Egy sikerre ítélt ügy

Amikor Londonban a kilencvenes évek közepén szóba került egy Raoul Wallenberg-szobor felállítása, a britek nagyon lelkesek voltak, és ragaszkodtak hozzá, hogy a költségeket közadakozásból teremtsék elő. Az akkori főpolgármester, Sir Roger Cork járt az élen, felajánlott egy telket a zsinagóga és a svéd nagykövetség között. 
Az ügy eleve sikerre volt ítélve, mert a britek imádnak adakozni: a főpolgármester bejelentése után valóban így is történt, bár én tudtam róla, hogy a főváros és a királynő kasszája is készenlétben áll, legfeljebb nem beszéltek róla. London a londoniaké, ez volt a jelszó, mindenki örült, hogy a város gazdagodik egy ilyen szoborral. De jelentkeztek tervezők, szállítók, újságírók, takarítók és karbantartó vállalatok, iskolák, magyar és svéd állampolgárok, mindenki a hagyományoknak megfelelően őszinte elhivatottsággal és lelkesen kezdte el a munkát. Én magam számos középiskolában tartottam előadást a történelmi háttérről, a nagykövetség pedig rengeteg érdeklődőtől kapott levelet, és ezrével jelentkeztek olyanok, akik az avatáson szerettek volna részt venni. 
Egy zsűri kijelölte a szobrászt, Philip Jacksont, a szervezőbizottság tagjai, az érintett országok diplomatái, londoni hivatalnokok, a Palota emberei, biztonsági és rendőrségi vezetők pedig rendkívüli gyakorisággal találkoztak, hogy az előkészületeket megtárgyalják. Az avató előtti napok feszültek voltak, szoros menetrend szerint dolgoztunk, számtalanszor egyeztettük a vezetők programját, érkezési és elutazási időpontjukat, a csatlakozó delegációk tagjainak étkezési szokásait, az újságírók és a fotósok mozgását, nem is beszélve az ilyenkor mindig felbukkanó okoskodók és aggályoskodók kezeléséről. 
Az avatásra 1996. február 21-én került sor a Erzsébet királynő, Weizman izraeli elnök, Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár, Göncz Árpád köztársasági elnök és a svéd miniszterelnök részvételével, mi pedig délután már a repülőtéren vettünk búcsút a magyar államfőtől. Kedves búcsúszavak, egy-két dicséret, és végre beszívhattuk a távozó delegáció gépének édes kerozinillatát. 
Az avatást követő estén a londoni főrabbi vacsorát adott a rezidenciáján, amire mi is meghívást kaptunk. Fiatal, magas, jókedvű férfi volt a főrabbi, aki felesége és két lánya társaságában fogadta a vendégeket. Megnéztük a szobor makettjét, ittunk egy pohárka italt a fogadóteremben, majd átmentünk az ebédlőbe, a huszonnégy személyes, gyönyörűen terített ovális asztalhoz. A kóser lazac után a főrabbi pohárköszöntőt mondott. Olyan szívszorítóan beszélt a hatmillió európai zsidó szenvedéseiről, hogy a feleségemet, Marit egy pillanat alatt elfogta a zokogás. Nem tudta visszatartani a könnyeit, ki is ment, hogy ne zavarja a többieket. 
A főrabbi felesége azonnal utánasietett, a szalonban átkarolta a vállát, leültek egy kanapéra.
- Biztosan te is elveszítetted a rokonaidat - mondta neki. 
- Még csak nem is vagyok zsidó – felelte Mari a könnyein át.
De hát számít az ilyesmi?
Szerző
Odze György

