Megérkezett a Bennuhoz az Osiris-REx űrszonda (videó)

Publikálás dátuma
2018.12.04. 14:50

Fotó: NASA/Goddard/University of Arizona
Megérkezett hétfőn a Bennu kisbolygóhoz a NASA OSIRIS-REx űrszondája, amely felvételeket készít a kisbolygó felszínéről, és feltérképezi azt, hogy a szakemberek jobban megértsék a Bennu kémiai és ásványi összetételét. A tervek szerint 2020-ban mintákat is gyűjt a kisbolygóról - írta az MTI.
A 2016 szeptemberében útjára indított OSIRIS-REx - teljes nevén Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security-Regolith Explorer - egy hét éven át tartó programot teljesít. A napenergiával működő, mintegy kétezer kilogrammos, terepjáró méretű, pilótanélküli űreszköz, amelyet a Lockheed Martin és a Boeing közösen épített, 2020 júliusában fogja megközelíteni a szénben gazdag aszteroida felszínét, leszállni nem fog, egy robotkar segítségével próbál legalább 60 gramm kőzettörmeléket begyűjteni.
Az űrszonda kőzetmintákat szállító kapszulája hatmilliárd kilométeres űrutazás után 2023-ban tér vissza a Földre. Ez lesz az első kozmikus kőzetmintagyűjtés azóta, hogy az Apollo űrhajósai kőzetmintákat hoztak vissza a Holdról az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején. Az amerikai űrkutatási hivatal szerint a Bennu kőzeteinek elemzése segítheti a tudósokat abban, hogy jobban megértésék a Naprendszer több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulását. 
A kutatók a kisbolygó pontos útvonalát is meg akarják határozni, hogy választ kapjanak arra, mekkora az esélye annak, hogy a kisbolygó 2182-ben a Föld közelében haladva összeütközik bolygónkkal. Ennek valószínűségét egy a négyezerhez becsülik tudósok. Az űrszonda mintegy 19 kilométerre közelítette meg a Földtől 130 millió kilométer távolságra lévő Bennut közép-európai idő szerint néhány perccel 18 óra után. Néhány óra múlva még közelebb repül, majd december 31-én pályára áll a kisbolygó körül. Először a Bennu északi pólusa, majd az egyenlítője és később a déli pólus fölött repül, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy a tudósok felmérjék tömegét és vonzóerejét.
Korábban egyetlen űreszköz sem keringett ilyen kicsiny - becslések szerint 487 méter átmérőjű - égitest körül. Az 1999-ben felfedezett Bennu pályája hatévente a Föld közelében húzódik, ezért ezekben az időszakokban viszonylag kis energia-befektetéssel megközelíthető az égitest. A Bennu mozgását nemcsak a gravitáció irányítja, hanem az úgynevezett Jarkovszkij-hatás is, amelynek lényege, hogy mivel az égitest egy irányból, a Napból kapja megvilágítását, ezért egyrészt egyenetlenül melegszik fel, másrészt a kapott hőt kisugározva kis mértékben módosítja saját pályáját. 
"Azért választottuk a Bennut, mert ez gyakorlatilag egy időkapszula a Naprendszerünk keletkezésének hajnalából"

- mondta korábban Dante Lauretta, a küldetés főkutatója az Arizonai Egyetemről.

Az alakuló Naprendszerben apró, kőzetszerű égitestek kezdtek formálódni, és némelyek közülük vízjeget és szerves anyagokat is elraktároztak, ezek pedig olyan alapvető összetevők, amelyek lakhatóvá tehették a Földet, vagy legalábbis löketet adhattak a földi élet kialakulásának.
A NASA célja, hogy jóval több kőzettel térhessen vissza a küldetés, mint a 2003-ban indult japán Hajabusza 1 expedíció, amely kevesebb mint egy milligramm mintával tért vissza a Földre egy aszteroidáról 2010-ben.
Az OSIRIS-REx az amerikai űrkutatási hivatal New Frontiers programjának három űreszközéből az egyik. A másik kettő, a New Horizons űrszonda a Plutót kutatta 2016-ban és jelenleg a 2014 MU69 nevű égitest felé tart, amely a Naprendszer külső fagyos részén, a Kuiper-övben kering. A Juno űrszonda 2016 óta elsősorban a Jupiter mágneses mezejének felmérését végzi.
Témák
űrszonda

