az esetben inkább előnyt jelentett. Például azért, mert azt a szegecselt acéltartót, amelyen a Nemzeti Táncszínház áll, már nem tudnák ma legyártani. És egyébként is nagyon élvezetes egy ház történetében visszautazni, úgy, hogy közben az ember az épület jövőjét tervezi. Egy táncszínház esetében pedig különösen fontos a tradíció, miközben a következő évtizedekre is gondolni kell.
- Azt hogy élte meg, hogy azt az épületet is az önök tervei alapján alakították át, ahonnan el kellett jönni a táncszínháznak és az új helyét is önök formálhatták meg? - Ez csak egy szellemi furcsaság. Ha valaki azt gondolta, hogy egy valamikori templomtérben helyén van egy színház, az tévedett. A mostani új Nemzeti Táncszínház pedig egy új kulturális centrumot kínál Budán, ami szerintem rendkívül lényeges.

- A mostani épület fő tervezői ötlete a szabadtéri színpad beépítése? - Ez a ház felfogható egy háromhajós bazilikaként. Egy háznak kell, hogy legyen arca. A szabadtéri színpad beépítésével ezt szerettük volna elérni. Az új előcsarnokkal egy akcióteret szerettük volna létrehozni, amely sok mindenre alkalmas. Emellett pedig egy olyan szimbólumrendszert kívántunk kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Egy szájat, egy széttárt kart jelképez a beépítés.
- Ön mostanában itthon több állami megrendelést kapott. Nem tart attól, hogy ezért megbélyegzik? - Ha egy építész megérzi a szakmai lehetőséget, akkor igyekszik élni vele. Azt, hogy ezt ki miként ítéli meg, nem az én dolgom kommentálni. Az irodánk folyamatosan kap külföldi megbízásokat és piaci megrendeléseket is. Alkotói szempontból pedig az a kérdés, hogy ez a ház méltó módon reprezentálja-e a magyar nemzeti tánc műfaját, és a karmelita kolostor méltó módon reprezentálja-e a Miniszterelnökséget.

„Hajléktalanság” három és fél évig

A Táncfórum jogutódjaként 2001-ben alapították a Nemzeti Táncszínházat, amely otthonául még abban az évben megkapta a Várszínház, azaz az egykori Karmelita kolostor épületét a budai várban. Miután az ingatlant a miniszterelnök rezidenciájának szemelték ki, 2014 júliusában kormányhatározat született arról, a táncszínházat innen kiköltöztetik, az intézmény pedig a 2015–16-os színházi évadot már új otthonában, a Millenáris Teátrum részben átalakított épületében kezdheti meg. 2014 nyarán utóbbi feladatra 150 millió forintot irányoztak elő, majd további 2,7 milliárdot a teátrum átalakítására. A befogadó színház kiköltöztetése flottul ment 2014 őszén, a folytatás kevésbé: egy évvel később az intézmény konstatálhatta, még egy kapavágás sem történt a Millenáris Teátrumnál. Így továbbra is ideiglenes játszóhelyeken – Müpa, Marczi Közösségi Tér, Várkert Bazár, MOM Kulturális Központ és egy ideig a Hagyományok Háza – létezett tovább. A következmény: előadásszám-csökkenés, nézőszámcsökkenés, működési költségek növekedése.
 
„A megkezdett előkészítő munkák biztatóan indultak, viszont januárban a Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelent nyilvános adatok szerint a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítására kiírt közbeszerzési eljárás eredménytelen lett” – a Nemzeti Táncszínház vezetője, Ertl Péter 2016 januárjában ekként magyarázta az egykori Magyar Nemzetben, hogyan is lett „hajléktalan” a Nemzeti Táncszínház. Az ideiglenes játszóhelyi működés többletkiadásaihoz 2016 februárjában újabb 150 millió forintot kapott, júniusban az új játszóhely kialakítása kapott még 500 millió forintot. 2107 márciusában egy újabb 293 millió forintos támogatást részben az új épület népszerűsítésére lehetett költeni, ami akkor még látványterv szintjén létezett. Az épületavatást 2018 márciusára tervezték.
 
2017 szeptemberében újabb 885 millió forintot kapott az új játszóhely kialakítása, e költségbe már beletartoztak a fény- hang- és színpadtechnikai beszerzések is. A kivitelezést a közbeszerzéseken rendre sikerrel induló ZÁÉV Zrt. végezte, amely idén januártól már hivatalosan is a leggazdagabb magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc cége. - T. G.

2019.02.15 20:25
Frissítve: 2019.02.15 21:18

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20