RIGO-ra várva

A főváros négy éve kötött szerződést a Rugalmas Integrált Gazdaságos és Okos, vagyis a RIGO elektronikus jegyrendszer kialakítására. A valójában 2006 óta ígérgetett, korszerű e-hálózatban 2500 járműbe beépített, tízezernél is több leolvasó szerkezet szolgálta volna az utasokat. De ilyen szerkentyű még mutatóba sincs se buszon, se villamoson, csak egy-két metró állomás bejáratánál áll néhány e-kapu, ami nem működik rendeltetésszerűen.
Nos, a főpolgármester és illetékes alárendeltjeinek magyarázkodása azt mutatja, a rendszer nevében szereplő fogalmak egyike sem illik Tarlósra és beosztottaira. A főpolgármester először azt állította: nem tudott arról, hogy baj van a RIGO-val. Másnap már az RTL híradó kérdésére válaszolva elismerte, miként az egész város, ő is tudott ugyan a gondokról, de nem volt tisztában azok súlyával. Semmiért sem vállalta a felelősséget, viszont kirúgta a bűnbakot, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérét.
Tarlós szerint nem érte kár a fővárost, ami nehezen hihető, hiszen a BKK felmondta a német beszállítókkal kötött szerződést, és új tendert írnak ki. Az pedig biztosan tovább drágítja majd a RIGO-t. A mostanáig leszállított berendezések pedig talán együtt várják a feltámadást Deutsch Tamás ex-sportminiszter soha fel nem használt stadion beléptető kapuival.
Ez a RIGO nem nekünk fütyöl. Hogy hova, merre szállt el a BKK és a főváros vezetőinek tehetetlenkedésével az elektronikus jegyrendszerre eddig felhasznált pénz, azt egyelőre nem tudni. A 444 portál információi szerint az előkészítéshez kapcsolódó ügyvédi költségekkel együtt 10 milliárd forintot, uniós és magyar adófizetői közpénzt költöttek el látható eredmény nélkül.
Lehet, hogy Samuel Beckett hőseihez előbb ér oda Godot, mint a fővárosiakhoz egy működő elektronikus bérlet és jegyrendszer?
Szerző
Bihari Tamás

Ki kivel van?

Régen minden egyszerűbb volt! Legalább nagyjából lehetett tudni, ki kivel van. Melyik barakkban. Aztán hiába ért véget a hidegháború, a beidegződések megmaradtak az Egyesült Államokban is, legfeljebb a szereplők cserélődtek néha. Legjobban a hollywoodi filmeken lehetett tetten érni, éppen ki az aktuális főgonosz. A hidegvérű orosz, az arab terrorista, a hataloméhes kínai. Ma a mozikban jobbára űrlények, szörnyek ellen harcolnak, ők politikailag mindig korrektek, és értékes filmpiacuk sincs.
A hétvégén Buenos Airesben találkozott a világ húsz vezető hatalma. A világ bruttó hazai termékének (GDP) 85 százaléka, népességének kétharmada. A gyakorlatban sok-sok magabiztos férfi öltönyben, mindössze három nő, meg kakukktojásként egy népviseletbe öltözött szaúdi herceg. Ha imád is szerepelni, azt lehet tudni, hogy Donald Trump nem tartja nagyra az effajta csúcsokat. Nem szereti, ha mások egy súlycsoportban vannak vele. Inkább csak dörgölőzzenek!
Nem is egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz államfővel. A Kercsi-szorosban történt incidens és az orosz kapcsolatok körüli botrány árnyékában a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris erők felszámolásáról szóló szerződés (INF) rendezése most nem volt elég sürgető. Ugyancsak lemondta a hivatalos találkozót Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, pedig a NATO-tag Törökországgal az utóbbi időben több az ellentét, mint a közös pont. Mosolyszünetet tartott az újságíró meggyilkolása miatt kínos helyzetbe került egyik legfőbb szövetségesével, Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökössel is. Időt szánt viszont Hszi Csinping kínai államfőre, akivel kockázatos kereskedelmi háborúba kezdett.
Előtte Kína az oroszokkal az oldalán figyelmeztetett a Trump-féle protekcionizmus veszélyeire. A szorongatott szaúdi herceg is akkora pacsit kapott Vlagyimir Putyintól, hogy csak úgy csattant. És ha már az amerikai elnök nem fogadta, Erdogan is megszorongatta a Kreml urának kezét. 
Trump mottója, az „Amerika először” azt jelenti: nincs senkivel, csak önmagával. Csak nehogy a többiek új szövetséges után nézzenek.
Szerző
László Dávid
G20
Frissítve: 2018.12.03. 13:24