Találtak egy pókot, ami szoptatja a kicsinyeit

Publikálás dátuma
2018.12.03. 21:54

Fotó: portioid / iNaturalist.org
Csemetéit anyatejjel tápláló pókot figyeltek meg kínai tudósok, akik szerint a pók teje négyszer több fehérjét tartalmaz, mint a tehéntej - írta az MTI a Science című folyóiratban közzétett tanulmány alapján.
Az anyatej termelésről eddig úgy tartották, hogy az kizárólag az emlősök jellegzetessége. A kínai tudósok által vizsgált ugrópók faj (Toxeus magnus) egy tejszerű anyaggal táplálta kicsinyeit és egészen addig gondoskodott róluk ily módon, amíg azok felnőttek.
Az állatvilágban ismert a szoptatással való táplálás, galambok és flamingók termelnek úgynevezett begytejet, amellyel fiókáikat táplálják. Ám a pókoknál megfigyelt anyai gondoskodás intenzitása és hosszú időtartam igen szokatlan a szakemberek szerint.
A kínai kutatók Thaiföldön őshonos, külsőre hangyákra hasonlító ugrópókoknál figyelték meg a jelenséget. A fészkükben kikelt kicsinyeket az anyapókok teljeséggel az általuk termelt póktejjel táplálták. A kutatók megfigyelték, hogy a kicsik először a fészek felületén talált tejcseppekből isznak, majd ezután kezdenek el szopni az anya tojásrakó nyílásából. 
Csüan Kuj-csan, a tanulmány egyik szerzője szerint a póktej folyékony tojás lehet, amely az szülőcsatornából idő előtt kikerül. Az anyapók mintegy 40 napig gondozza és táplálja utódát, még az után is, hogy az képes ellátni önmagát, egészen szinte az ivarérettségit.
A kutatók megfigyelték, hogy amikor az anya szülőcsatornáit befestették, elvágva ezzel a tej forrását, a 20 naposnál fiatalabb kicsinyek mind elpusztultak. Amikor az anyát kivették a fészekből, az idősebb pókok lassabban növekedtek, és hamarabb elhagyták a fészket, majd még az ivarérettség elérése előtt elpusztultak - derült ki a kínai tudományos akadémia jünnani részlege tudósainak kutatásából.

Boldogok a csillagászok: a legjobb helyen landolt a Marson a robotgeológus

Publikálás dátuma
2018.12.03. 21:48

Fotó: NASA
Enyhén lejtős, mintegy 4 fokos hajlásszögű területen, egy sekély porral és homokkal teli kráterben landolt hétfőn a Mars felszínén az Insight robotgeológus űrszonda - írta az MTI a NASA honlapja alapján.
landolás helyét, az Elízium-síkságot 22 helyszínből választották ki a NASA tudósai, a helyszín egy sík térség a marsi egyenlítőtől északra. 
"Tudományos csoportunk remélte, hogy egy homokos, kevésbé kőzetes területen fog landolni az űrszonda, ezért választottuk ki ezt a landolási helyet, így most nem lehetünk ennél boldogabbak"

- közölte Tom Hoffman az Insight-projekt menedzsere a NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratóriumában.

 A Marson nincsenek leszállóállások vagy kifutók, egy olyan helyen landolni, amely tulajdonképpen egy mindenféle kőzet nélküli nagy homokozóhoz hasonlít, könnyebbé teszi a robotgeológus bevetését és pompás helyszínt biztosít az ásáshoz - hangsúlyozta Hoffman. 
Az Insightot úgy tervezték, hogy képes legyen dolgozni egy 15 fokos lejtős felszínen is. A térség sziklássága szintén fontos tényező az Insight misszió sikerességében. A kőzetek és a terület lejtőssége hatással lehet arra, hogy az Insight képes legyen az ultraérzékeny HP3, más néven vakond szeizmométerét a Mars felszínére helyezni.
Az űrszonda által küldött első felvételek elemzéséből kiderül, hogy a landolás térségében kevés a kőzet. A nagyfelbontású felvételek a következő napokban érkeznek meg a Földre az után, hogy az Insight lebontja a portól a landoláskor védő burkolatot az űrszonda két kamerájáról. 
"Várjuk az első nagyfelbontású képeket, amelyek megerősítik az első becsléseinket. Ha a por ellen védő burkolattal készült első felvételek pontosak, akkor az űrszonda jól helyezkedik el ahhoz, hogy mindkét műszerét bevethesse, és a vakond is fúrhasson a Mars belső, felszín alatti hőmérsékletének mérésére" -

- mondta Bruce Banerdt-, az Insight-projekt vezető kutatója.

A marsjáróról letöltött első adatok azt jelzik, hogy első teljes marsi napján a napelemekkel működő Insight több áram fejlesztésére volt képes, mint bármely korábbi marsjáró, amely a vörös bolygón landolt. A kaliforniai Vandenberg légi támaszpontról május 5-én útnak indított Insigth két éven át fog a Marson kutatásokat végezni, a Mars mélyét vizsgálva. Az egymilliárd dolláros amerikai-európai misszió kutatásának célja, hogy pontosabb képet kapjon a tudomány, miként keletkezett 4,5 milliárd éve a Mars és a Naprendszer többi kőzetbolygója, köztük a Föld is.