Személyes indíttatás

Publikálás dátuma
2018.12.05 09:26

Fotó: / Lugosi Péter
A zeneszerző a kötetlen komponálást, a jazz-muzsikus az improvizálást részesíti előnyben. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által díjazott két friss Junior Prima-Díjas művész a szabad alkotásról mesélt.
- Mit jelent a díj a dicsőségen és a konkrét pénzjutalmon kívül az Ön számára? - A zeneszerzés mint szakma még az előadóművészetnél is absztraktabb hivatás; nehéz megfogalmazni mitől jó (vagy mitől rossz) egy darab. A kortárs komolyzenével foglalkozó szerzők esetében ez még inkább így van. Sokszor a közönség tapasztaltságára, felkészültségére is szükség van egy ilyen mű megértéséhez. Ugyanakkor minden szerző vágya, hogy a műveivel a szélesebb közönség is találkozzon. A Junior Prima Díjat a szakmán kívül is ismerik, így – elsősorban – azt a lehetőséget kaptam általa, hogy esetlegesen a zenész közegeken kívül is érdeklődjenek a munkáim iránt. Ha így volna, elérném zeneszerzői célomat. - Van komponista példaképe? - A szó eredeti értelmében nincs, de a legtöbbet kétségtelenül Johann Sebastian Bachtól tanultam. Egyfelől ténylegesen része volt a tanulmányaimnak – a Zeneakadémián sok bachi stílusgyakorlatot kellett írnunk, – másfelől a teljes életműve kifogástalannak mondható: szellemileg, esztétikailag, technikailag és formai strukturáltságát tekintve is alighanem a legmagasabb rangú zene, amit valaha létrehoztak. Bach tehát ideálisnak mondható, a szó platóni értelmében. - Mit jelentett Eötvös Péter mentoráltjának lenni? - Sokat tanultam tőle arról, hogy hogyan legyek praktikusabb, mit logikus leírni a kottába, mit nem, hogyan könnyítem meg az előadó dolgát, stb. Valóságos zeneszerzői órákat tartott, ahol a saját darabjaimon dolgoztunk. Emellett több munkám előadását is elősegítette, amelyek azóta is pályám csúcsát jelentik. Legközelebb például jövő márciusban fog elhangozni egy kamaradarabom Tokióban. Azt hiszem, a szakma és a közönség is végtelenül hálás lehet neki, hogy ő és az alapítványa itt van Magyarországon. Rajtam kívül még tucatnyi fiatal művésznek segített, és legalább ugyanennyi nehezen elérhető külföldi művészt hívott meg Budapestre. - Hogyan vált az Egy nap című film zeneszerzőjévé? - Egyszer csak felhívott Szilágyi Zsófi, hogy van egy filmje, kellene hozzá néhány percnyi zene, nem volna-e kedvem megnézni. Előtte nem ismertük egymást. Megnéztem a filmet, azonnal igent mondtam – azzal együtt, hogy pontosan tudtam, hogy a film a zeném nélkül is remek. Ezen a kevés zenén három hónapig dolgoztunk. Zsófinak nagyon konkrét elképzelései voltak, és mindig volt mit pontosítanom. Végül basszusklarinéttal, csellóval és hegedűvel vettük fel. Annak ellenére, hogy ez volt életem első filmzenéje, egy kicsit sajnálom, hogy általában sokkal többre értékelik, mint bármelyik más eddigi darabomat. Az alkalmazott zeneszerzés és a „szabad” komponálás két élesen különválasztható munkafolyamat. A Zeneakadémián is két szakirány. Persze szerencsés az, ha egy komponista mindkét hozzáállást magán is tapasztalni tudja, mint ahogy a kutató matematikusnak is meg kell állnia a helyét egy banki alkalmazott feladatnál. Mégis, a mindennapi komponálás rutinja, és a nyugati zenetörténetbe ágyazott tudatosság, előhívja bennem azt az igényt, hogy személyes indíttatású műveimet előnyben részesítsem a zeneszerzői „feladataimmal” szemben.

Névjegy

Balogh Máté Artisjus-díjas zeneszerző. A Zeneakadémia zeneszerzés tanszékén Jeney Zoltán növendékeként diplomázott. 2016-ban az Eötvös Péter Alapítvány mentoráltja volt. 2018 szeptemberétől a Zeneakadémia tanársegédje. 2015-ben és 2017-ben is elnyerte az Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerző verseny Kamarazenei kategória első díját. Művei a világ számos fesztiváljain elhangoztak Európa-szerte, illetve Törökországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Tajvanon és Kínában. Az „Egy nap” (2018) című film zeneszerzője. Infó: Balogh Máté négy műve - Melodiemusik (2015), Kikaku & Basho (2015), Paian (2014)Trittico dalla mia finestra (2014) - meghallgatható weboldalán a baloghmate.com-on. 

Anyának lenni másképp

Az Egy nap Szilágyi Zsófia 2018-ban készült filmje Szamosi Zsófiával a főszerepben. Világpremierje a 2018-as cannes-i fesztiválon volt az 57. Kritikusok Hete versenyprogramjában, ahol elnyerte a nemzetközi filmkritikusok (FIPRESCI) díját. Az Európai Filmakadémia a legjobb európai felfedezett kategóriában Európai Filmdíjra jelölte. A díjátadó gálát december 15-én rendezik Sevillában.  

Szerelem első látásra és a remény reménysugara

„Első hangszerem a dob volt, anyai nagyapám is dobos volt. Ott, ahová dobolni jártam, megláttam egy hangversenyzongorát és ez szerelem volt első látásra” - meséli Rafael Mário, aki alapfokú klasszikus tanulmányaival párhuzamosan tanult jazz zenét, Binder Károlytól és Oláh Kálmántól. Tanulmányait a Molnár Antal Zeneiskolában kezdte, mellette pedig három évig Lakatos Soso Sándor jazz-zongora magántanárnál tanult. 2004-től öt éven keresztül Binder Károly magánnövendéke volt, ahol szintén jazz-zongorát tanult, majd 2012-ben elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora előadó-művészeti, idén a jazz-zongora tanári szakát is. Több híres előadó session zongoristájaként is dolgozik, mint például többi között Keresztes Ildikó, Tóth Gabi, Tóth Vera, Zsédenyi Adrien, Oláh Gergő, Gáspár Laci csapatának tagja. „Tavalyi évben megjelent zenekarom első lemeze My Hope (Reményem) címmel és talán a karrieremben ez hozta a legnagyobb áttörést” – beszél pályája egyik legfontosabb eseményéről. Rafael Mário díjak sorát tudhatja magánénak: 2017 decemberében különdíjas lett zenekara a Hitch On Music Jazz Juniors nemzetközi jazz versenyen Krakkóban. 2017-ben II. helyezést ért el a Creative Art Díj versenyen, Kőszegen. 2017-ben, elnyerte „az év fiatal jazz-zenésze” díjat a Magyar Jazz Szövetség által hirdetett versenyen. 2014-ben első helyezést ért el a Nemzetközi, 25. Jazz Improvizacia versenyen Vilniusban, Litvániában. 2014-ben beválogatták a 12 legjobb jazz-zongorista közé Notthingham-ben egy nemzetközi zongoraverseny keretein belül. Ami a Junior Primát jelenti „annak nagyon-nagyon örülök, hogy a díjat megkaphattam. Ez még jobban ösztönöz arra, hogy igenis csináljam, amit csinálok és még több művet szeretnék megalkotni, komponálni. A zenei karrieremben csak ez inspirál„ - zárja mondanivalóját Rafael Mário. Infó: 

My hope

 Rafael Márió - zongora, Rhodes Bartók Vince - basszusgitár Hidász Tamás – dob A trió 2019. január 15-én este a Józsefváros Galériában ad koncertet.

Szerző
2018.12.05 09:26

Ti rabjai a földnek - megjelent Aranyossi Magda emlékirata

Publikálás dátuma
2018.12.15 12:30
Aranyossi Magda és Pál 1956 környékén Leányfalun
Fotó: /
Szembefordult osztályával, az úri Magyarországgal, lázadva a társadalmi igazságtalanság ellen: megjelent Aranyossi Magda emlékirata.
A cím, amit a kiadó választott, lírai, rezignált, melankolikus. Visszafogott nosztalgiát sejtet, diszkrét naftalinszagot áraszt, „ódon ritkaságok” hangulatát idézi. Ezt még fokozza a csupa báj és kellem borító is.
S mindezzel alaposan megtéveszti leendő olvasóját.
Mert a szerző lebilincselően izgalmas emlékirata mindennek éppen az ellenkezője. Határozott választások, kemény döntések, súlyos kockázatvállalások mozgatják ugyanis Aranyossi Magda életét. Férje oldalán fiatalon csatlakozik a kommunista mozgalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után együtt emigrálnak (itthon a fehérterror az életüket fenyegette), érvényes útiokmányok nélkül élnek Ausztriában, Olaszországban, Svédországban, Németországban és Franciaországban. mindenhol részt vesznek a hol fél-, hol illegális mozgalmi munkában. Majd a második világháború idején kalandos úton visszatérnek Magyarországra, s az antifasiszta ellenállás harcosai lesznek.
A szerző felnőtt életének jelentős része tehát permanens létbizonytalanságban, a teljes ideiglenesség állapotában, majd állandó életveszélyben telt. S mégis: az emlékezés egészét valami derű hatja át – az eszme vezérelte, értelmes cselekvés bizonyossága. Mert Aranyossi Magda tudatosan fordult szembe osztályával, az úri Magyarországgal, a szörnyű társadalmi igazságtalanságokkal, s legjobb meggyőződése szerint választotta a kommunisták által kínált megoldást. Reprezentatív típusba tartozik ezzel, példának Lukács Györgyöt vagy Déry Tibort említhetjük.
 
Az emlékirat másik hőse – természetesen és méltán – a férj, a szellemi és harcostárs: Aranyossi Pál, aki szintén megtagadta a kiváltságosok világát, aki megannyi nyelven beszélt akcentus nélkül, aki nyomdakészen fogalmazott, aki – valami lenyűgöző könnyedséggel, eleganciával – a legveszélyesebb helyzetekben is feltalálta magát. A kommunista mozgalom kicsit csodabogár européer értelmiségije: lapokat szerkeszt, fordít, fedőállásokban dolgozik, röpcédulákat gyárt. A szerző leánykori neve: Nádas Magda. Korunk egyik legnagyobb írójának, Nádas Péternek a nagynénje. Az unokaöcs széljegyzetekkel egészíti ki a memoárt, ezek sosem tolakodóak, leginkább kiegészítik egy-egy emlék tényeit, helyenként vitatnak is egy-egy megállapítást, amitől csak izgalmasabb, gazdagabb lesz az eredeti mű. (Nádas Péter a Világló részletek című gigantikus alkotásában magától értetődően kulcsszerepet szán legendás nagynénjének.) A kötetet a szerző válogatott levelezése, családi fotógyűjtemény teszi teljessé, a szerkesztés Nagy Boglárka munkája.
A felszabadulással záruló memoár tehát egy mindvégig hithű kommunista életének meghatározó szakaszát tárja elénk (lapjain egyébként megelevenedik a nyugati emigráció szinte teljes munkásmozgalmi Pantheonja). Ma visszatekintve, tudom, sokan legyintenek: illúziókergetés, önbecsapás az egész, idejétmúlt ügy.
Ne siessünk ezzel a legyintéssel!

Mert a társadalmi igazságtalanság elleni lázadás egyáltalán nem anakronizmus. Miként a kiszolgáltatottakkal, a kisemmizettekkel, a lent világával vállalt szolidaritás vagy az antifasiszta ellenállás sem. Az egyenlőség – nem konjunktúra kérdése. Márpedig Aranyossi Magda emlékiratában ezek a vezérlő, sorsformáló eszmények. S aki ezekre tette fel az életét, az történelmi léptékben nem válhat megcsalatottá.

Info

Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom – Nádas Péter széljegyzeteivel Jelenkor, 2018

Témák
irodalom
2018.12.15 12:30
Frissítve: 2018.12.15 12:30

A szolgálólány meséjének írója megelégelte, hogy Trumpék vegzálják az újságírókat

Publikálás dátuma
2018.12.15 09:30
Margaret Atwood
Fotó: AFP/ ANGELA WEISS
A nyolcvanéves kanadai írónő, Margaret Atwood arra szólította fel a különböző nemzetek íróit, köztük a magyarokat is, hogy saját hazájukban ne engedjék csorbulni a sajtószabadságot.
Az elmúlt évek Nobel-díj várományosa, Margaret Atwood egyre gyakrabban hallatja hangját közéleti ügyekben, legutóbb a #metoo-ügyek kapcsán nyilatkozott. A szolgálólány meséje című világsiker szerzője szerint a szexuális zaklatásokat nyilvánosan tárgyaló #metoo-akciók a hibás jogrendszerből adódnak. Mivel a szexuális zaklatási ügyek áldozatai a legtöbb esetben nem kapnak segítséget az intézményektől, ezért az internethez, a teljes nyilvánossághoz kezdtek fordulni. Ez nagyon hatékony eszköz ugyan, de mivel kilóg a jog által szabályozott térből, ezért Atwood szerint még komolyabb problémákhoz vezethet. „Ha túllépünk a jogrendszeren, mert nem hatékony, akkor mi jön helyette? Kinél lesz a hatalom? A szélsőségesek nyernek, és az ideológiájukból vallás lesz, és aki nem követi, azt eretneknek tartják. A regényírók különösen gyanúsak ilyenkor, mert emberekről írnak, és az emberek morálisan bizonytalanok. Az ideológiák célja pedig, hogy eltöröljék a bizonytalanságot.” Atwood szerint a demokrácia visszaszorulásával hasonló belső logika vezet a szólás- és sajtószabadság csorbulásához illetve szándékos csorbításához is. Az írók nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi PEN Clubnak jelenlegi alelnökeként levélben fordult a napokban kollégáihoz, hogy felhívja figyelmüket a meggyilkolt vagy kivégzett újságírók életére. „Világszerte nő az erőszakkal elhallgattatott újságírók száma, ezért kerültek ők a Times magazin címlapjára, mint 2018 legfontosabb tanúi.” Atwood szerint semmi értelme azt hajtogatni, hogy „ez nálunk nem történhet meg”, hiszen a jelenség egyre szerteágazóbb, a Trump-adminisztráció listázza, le- és kihallgatja a médiában dolgozókat, és naponta akadályozza a munkájukat, ellehetetlenítve az igazsághoz és az információhoz hozzáférés alkotmányos jogát. Az író egyúttal felhívja a figyelmet a legújabb veszélyre is, a sajtóba vetett bizalmat szétziláló, központilag irányított hazugságok és álhírek (fake news) szaporodására. Atwood szerint ez éppen a demokráciadeficites országokra a legjellemzőbb. Nagyjából ezzel egy időben jelent meg a világsajtóban Michel Houellebecq francia író cikke, melyben leszögezi, hogy az amerikaiak ma már egészen biztosan nem adnák életüket a sajtószabadságért, és ez szerinte szorosan összefügg a jelenlegi vezetés módszereivel. Az író azt állítja, hogy eddig nem ismert Donald Trumpnál jobb amerikai elnököt.
Szerző
2018.12.15 09:30
Frissítve: 2018.12.15 09:30